1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1532
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1 I, 1 | életrajzírók eljárását, hogy a rajzolandó személytõl
2 I, 1 | el akarná velünk hitetni, hogy azért adta egy régi király,
3 I, 1 | Mindamellett meg kell említenünk, hogy a Jókay név a XVI-ik században
4 I, 1 | papirosokon létezésüket, de hogy egy család lettek volna
5 I, 1 | ugyan némi támpont; az, hogy amint Barsból végképp eltûnnek,
6 I, 1 | még ezt a föltevést az is, hogy a Komárom megyei Jókayak
7 I, 1 | származik. És mégsem lehetetlen, hogy egy család a kettõ, mert
8 I, 1 | csillan fel ez idõkbõl, hogy egy Vas megyében élõ Jókay-családnak
9 I, 1 | még tetéz az a körülmény, hogy 1730-ban a magyarországi
10 I, 1 | lapot« adtak Moholányinak, hogy ügyeikben teljhatalmúlag
11 I, 1 | fölébredést. Csak természetes, hogy ezentúl minden Jókay-család
12 I, 1 | mert hízeleg nekik a tudat, hogy egy hajszálnyi hiba híján
13 I, 1 | volna - nem gondolva meg, hogy a roppant vagyonból nem
14 I, 1 | Konstatálni lehetne ezekbõl, hogy a vezérek feleségeinek legalább
15 I, 1 | kellett volna szülniök, hogy ezek az adatok mind igazak
16 I, 1 | ostrománál s fölfedezvén, hogy a tüzérek meg vannak vesztegetve,
17 I, 1 | irányzott egy ágyút oly ügyesen, hogy a vár alatt táborozó törökök
18 I, 1 | Jókay-család. Mit érne tudni, hogy az azonos nevek közt milyenek
19 I, 1 | az elszórt búzaszemeknél, hogy melyeket ringatott közös
20 I, 1 | csak annyit tudunk róla, hogy 1690 táján halt el s hat
21 I, 1 | Jókayakról tudunk, de már hogy mi lett I. Sámuel Mihály
22 I, 1 | takarja. Szinte csodálatos, hogy a Jókayak teljességgel semmi
23 I, 1 | mindjárt valaki« azt tartja, hogy »mihelyt Jókay, vannak habókjai«.
24 I, 1 | Általában sok jel van arra, hogy az úgynevezett isteni szikrák
25 I, 1 | kikerülhetetlen a megjegyzés, hogy a természet mûhelyében ez
26 I, 1 | elcsíp és megtakarít valamit, hogy aztán pazar jókedvvel egynek
27 I, 1 | akkor tesz, ha meghallja, hogy valahol valami jósnõ van.
28 I, 1 | hoz, amennyit akar; az, hogy az ember még Horatiust is
29 I, 1 | volt, megkötötte magát, hogy a legidõsebb fiút, Józsefet,
30 I, 1 | kardot kötött, lóra ült, hogy az inszurrekcióban részt
31 I, 1 | becézni, mindent elkövetett, hogy otthon tartsa még legalább
32 I, 1 | maradni, bár apja is nógatta, hogy lásson inkább a gazdasághoz.~
33 I, 1 | lásson inkább a gazdasághoz.~Hogy apja kedvében járjon, egy
34 I, 1 | miután még annyira se vitte, hogy a saját földjeikre odataláljon,
35 I, 1 | öregúr végre beleegyezett, hogy mesterségét megkezdeni elköltözhessék
36 I, 1 | ez tette õt alkalmassá, hogy a »lelkes honfi« szerepét
37 I, 1 | valamely elõfizetési ívvel, hogy egy érdemes munka megjelenhessen;
38 I, 1 | lót-fut Pontiustól Pilátusig, hogy Theszpisz kordéja simábban
39 I, 1 | voltak õk, mint a kémények, hogy a gólya már elõre tudja,
40 I, 1 | volt a fészküknek helye.~Hogy hova lettek ez alakok? A
41 I, 1 | elnyûtt, öreg folyóiratokban, hogy õk is éltek és kavicsokat
42 I, 1 | valódi talentumoknak, mintsem hogy buzgólkodjanak érdekükben.~
43 I, 1 | de nem elég. Éppen annyi, hogy megrontsa a praktikus pályán
44 I, 1 | se nõttek ki akkorákra, hogy repülni tudjon.~Társaságokban
45 I, 1 | csak vontatottan tudott. Hogy mert hát prókátor lenni?
46 I, 1 | neki szánt szereppel, mint hogy õ tartsa néha gombolyításnál
47 I, 1 | volt róla a közvélelem, hogy sokkal szerényebb, félénkebb,
48 I, 1 | farsangkor híre futott, hogy elveszi Pulay Máriát, Pulay
49 I, 1 | azzal ijesztgették Banán, hogy a võlegény hektikában van,
50 I, 1 | menyasszonyról prófétálták, hogy verni fogja a férjét. Mindent
51 I, 1 | férjét. Mindent mondtak róla, hogy hirtelen természetû, hogy
52 I, 1 | hogy hirtelen természetû, hogy szereti a »pucc«-ot, csak
53 I, 1 | csak azt nem jósolták, hogy õ szüli meg egy napon a
54 I, 1 | ezekre a szentenciát a gazda, hogy a ház fejlõdõ kisasszonyainak
55 I, 1 | lehet tehát csodálkozni, hogy a Jókay József lakodalma
56 I, 1 | gondolván magában, milyen jó, hogy nem kell háziügyekkel törõdnie.
57 I, 1 | vett részt, ürügyül hozván, hogy az apróságok miatt nem távozhat
58 I, 1 | hazulról. Hiszen az igaz is, hogy majd mindig szoptatnia kellett
59 I, 1 | hajszolta az egész városban, hogy az öregúrnak kártyát jöjjenek
60 I, 1 | gúnyolták rokonai és ismerõsei, hogy õ viseli otthon a fõkötõt,
61 I, 1 | viseli otthon a fõkötõt, s hogy Vörösné mellett, õ a vicepesztonka
62 I, 1 | elfelejteni kisfiukat s hogy legalább édesen csengõ nevét
63 I, 1 | hazaérkezõ kilenc éves Esztert, hogy a kis Lajoska visszatért.4 ~
64 I, 2 | újszülöttre, még azt is tudjuk, hogy a halpaprikást Tuba Lidia
65 I, 2 | kívánta az új jövevényt, hogy kék szemeit, édes vonásait
66 I, 2 | visszatért.~Nagyra voltak vele, hogy a Lajoska az, aki visszajött.
67 I, 2 | Hátha még tudták volna, hogy ki jött el helyette!~A keresztelõ
68 I, 2 | kizavarta az a körülmény, hogy Nádasdy fõispán nagy estélyt
69 I, 2 | a hóval borított utcán, hogy az érkezõket nézzék, a sallangos
70 I, 2 | Ki tudhatta volna azt, hogy a két kivilágított ház közül
71 I, 2 | Ehhez járult még az is, hogy Jókayt mindjárt néhány héttel
72 I, 2 | azzal az indokolással, hogy a hivatali teendõk nagyon
73 I, 2 | meséli Vályné e napokból, hogy Móricz György uram egy vasárnap
74 I, 2 | ezüst láncos öltözetében, hogy õ és az összes Móriczok (
75 I, 2 | azért a nagy tisztességért, hogy legkisebb fiukat az õ nevükre
76 I, 2 | is odaadták a kalapácsot, hogy üssön vele egyet, csakugyan
77 I, 2 | eseményeket. Semmi kétség tehát, hogy az elsõ hõs, aki Jókay Móric
78 I, 2 | volt.~A gondos, okos anya, hogy leányát elõre megszoktassa
79 I, 2 | szétbontott, összehasítgatott, hogy lássa, mi van a belsejükben.
80 I, 2 | jelenségei szórakoztatták, hogy majdnem állandó csodálkozást
81 I, 2 | állították, vonásait vizsgálva, hogy szakasztott apja.~Kellemes,
82 I, 2 | sok tót szó ragadt rá - hogy abból harminc-negyven év
83 I, 2 | de még vígabb lett azzal, hogy a kis gyerek, aki egyébként
84 I, 2 | csillogó arany porszemek, hogy valahol a közelben nagy
85 I, 2 | eredeti felfogással. Kár, hogy ezek a kedves családi csecsebecsék
86 I, 2 | Komáromban. Öregemberek mesélik, hogy volt ott egy Nagy Pál nevezetû
87 I, 2 | jónak látszott a jók iránt, hogy kenyérre lehetett volna
88 I, 2 | aggasztotta a szülõket, hogy rendkívül félénk és gyámoltalan.
89 I, 2 | belõle, ha ilyen marad s hogy kissé bátorodjék, elhatározták
90 I, 2 | azt kérdezte Mórictól, hogy ismeri-e a betûket, az pedig
91 I, 2 | melyben arra kéri édesanyját, hogy halála esetén boncoltassa
92 I, 2 | egy már korán mutatkozik: hogy nem voltak barátai; sem
93 I, 2 | Tartsd meg jó atyámat Isten;~Hogy az mindenben megintsen,~
94 I, 2 | Tartsd meg az én Rectoromat,~Hogy a jóra vezéreljen,~Hogy
95 I, 2 | Hogy a jóra vezéreljen,~Hogy az ördög kárt ne tegyen~
96 I, 2 | kedves drága apám uramtól, hogy ‘te’-nek mertem szólítani,
97 I, 2 | képeztetését. Tervezett, kovácsolt, hogy valami mesterrel taníttatja,
98 I, 2 | utazni megy Olaszországba, hogy képtárakat lásson. Mindebből,
99 I, 2 | csak annyi valósult meg, hogy a később tragikus véget
100 I, 2 | Nem szeretem a gyerekben, hogy nem volt a verekedők lisztáján
101 I, 2 | célt látszik szolgálni, hogy az embereket elképzelt szerencsétlenségekkel
102 I, 2 | s abban a körülményben, hogy e fejedelmek a nemzeti szükség
103 I, 2 | minden kellett még ezenkívül, hogy ez a beteges irányban induló
104 I, 2 | hozzon, aminõket hozott. Hogy jönnek elõ új és új professzorok,
105 I, 2 | aminõk egyedül alkalmasak, hogy ez az elme kibontakozzék.~
106 I, 2 | felvilágosítást, de bizonyos, hogy az akkori borzalmas német
107 I, 2 | intézte a Móricka dolgait, hogy éppen hazajött Pestről Tóth
108 I, 2 | különben is bekövetkező sorsot, hogy idegen városba adják, idegen
109 I, 2 | akiért elcserélendő volt, hogy szinte nem is ment idegenbe.
110 I, 2 | idegenbe. Hanem az is igaz, hogy a cél egy része, éppen talán
111 I, 2 | mert csak az történt vele, hogy az egyik kalitkából egy
112 I, 2 | szűkszavú, csak annyit mond, hogy a pozsonyi evangélikus gimnázium
113 I, 2 | komáromi. És annyit látunk, hogy ő éppen olyan jó tanuló
114 I, 2 | adat sem tőle, sem mástól, hogy a híres pozsonyi diákok
115 I, 2 | Lehetetlenség is lenne, hogy érintetlenül hagyta volna
116 I, 2 | egyebütt, s elereszté itt, hogy a szép királyi asszonynak
117 I, 2 | Móric, mégis valószínűtlen, hogy ne tettek légyen rá nagy
118 I, 2 | Dévényen túl következnek.~Hogy a fiú nem mozog a városban,
119 I, 2 | robogó kocsik elgázolják, hogy félénken kémli a csatangoló
120 I, 2 | minden részéből ide gyűlnek, hogy majdan szétszéledjenek a
121 I, 2 | köztük. Szinte biztos hát, hogy nem ismeri.~De olyan csodás
122 I, 2 | fiókjának? Adat nincs rá, de hogy testileg szembetűnően fejlődött,
123 I, 2 | fonódó vékony gyöngybetűit.~Hogy várták ezeket epedve Komáromba
124 I, 2 | felolvasták a cselédeknek is s hogy Vörösné ilyenkor ríva fakadt,
125 I, 2 | az illetõ helyen kellett, hogy ásvai Jókay József úr meghalt
126 I, 3 | nénjének köszönheti - írja -, hogy e betegségébõl meggyógyult,
127 I, 3 | rokonszenvezni annyira senkivel, hogy szíve egészen megnyílott
128 I, 3 | ambícióját helyezte abba, hogy Móricból embert faragjon.
129 I, 3 | színaranyba rezet kell vegyíteni, hogy keményebb és használható
130 I, 3 | kiverni belõle azt az önhitet, hogy õ csodagyerek, amit apja
131 I, 3 | hitetett el vele. Igaz, hogy ez a hit nem tette õt gõgössé
132 I, 3 | ünnepélyesebb. Megszokta, hogy õ különleges lény. Hitte,
133 I, 3 | különleges lény. Hitte, hogy mikor az utcán megy, felõle
134 I, 3 | csúfolták. Vály észrevette, hogy a fiú szívesebben vesz részt
135 I, 3 | pszichológus, kitalálta, hogy ez azért van, mert a durva
136 I, 3 | sógorát az élet forgatagába, hogy puhaságát elveszítse, hogy
137 I, 3 | hogy puhaságát elveszítse, hogy akaratra tegyen szert, de
138 I, 3 | ugyan megtette a kedvéért, hogy elment a hozzája verbuvált
139 I, 3 | igen kényes volt arra, hogy az õ Mórica mindig olyan
140 I, 3 | és engedelmes fiú volt, hogy az anyja kedvéért, ki folyton
141 I, 3 | ki folyton sopánkodott, hogy nincs benne elég életrevalóság,
142 I, 3 | pajkosság, még azt is megtette, hogy az iskolai verekedésekben
143 I, 3 | komáromiak, megjegyezvén, hogy ezt a reparációt az a kázus
144 I, 3 | tûrte volna el a gombkötõ, hogy õt például szabónak nézzék.
145 I, 3 | megvétetett. Érdekes tudni, hogy a külföldi lapok és folyóiratok
146 I, 3 | képzelõtehetségét.~Sõt, hogy egészen teljes legyen a
147 I, 3 | sem azt nem vesszük annak, hogy Petrichevich Horváth Lázár
148 I, 3 | leírta a Honderûben, vagy hogy egy-két hetet koronként
149 I, 3 | jövendõmondásaival a nép szája ízét, hogy a nép vakon hitt a Komáromi
150 I, 3 | Már suhog is a vetés, de hogy a kalászait hányja, attól
151 I, 4 | Veszprémben van, ahelyett, hogy itt lábatlankodnék, elvonván
152 I, 4 | ebben az alkonyatában is, hogy a szemek elkáprázódtak e
153 I, 4 | többé-kevésbé arra való, hogy a diákokat ellássa. Ami
154 I, 4 | Károlynak és Papp Dénesnek, hogy jók legyenek az öccséhez.~
155 I, 4 | pirospozsgás, zömök fiúcska, hogy át lehet a házon dobni s
156 I, 4 | kerülése mentették meg attól, hogy általánosan kifogjanak rajta
157 I, 4 | szolgált neki. Fõleg az, hogy kijavítani vagy átdolgozni
158 I, 4 | megadatik a sokaságnak, hogy bent két óriás növekszik
159 I, 4 | bent két óriás növekszik és hogy ami ott most foly, abból
160 I, 4 | a jövõbe? Ki tudná azt, hogy az a csontos arcú, hosszú
161 I, 4 | mondta Petrovics Sándor, hogy rá és Jókaira szép jövõ
162 I, 4 | festészetet se s örömmel látja, hogy tekintélye szemlátomást
163 I, 4 | jellemzõ a magyar diákéletben, hogy míg az iskolai tantárgyakban
164 I, 4 | rajzban annyira elõhaladott, hogy az arcokat egy pár vonással
165 I, 4 | kap. Azt tudjuk csak róla, hogy az elsõ regény, amely kezébe
166 I, 4 | mohón, sietve, anélkül, hogy bírna ítélkezni, csak iszik,
167 I, 4 | köhécsel és betegeskedik, úgy, hogy a tréfálkozó Klára uram
168 I, 4 | lázasan dobog, ha elgondolja, hogy talán õ is elér ilyesmit.~
169 I, 4 | összetartanak, s még az sem számít, hogy egy része felsõbb, más része
170 I, 4 | mint mindenütt a világon, hogy mit ír ez vagy az. Bárány
171 I, 4 | tekintve vissza, kétségtelen, hogy e népes városnak minden
172 I, 4 | gondolod, és eszedbe se jut, hogy a másik titán milyen volt.
173 I, 4 | ott fogod meg a dolgot, hogy ez az ex-színész, ex-baka,
174 I, 4 | hogyan is lenne lehetséges, hogy õ, aki olyan nehezen barátkozott
175 I, 4 | kivételt tegyen? Gondoljuk meg, hogy Petrovics az õ szemében
176 I, 4 | legalábbis szokatlan múltját, hogy közönséges közkatona és
177 I, 4 | Sándorral és föltehetõ az is, hogy a képzõtársaságban és az
178 I, 4 | ránk maradt az az adat, hogy a »Szózat« mindjárt keletkezésekor,
179 I, 4 | életbe. Kezdte észrevenni, hogy nem egészen csodagyerek,
180 I, 4 | mert általános volt a hit, hogy tüdõvészes. Sõt õ maga is
181 I, 4 | híres növénytana azt tartja, hogy jók a tüdõvérzés ellen.
182 I, 4 | szavalatával vallott, arra ingerli, hogy addig próbálkozzék, míg
183 I, 4 | társadalmat és megítélhetjük, hogy ingyen semmihez se jutunk
184 I, 4 | se jutunk e földi létben, hogy még a talentumok érvényesülése
185 I, 4 | ha ugyan lehet mondani, hogy kiválik. Nyár elején bírálókká
186 I, 4 | Még neveli a jelentõséget, hogy a bírálók nevezetes emberek.
187 I, 4 | vézna alakját, konstatálta, hogy a pápai levegõ nem való
188 I, 5 | felülhetett Jókay Károly mellé, hogy a híres alföldi városban
189 I, 5 | egymással. A nagykõrösiek, hogy megelõzzék Kecskemétet,
190 I, 5 | volt ez a Kecskemét akkor, hogy még a nemese is polgárságért
191 I, 5 | A diákéletnek amellett, hogy szabadabb volt, mint bárhol
192 I, 5 | mint még semmikor és sehol. Hogy Kecskemét volt-e ennek az
193 I, 5 | eleinte csodálkozva látta, hogy szobatársa, Gyenes Pali,
194 I, 5 | a promenádra a fák alá s hogy meg ne hûljenek, a lemosás
195 I, 5 | leckét.25 ~Ezt úgy megszokta, hogy azután örökké járkálva gondolta
196 I, 5 | vett föl. És mert érezte, hogy nem nézik félszegnek társai,
197 I, 5 | magaslatra helyezkedett, hogy voltaképpen maga magát mûvelje
198 I, 5 | volt elérve, az egyik az, hogy a fõiskola kevesebb tanár
199 I, 5 | alkalmazásával olcsóbb lehetett és hogy a jogászok fesztelenebbül
200 I, 5 | tanultak abban a hitben, hogy mulatnak.~Jókai a rajzolást
201 I, 5 | nem lehet olyan tavasz, hogy egy-két virágja ne lenne!
202 I, 5 | kerülhetett az õ ecsetje alá, hogy a szép fiatalasszonynak,
203 I, 5 | jól ösmerjük õt és tudjuk, hogy ez csak üres frázis.~Kecskeméten,
204 I, 5 | elõfordulnak. Maga Balzac beszéli, hogy néha egy galimatiászt bent
205 I, 5 | minélfogva azt tapasztalja, hogy a nyájas olvasók többnyire
206 I, 5 | Vörösmarty Mihályon is megesik, hogy a rím kedvéért toldja-foldja
207 I, 5 | nagy gondban főtt a feje, hogy kivel tisztáztassa le (mivelhogy
208 I, 5 | senkihez se volt annyi bizalma, hogy a szent titkot eléje tárja.~
209 I, 5 | magyarázatául elmondta, hogy a »Hazámban« című költeménye
210 I, 5 | dicsérte s ajánlkozott, hogy lemásolja, ami meg is történt,
211 I, 5 | a színpadokon vagy azt, hogy »a kocsi előállott«.~Jókai
212 I, 5 | Jókai följegyzései róla, hogy milyen remekül tudott szavalni
213 I, 5 | elhagyta nyomorúsága tanyáját, hogy világot próbálni Pozsonyba
214 I, 5 | Ács Károly elhitette vele, hogy annak nagy értéke van és
215 I, 5 | időzésből csak egy adat maradt, hogy április 10-én félénken kopogtattak
216 I, 5 | egy levelet hagyott ott. Hogy Jókai is vitt-e valamit
217 I, 5 | nagy nimbusz övezte. Igaz, hogy a »Kalliope«-t, az ifjúság
218 I, 5 | gyerekség ahhoz képest, hogy az Akadémia bírálói majdnem
219 I, 5 | fejét sűrű szőke haj borítá, hogy szinte a fésű se fogta.
220 I, 5 | mikor először van Weimarban, hogy az emberek megfordultak,
221 I, 5 | sikerével és azzal is, hogy egy pár költeménye időközben
222 I, 5 | csinos alakja és főképpen az, hogy nemes ember volt: hiszen
223 I, 5 | elejtvén zsebkendőjét, hogy azt, mint gavallérnak illik,
224 I, 5 | élénk részt vett s különös, hogy ő, aki eminens volta mellett
225 I, 5 | kívül egyebütt, itt anélkül, hogy külső viselkedésében észrevehetően
226 I, 5 | megjelent a jogászok közt. És hogy nem látszott annak, azt
227 I, 5 | szemérmetessége szerint, hogy a női szerepeket is szoknyába
228 I, 5 | levele, melyben elmondja, hogy Vörösmartyékkal egy páholyban
229 I (31)| mondhassam; - mint most, - hogy végeztem! Mint első eminens
230 I, 6 | eltökéléssel indult haza hajón, hogy komáromi prókátor lesz belőle,
231 I, 6 | de Asztalos se kívánta, hogy az íróasztalnál görbüljön
232 I, 6 | mesterség praktikus részéhez, hogy kell az igazságot megfogni
233 I, 6 | megfogni és kiforgatni, hogy kell a bírákkal bánni és
234 I, 6 | kell a bírákkal bánni és hogy kell a kliensekkel.~Móric
235 I, 6 | százszor elmagyarázta Jókayné, hogy azért szereti az oszlopokat,
236 I, 6 | úgy tanulta a leckéjét, hogy az oszlopok valamelyikét
237 I, 6 | sötétben jött, sötétben ment, hogy váltig csodálkozának a komáromi
238 I, 6 | is a városbeli hölgyek, hogy talán a pincében zárva tartja
239 I, 6 | kisasszonynak tetszett, hogy menekül előle, minélfogva
240 I, 6 | venni. Már mindjárt abban, hogy senki sem tudott olyan szép
241 I, 6 | ollóval a torták alá, mint ő, hogy azokat úgy kellett megbámulni,
242 I, 6 | vált a »hírös városban«, hogy könny gyűlt az öregek szemébe,
243 I, 6 | legyezőszállító hajót«, a »Hogy tetszik?«-et stb.34 E megújhodott
244 I (33)| arról is nevezetes kutya, hogy midőn 1845-ben Petőfi Jókayéknál
245 I (33)| Vályné maradt fölül, mondván: hogy ő magyarul beszél. Peti
246 I, 6 | elárulta a megfigyelők előtt, hogy Móric iránt gyöngéd érzelmeket
247 I, 6 | napokban Pestre költözött, hogy az ügyvédi vizsgára készüljön
248 I, 6 | butelákkal. Igen csodálkozott, hogy azokból Petőfi nem ivott
249 I, 6 | gondolta kedves asszonynéni, hogy aki azokat a bordalokat
250 I, 6 | szépnek találta. Meglehet, hogy éppen őt jött megnézni,
251 I, 6 | értesítik a professzor urat, hogy az Etelka nevelését szülei
252 I, 6 | befejezettnek tekintik. S hogy még több beszéd legyen erről
253 I, 6 | nőttek, sült ki apránkint, hogy a kisvárosok rendes megölő
254 I, 6 | történt pedig az egész, hogy valaki fölemlíté a szállongó
255 I, 6 | én élek, meg nem engedem, hogy az én fiam katolikus leányt
256 I, 7 | február elején Pestre utazott, hogy a Molnár József ügyvéd híres
257 I, 7 | tal, oly ígéret mellett, hogy sokszor haza látogat, de
258 I, 7 | akképpen állapodva meg, hogy felcsap jurátusnak, kap
259 I, 7 | Pilvax-kávéházba ment, tudta, hogy odajön Petőfi, gondolta,
260 I, 7 | Útközben eldicsekedte, hogy a Vahot Pesti Divatlapjának
261 I, 7 | dicsérte a regényt, újságolván, hogy azt megmutatta Vahotnak
262 I, 7 | mutatványból világosan kitûnik, hogy írójának igen szép tehetsége,
263 I, 7 | óráiban az írói pályától az, hogy e fiatal írók csoportja
264 I, 7 | kóválygott, mint a pók, hogy az érkezõ dzsentriben legyet
265 I, 7 | ember nem emlékezett arra, hogy annál valaha pénz lett volna).
266 I, 7 | Az emberek érezni kezdik, hogy itt csillagok gyulladoznak,
267 I, 7 | Tudakozó Lap. Megfoghatatlan, hogy ki olvassa ezt a sok lapot!~
268 I, 7 | hangzatossága, anélkül, hogy valami egyéb állna velök
269 I, 7 | velök összefüggésben, mint hogy itt szürcsölték a kapucínereiket.~
270 I, 7 | oly népes volt némelykor, hogy több asztalokat kellett
271 I, 7 | némelykor jött, de ez elég volt, hogy egy-két napra elveszítse
272 I, 7 | dicsõségére ennek az osztálynak, hogy mindazokat, amiket a magyar
273 I, 7 | megjelenése. Sokan azt hitték, hogy csak fordítás, külföldi
274 I, 7 | remeknek sikerült átültetése és hogy a Jókai Móric álnév valami
275 I, 7 | Tudni szeretném, ha lehet, hogy a Nepean-sziget derék írója
276 I, 7 | írója kicsoda. Nem mondom, hogy tökéletes mû, de magán hordja
277 I, 7 | szárnyaik a felhõkbe, anélkül, hogy ott búzaszemeket találhatnának.
278 I, 7 | hát a helyzet, ami most, hogy a tóduló sisera-hadak egymás
279 I, 7 | reszketegség fogta el a tudatra, hogy életének micsoda nagy pillanatát
280 I, 7 | auktoritás, mert meg kell adni, hogy ezek az akkori öreg írók
281 I, 7 | kell legjobban éreznie, hogy ez túlszárnyalhatja egykoron.
282 I, 7 | háromszázhatvan forintért, hogy csak minél elõbb napvilágot
283 I, 7 | szeretik. Arra a hírre, hogy Vörösmarty és Bajza polgári
284 I, 7 | kompareál, ami azt jelenti, hogy »pattogni fognak a dugók«.
285 I, 7 | már jogcímet nyert arra, hogy Vörösmartynak bemutassák
286 I, 7 | mélabús Berzsenyi Dániel, hogy egy estét írók közt töltsön,
287 I, 7 | utazott el másnap Miklára, hogy soha többé meg ne kívánja
288 I, 7 | tisztába jöhetett azzal, hogy egy új, mindenkitõl elütõ
289 I, 7 | de más helyütt elösmeri, hogy vannak abban lapok, különösen
290 I, 7 | Õrben pedzi már, mondván: hogy Jókai elsõ mûveivel »meglepetést,
291 I, 7 | sejtelmeket okozott«. Igaz, hogy a lap is, mint az Életképek
292 I, 7 | kritikája olyan találó, hogy nagy variációban a mai Jókaira
293 I, 7 | regényeket ír magyarul.~Hogy Petõfi nem érezte meg Jókaiban
294 I, 7 | bámulással kellett adózni. Hogy melyik a jó regény, annak
295 I, 7 | Csak így volt lehetséges, hogy az Eötvös József »Karthausi«-
296 I, 7 | másnak. Az a modern »rumli«, hogy a közönség a jótól a jobbhoz
297 I, 7 | Az ember észre se veszi, hogy olvas, hanem csak átnéz
298 I, 7 | uraimék a humorosokat. Kár, hogy hellyel-közzel beleszalad
299 I, 7 | került Lotus királyfival, hogy éppen abban az irányban
300 I, 7 | az istállóba is bemennek, hogy a béresektõl megkérdezzenek
301 I, 7 | A felelet csak az lehet, hogy maga is ültetheti, csinálhatja
302 I, 7 | csinálhatja az ember, de úgy, hogy a laikus elõtt magától nõttnek
303 I, 7 | idomítandó át parknak, de úgy, hogy az egy mesterségesen rendezett
304 I, 7 | közönség sem, mégis érezte, hogy a Jókai talentuma valami
305 I, 7 | magát hízelegni Jókaynénál, hogy az nemsokára magához vette
306 I, 7 | átjárt a Kapitány utcába, hogy egy kis elméleti kulcsra
307 I, 7 | fizetett. Kikerülhetetlen volt, hogy a Szigligetinél megfordult
308 I, 7 | hivatalos megjegyzéssel, hogy »a cenzura a bizottság részérõl
309 I, 7 | akkor eszeágában sem volt, hogy ügyvéd legyen; sem kedve,
310 I, 7 | ha valahol azt mondta, hogy ügyvédi irodát nyit. Mintha
311 I, 7 | gyöngédségbõl tervezgette eddig, hogy övéit meg ne szomorítsa,
312 I, 7 | szomorítsa, mert meg kell adni, hogy az egész Jókay családot
313 I, 7 | Szigligetiéket, Petõfit, hogy valahogy ne is beszéljék
314 I, 7 | nagyasszony és csak azt kívánta, hogy Mórickának meg ne írják
315 I, 7 | átalakítani a ruhája ujját, hogy felhúzható legyen a bekötött
316 I, 7 | semmiképp sem volt rávehetõ, hogy kalapot tegyen fel. A kalap
317 I (35)| azonban csak annyi igaz, hogy találkoztak és hogy bemutatta
318 I (35)| igaz, hogy találkoztak és hogy bemutatta ott levő barátainak;
319 I, 7 | kézé, melyrõl elfelejtette, hogy nem tudja mozgatni, a válság
320 I, 7 | Az orvos kijelentette, hogy az életveszélyen túl van
321 I (36)| nem írható s tagadhatlan, hogy a világon senki iránt sem
322 I, 7 | fordult. Eszter azt állította, hogy még oly igézõn imponálót
323 I, 7 | izgatta az öregasszonyt, hogy újra meg újra szóba hozza
324 I, 7 | egyszer-másszor a Rózát, hogy nagy tehetség és hogy nagyon
325 I, 7 | Rózát, hogy nagy tehetség és hogy nagyon szép, nagyon okos,
326 I, 7 | hagyott Szigligetinénél, hogy az anyja itt van a Kék Szõlõben.
327 I, 7 | csodálkozására kijelentette, hogy itt ugyan hiába keresi a
328 I, 7 | bizonyos szamárságokat, hogy még báró Jósika Miklósnak
329 I, 7 | melyre sógora rálépett -, hogy az öregasszony megnyugodva
330 I, 7 | Petõfivel, hol egyedül, de hogy a fiskálissággal felhagyott,
331 I, 7 | nagyasszony megjegyzéseibõl, hogy tudja s örült neki Jókai,
332 I, 7 | tudja s örült neki Jókai, hogy vallomás és szemrehányás
333 I, 7 | Krónikásai följegyzik, hogy egyetlen pöre volt Jókainak;
334 I, 7 | tehát valószínûtlen -, hogy a Korcsmáros csupa édes
335 I, 7 | akik mind azt vallották, hogy az édes ételekre sört kívánnak,
336 I, 8 | senki se szerette volna, hogy a fia író legyen vagy hogy
337 I, 8 | hogy a fia író legyen vagy hogy a lányát író vegye el. Az
338 I, 8 | akinek annyi sok esze van, hogy a fölöslege versekben vagy
339 I, 8 | ellen is érvek hozattak fel, hogy »nem énekel a csíz, ha bõven
340 I, 8 | gazdag arisztokratáknak, hogy Petõfi Sándor költeményei
341 I, 8 | csak úgy jelenhettek meg, hogy Tóth Gáspár szabómester
342 I, 8 | elégetett abban a naiv hitben, hogy az a császár zsebébe megy -
343 I, 8 | is jobban szemet szúrt, hogy a kiadók gazdagodtak, Heckenast,
344 I, 8 | Senki sem kutatta azt, hogy a közönség kicsiny és hogy
345 I, 8 | hogy a közönség kicsiny és hogy a kiadók haszna inkább az
346 I, 8 | maradt fenn, mely mutatja, hogy az akkori élet Pesten olcsóságra
347 I, 8 | meseszerût kerülgeti, elõsorolja, hogy miért mit fizetett és a
348 I, 8 | más?) arra nem gondolt, hogy ruhát is kellett csináltatni
349 I, 8 | bökkenõ nem is abban volt, hogy annyi árú írói terméket
350 I, 8 | talentumos ember, hanem abban, hogy nem tudta hol elhelyezni.
351 I, 8 | Frankenburg hiába bíztatta, hogy csipkedjen, üssön, vágjon,
352 I, 8 | mehettek, azzal a különbséggel, hogy õk egyszerûsítették a magok
353 I, 8 | érlelõdött meg mindjobban, hogy a fiatal írók emancipálják
354 I, 8 | Noé módjára gondolkozva, hogy a bárkában minden válfaj
355 I, 8 | valakit a szomszéd asztalhoz, hogy elvonulva, bizalmasan beszéljen
356 I, 8 | vonzereje abban állott, hogy a legtöbb friss tehetséget
357 I, 8 | még hitelt lehet adnunk, hogy fiatalabb íróink jobbjai,
358 I, 8 | igenis õk elhatározták, hogy folyó év július elsõ napjától
359 I, 8 | tanácskozának, mint a szegény ember, hogy mivel veti be az elsõ földecskéjét,
360 I, 8 | õket az a furcsa körülmény, hogy a goromba Vahot közikbe
361 I, 8 | fogadás érvénybe lépett, hogy más lapba nem írnak s ekkor
362 I, 8 | vesztettek volna. Érdekes, hogy a közönség is így fogta
363 I, 8 | volt hajlandó, azt felelte, hogy Petõfinek apja lehetne.
364 I, 8 | csak hagyján, volt ürügy, hogy ilyenkor nem lehet lapot
365 I, 8 | megfelelni az ezernyi kérdésre, hogy mi lesz hát az új vállalattal?
366 I, 8 | kuncsorgás kellett. Azaz, hogy ebben az esetben nagyon
367 I, 8 | mindössze azzal az eredménnyel, hogy egy kicsit fölkavarta a
368 I, 8 | forrongás, ami jelentette, hogy az irodalmi világ nagyobbodik
369 I, 8 | fûnek, fának küldözgette, hogy a nevezetes élvezetet másokkal
370 I, 8 | Albert maradtak meg amellett, hogy amit mondtak, megfogadták,
371 I, 9 | Horváth Mihály évek múlva, hogy mi következett be. Az írók
372 I, 9 | vissza-visszatéreget hozzá. Hogy nem rontotta meg, az csak
373 I, 9 | az csak annak köszönhetõ, hogy eredetisége olyan, mint
374 I, 9 | dolgai is olyan magyarok, hogy szinte bennök van erdeink
375 I, 9 | tüdõgyulladás, mely hajszál híja, hogy rosszul nem végzõdött. Mint
376 I, 9 | Petõfi se volt otthon, hogy tespedésébõl fölrázza hû
377 I, 9 | nagyítani) abban a hitben élt, hogy az a bizonyos »bécsi kéz«,
378 I, 9 | Helytartó Tanácstól Bécsbe -, hogy a gyékényt, illetve a lapot
379 I, 9 | a belül nyíló kályhában, hogy milyen eszméket vessenek
380 I, 9 | az ólomlábon járt. Igaz, hogy efölött már Kossuth volt
381 I, 9 | hozzá jutunk. Mert nem elég, hogy a fa meghozza, a napsugarak
382 I, 9 | megérleljék, még az is kell, hogy a csõsz a leszakításukat
383 I, 9 | már januárban kimondta, hogy az országgyûlési halasztásokkal
384 I, 9 | elszökdöstek elõle Bécsbe, hogy ne lehessen ülést tartani.
385 I, 9 | elhatározta a Pilvaxban, hogy egy nagy népgyûlést és lakomát
386 I, 9 | tetszett a dolog. Félt, hogy az ifjak odébb mennek, mint
387 I, 9 | országgyûlésen ült most), hogy aggályai vannak, közbe kellene
388 I, 9 | hárítani. Kieszelte õ a módját, hogy mit kell tenni. Értett egy
389 I, 9 | nehézség, az abban állt, hogy mit kell kihagyni? Melyik
390 I, 9 | tizenkét kívánság a fontosabb? Hogy miért kötötték magukat éppen
391 I, 9 | más kívánalmat kidobni, hogy újat és újat tegyenek helyébe.~
392 I, 9 | magáévá tette az értekezlet, hogy petíció alakjában terjesztessenek
393 I, 9 | hit férkõzött a szívekbe, hogy valami nagy dolog sziluettje
394 I, 9 | Az emberek azt mondták, hogy egy kis szabad friss levegõt
395 I, 9 | az ördögért mondta hát, hogy aggályos az ifjúság mozgalma,
396 I, 9 | tizenkettedikén és megtámadták, hogy gyanús okokból eltapintatozta
397 I, 9 | most azért veszekednek, hogy valami elõbb csináltatott
398 I, 9 | hagyták magukat kapacitálni, hogy tûzessék ki hát a népgyûlés
399 I, 9 | Lárma, kiabálás, panasz, hogy Klauzál elsikkasztotta március
400 I, 9 | Pál ellenben arról érvelt, hogy most már egyenesen a királyhoz
401 I, 9 | Jókai elújságolta neki, hogy a március tizenkilencediki
402 I, 9 | méltósággal elmondott beszédében, hogy a petíciót egyenesen a királyhoz
403 I, 9 | talentumnak tartottak akkoriban, hogy a prognosztikonok szerint
404 I (39)| Hogy Petőfi jelen volt-e a március
405 I, 9 | emelkedett szólásra, kifejtvén, hogy a petíció súlyát mindenekelõtt
406 I, 9 | mindenekelõtt emelni kell, hogy az ne mint egy töredék,
407 I, 9 | zuhany. De meg kellett adni, hogy igaza van. S 1848-ban még
408 I, 9 | fölöslegessé vált. Mondjuk ki, hogy a tizenkét pont rögtöni
409 I, 9 | Klauzál, ki azért jött, hogy ismét mérséklõleg hasson,
410 I, 9 | elkezdi érvekkel bizonyítani, hogy nem volna ildomos a népgyûlés
411 I, 9 | akarnak. Klauzál látja, hogy nem boldogul, elhagyja a
412 I, 9 | egyetértõleg határoztak, hogy holnap reggel az egyetemi
413 I, 9 | proklamálásával. Petõfi szabadkozott, hogy õ egy verset fog felolvasni,
414 I, 9 | volt, mikor eszébe jutott, hogy be kellene venni a pontok
415 I, 10 | Jókai életében, tekintve, hogy semmi jelentékeny se történt
416 I, 10 | egyetemben amellett volt, hogy mintsem nevetségessé váljanak,
417 I, 10 | felé annyian gyûltek össze, hogy Jókait felerõszakolták egy
418 I, 10 | felolvasta pár bevezetõ szóval, hogy »mit kíván a magyar nemzet?«~»
419 I, 10 | írja õ maga -, érzém, hogy végzetes szó az, amihez
420 I, 10 | zúgták õk is: »Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk«.~
421 I, 10 | Az orvosifjúság dacára, hogy leckeóra volt, ott hagyván
422 I, 10 | eddig elvontak s kívánjuk, hogy legyenek azok közösek mindenkivel.«~
423 I, 10 | felkiáltott:~- Le az esernyõkkel! Hogy állunk maholnap esetleg
424 I, 10 | fordult Petõfi Landererhez -, hogy e két kéziratot kinyomassuk.~
425 I, 10 | megparancsolta szedõinek, hogy munkába fogjanak.~A kéziratokat
426 I, 10 | apró darabokra metélték, hogy minél gyorsabban kiszedhessék,
427 I, 10 | ázott odakünn, anélkül, hogy esernyõjét használta volna.~
428 I, 10 | esernyõjét használta volna.~Hogy együtt tarthassák, Degré,
429 I, 10 | tanácsot adta az ifjúságnak, hogy be kellene venni egyik pontnak
430 I, 10 | jegyezte meg Jókai -, hogy ezzel a ponttal összetörjük
431 I, 10 | elsõ mozdulatot a gépen, hogy mintegy jelképileg a magok
432 I, 10 | dicsõség mindig megmarad, hogy a legnevezetesebbet, a sajtószabadságot
433 I, 10 | egyszerûen, simán ment minden, hogy szinte hihetetlen. Legyen
434 I, 10 | csakhamar letépték róla, hogy az ünnep méltóságát megõrizzék.
435 I, 10 | Valakinek eszébe jutott, hogy ingyen elõadás kellene estére
436 I, 10 | Színház igazgatóságához, hogy adassa elõ estére Bánk bánt.
437 I, 10 | nyugszik a föld forgása, hogy együtt mozog a levegõ rétegeivel -
438 I, 10 | Irinyinek jutott eszébe, hogy a városi tanács is írja
439 I, 10 | Kacskovics Lajos fõjegyzõ felelt, hogy a városi tanács is üdvözli
440 I, 10 | kirúgta maga alól a széket, hogy õ nem engedi magát elvek
441 I, 10 | vetik magukat arra felé, hogy Holovicshoz érjenek. Jó
442 I, 10 | folyosókat. Attól lehetett félni, hogy a vén épület beszakad a
443 I, 10 | ellen«. Kifejezték ekkor, hogy a sajtószabadságot mondja
444 I, 10 | megítélésénél. Ha a királyok tudnák, hogy a népnek akarata mennyire
445 I, 10 | viszont a népek is tudnák, hogy milyen törékeny puha fából
446 I, 10 | múlva parancsot kap. Örült, hogy semmi instrukciója nincs
447 I, 10 | zavartan mereszté rá szemét - hogy álmot lát-e?~Nem, nem. Tiszta
448 I, 10 | vissza. »Most már látom, hogy én uralkodom.«~Mindegy,
449 I, 10 | esetben nem fogja mondani, hogy zárjátok vissza. Nyújtózkodj
450 I, 10 | ott kezet fogtak vele, hogy a népnek kedveskedjenek,
451 I, 10 | páholyból próbált beszélni, hogy Táncsics el van törõdve,
452 I, 10 | egy zártszékre állt fel, hogy a közönséget kívánságáról
453 I, 10 | és a lábaikkal dobogtak, hogy nekik a világon senki se
454 I, 10 | Jókainak az az ötlete támadt, hogy fölszalad a színpadra és
455 I, 10 | érezte bizsergõ ereiben, hogy ez a nézés az õ jutalma
456 I, 10 | végzettõl a mai napért, és hogy ez a jutalom egy egész életre
457 I, 10 | jutalom egy egész életre szól.~Hogy mondott-e Laborfalvi Róza
458 I, 10 | sohase emlékezett rá többé. Hogy õ mit mondott a közönségnek
459 I, 11 | gyanússá teszi magát azzal, hogy óvatosan, félénken körülnéz
460 I, 11 | közremûködése csak abból állott, hogy verseket írt az Életképekbe
461 I, 11 | Petõfi oly népszerû volt, hogy Pozsonyban a diéta, Bécsben
462 I, 11 | hírkacsa kelt szárnyra, hogy harmincezer ember élén áll
463 I, 11 | buktatta meg az Életképeket, hogy nem hozott divatképeket.
464 I, 11 | divatokat.~Jókai igen fájlalta, hogy a lap így tönkrement, sõt
465 I, 11 | keveredett. Petõfit bosszantotta, hogy Jókai õt okolja s Orestes-Piladesi
466 I, 11 | konyhába s kérte Jókait, hogy férjét ne vigye magával,
467 I, 11 | ingerültséggel tette szóvá, hogy Jókai sértõdve rögtön áthurcolkodott
468 I, 11 | hát ez csak arra való, hogy egy kis melegebb kritikát
469 I, 11 | egyéb jelek is mutatkoztak, hogy »a gyerek jól tölti üres
470 I, 11 | voltaképpen azon kezdõdik, hogy az ember megszeret egy színésznõt
471 I, 11 | valódi neve Judit volt. Hogy miként, hol és mikor keletkezett
472 I, 11 | már Szigligetiéknél kell, hogy találkozott legyen vele.
473 I, 11 | találkozott legyen vele. Tudjuk, hogy oda sokszor járt Fánikához
474 I, 11 | Fánikához és azt is tudjuk, hogy Jókai napjainak egy részét
475 I, 11 | gyerekekkel. Lehetetlen tehát, hogy Szigligetiéknél ne jöttek
476 I, 11 | csöppet se lehet csodálni, hogy Laborfalvi Róza szemet vetett
477 I, 11 | valami révbe kijutni. Lehet, hogy a szíve is lobot vetett,
478 I, 11 | párosult vonzó szépségû, hogy egy sokat próbált leány
479 I, 11 | legalkalmasabb médium arra, hogy az elsõ szép nõ, aki komolyan
480 I, 11 | esztendõs hódító szépségrõl, hogy szûzies tisztaságban vándorolta
481 I, 11 | szenvedéllyé fajult. Elhatározták, hogy férj és feleség lesznek.
482 I, 11 | például, ha Móric megtudja, hogy gyermekei voltak és hogy
483 I, 11 | hogy gyermekei voltak és hogy egy leánya most is vele
484 I, 11 | 15-ike után megengedte, hogy a lakásán látogatása. A
485 I, 11 | szemrehányást tett neki, hogy a dolguk nem megy elõre,
486 I, 11 | se Komáromba nem megy, hogy az anyjánál kieszközölje
487 I, 11 | azt a tervet forralta ki, hogy ebédet ad a Svábhegyen,
488 I, 11 | küszöbrõl: »Nem engedem, hogy vesztedbe rohanj«.~Petõfi
489 I, 11 | költeményt. Jókai kijelentette, hogy ezt nem adhatja ki. Vörösmarty
490 I, 11 | küldte anyjának:~»Hiszem, hogy kedves anyámnak is öröme,
491 I, 11 | mint én magam. Hiszem, hogy isten áldása leend lépésemen
492 I, 11 | áldása leend lépésemen s hogy kedves anyámé sem fog elmaradni.
493 I, 11 | küldte Károlyt Mórichoz, hogy e végzetes lépésrõl, melyhez
494 I, 11 | értesülvén fiának levelébõl, hogy õ lesz a násznagya, mentse
495 I, 11 | levelet, hidegen felelte, hogy ebben õ semmit se tehet,
496 I, 11 | tûkön várakozó családhoz, hogy Móricot nem sikerült észre
497 I, 11 | keresték fel a Dohány utcában, hogy az segítségükre legyen.~
498 I, 11 | haragosan rázta ökleit, hogy az õ szíve szerelmét gyalázzák. »
499 I, 11 | gyalázzák. »Megtiltom anyám, hogy õt valaki sértegesse.« Az
500 I, 11 | tanácsolta titokban Eszternek, hogy még egy próbát kellene tenni
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1532 |