Rész, Fejezet
1 I, 1 | egy kis koporsó képében. A szomorú apa reszketõ kezekkel nyitotta
2 I, 1 | december 16., 1820.«~Ennek a szomorú karácsonynak fájó emlékét
3 I, 7 | Gaál József, vagy a szép és szomorú Adorján Boldizsár, de kedvelte
4 I, 11| mondta eltökéléssel a szomorú anya s bár még nem gyógyult
5 I, 12| TIZENKETTEDIK FEJEZET~SZOMORÚ NAPOK~Íme a Jókai elsõ önálló
6 I, 12| kezdett az Életképekben, a »Szomorú napok«-ba. A cím ráillett
7 I, 12| szerkesztéshez. Ez volt a »Szomorú napok« félbeszakításának
8 I, 12| eltûnt a szemek elõl Madarász szomorú alakja; udvarán készenlétben
9 I, 12| már akkor a fegyverletétel szomorú órájára készült. Gyorsan
10 I, 12| mindössze tízen. Komoly, szomorú alakok, sápadt arccal, álmatlan
11 I, 12| miniszterek, részben itt készül a szomorú okmány, melyben Görgeyre
12 I, 12| Semmi se hasonlítható e szomorú napokhoz. Szeretteire gondolni,
13 I, 13| A régi jó táblabírák«, »Szomorú napok« (a forradalomban
14 II, 2 | szikrázóbb ötletei. Szinte szomorú volt, mikor néhány hét múlva
15 II, 4 | aratni nem, mert a két szomorú emlékezetû ínséges év következik,
16 II, 5 | be-bebukkan a folyosóra. Hej, szomorú ezeknek a történeteknek
17 II, 5 | volt ebben az idõben s igen szomorú gyermekséget élt a két kiváló
18 II, 5 | ébredtek fel, azok arra a szomorú hírre keltek, hogy Gorovenak
19 II, 6 | betegsége, ki a tüdõvészesek szomorú osztályához tartozott.~A
20 II, 6 | szépen ívezett homlok alatt szomorú gondolatok rejtõzködnek;
21 II, 6 | vezethetett be Jókainé. Szomorú ház volt az, nem járt oda
22 II, 6 | ház fölött. Jókai mindig szomorú volt. Szép tiszta, ártatlan
23 II, 8 | Velencének álmodja magát. Ezt a szomorú álmot megy megnézni. Mert
24 II, 10| egészíti ki.~Ha valamikor szomorú volt a sárga ház, hát most
25 II, 10| szeretetét, de a háza tájéka szomorú. Azután élvezi az uralkodó-család
26 II, 10| mellette. És amitõl a ház szomorú lett - még azt az árnyékot
27 II, 13| embernek az alkonya végtelenül szomorú volt.~Talán céltalan és
|