Rész, Fejezet
1 I, 2 | úgyhogy belõle az a rész, amely régente a Thaly Lidiáé volt,
2 I, 2 | mint az oly madársereg,~Amely eltévedvén az ég alatt cseveg,~
3 I, 3 | örömei. Mint az olyan kávé, amely állandóan a kirakatban van,
4 I, 4 | róla, hogy az elsõ regény, amely kezébe került (de az még
5 I, 6 | elfogultságon átküzdenie, amely küzdelme napról-napra megújult,
6 I, 7 | magyar szavakat, amennyi és amely fogalmakra csak kellett,
7 I, 8 | elsejének elkövetkezését, amely idõn túl a fogadás érvénybe
8 I, 10| kéményen kiment, a lángot, amely azokat felforralta, de nem
9 I, 12| vonatnak kellene annak lenni, amely ennyi embert elszállítson!
10 I, 12| a pillanat fontosságát, amely neki a sors által nyújtatott.
11 I, 12| volt leverve cölöp mellé, amely palánk arra szolgált, hogy
12 I, 12| tizenötödikébõl születtek, amely az õ napjuk volt, most mind
13 I, 13| paródiái a régieknek. A nóta, amely fájó rezgésbe hozza szívüket,
14 I, 13| rezgésbe hozza szívüket, amely megríkatja õket, egy kalendáriumnak
15 II, 2 | fajok, se osztályok ellen. Amely magaslaton csak olyan ember
16 II, 3 | fel, mintha egy generáció, amely az esésre elõkészítsen,
17 II, 4 | alakjaiban az élõ mintákat, (amely rossz szokás ellen hiába
18 II, 4 | következnie egy eseménynek, amely a »Politikai divatok«-at
19 II, 5 | fülének. Az örök ifjúságot, amely neki jutott osztályrészül,
20 II, 6 | a megaggott Deák-pártot, amely most már agóniában van,
21 II, 7 | beszédet akart tartani, amely esetben hátra tett kezekkel
22 II, 9 | idején fölért egy címmel. S amely fiatal írót Vörösmarty,
23 II, 11| de oravicai mandátummal, amely olyan a mandátumok közt,
24 II, 11| a rõzseasztag a világon, amely oly gyorsan tüzet fogjon,
25 II, 14| május 5-ike, az utolsó nap, amely õneki a sorstól adatott.
26 II, 14| ahhoz a végzetes számhoz, amely után már minden csak egy
27 Epil | csizmáján keresztül is a bütykõ, amely esetleg a lábaujján volt,
|