Rész, Fejezet
1 I, 1 | hitetni, hogy azért adta egy régi király, mert az ország majdan
2 I, 1 | céltalan turkálás lenne a régi fóliánsokban. Nem sokra
3 I, 1 | világot vet e körülményre egy régi, túladunai kiszólás, mely
4 I, 1 | utolsó csillámló epizódjai a régi regényes hadviseleti modornak,
5 I, 1 | gyerekek szaporodtak s a régi mesékhez mindig volt új
6 I, 2 | vétett«.6 ~A »néma ház« régi vidámsága visszatért vele.
7 I, 5 | csodálkozott sokáig, mert a régi kép lassan lassan szétfoszlik
8 I, 6 | levegőből idehozva, megint a régi emberkerülő lett.~Otthon
9 I, 11| a hangulat, mert nagyon régi volt, s õ, a színpadok hõsnõje,
10 I, 11| Kijelentvén, hogy köztük a régi bensõség megszakadt örökre,
11 I, 12| tiszai füzes szigetre. A régi lovagregényekben a szemét
12 I, 12| volt, csikorgó hideg idõ. A régi Vigadó zúzmarás ablaka mögött
13 I, 12| köpenyegén, hogy az neki régi újságokból böngéssze ki
14 I, 12| pálfordulása! Ellenkezõleg: régi barátait, támogatóit elvesztette
15 I, 12| még egyszer, utoljára a régi jóbarát Petõfi, odakoccintván
16 I, 12| mikor a vészbíróság elnöke (régi principálisa), Molnár József
17 I, 13| históriát és megvalósítja régi tervét: »A zsidó fiú«-t,
18 I, 13| Élénken megvilágítja a régi színházi honoráriumokat
19 I, 13| forintot kap egyszerre, a régi bútorok eladatnak s új,
20 I, 13| Kárpáthy Zoltán« után »A régi jó táblabírák«, »Szomorú
21 II, 1 | elterjedt írói körökben.~A »Régi jó táblabírák« elején a
22 II, 1 | jó táblabírák« elején a régi közigazgatást rajzolta Jókai
23 II, 1 | kért arra, hogy a regény a régi közigazgatás dicsõítésével
24 II, 1 | Jókainak éppúgy nincs fogalma a régi közigazgatásról, mint a
25 II, 1 | kérték, szívesen énekelt régi magyar nótákat, melyeket
26 II, 1 | dicsõítette az Üstökösben.~Régi mente, régi kalpag,~Kik
27 II, 1 | Üstökösben.~Régi mente, régi kalpag,~Kik a honért éltek,
28 II, 1 | Jókai sûrûn érintkezett régi patrónusával. A hajdani
29 II, 2 | és cselvetések, egy csomó régi ember felbotlik bennök és
30 II, 3 | folytonos összeköttetésben régi és új generációkkal.~Mindig
31 II, 3 | a klikkek és kotériák. A régi írók Aranyhoz tartanak,
32 II, 4 | ban minden magyar szív. A »Régi jó táblabírák«-ban a régi
33 II, 4 | Régi jó táblabírák«-ban a régi megyéket eleveníti meg patriarkális
34 II, 4 | kocsiülésrõl élõ szóval ítélkezõ régi jóízû szolgabíró. A »Politikai
35 II, 5 | Nerkapolyval, Érkövyvel, vagy régi történeteket mond el; nem
36 II, 5 | írja errõl a körútról egy régi ‘publicista’ valószínûleg
37 II, 5 | negyvenhatesztendõsnél - végzi a régi publicista -, s még mindég
38 II, 5 | võlegények, sem senki.«~Az »Egy régi publicista« lehetett együtt
39 II, 6 | Jókainkat nem változtatta meg. A régi jó csendes ember maradt.
40 II, 6 | felismerni véljük egyikét-másikát régi jeles íróinknak s a korszak
41 II, 6 | alatt vígan folydogált a régi parlamenti élet. De a váltóhoz
42 II, 6 | is igen járt a házhoz. A régi barátnék: Schodelné, Szigligetiné,
43 II, 7 | külügyeit vezette Bécsben, a régi tekintélyek elkoptak, újak
44 II, 8 | buzdítja, hogy feltámassza régi szépirodalmi lapját, az
45 II, 8 | Vasárnapi Újság tartja a régi tekintélyét s Nagy Miklós
46 II, 8 | megint visszatérhetett a régi koszthoz és a jól fûtött
47 II, 9 | magyarországi románok a régi rómaiak leszármazottjai.
48 II, 9 | gyerekkel? Jókai most is a régi, otthon ülõ ember, ki bezárkózva
49 II, 10| lélekidomár«, mely megint régi ragyogásában mutatta be,
50 II, 10| fogadják: az utóbbi helyen régi tanulótársait összegyûjtik
51 II, 10| eltemetett volna, a saját régi énjét. Minden megváltozott
52 II, 10| ez már bizonyosan nem a régi istentõl van így rendelve,
53 II, 10| így rendelve, ez már nem a régi világ. És talán mindez csak
54 II, 10| Jókai Mór, és a tükörben a régi arc jelenik meg, bár kissé
55 II, 11| minden jelölt jó.~Kassa, a régi kerülete, elpártolt tõle,
56 II, 12| vitték a koporsószalagokat. A régi Úr jött vissza, aki isteni
57 II, 12| világból? Hova lettek a régi magyar emberek, a mi ivadékaink,
58 II, 13| hogy hidegebbek iránta régi barátjai; mind ritkábban
59 II, 13| hogy ne is emlékeztesse a régi napokra, levétette dolgozószobájában
60 II, 13| annak a látása. Az elmúlt régi világ rajta feküdt a lelkén,
61 II, 13| Jókai-serleget szerzett, melyet a régi magyar ötvösökhöz méltó
62 II, 13| tikkadtságot, érzi a szomjat a régi után, de mégis csak megy
63 II, 14| szellemben sem volt többé a régi, írásai színtelenebbek,
64 II, 14| egész hosszúkás arcnak a régi jellegét.~A föllépése, ha
65 II, 14| mintha mondaná: Én már nem a régi Jókai vagyok; az nagyúr
66 Epil | nincsenek levelezései, mint a régi íróknak. Nem állott senkihez
67 Epil | századok mohából kiásott régi alak? Ki szólhat bele, hogy
|