bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1 I, 1 | nedvbõl, de nem elég. Éppen annyi, hogy megrontsa a praktikus
2 I, 1 | Kisvárosokban még ma is csak annyi lakás van, amennyi lakó.
3 I, 2 | lakott hajlékot, melyhez annyi emlék fûzte. De legalább
4 I, 2 | akikrõl rövid idõ alatt annyi sok tót szó ragadt rá -
5 I, 2 | búzavirág színû szemeibe, annyi szigor honol a homlokán.
6 I, 2 | Mindebből, úgy látszik, csak annyi valósult meg, hogy a később
7 I, 4 | minden aranya nem okozna annyi izgalmat e fiatalságban,
8 I, 5 | nagyon gyarló: az emberekben annyi vér sincs, mint egy légyben,
9 I, 5 | pályázatra), senkihez se volt annyi bizalma, hogy a szent titkot
10 I, 5 | hagyom el Kecskemétet. Csak annyi jóakaróm legyen valaha a
11 I (31)| hagyom el Kecskemétet - csak annyi jóakaróm legyen valaha a
12 I, 7 | havonkint.~- Éppen kétszer annyi, mint nekem - panaszkodott
13 I, 7 | akkori legjobb írónak se volt annyi jövedelme, mint egy kancellistának.
14 I, 7 | levegõje volt. Tréfa csak annyi vegyült a fehér asztali
15 I, 7 | a nyomdában, legalább is annyi szó esett róla, mint azután,
16 I (35)| találkozást, melyből azonban csak annyi igaz, hogy találkoztak és
17 I, 8 | ördög értetõdött, akinek annyi sok esze van, hogy a fölöslege
18 I, 8 | nem is abban volt, hogy annyi árú írói terméket ne produkálhatott
19 I, 11 | Dohány utcai lakást, hol annyi kedves estét töltöttek együtt.
20 I, 11 | földbe látó embernek, kinek annyi minden jutott, ez a csodálatos
21 I, 12 | nagyban divergáltak. Ahány, annyi felé húzott. Gyûlölték egymást.
22 I, 12 | csípõsségét kivéve. Éppen csak annyi vérpadot és akasztófát lehetett
23 I, 12 | senki. Megunták a híreket. Annyi hírt hallott az ember minden
24 I, 12 | gondolatokkal foglalkozott, de annyi pátoszt és cikornyát vegyít
25 I, 13 | feleli az órás - kétszer annyi ideig kellett vele piszmognom.«~
26 I, 13 | kifogástalanul elmondani nem annyi, mint egy dologgal valakit
27 II, 1 | japán háborút.~Jókai majdnem annyi keserûséget nyelt, mint
28 II, 1 | fizette le egészen, mert annyi pénze már nem maradt. Kamatot
29 II, 1 | panaszkodik, mikor asztalához ül annyi pihenés után, hogy az elhalt
30 II, 2 | gyakorolnak, ami nem kis szó annyi nagy szónok között, mint
31 II, 4 | Magyarországon. A vezéreszmékhez annyi fõ-, és mellékalakot csoportosít
32 II, 5 | cselekvényt, de a közönségnek annyi élvezetet okozott, mint
33 II, 5 | munkatársainak kedveskedõ haraggal:~- Annyi közöm van nekem tihozzátok,
34 II, 6 | beadtak az asszonynak éppen annyi mérget, amennyi egy napra
35 II, 6 | s akiknek jelleme felõl annyi nézet van, ahány ismerõs.
36 II, 6 | ahány ismerõs. Nyilván annyi tanút lehetne felvonultatni,
37 II, 8 | már e négy lap körül is annyi író támadt, hogy most nem
38 II, 8 | forintot kapott.~Végre, annyi év után megszûnt alperes
39 II, 9 | váltak, de volt még egy, mely annyi fejet elszédít, melyre a
40 II, 10 | volt õneki arra szüksége. Annyi nyom van már õ utána mindenütt,
41 II, 10 | regényeinek egyik legjobbika, meg annyi más, de mindegy, a közönség
42 II, 10 | való érintkezésbõl, mely annyi örömet okozott neki, ami
43 II, 11 | szépséges Komáromban, melyre annyi fényt szórt, megbukott s
44 II, 11 | életen, ezért árasztott annyi dicsõséget Magyarországra,
45 II, 11 | Becskerekre költözött volna, annyi összeget húztak ki belõle
46 II, 11 | tréfa s komoly alapja csak annyi volt, kisült egy év múlva,
47 II, 13 | Albertnek, Vadnay Károlynak és annyi száz elhalt írónak s úgy
48 II, 14 | belõlem most már itthon. Annyi bizonyos, hogy az idén nem
49 Epil | szokás rovására ne essék. Annyi az, ami nem az én hibám
50 Epil | egy-két szavam.~Hát hiszen annyi eszem nekem is van, hogy
|