Rész, Fejezet
1 I, 1 | szerette magának leírogatni. Jókayné asszonyom, aki ezt a »vékony
2 I, 1 | asszony, kit már akkor »Jókayné uram«-nak kezdenek nevezgetni,
3 I, 1 | minden vetélkedés nélkül. Jókayné is szépen tudott mesélni,
4 I, 1 | egy fiúnak adott életet Jókayné, ezt is Lajosnak akarták
5 I, 2 | sebbel-lobbal láttak hozzá s Jókayné minden reggel ott volt az
6 I, 2 | kereszteltették a tekintetes úrék.~Jókayné a kis Mórickát is magával
7 I, 2 | vetélkednek a kedve keresésében. Jókayné magával viszi mindenüvé,
8 I, 2 | szomszéd szobában fekvõ Jókayné akárhányszor felkelt, alsó
9 I, 2 | is az inába szalad, ha »Jókayné uram« feddõ tekintetét belevájja
10 I, 2 | héja. S jaj annak, akire Jókayné megvetõleg ránézett, az
11 I, 2 | szívesen hallgattak vala, de ha Jókayné megjelent, Nagy uram agyon
12 I, 2 | venni. Ilyen hatalom volt Jókayné, pedig oly jónak látszott
13 I, 2 | ama zsoltárok, melyeket Jókayné asszony a pergő rokkája
14 I, 2 | egy erõs bélhurut, melyért Jókayné az õszibarackot okolta.
15 I, 3 | kálvinista diák suhancok mellett. Jókayné a legjobb szabóval varratta
16 I, 3 | elsõ padok egyikében. Maga Jókayné ura halála óta effajta vigasságból
17 I, 5 | kik három napig voltak a Jókayné vendégei, Kecskemétet dicsérték,
18 I, 6 | vendégének százszor elmagyarázta Jókayné, hogy azért szereti az oszlopokat,
19 I, 6 | a pincében zárva tartja Jókayné Móric kisasszonyt, nehogy
20 I, 6 | szállt meg Petőfi, mert a Jókayné »tiszta szobájának« (úgy
21 I, 6 | viszonyt. A főokot maga Jókayné szolgáltatta, aki pedig
22 I, 6 | lesz.~- Soha - pattant fel Jókayné. - Míg én élek, meg nem
23 I, 6 | üzent valamit olyat, amit Jókayné nem tett a tükör mögé, erre
24 I, 6 | tett a tükör mögé, erre Jókayné visszaüzent s így mérgesedett
25 I, 7 | veszélyesen beteg. Petõfi.«~Jókayné, aki szinte tehetetlenül
26 I, 7 | Szigligetinét és az öreg Jókayné, jól összeszoktak. Vályné
27 I, 7 | megboldogult Asztalos Etelkához. Jókayné ellenben valami ellenszenveset
28 I, 7 | észjáráson nemcsak Eszter, de Jókayné is, aki nem kevésbé furcsát
29 I, 7 | mely a Jókai Móré volt.~Jókayné csak akkor hagyta el kedvencét,
30 I, 7 | idõk méhében várakozik.~Jókayné tehát visszajött õsz táján
31 I, 11| örömhírt alig hallhatott volna Jókayné, mint mikor errõl értesült.
32 I, 11| amit Róza készített neki.~Jókayné hallván a történteket, megtört
33 I, 11| vettük«, ami mutatja, hogy Jókayné asszonyom jó falusi szokás
34 I, 13| hírt hozhatta onnan, hogy Jókayné is békülni akar és szívesen
35 I, 13| gyönyörködve nézte öreg Jókayné asszonyom. Mikor aztán készen
36 II, 1 | járó«. Öreg Pulay Dávid, a Jókayné édesatyja is ilyen rögtönösen
|