Rész, Fejezet
1 I, 1 | köhögésbõl, melyet a »harcmezõn« megint fölszedett, de József úr
2 I, 1 | elhalt, úgyhogy a jó Éva megint visszatért a házhoz. Vörösnén
3 I, 4 | eredeti kifejezések. Sorsa megint egy ügyes mesélõvel hozta
4 I, 4 | komponált. Levéldi (Kozma) megint beküldött egy levelet a
5 I, 6 | kecskeméti levegőből idehozva, megint a régi emberkerülő lett.~
6 I, 6 | napot. Persze e dáridók megint új dáridókat fiaztak s Móric
7 I, 9 | Császárfürdõ használatára, amikor megint nem dolgozott, mert naponta
8 I, 9 | ebben is megállapodtak és megint módosították a pontokat.
9 I, 9 | felhõrongyok alá.~Holnap talán megint visszatér, de az öreg Magyarországot
10 I, 10| hervadozik és rögtön vele lesz megint. Gyûrûjét ha elveszti, ennek
11 I, 11| augusztusi évnegyedben az ezerbõl megint elmaradt hatszáz és beállt
12 I, 12| a város lövetését.~Majd megint Kossuth küldte el Csernátony
13 I, 12| legokosabbnak csatlakozni és megint visszatérni Aradra. Közvetlen
14 I, 12| hogy tizenegy év múlva megint együtt lesznek, megint »
15 I, 12| múlva megint együtt lesznek, megint »tisztelt ház« lesznek,
16 I, 12| imádság erejével.~Immár megint fordulhat a pályája a mélységbõl
17 II, 1 | az ajándékot.~4. Te ebbe megint belekevered nõmet s rámutatsz,
18 II, 1 | hogy ott fametszet helyett megint rajz van említve és elátkozasz
19 II, 1 | hozzá. Ez az út, ez a levegõ megint emberré tette; mellvérzése
20 II, 1 | haltak;~Feltámadnak hát megint.~Eleinte csak az ünnepélyeken
21 II, 4 | Szontagh Gusztáv; hadd emelne megint kalapot.75 »Az új földesúr«
22 II, 4 | csábítja, ahol az elõbbi alak megint módosul karakterében az
23 II, 5 | írt leveleiben, hogy A Hon megint ügyetlenséget csinált, nem
24 II, 5 | utcába való utazásra s ott megint mindig akadt valami ürügye
25 II, 6 | növeltek. Milyen csemege megint! Egy regény Magyarországról
26 II, 6 | harapása!~Jókai élete ezentúl megint nélkülözi a megelégedés
27 II, 7 | ment itt is: együtt voltak megint.~Még nem volt meg az a világhíre,
28 II, 7 | Milyen boldogság volt, hogy megint írhat! Megírta az »Enyém,
29 II, 7 | ide kerülvén a többiekkel, megint fordulóponthoz jutott. Itt
30 II, 8 | név (Jókaié és Petõfié) megint összeölelkezve jelent meg
31 II, 8 | út jót tett neki, úgyhogy megint visszatérhetett a régi koszthoz
32 II, 8 | Délután lepihent egy kicsit s megint bezárkózott dolgozni esti
33 II, 8 | ezt a Titánt! Egész lelkét megint Petõfi foglalja el. Néha
34 II, 8 | meséi megbolygatják. Aztán megint elcsügged, majd ismét remél
35 II, 8 | orvos. Milyen erõs lenne megint s milyen szép dolgokat tudna
36 II, 8 | ne szóljon neki!~Így lõn megint igazzá, hogy »Ali kezei
37 II, 8 | be az egészet s azóta már megint fölszaporodott. Most már
38 II, 8 | csakhamar észrevette, hogy Jókai megint ott van, ahol volt, hogy
39 II, 9 | tiszteletdíját.~Így lesz megint szabaddá Jókai Mór, mint
40 II, 9 | a lapoktól megmenekülve, megint szívesebben járt a Házba.
41 II, 9 | száguld az idõ; hogy egy év megint elmúlt, csak azon veszi
42 II, 9 | egy új kötet készült el megint.~E látszólagos csendben,
43 II, 9 | rémlátományos zsilipjei megint megnyíltak s éjjelenkint
44 II, 9 | ritmuscsináló, úgy látszik, ma megint nõi szolgálatban van«.~Mondani
45 II, 10| volt hatvankét éves korában megint az elsõ szerelménél, a festékek
46 II, 10| megjelent »A lélekidomár«, mely megint régi ragyogásában mutatta
47 II, 12| sereglett egész Magyarország. Megint eljöttek a megyék, a fõispánjaik,
48 II, 12| de az álmatlan éjszakák megint elõjöttek, a kínos töprengés
49 II, 12| visszaérkeznie. Valóban itt van megint, de a szõke hajfürtjei nélkül
50 II, 12| az volt. Most másodszor megint az a hazám van, amelyik
51 II, 12| egyedül maradtam. Most újabban megint van családom. Mikor azokat
52 II, 12| volt. Most félszázad múlva megint így van. Boldog vagyok,
53 Epil | kellenének már ide, hanem megint egy kis özönvíz.~ ~M. K.~ ~.
|