Rész, Fejezet

 1   I,  2 |            elõtt. Hangosan dobogott a szíve, mikor a tanító apját kikísérte
 2   I,  3 | rokonszenvezni annyira senkivel, hogy szíve egészen megnyílott volna
 3   I,  4 |              a nagy »eseményt«. Móric szíve lázasan dobog, ha elgondolja,
 4   I,  7 |             hanem két hétig hordott a szíve alatt egy-egy kiszedett
 5   I,  7 |             fájt többé, csak az anyai szíve.~- Hamar az ünneplõ ruhámat
 6   I,  8 |     csipkedjen, üssön, vágjon, a puha szíve nem vitte rá, utoljára is
 7   I,  10|             színû kokárdát és a Jókai szíve fölé tûzte, aztán a szeme
 8   I,  11|          révbe kijutni. Lehet, hogy a szíve is lobot vetett, mert olyan
 9   I,  11|               ebben az õ aggódó anyai szíve is jobban megnyugodnék.~
10   I,  11|               rázta ökleit, hogy az õ szíve szerelmét gyalázzák. »Megtiltom
11   I,  11|             inkább Móricra volt nehéz szíve.~Reggelre kelve azonban
12   I,  11|           Eszter elõl, meg sem állott szíve választottjával, csak Piliscsabán.
13   I,  12|          rémnapok egyik államügyésze, szíve mélyén magyar ember, a lap
14  II,  3 |         ollózni a külföldet, akinek a szíve tele van dallal s aki szerint »
15  II,  7 |             hogy Móricnak ne fájjon a szíve«, maga is ilyen életmódra
16  II,  7 |              hanem azért ott lehetett szíve mélyén a titkos keserûség,
17  II,  8 |     megmelegedni iránta jobban húzott szíve a maga kálvinista Debrecenéhez
18  II,  8 |              no, ez a Móric«. Hanem a szíve annál melegebb. Éppen Bécsbe
19  II,  10|            porában látva õt, magyarok szíve kevélységben dagadozik.
20  II,  13|              neki élt, neki dolgozott szíve vérével, minden porcikájával
21  II,  14|              egyre halkabban dobban a szíve, míg végre végképpen megszûnt