Rész, Fejezet

 1   I,  1 |                maga irányzott egy ágyút oly ügyesen, hogy a vár alatt
 2   I,  2 |             hatalom volt Jókayné, pedig oly jónak látszott a jók iránt,
 3   I,  2 |           ezalatt; akár a szomjas föld, oly mohón szítta föl az ismereteket,
 4   I,  2 |        bolondról:~Olyan vagyok, mint az oly madársereg,~Amely eltévedvén
 5   I,  2 |             evangélikus gimnázium éppen oly jó volt, mint a komáromi.
 6   I,  4 |              innenrõl igazinak látszik. Oly versenyek folytak e társaságban,
 7   I,  4 |                szemében nem rázhatta le oly gyorsan legalábbis szokatlan
 8   I,  4 |           visszaijesztõ egyéniségén, de oly bensõ barátság köztük, mint
 9   I,  5 |        osztogatta ki az év végén.~Jókai oly jól érezte magát az új városban
10   I,  7 |               miatt »gyorsparaszt«-tal, oly ígéret mellett, hogy sokszor
11   I,  7 |   kapucínereiket.~A Közvélemény asztala oly népes volt némelykor, hogy
12   I,  7 |                sehol se respektáltatnak oly bizonyosan és olyan igazán,
13   I,  7 |       Bohémiában. Királyok nem adhatnak oly rangokat, mint az alkotások
14   I,  7 |                 még kevésbé e rangoknak oly tisztelõket, mint aminõket
15   I,  7 |               nemes és a nem nemes közé oly nagy válaszfal emelkedik.
16   I,  7 |              Csak nagy nehezen lehetett oly gyorsan átalakítani a ruhája
17   I,  7 |                 azt állította, hogy még oly igézõn imponálót sohase
18   I,  8 |             társadalmi köreiben. Hiszen oly kevés dolog történt akkor.
19   I,  9 |               de mindig szellemes. »Nem oly szép - írja Jókai -, aminõnek
20   I,  9 |               Vasvári elsõ felszólalása oly rokonszenveket csalt ki
21   I,  10|                akarata hatalommá, éppen oly észrevétlenül válik a hatalom
22   I,  11|                  Pedig már akkor Petõfi oly népszerû volt, hogy Pozsonyban
23   I,  11|         szolgálat is volt »Juliskának«, oly mértéken felüli ingerültséggel
24   I,  11|                de talán már mégsem volt oly erõs, mint azelõtt. Az elhurcolkodás
25   I,  12| hátborzongatásban tartják az embereket?~Oly üres volt neki ez a forrongó,
26   I,  13|            megválni, noha a gazdálkodás oly szétszórt birtok-darabkákon
27   I,  13|            makulatúra-papirost, hát aki oly kedvezõ viszonyok közé jut,
28   I,  13|              felé fordult a közfigyelem oly mértékben, mint soha azelõtt.
29   I,  13|             tollával, közel sem érne el oly nagy hatást.~A »Janicsárok
30   I,  13|                egy lángelmét ékesítsen, oly tulajdonai, melyek a világliteratúrát
31   I,  13|               írónk sem olvasztja össze oly szerencsésen a népies és
32  II,  1 |          eseményt megbeszéltek. A város oly kicsiny volt még, hogy semmi
33  II,  1 |            istenasszonnyal sohasem volt oly bensõ összeköttetése mint
34  II,  1 |             mint a múzsával, nem nézett oly mélyen a szemeibe s nem
35  II,  3 |                 az érkezõ succrescentia oly csodálatos kicsi volt a
36  II,  3 |                szerkeszteni.~Jókai maga oly vonzerõ volt, mely mindent
37  II,  4 |           fakadva és megtisztulva éppen oly tökéletes a hortobágyi gulyások
38  II,  5 |            István írja - a bizodalomnak oly termékeny magját vetette
39  II,  5 |              ebben az idõben nem voltak oly vidámak és kedélyesek, mint
40  II,  5 |            Dugonics András, a nyomornak oly hihetetlen jelenetei játszódtak
41  II,  6 |        legpoétikusabb regénye születik. Oly szép, mint egy hajnali álom.
42  II,  6 |      könyvecskét, melybe Jókainé egykor oly pontosan bejegyezte a »Bevételt«
43  II,  7 |                nem is sikerült s õ, aki oly magasan állott mint író
44  II,  7 |          zavarták s egy-egy jóízû élcet oly komoly arccal tudott elmondani,
45  II,  8 |                 is azért temetkezett el oly szüntelen munkába, hogy
46  II,  9 |           nyelven való egyetlen lapszus oly érzékenyen vétessék, jeléül
47  II,  9 |                 vele és ez a nagy ember oly gyengeségekkel volt megbélelve,
48  II,  9 |                neki a nevenapjára, amit oly flegmával fogad, mint egy
49  II,  9 |                 se tûnt, mert már akkor oly gyakran betegeskedett, hogy
50  II,  9 |                 hiszen senki sem állott oly közel az ifjúsághoz, mint
51  II,  9 |          eszközöktõl, melyek az életben oly szükségesek egy kimagasló
52  II,  9 |                küldött be: »Nem akarnék oly helyzetbe jutni, hogyha
53  II,  9 |                 a magból kikelt a vihar oly elementáris erõvel, hogy
54  II,  10|                 sem vett vonások s néha oly mesterileg jellemzett meg
55  II,  10|               megjegyezni való, hogy az oly alakoknak a karakterét,
56  II,  10|        sugallatát, mesterien rajzolta s oly pontosan, hogy a legnagyobb
57  II,  11|            rõzseasztag a világon, amely oly gyorsan tüzet fogjon, mint
58  II,  11|         ünnepnek a nagyszerûsége, hogy »oly sokáig volt a szõnyegen«,
59  II,  12|              Ott áll a koporsó fejénél, oly közel Kossuthoz, mint utoljára
60  II,  12|              munka nem okozott már neki oly nagy élvezetet, mint azelõtt
61  II,  13|                 írásban és képben«. Már oly soká húzódott s olyan bizonytalan
62  II,  14|              hogy a beteg vidám volt:~- Oly jól érzem magam - mondotta -,
63  II,  14|                 semmije.~Még a halál is oly játszi volt, olyan könnyed,
64 Epil    |            íróknak. Nem állott senkihez oly közel, hogy bajait, gondjait,