Rész, Fejezet

 1   I,  2 |           valamely társaságba lép, egyszerre megváltozik a hang, mint
 2   I,  2 |          falakból kilépni s - most egyszerre tódul be a napfény és szétfutnak
 3   I,  4 |            kocsmába nyit be, aztán egyszerre egy Sue-regényt hoz ki a
 4   I,  4 |     nehezen barátkozott valakivel, egyszerre olyan lélektanilag lehetetlen
 5   I,  5 |       nullát a társadalomban s ott egyszerre mint nagy numerus szerepel,
 6   I,  6 |            összeillő párról, mikor egyszerre mint a villám lesújtott
 7   I,  7 |            mondható. Mert mindenki egyszerre tisztába jöhetett azzal,
 8   I,  7 |    tartalmát kíméletesen tudatták, egyszerre meggyógyult, semmije se
 9   I,  7 |          Gomorráét; de míg ezekkel egyszerre végeztek, Komáromot apródonkint
10   I,  8 |           Degré és Tompától hozván egyszerre kisebb-nagyobb közleményeket.
11   I,  9 |      Metternich nélkül! Az emberek egyszerre rózsaszínûnek láttak mindent.
12   I,  10|       lehetne megkapni Táncsicsot? Egyszerre kimondhatatlan óhaj lepte
13   I,  10|            óriási veres tollal, de egyszerre meghökkent, a lába legyökerezett.~
14   I,  11|         ellenkezett anyjával, most egyszerre föllázadt és haragosan rázta
15   I,  11|    hatalmas asszony-viceispán most egyszerre megsemmisült, lerogyott
16   I,  11|         értesült. Hogy fölpezsdült egyszerre, madarat lehetett volna
17   I,  12|           komáromi végrendeletrõl, egyszerre szorongatni kezdték. Komárom
18   I,  12|             vesztett csata azonban egyszerre kiölte belõle a remény utolsó
19   I,  12| Kossuth-család málháival hoztak ki egyszerre. Ilyen szerszámmal útiköltség
20   I,  12|       tudakozódni a fõbírónál, aki egyszerre kicsiny úr lett Debrecenben,
21   I,  12|   tisztesség és a százötven forint egyszerre lázas örömre gyújtotta a
22   I,  12|        Jókai hüledezve látta, hogy egyszerre milyen nagy port vert fel.
23   I,  12|    röstelkedve -, Schodelné velünk egyszerre jött Debrecenbe és azóta
24   I,  12|        enyvezett szárnyaival, most egyszerre meghökkent. Érezni kezdte,
25   I,  12|            Ez sok, nagyon sok volt egyszerre.~A menlevél a szabadságát
26   I,  13|     Rosenfeld is húsz forintot kap egyszerre, a régi bútorok eladatnak
27  II,  1 |           kihasználni az alkalmat. Egyszerre indultak Jókaiékra adósok
28  II,  1 |         már a gyászfátyolt és most egyszerre valami vidámabb mosoly kezdett
29  II,  2 |      számot meghagyta vasárnapra s egyszerre olvasta el, ami a világban
30  II,  3 |         elbeszélõ. Ezek az emberek egyszerre éltek s találkoztak, beszéltek
31  II,  3 |      beszéltek egymással. És velök egyszerre élt és írt Vörösmarty Mihály
32  II,  3 |       nemzedék fordult meg sorra - egyszerre is.~Innen kezdõdik a pályafutás
33  II,  3 |          János és Csernátony Lajos egyszerre két honba jutottak a hontalanságból.~
34  II,  5 |            megindult eszme-áramlat egyszerre mozgásba hozta nemcsak az
35  II,  5 |      pillangók, az új szituációban egyszerre a felszínen termettek a
36  II,  5 |         tanulni. Ez az oka, amiért egyszerre Balatonfüred lett a világ
37  II,  6 |             Kihez van szerencsém?« egyszerre száz vagy kétszáz voksot
38  II,  8 |     elpártolt mellõle. Az embernek egyszerre is elég bánatot okoz a kerületét
39  II,  9 |           szemhéjakkal az ápolónõ, egyszerre fölpillant s rémülten látja
40  II,  10|           amint idõben távolodtak, egyszerre valahogy megérlelõdtek benne
41  II,  13|       tiszteletlenség nem vegyült, egyszerre felugrik fürgén, mint egy