1-500 | 501-923
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1 I, 1 | malmára hajtják a vizet. De ha nincsenek ilyen dokumentumok,
2 I, 1 | papirosokon létezésüket, de hogy egy család lettek volna
3 I, 1 | ugyancsak a pörlekedéseik által. De hát a pörlekedés nem valami
4 I, 1 | a két Jókay testvérnek, de amelyekbõl õket a ravasz
5 I, 1 | teljhatalmúlag járjon el, de fogyatékos intelligenciájuk
6 I, 1 | Jókay-Moholányi ügy megvizsgálására,1 de »az sok bába között - mint
7 I, 1 | is, ahol az fontos lehet. De éppenséggel a Jókai életrajzánál
8 I, 1 | fóliánsokban. Nem sokra mennénk, de ha sikerülne is valamely
9 I, 1 | amit a Jókayakról tudunk, de már hogy mi lett I. Sámuel
10 I, 1 | Négy gyerekét szereti, de mert szereti, otthon akarja
11 I, 1 | harcmezõn« megint fölszedett, de József úr sehogy sem akart
12 I, 1 | egy darabig megpróbálta, de miután még annyira se vitte,
13 I, 1 | névnapokra, disznótorokra, de a pöreiket másokra bízták.
14 I, 1 | születnek ilyenek azóta is, de most már az irodalom és
15 I, 1 | valami az isteni nedvbõl, de nem elég. Éppen annyi, hogy
16 I, 1 | gyengék voltak hozzá a lábai, de a szárnyai se nõttek ki
17 I, 1 | abból a megfigyelõ elõtt. De hát ki foglalkozik e mulatságoktól
18 I, 1 | mit lehet belõle faragni, de az embert csak úgy felületesen
19 I, 1 | a gabonában a zsizsiket, de honnan tudnák, melyik emberben
20 I, 1 | és elszavalni verseket, de hát evvel nem lehet az éléstárt
21 I, 1 | arcú, magas termetû szûz, de ha a hiányzó tulajdonok
22 I, 1 | egyik legszelídebb költõjét. De e szokásos konkolyhintések
23 I, 1 | külsõ komfort és csillogás, de a szekrények belsõ tartalma
24 I, 1 | Telke két utcára szolgált, de egyikre se nézett ablakaival.
25 I, 1 | imádkozott a Szikszaiból), de teljesen mégsem bírták elfelejteni
26 I, 1 | ismét Lajosnak keresztelték, de ez csak egy esztendeig élt.~
27 I, 1 | kis Lajoska visszatért.4 ~De a harmadnapra összehívott
28 I, 2 | valamelyik komaasszony osont be, de bejött az apa is megnézni
29 I, 2 | derengett minden szobából. De hát ezt észre se vették
30 I, 2 | a fizetés kicsiny volt, de a város, úgy látszik, elégnek
31 I, 2 | hozott a bár szerényen, de mindég rendezett viszonyok
32 I, 2 | melyhez annyi emlék fûzte. De legalább végre a magukéba
33 I, 2 | egymást, engemet még jobban.«~De a legkedvesebb napjait Ógyallán
34 I, 2 | Valami víg darabot adtak, de még vígabb lett azzal, hogy
35 I, 2 | Jókay szintén versifikált, de leginkább csak névnapokra,
36 I, 2 | bírtak számbavehetõ értékkel, de mégis jelezték, mint az
37 I, 2 | gazságával, hatalmaskodásával, de meglágyítja a kicsinyek
38 I, 2 | esik, akivel õ barátkozik. De hatalom is a városban, akinek
39 I, 2 | szívesen hallgattak vala, de ha Jókayné megjelent, Nagy
40 I, 2 | tekintetétõl lenyûgözve.~De ez az eseménydús elsõ nap
41 I, 2 | melyek az úton érhetik, de bevallottan leginkább a
42 I, 2 | jelt fogunk találni erre. De egy már korán mutatkozik:
43 I, 2 | pajtásokat hívogatott neki, de se azok nem érezték magukat
44 I, 2 | engedelmes a tanárainak, de mégsem azok közül való,
45 I, 2 | volt bizalmas senkihez, de nem is volt senkivel szemben
46 I, 2 | megcsinálni, súgott nekik, de azért mindig idegen maradt
47 I, 2 | te’-nek mertem szólítani, de ez a vers miatt van így.«~
48 I, 2 | Ekkor éri el tizedik évét, de termetre még most is igen
49 I, 2 | Magyaros észjárása, egyszerű, de érvtől duzzadó logikája
50 I, 2 | is kellett e Sörös Lajos. De mi minden kellett még ezenkívül,
51 I, 2 | adhat róla felvilágosítást, de bizonyos, hogy az akkori
52 I, 2 | veregették a kis Móricot. De ez mind nem lett volna semmi.
53 I, 2 | kulimász volt, ami most, de a szent olaj, mellyel a
54 I, 2 | megvolt-e más országban is, de tiszta magyar gondolatnak
55 I, 2 | benne egy kis poézis is, de amellett patriarchális célszerűség
56 I, 2 | kálvinista fiúnál ritkaság), de nem bátorodott fel, meg
57 I, 2 | utcai öreg országházban.~De ha emlékezéseiben nem is,
58 I, 2 | Azóta megfogytak kissé, de még Jókainak bizonyára jutott
59 I, 2 | biztos hát, hogy nem ismeri.~De olyan csodás szemmel, mint
60 I, 2 | fiókjának? Adat nincs rá, de hogy testileg szembetűnően
61 I, 2 | el Schröer Tóbiás uram.~De azért nem pihent. Igen sok
62 I, 2 | megmozgatott ura érdekében. De ez egyszer az ő hatalma
63 I, 2 | csupa eminenciát hozott, de õszkor ágyba dönté egy erõs
64 I, 3 | másik tüdõgyulladásnak, de inkább volt tüdõgyulladás,
65 I, 3 | tartott mindent, mint azelõtt. De a vidámság számûzve lett
66 I, 3 | felszentelt lelkész lévén), de gavallér módra felbodorított
67 I, 3 | Jókay-családnak; Móric nemcsak sógort, de mentort, atyát és példányképet
68 I, 3 | különösen ragaszkodott hozzá De Móric mindenkihez ragaszkodott,
69 I, 3 | hozzá közel, aki akart, de talán éppen azért nem tudott
70 I, 3 | gõgössé vagy elbizakodottá, de bizonyos fokig mégis elkülönzé
71 I, 3 | Nem lett emiatt nyegle, de mégis ünnepélyesebb. Megszokta,
72 I, 3 | hogy akaratra tegyen szert, de ez nehezen ment. Móric ugyan
73 I, 3 | sok anyagot szolgáltat, de valójában szenvedett e kirándulásokon.
74 I, 3 | Móric látszólag unta magát, de valójában mégis figyelt
75 I, 3 | püfölt. Õ maga beszélte ezt, de aligha történt meg, vagy
76 I, 3 | Csak látszatra volt õ ott, de lelkével a saját felhõiben
77 I, 3 | kizárólagos uralmát megrontja; de ez a szörny még a Stephenson
78 I, 3 | három emberéi lehettek, de a lányokon kívül volt a
79 I, 3 | azokból minden vendég ihatott.~De ugyan volt elég hely, hol
80 I, 3 | kellett volna forognia. De mindenesetre errõl hallott
81 I, 3 | mesélgettek a legkisebbek.~De hézagos volna e vázlat a
82 I, 3 | Arany ember« legendája szól. De ez irodalmi élet alatt nem
83 I, 3 | tanára volt Komáromban, de már szoros összeköttetésben
84 I, 3 | Arany Sasban játszottak, de farsang elején el kellett
85 I, 3 | télen zsoltárokat énekeltek; de itt ezen a kis helyen, mely
86 I, 3 | vetve. Már suhog is a vetés, de hogy a kalászait hányja,
87 I, 4 | Esterházy-kastély s ennek gazdája, de egy Esterházy olyan magasan
88 I, 4 | lugasban tanulni vagy rajzolni. De még jobban tetszett a gazda,
89 I, 4 | eltiltott élvezetek iránt. De Móric inkább megijed önállóságától,
90 I, 4 | Ha nincs, keres magának. De hát van is. Kerkapoly Károly
91 I, 4 | veszi ugyan táplálékát, de elkápráztató. A Vasfejû
92 I, 4 | ül s kerüli a puhányokat. De a saját külön puhányának
93 I, 4 | is engedi megcibáltatni, de másszor a fogait vicsorítja
94 I, 4 | a szelídek osztályrésze, de az érdemkönyvbe ítélt vers
95 I, 4 | volt-e az erjesztõ kovász, de a kör s az abban kifejlett
96 I, 4 | és Jókaira szép jövõ vár. De még nincs vége; Ott van
97 I, 4 | egyforma lánggal égnek. De a tüzek fellobbanásának
98 I, 4 | visszaadják. Nyakra-fõre ír most, de azért nem hanyagolja el
99 I, 4 | regény, amely kezébe került (de az még Komáromban volt a
100 I, 4 | Dickenstõl a »Pickwick club«-ot, de ez nem tett rá nagyobb hatást,
101 I, 4 | ez a harmatos lovagmese. De Jókai még nem tud errõl,
102 I, 4 | különbözõ hatások közt, de ez idõben mégis, amelyrõl
103 I, 4 | minden ülésén szerepel, de mindig más téren. A február
104 I, 4 | elbeszélését Kerkapoly bírálja, de a lakótárs nagyon is szigorú
105 I, 4 | szavalatban próbálkozik, de a kritika ismét kellemetlen. »
106 I, 4 | Bent versengenek egymással, de künn összetartanak, s még
107 I, 4 | képzõtársaságból ismerte ugyan, de közelebbi érintkezésbe aligha
108 I, 4 | másik titán milyen volt. De ha ott fogod meg a dolgot,
109 I, 4 | visszaijesztõ egyéniségén, de oly bensõ barátság köztük,
110 I, 4 | patronusát is elkedvetleníté. De legalább ránk maradt az
111 I, 4 | volt az akkori ifjúságra, de kivált a mi Jókainkra, ki
112 I, 4 | egészségtelen fantazmagória, de egy-egy rossz oldala bújt
113 I, 4 | birkózik a feladattal, de csak »csekély haladást«
114 I, 4 | verseng csipogó verebekkel, de még se boldogulhatnak csalódások,
115 I, 4 | bizonyítványt be se várták. De nem is volt arra senki kíváncsi.
116 I, 4 | dorgatórium várná a diákot, de most maga a diák volt gyenge
117 I, 5 | és kérlelhetetlenül vág. De van is ellensége minden
118 I, 5 | különösen õ érdekelte Móricot.~De jó hatást tett rá Vattai
119 I, 5 | nemrég állítólag mocsár volt, de õ kiszárította, paradicsommá
120 I, 5 | a fõiskola felállítását, de még habozott a két szomszédváros
121 I, 5 | harmincas években fogtak hozzá, de az egyházi hatóság mégis
122 I, 5 | is latinos szellemû volt, de mégsem annyira vaskalapos,
123 I, 5 | magában volt az ok, nem tudni. De inkább ez az utóbbi a valószínû.
124 I, 5 | a diákélet forgatagába (de mégse annyira, mint kellett
125 I, 5 | munkáikhoz.~Hiszen igaz, igaz, de most az egyszer csalódtunk.
126 I, 5 | csalódtunk. Bármilyen különös is, de csalódtunk. Ilyen nevek
127 I, 5 | búvárlót félrevezethetné, de mi jól ösmerjük õt és tudjuk,
128 I, 5 | egyhez sohase volt kedve.~De ami többet ért stúdiumoknál,
129 I, 5 | megtanulta a gazdájától.~De még mindig nem érezte magát
130 I, 5 | pattognak, elég ügyesek, de a jellemzés még nagyon gyarló:
131 I, 5 | voltak ilyen dagályosságok, de itt-ott friss gondolat is
132 I, 5 | lemásolásáért meg akarta fizetni, de a kevély Petőfi visszautasította
133 I, 5 | forint jutott havonkint, de utóbb ez is leapadt, mert
134 I, 5 | fölemelését. Nem volt honnan. De ha lett volna is, nem volt
135 I, 5 | Ács Károly interveniált, de hasztalan. Az asszony minden
136 I, 5 | Frankenburg szállásába vezetett, de nem találták otthon a gazdát.
137 I, 5 | drámája nyerte meg ugyan, de »A zsidó fiú« is dicséretben
138 I, 5 | a Kalliope-csoportnak, de hát az mind csak gyerekség
139 I, 5 | kézzel szeretett volna írni, de egyelőre már régebben kitervelt
140 I, 5 | szerelméhez, a festékekhez, de ez már csak olyan, mint
141 I, 5 | szemet szúrt a csinos jogász, de őt női szem még eddig meg
142 I (28)| darabja is volt Jókainak, de erről ő soha nem tett említést.~
143 I, 5 | bibelődő prózai Kecskeméten), de Jókai ilyen meghívásokat
144 I, 5 | még vicispán is valamikor.~De Jókai, mint jó keresztény
145 I, 5 | mindenféle módot megpróbált, de mikor ezt Jókai észrevette,
146 I, 5 | mint nagy numerus szerepel, de alkalmasint Ács se csodálkozott
147 I, 5 | amelyekben csakugyan első volt, de azokban is, melyekben nagyon
148 I, 6 | kedve se igen volt hozzá, de hát mit tegyen? A festészet
149 I, 6 | sem az Magyarországon - de akkor éppen semmit se hajtott
150 I, 6 | semmi fizetést se kapott, de Asztalos se kívánta, hogy
151 I, 6 | mellékhelyiségeken kívül, de az év egy részében Jókay
152 I, 6 | Kapitány utcában laktak, de napközben sokat vannak az
153 I, 6 | titkon ő is osztozott bennük, de minthogy Móric még kisasszonyabb
154 I, 6 | Néha csak egy napra jött, de két hétig is otthon maradt
155 I, 6 | vendégszobát) éppen lakója volt, de azért a derék nagyasszony
156 I, 7 | hogy sokszor haza látogat, de végképp csak egy év múlva
157 I, 7 | Elvonta, jogi tanulmányaitól, de felvillanyozta irodalmi
158 I, 7 | jövedelme, sõt tõkéje is, de az mind bement vagy a torkán,
159 I, 7 | tehetsége is, pénze is, de az elõbbit mások nem akarták
160 I, 7 | fácánpecsenyét, osztrigát etetett, de õ maga kispörkölteken táplálkozott
161 I, 7 | lelkiismeretes, rendszeres munkát, de lapjaival nem volt szerencséje
162 I, 7 | méltósággal tûrte szegénységét, de a különc Vajda szidalmazta
163 I, 7 | szaporodott ugyan a lakosa, de azért korántsem nemzeti
164 I, 7 | uram, meg a nádorispán, de azok se pestiek. Van ugyan
165 I, 7 | professzorok, kiváló írók, de ezek is mind valahova másüvé
166 I, 7 | olvassa ezt a sok lapot!~De e harminchárom kávéházból
167 I, 7 | melyet a mai Budapest nyújt, de elõbb még az országnak kell
168 I, 7 | melyek nemcsak melegítenek, de égetnek és gyújtanak is.
169 I, 7 | sohase mondott semmit, de a gyõzedelem napjaiban,
170 I, 7 | Jókai csak némelykor jött, de ez elég volt, hogy egy-két
171 I, 7 | még többnek a pajtások, de az szótlan természetû volt.
172 I, 7 | témák gyönyörködtették, de a személyek nem. Csakhogy
173 I, 7 | mondom, hogy tökéletes mû, de magán hordja a fényes tehetség
174 I, 7 | írókban és olvasóik táborában. De még ez nem volt elég. Gratulációkat
175 I, 7 | levélborítékon: »Tóth Lõr úrnak«, de azért késõbb Petõfi kívánságára
176 I, 7 | iskoláit, diplomát szerzett, de ellenállhatatlanul vonzódott
177 I, 7 | nagy tekintélyt tartottak. De ez nem a magasban élõ emberek
178 I, 7 | Szõllõnél, az Aranykéznél, de legtöbbször a Csigánál,
179 I, 7 | szomorú Adorján Boldizsár, de kedvelte Egressy Bénit is.
180 I, 7 | tisztelik mind a kettõt, de Vörösmartyt jobban szeretik.
181 I, 7 | Nagy Ignác mint egy faun, »de magát Jósikánál is szebbnek
182 I, 7 | Petõfi »rá nem nézhetett«, de ha megfordult, az öregek
183 I, 7 | estét írók közt töltsön, de elborzadva a tapasztaltaktól
184 I, 7 | zabolátlan fantázia szüleményei«, de más helyütt elösmeri, hogy
185 I, 7 | kolozsvári lapokban, mély, tömör, de nehézkes. Az elbeszélõ válfaj
186 I, 7 | Ignác vidám, értelmes író, de színtelen, Vas Gereben jóízû,
187 I, 7 | színtelen, Vas Gereben jóízû, de mesét komponálni nem tud
188 I, 7 | báró Eötvös nagy elme, de szentimentális és nemzetközi,
189 I, 7 | van humora és szarkazmusa, de az fanyar, mint a vadalma,
190 I, 7 | irályában, minden esprit nélkül. De a publikum nem volt követelõ.
191 I, 7 | gondolatvilágát tárják elé, de ezek bármekkora nagy kaliberû
192 I, 7 | fordulatokat elõkészíteni, de õ sablonos és patronokon
193 I, 7 | bölcselkedésnek, az irányeszmének, de a meséléshez mégis a mese
194 I, 7 | évig vették a boltokban, de mindenki ajándékul valaki
195 I, 7 | feltünedezõ tehetségekben. De voltak olyan erényei is,
196 I, 7 | belsõ embert nem ösmerte, de a külsõt a megszólamlásig
197 I, 7 | még talán ártott volna, de szerencsére még nem volt
198 I, 7 | sok a férc elsõ munkáiban, de az anyag a magyar népnyelv
199 I, 7 | csinálmányos nyelv« mellett, de nem is érdekes. Az igazságot
200 I, 7 | ültetheti, csinálhatja az ember, de úgy, hogy a laikus elõtt
201 I, 7 | erdõ idomítandó át parknak, de úgy, hogy az egy mesterségesen
202 I, 7 | kert illúzióját keltse.~De bár nem tudta még akkor
203 I, 7 | a többinél. Élvezte õt, de még mindig ragaszkodott
204 I, 7 | otthagyta egy félév múlva, de az ügyvédi pályát még nem,
205 I, 7 | kancelláriából elszabadulhatott, de korhelykedésekben nem vett
206 I, 7 | dicséretreméltónak találtatott«, de már akkor eszeágában sem
207 I, 7 | osztották meg egymással de az olyan hírt vagy kijelentést,
208 I, 7 | vette a fájó kulcscsontot, de az éles fájdalmak napokig
209 I, 7 | életveszélyen túl van a beteg, de még most jön az ápolás nehezebb
210 I, 7 | rettegés napjaiban ha nem is, de a késõbbi napokban, mikor
211 I, 7 | a lepocskondiázásukban. De a legnagyobb figyelem a »
212 I, 7 | észjáráson nemcsak Eszter, de Jókayné is, aki nem kevésbé
213 I, 7 | a Dunaparton Petõfivel, de tört karja sehogy se gyógyult
214 I, 7 | mint Szodoma és Gomorráét; de míg ezekkel egyszerre végeztek,
215 I, 7 | Vály kereste fel szállásán, de nem találta otthon, csak
216 I, 7 | prókátor lenni, »letett arról, de nem is arra való, hadd legyen
217 I, 7 | Petõfivel, hol egyedül, de hogy a fiskálissággal felhagyott,
218 I, 8 | szegénységüket megcukrozta.~De ez a csodálat és nimbusz
219 I, 8 | nagyobbaknak még fáklyát is vitt, de azért senki se szerette
220 I, 8 | jutott ki a reverencia. De a kenyér meg a kalács az
221 I, 8 | arany tollú« titulussal, de ez ellen is érvek hozattak
222 I, 8 | útján kellett eltemetni. De még az itt felhozott ellentétnél
223 I, 8 | lehetett akkor megélni!~De Jókai felületes számító, (
224 I, 8 | akinek Petõfi a barátja. De ez csak pünkösdi királyság.
225 I, 8 | zöldség és naivság látszott, de a megírás, a feltálalás
226 I, 8 | pompával berendezett lakásán. De hiszen õk ketten is kiadó
227 I, 8 | prosperálás utáni törekvést, de Petõfitõl eredve, inkább
228 I, 8 | lapnál) Obernyikot és Degrét. De Degré legalább elbeszélni
229 I, 8 | sütnek ki a fiatal óriások, de a szerkesztõk savanyú arcot
230 I, 8 | volna már túlesni rajta.~De Vahot Imre csak ezentúl
231 I, 8 | párbajra hívta ki Vahotot, de Vahot nem volt hajlandó,
232 I, 8 | becsületbõl, amennyit lehet. De az efféle sok veszõdséggel
233 I, 8 | program, magyar ember szereti, de Wertheim-szekrény kell hozzá.
234 I, 8 | közönség csépeltet, fürdõzik, de az õsz is beköszönt és beállott
235 I, 8 | vállalattal? Megkezdték volna már, de ahhoz még engedély is kellett.
236 I, 8 | fölhívásának vétele után, de leginkább az ön által elõadott
237 I, 8 | változnának, most szándéklott, de foganatba nem hozathatott
238 I, 9 | nem lehetett idomítani. De az irályát, elbeszélõi modorát
239 I, 9 | jelentékenyebb cikkecske.~De a sovány termést hosszabb
240 I, 9 | Véletlen-e, nem tudni, de a fiatal írói csoport (minden
241 I, 9 | fizetni egy-egy verséért.~De kellett is a fokozottabb
242 I, 9 | egyforma, néha excentrikus, de mindig szellemes. »Nem oly
243 I, 9 | volt, egészséges arcszíne, de férfias metszésû szája;
244 I, 9 | mindegyik szeme szép volt külön, de a kettõ közt nem volt összhangzás, -
245 I, 9 | utolsó rendi országgyûlés, de az ólomlábon járt. Igaz,
246 I, 9 | rendszer, a szabad sajtó, de a hatalom még habozik s
247 I, 9 | leszakításukat megengedje.~De míg az országgyûlés piszmogott,
248 I, 9 | közbe kellene lépnie.~- De hát mi nem tetszik? - faggatta
249 I, 9 | Valamit tenni kellene! De hát mit? Az ifjúság élén
250 I, 9 | hír az egész országban.~De Klauzál okos ember volt,
251 I, 9 | mert sok szem többet lát, de sok száj kevesebbet határoz.
252 I, 9 | vagy tizenhét pont is, de õk makacsul megmaradtak
253 I, 9 | értekezlet elfogadta az egészet, de minthogy a nemzeti bank
254 I, 9 | élénken villogó fekete szemeit de sok úriasszony és kisasszony
255 I, 9 | nem lesz a dologból semmi.~De a közönség fittyet hányt
256 I, 9 | levegõben. Senki se látta, de mindenki érezte.~Mindenki
257 I, 9 | pörkölt kávé szag volt, de az is jól esett a tüdõnek
258 I, 9 | plakátok ilyen értelemben, de a Pilvaxban volt elég zenebona
259 I, 9 | az ne mint egy töredék, de mint az egész nemzet kívánsága
260 I, 9 | volt, mint a hideg zuhany. De meg kellett adni, hogy igaza
261 I, 9 | játszva!« - ismétlé egy másik, de a diadal a mérsékelteké
262 I, 9 | semmi se érdekelt most, de õ ezt éppen nem akarhatta,
263 I, 9 | ifjúság most már magára marad, de a jelenet mindjobban fölveszi
264 I, 9 | talán megint visszatér, de az öreg Magyarországot nem
265 I, 10 | hírt is megszerzi velük, de tényes karrierjének másik
266 I, 10 | nyitottak be a Pilvaxba, de még most is kevesen voltak,
267 I, 10 | is beváltotta a szavát, de még mindig igen szegényes
268 I, 10 | inkább ne csináljanak semmit. De Petõfit nem lehetett eltántorítani.
269 I, 10 | végzetes szó az, amihez kezdek; de el voltam rá szánva, ha
270 I, 10 | kicsiny volt a csoport, de a felkokárdázott ifjak,
271 I, 10 | sajtószabadságot magunk vívtuk ki.~De már ez elõtt a szentség
272 I, 10 | megteremté elsõ gyümölcsét. De milyen csodás ez a hatalom,
273 I, 10 | kakas-tollal kereste a feltûnést, de csakhamar letépték róla,
274 I, 10 | bírt elhatolni a színházig, de az elõadás meglett. Délután
275 I, 10 | amely azokat felforralta, de nem képes elõvarázsolni
276 I, 10 | természetesen Jókai és Petõfi is.~De a nap programja még nem
277 I, 10 | lehet még ma megkapni), de miért ne lehetne megkapni
278 I, 10 | kezdeményezõivel együtt.«43 De amily észrevétlenül válik
279 I, 10 | másképp csinálnák dolgaikat, de ha viszont a népek is tudnák,
280 I, 10 | ez csakugyan Nyáry Pál! De ez az üdvrivalgás nem annyira
281 I, 10 | vendégekkel gyönyörû látvány, de egy ingyen elõadás még sokkal
282 I, 10 | bán« volt ugyan kitûzve, de az ünnepélyes alkalom okáért
283 I, 10 | jelenetekkel összekeverni. De a lármában elvesztek szavai.
284 I, 10 | egy óriási veres tollal, de egyszerre meghökkent, a
285 I, 11 | jönnek-mennek mások is, de ez az egy gyanússá teszi
286 I, 11 | Dessewffyt Dezsõfinek. De ha a belsõ tartalomban talán
287 I, 11 | õ nézetei nemhogy akkor, de még ma is túl radikálisok
288 I, 11 | nemhogy emelkedett volna, de hanyatlott. Márciusban még
289 I, 11 | Hiszen az is hozzájárult, de leginkább a laza szerkesztés
290 I, 11 | Az eset elég mulatságos, de egy kicsit gyerekes. Az
291 I, 11 | ablakból is kiáltozott utána, de Jókai úgy tett, mintha nem
292 I, 11 | értesült a történtekrõl, de a házból ki nem mehetett.
293 I, 11 | ismét össze volt enyvezve, de talán már mégsem volt oly
294 I, 11 | csaljon ki a pennájából.~De a pletyka úgy látszik, mégis
295 I, 11 | neki szerepet. Irigyelték, de nem sajnálták. Maga Petõfi
296 I, 11 | különbözõ ürügyek alatt.~De azalatt elmúlt a tavasz,
297 I, 11 | ezt az epizódot említi. De ez nem valószínû. Jókai
298 I, 11 | szépsége teljes pompájában, de már azon a mezsgyén, mikor
299 I, 11 | kívánatosnak tûnhetett fel. De ha pusztán a rideg okosságtól
300 I, 11 | férj és feleség lesznek. De sietni kellett. Rózának
301 I, 11 | hiszen az egész város tud, de Jókai csodálatosképpen nem
302 I, 11 | elejtették hát ezt a tervet, de a legbensõbb barátjaival
303 I, 11 | koccintgatának napszállatig.~De másnap jött a fekete leves,
304 I, 11 | Petõfi indulatosan rohant el, de még bekiáltott a küszöbrõl: »
305 I, 11 | tervbe vett házasságot, de még napokig nem küldte el,
306 I, 11 | Móric, én engedek neked, de csak úgy, ha te is engedsz
307 I, 11 | és sírt, sírt keservesen, de a fiú hajthatatlan maradt.~
308 I, 11 | csicsergett a leány -, de most letett róla. Azért
309 I, 11 | történt, hogyan történt. De az csak integetett a szemeivel,
310 I, 11 | állítólag csomagolni az útra, de az asszonyok majdnem éjfélig
311 I, 11 | szobát bejártak, felkutattak, de hasztalan.~- Mikor utazott
312 I, 11 | egyenesen Petõfihez fordult, de hiába tették tûvé érte a
313 I, 11 | Emõdytõl, hogy jöjjön hozzá, de Móric visszaüzente, hogy
314 I, 11 | neki még maradtak barátjai, de Jókainak csak egy barátja
315 I, 11 | ismertem - végzé levelét -, de azt hittem, hogy késõbb
316 I, 11 | hogy elvesztett egy fiút, de igen rossz fiút vesztett,
317 I, 12 | mondja: »Petõfi kíméletlen, de errõl nem tehet, mert õ
318 I, 12 | Laborfalvi Róza sugallta, de ez aztán végképp szét is
319 I, 12 | egyenlõtlen volt ez a házasság, de bár közel hatvan év van
320 I, 12 | férfiatlan volt, sõt rásütjük, de a Petõfi álláspontját lehetetlen
321 I, 12 | Hogy öregebb volt, az igaz, de ha Jókait mégis lángra lobbantotta.
322 I, 12 | félrelépett, az is igaz, de ha Jókai ezt megbocsátotta,
323 I, 12 | mi köze hozzá Petõfinek?~De hogyan is maradhatott volna
324 I, 12 | ledöntötték volna érte - de a vidéki színpadokon nõtt
325 I, 12 | Hiszen a csodák ritkák. De végre is, hogy csoda nem
326 I, 12 | Igen egy leányka felett - de Laborfalvi Róza már 31 éves!
327 I, 12 | hogy 31 éves volt.~Úgy, de Laborfalvi Róza is csak
328 I, 12 | holmi egyebek is történtek. De azért mégis mindenki tudta,
329 I, 12 | szerettek volna valamit tudni, de csakhamar másfajta rácok
330 I, 12 | címû kedvelt darabban, de mikor a társulat Székesfejérvárra
331 I, 12 | fiatalon matronákat játszott, de visszatetszést szült, mikor
332 I, 12 | közé küzdte fel magát. »De volt is hozzá királyi termete,
333 I, 12 | meg ismét Déryné… Úgy ám, de voltak is hozzá nehezen
334 I, 12 | mint Vörösmarty és Bajza.~De mindegy, az anyai átok megkezdte
335 I, 12 | munkába temesse gondját? De milyen munkába? Regényírásba
336 I, 12 | Kossuthnak az Alföldön?), de legyenek esetleg szónokok
337 I, 12 | ment erre a toborzó útra - de beszédet nem mondott, mert
338 I, 12 | Kossuth ugyan el nem fáradt (de ki is mert volna Kossuth
339 I, 12 | Hát ez itt is meg volt, de új formában. A tiszai szigeten
340 I, 12 | ezentúli magasztos hivatásáról, de az csak a pipáját szítta,
341 I, 12 | munka a legjobb orvosság, de rá is volt utalva a munkára,
342 I, 12 | ki valami hivatalban ült, de a folyton bonyolódó helyzet
343 I, 12 | fejetlenség káoszában fetrengett, de azért csak Csernátony járt
344 I, 12 | félbenhagyta a regényt, de talán nem a tótok miatt
345 I, 12 | Szép pozíciónak látszott, de hol vegyen hozzá írókat?
346 I, 12 | telt mindenkinek külön lap, de egy-egy külön írója majd
347 I, 12 | Jókainé még maradhatott volna, de õ is követni akarta férjét.
348 I, 12 | kimentek az indóházhoz, de málháikat el nem fogadták
349 I, 12 | is élvezet lehet utazni. De lesz ennél még becsesebb
350 I, 12 | száz dolgot eligazítania. De mégis lassan megy minden
351 I, 12 | Windischgrätz herceg még messze van, de már türelmetlenek, ég a
352 I, 12 | Minden vonathoz kimentek, de biz azt egyik se hozta,
353 I, 12 | csak gond a poggyászvárás, de harmadik nap már életszükség
354 I, 12 | poggyászukat.~El is indult, de a ceglédi megállónál a szembejövõ
355 I, 12 | például a Senki szigetén, de még Debrecenben is, ha a
356 I, 12 | minisztérium személyzete volt, de fizetést nem kapott sem
357 I, 12 | haragos szemöldök alatt, de a szív egy bárányé. Aki
358 I, 12 | felületes újságíró volt, de bizonyos tulajdonságai a
359 I, 12 | hazáért könnyû meghalni, de nehéz ölni«. Láttuk a Landerer-nyomda
360 I, 12 | mieinket Windischgrätz herceg, de az messze van és itt is
361 I, 12 | írja le ezt az audienciát, de az õ elõadását, okulva egy
362 I, 12 | békésebb hangok pengetését, de nem is helyeselhette, mivelhogy
363 I, 12 | nemzetnek még lehetett. De akarhatta-e õ azt, hogy
364 I, 12 | nem vallott Nyáry Pálra. De ez nem is lett volna igaz.
365 I, 12 | ezután is a szerkesztést, de legyen egy kicsit forradalmibb
366 I, 12 | politikustól, egy laikustól. De Jósika egyúttal író volt.
367 I, 12 | takaréktûzhely Dudáséknál, de nem volt rajta mit fõzni.~
368 I, 12 | forintot fizetett havonkint, de a bort napról-napra maga
369 I, 12 | komédiások az utolsók«, de miután a takarékos Duschek
370 I, 12 | úgyis ott volt a bankóprés…~…De a Jókai bajai ezzel még
371 I, 12 | az õ biztatásukra ugyan, de a saját szakállára. Az elsõ
372 I, 12 | pártján, kapkodta az újságot. De az ellenpárt se pihent,
373 I, 12 | közül egyik a fûbe harap. De melyik? Nem az, amelyiknek
374 I, 12 | gyanúsításai csalhatatlan mód, de lassú, s ha a támadó félnek
375 I, 12 | Pál táborát szétrobbantsa, de miután ez nem sikerült,
376 I (47)| divergált a vett utasítástól, de a körülmények, úgy hiszem,
377 I (48)| tudósítások vagy hadi jelentések. De applikálta ezt a flancolásra
378 I, 12 | végighordozva a teremben.~- De a tudósítás…~- Ostobaság -
379 I, 12 | azóta is itt van mindig.~- De hogy én errõl nem tudok? -
380 I, 12 | csóválta a fejét Kossuth, de már csak féltréfásan.~-
381 I, 12 | kapitánynak a mócok ellen, de a férfias lelkû Laborfalvi
382 I, 12 | legalább meg van ígérve. De Jókai még gyõzhet is.~Az
383 I, 12 | A harc hát egyenlõtlen. De a golyók egyformán öldöklõk.
384 I, 12 | Jókait eltegye láb alól. De éppen a vérpad faragásakor
385 I, 12 | gyöngyfüzéreket emelget ki. De ez mind nem volt komoly
386 I, 12 | fejet csóváltak a pletykán, de ezzel vége is volt, sok
387 I, 12 | sok ember titka maradt. De a nyomtatott betû már nagy
388 I, 12 | táborba ment szemlét tartani. De a rendõrminiszter ráküldött
389 I, 12 | a hazafiúi reputációját.~De a harcok vitéz oroszlánjában
390 I, 12 | szerkesztette az Esti Lapokat, de most mát radikális köztársasági
391 I, 12 | különféleképp magyaráztatott, de egyféleképpen sem elõnyére.
392 I, 12 | is lehetnek átalakulások, de ilyen ugrások nem lehetnek.
393 I, 12 | közeledhetik Kossuthoz, de hogy még át is ugorja, ilyesmi
394 I, 12 | köztársaságnak csinálván propagandát. De ez csak hajánál fogva elõrántott
395 I, 12 | beszélt, annak adott igazat, de ha valami szerepbe így vagy
396 I, 12 | még nem volt talapzata. De ez inkább csak Vahot Imrének
397 I, 12 | minden rázkódtatás nélkül, de a Heckenast Pesti Hírlapjának
398 I, 12 | melyet Buda bevétele okozott.~De e gyõzelmi ragyogáson is
399 I, 12 | Az õ mûvük ez, gondolják, de õrájuk senki se gondol.
400 I, 12 | a társaság ezt vagy azt, de se Petõfit, se Jókait nem,
401 I, 12 | köde gyanánt ösmeretes; de Jókaiból is kikívánkozik
402 I, 12 | többen, mint kellett volna, de az engedelmeskedõk vesztek
403 I, 12 | el is jött késõbb Pestre, de Pálffy Albert megjárta a
404 I, 12 | összegyülekeznek a szünet után Pesten, de Kossuth nem titkolta, hogy
405 I, 12 | folytatni ameddig lehetne, de az elõfizetõknek már nem
406 I, 12 | gyülekezett a város alá: de már ez aligha fog verekedni.
407 I, 12 | három forint egy pecsenye, de a fõpincér még azt is megkérdezte,
408 I, 12 | legszomorúbb napjai«-hoz. De elõkerül az a »Politikai
409 I, 12 | kerül legutoljára a sor. De egyszer ezek a nagyurak
410 I, 12 | fehéreket és vörösöket. De mily változás! Kik ott egymást
411 I, 12 | Arany Jánost látogatta meg. De nem ízlett a költészetrõl,
412 I, 12 | is tárgyalt Kossuthtal, de fõleg sûrû levélváltások
413 I, 12 | bajnoka maradt életben. De ez a tíz hõs megvédte a
414 I, 12 | követ gurít le szíveikrõl, de jövendõ-mondó miniszter
415 I, 12 | minisztérium lemondását, de a hatalom csak este kezdõdik.54
416 I, 12 | hogy a koronáért küld. De Szemere is sietett és már
417 I, 12 | módozatokat megfogalmazni…~De a megrázó jelenetek, melyek
418 I, 12 | gondolatokkal foglalkozott, de annyi pátoszt és cikornyát
419 I, 12 | beszélték le e lépésrõl. De ez végre is irreleváns.
420 I, 12 | az utcán, ki szól hozzá, de más élõ lény nincs, csak
421 I, 12 | ellenfelére ösmer benne. De volt is most már politika!
422 I, 12 | ott maradt néhány napig, de Rákóczy csak a fáradságot
423 I, 12 | elkerülte a veszedelem, de a rémhírek ide is eljutottak,
424 I, 12 | arccal, fülekkel és orral, de a boldogságtól csillámló
425 I, 12 | szemekkel. Volt öröm, ölelkezés, de hát még mikor keblébe nyúlt
426 I, 12 | karácsonyi ajándékot hozott, de még talán nagyobb az, melyért
427 I, 13 | börtön volt a kis Tardona, de a háziakat annyira búsította
428 I, 13 | ott volt ugyan a zsebében, de az csak az életét védte
429 I, 13 | szabadság meglett volna, de vele élni nem látszott tanácsosnak.
430 I, 13 | az Adliczer-vendéglõben.~De ha szabadon járhatna-kelhetne
431 I, 13 | mégis valami élet készül. De milyen élet lehet az? A
432 I, 13 | régiben, csak az öreg Gellért, de annak a fejebúbjára is föltették
433 I, 13 | elesett, a legtöbbje bujdosik. De kinek is írnának? Lap nincs,
434 I, 13 | egy-két magyar úr a vidékrõl. De ezek is keveset beszélgetnek
435 I, 13 | muzsikáltatják magukat, de e mulatságok már csak paródiái
436 I, 13 | biztatások is hangzanak, de ezek mind át vannak már
437 I, 13 | veregetnek patrio more, de ez is csak paródiája az
438 I, 13 | kifejezik az ő hangulatát, de a közönségével is harmóniában
439 I, 13 | pátosz van az apróságokban, de az üres frázisok, a dagályosság
440 I, 13 | Petőfit is gondolták alatta), de csakhamar felösmerték, hogy
441 I, 13 | egy, ki más segítséget, de azért fásult, kedvtelen,
442 I, 13 | szélhűdés ugyan elmúlt róla, de nagyon ingerült, nagyon
443 I, 13 | ír Imre, új néven Imrefi, de nem sok köszönet van benne.
444 I, 13 | eszmének propagandát csináljon, de az írók, a legszegényebbek,
445 I, 13 | Jókai. Majd mindenüvé írt, de sehova se tartozott. Az
446 I, 13 | volt a birtok, néhol bérbe. De a felesek csaltak s a bérlõk
447 I, 13 | kegyeltjére itt milyen szerep vár? De tudja már, vagy legalább
448 I, 13 | éppen nem emeli hírnevét. De baj is az? A nagy folyamok
449 I, 13 | meg is jelent 1851 elején, de az elõfizetõk gyéren érkeztek.
450 I, 13 | lakoma a hun királynál« stb., de a közönség most se tódult
451 I, 13 | munkákban sok az apróság, de a rövid lélegzetû dolgok
452 I, 13 | föl kellett terjeszteni.~De az Akadémiánál sokkal jobban,
453 I, 13 | mindenét elvették a magyarnak, de a kis virágos kertje, az
454 I, 13 | egyikében vagy másikában, de a közönségnek igen sok üres
455 I, 13 | Két gyám« címû színmûvet, de kevés sikerrel. Tavaly,
456 I, 13 | férje« címû darabját adták, de két elõadása után már az
457 I, 13 | lapjában ellenem tett, de az igazgató maga érte menvén,
458 I, 13 | szerkesztésére én vagyok meghíva - de minden felelõsség nélkül.
459 I, 13 | anyám, nagyon megköszönném, de ne sokat, mert nincs hol
460 I, 13 | meg is jelent 1853-ban, de nem a Jókai neve alatt,
461 I, 13 | csak csalódás részünkrõl. De egy esztétikai eszközökkel
462 I, 13 | törököt híven, kit nem ösmer? De itt az az elõnye, hogy a
463 I, 13 | adatokat és hangulatot, de már ugyanekkor a »Fehér
464 I, 13 | a munkába Heckenast úr? De mindegy, Jókainak tetszett
465 I, 13 | próbálkozott Heckenast, de csupa neves, tehát »rovott«
466 I, 13 | eseményekrõl néhány kép, de a legfõbb vonzerejét Jókai
467 I, 13 | egy színházi elõadásról, de olyan modorban és olyan
468 I, 13 | Jókai nívóján tudta tartani, de a Kakas Márton leveleit
469 I, 13 | kivált a szerkesztõségbõl, de megmaradt Pákhkal a közös
470 I, 13 | azt elejétõl végig õ írja, de nincsen szerencséje vele,
471 I, 13 | értett a naptárüzlethez. De még ez nem minden. Csak
472 I, 13 | szorongatták a hitelezõi, de már 1854-ben, mikor az ezer
473 I, 13 | diktálni Jókai nem tudott, de nem is lehet. Tollbamondással
474 I, 13 | egy Milton mondott tollba. De Milton vak volt s ebbõl
475 I, 13 | velök egy sorba állítani, de hogy népszerûbb ezeknél,
476 I, 13 | lényeges hibákban szenvedett. De végre is hibátlan ló, hibátlan
477 I, 13 | az erényeket és hibákat, de összeadni és kivonni nem
478 I, 13 | Jókainak sok nincs meg ezekbõl, de a humora arany sovereign,
479 I, 13 | megnyit egy-egy újabb völgyet, de ritkán árad ki vagy süllyed
480 I, 13 | olvasókönyvekben tanítani, mint mintát, de hogyan jut ezekbõl arra
481 I, 13 | minélfogva elhagyták a múzsák, de ha nem hagyták volna is
482 I, 13 | gyúlékony, hirtelen haragú, de jószívû is. Sokszor önfeláldozó
483 I, 13 | rangúakkal meg éppen nem, de elemében volt hódoló boszorkányai
484 I, 13 | egyszer-másszor ruhát varrat, de nem valami finom szabónál,
485 I, 13 | mozgalmában, adakozásaiban, de az összegek takarékos asszonyra
486 I, 13 | könyvecske mindent elõadna, de nem szól semmi rendkívülit,
487 I, 13 | nyomott anyagi helyzete van, de viszont máskor sok pénz
488 I, 13 | nem történt semmi baj, de künn a világban, csak az
489 I, 13 | látnivaló nem volt Pesten.~De az ország sok millió lakosa
490 I, 13 | lehetett otthonról, Komáromból, de nagyban és egészben kellemetes
491 I, 13 | mint a fölriasztott madár. De a jó ebéd enyhített rajta
492 II, 1 | lelkesedett e regényekért, de amint Kemény lett a szerkesztõ,
493 II, 1 | vadászok bizony különfélék, de a vadnak körülbelül mindegy,
494 II, 1 | gúnyjával és játszi humorával. De neki még a haragja is csak
495 II, 1 | volt ennyivel elégedve, de Jókait felette bosszantotta
496 II, 1 | szembejövõ ismerõsökkel, de alighogy hazaért és levetette
497 II, 1 | nem vesztette érvényét, de enélkül se jutott volna
498 II, 1 | ugyan alacsonyabb Károly, de mellkasa kifejlettebb s
499 II, 1 | homlokával férfias jelenség volt, de kissé meggörnyedve járt,
500 II, 1 | kiállók és kevésbé kifejezõk. De ami hátrány ez összehasonlításból
1-500 | 501-923 |