Rész, Fejezet
1 I, 1 | egy esztendeig élt.~Sõt midõn 1825-ben, február 18-án (
2 I, 2 | elégnek tartotta, mert midõn késõbben százötven kéve
3 I, 7 | prózájával éppen akkor, midõn az ország egyik bálványának,
4 I, 9 | készültek tíz óra tájt, midõn egy szürkeruhás ifjú lépett
5 I, 10| nagy szemeket meresztett, midõn a börtönajtóban az alispánok
6 I, 11| hallaná. Képzelhetni haragját, midõn az utcákon lótó-futó tömegektõl
7 I, 12| Regényírásba fogjon? Most, midõn a végzet bonyolítja a nagy
8 I, 12| el a nagy államférfit, s midõn valahol a parlament naplóiban
9 I, 12| sápadtság ült ki az arcokra, midõn a kínos leleplezést tette,
10 I, 12| szerencse jobbra fordultával, midõn az osztrák fõsereg elhagyta
11 I, 13| a forradalom napjaiból, midõn felesége nélkül jött el
12 I, 13| kellemetes látványt nyújtott, midõn a kocsi a hegyrõl ereszkedõben
13 II, 1 | lehangoltsága még csak fokozódott, midõn a temetésre megjelenve,
14 II, 1 | emberek, akik jelen voltak, midõn ezt te, Vadnay és B… kicsináltátok
15 II, 2 | kétségbeejtette a tehetetlensége, s midõn végre a nyomdai hitele is
16 II, 5 | felségedet azon pillanat óta, midõn megadatott a kegy szerény
17 II, 6 | fõkorteseire és irányadó embereire, midõn azok meglátogatták, ráismerjen.
18 II, 7 | képviselõi élet mellett, midõn még majdnem kizárólag »négy
19 II, 8 | visszatérnie a jövõben, midõn valami kis kuruckodást szeretne
20 II, 10| is kezdtek beszivárogni, midõn végre megjelent »A lélekidomár«,
21 II, 10| tárgyilagos kritikára s midõn a Péczely-díj elõször került
22 II, 12| a debreceni városházán, midõn »ad audiendum« hivatott
23 II, 13| menesztetik hozzá. 1901-ben, midõn a Pesti Hírlap kiadójával
24 II, 13| emberben a honszerelmet, midõn azt mindenfelõl oltogatták,
25 Epil | második részén dolgozott, midõn az ablaka alatt veszekedést
|