Rész, Fejezet

 1   I,  1 |           állatok árából. Vörösné ilyenkor a cigányasszonyokat hajszolta
 2   I,  2 |        hajléképítõk segítségére s ilyenkor tûnik ki, kinek meddig ér
 3   I,  2 |    gyűjtötte a cselédjeit fonni s ilyenkor előttük is nyíltan, bizalmasan
 4   I,  2 |     cselédeknek is s hogy Vörösné ilyenkor ríva fakadt, jól esett elnézni
 5   I,  3 |      szerint, ki sóhajtva gondolt ilyenkor otthon hagyott könyveire
 6   I,  3 |     behozták az asszonyaikat is s ilyenkor olyan volt Komárom, mint
 7   I,  6 |          ebédet kellett megennie, ilyenkor mindig sok jutott Lakőrnek,
 8   I,  7 |     disputáktól, bohém tréfáktól. Ilyenkor talált egyetlen egyszer
 9   I,  8 |         hagyján, volt ürügy, hogy ilyenkor nem lehet lapot kezdeni,
10   I,  12| lehurrogattak, hogy »nem kellenek ilyenkor«. A cikkeket legnagyobb
11   I,  12|          titulus rázúdult. Tavaly ilyenkor ezernyi torok éljenezte
12   I,  12|       asszony, aki megvigasztalta ilyenkor s reményeket élesztett benne
13  II,  1 |    hallgatták. Jókai árnyéka volt ilyenkor s ez a ragaszkodás vitte
14  II,  3 |   események legújabb stádiumáról. Ilyenkor elmond valami anekdotát
15  II,  5 |           mint haragvó Jupiter (s ilyenkor nem tanácsos melléje kerülni),
16  II,  5 |    kedélyesek voltak õvelük, mert ilyenkor egy-egy órát elbeszélgetett
17  II,  6 |           is kitört nagy ritkán s ilyenkor mély kétségbeesés vett rajta
18  II,  7 |    csalogatta a svábhegyi fáihoz. Ilyenkor minden magyar künn a saját
19  II,  8 |      tálalást jönnek jelenteni, s ilyenkor rendszerint megkérdezte,
20  II,  8 |   szükségessé tették jelenlétét s ilyenkor az Angol Királynõben ebédelt.
21  II,  9 |           már a trónörökös, Jókai ilyenkor a peronon várta s miután
22  II,  10|          megzavart kérdéseiben, s ilyenkor könnyekben tör ki a vén
23  II,  12|         mint minden magyar házban ilyenkor. Mindenkinek kedves volt