bold = Main text
    Rész, Fejezet                                       grey = Comment text

501  II,  11  |             sohase akart vége szakadni. Már a hallgatást is elunták
502  II,  11  |          Mindenki fáradt, kimerült volt már, csak õ nem, mert neki az
503  II,  11  |                 ér, ha a jóságos Eszter már nem ülhet köztük. A férje
504  II,  11  |                Hatodik esztendeje pihen már a kerepesi temetõben. Az
505  II,  11  |             mindig adok a szegényeknek, már közel egy félmilliót adtam
506  II,  11  |              lombos pálmává izmosodik s már ott a lámpáknál mindjárt
507  II,  11  |              végigsurran a termen, mert már a »gyerekek« várják otthon
508  II,  11  |        vetélkednék.~Az alkony közelgett már.~A nap még egyszer szétereszté
509  II,  12  |           átvette a hatalmat, hogy most már itt minden az övé, még maga
510  II,  12  |             hogy soha többé ne kerüljön már szembeszökõ elõtérbe csak
511  II,  12  |       beköszönteni. A munka nem okozott már neki oly nagy élvezetet,
512  II,  12  |         Paralupe Rufótól, ki nála járt, már így búcsúzott ez év õszén:~-
513  II,  12  |              érzem, vénülök; úgy vagyok már, hogyha látogatóm akad,
514  II,  12  |                 töltötte, csakhogy most már gyakran beengedte jönni
515  II,  12  |          mindenbõl kifosztottatok, most már legalább egyétek meg a vacsorámat
516  II,  12  |            egyéniségeket ismer meg - de már késõ -, az új anyag megvan,
517  II,  12  |               új anyag megvan, de a tûz már kialudt a konyhán, ahol
518  II,  12  |          félrehítták aláírni? Hja, ezek már nem írnak alá egymásnak
519  II,  12  |               is. Pedig az öregúr várta már. Olyan rosszul esett neki,
520  II,  12  |            rosszul esett neki, hogy õrá már nem szorul senki. Még jobban
521  II,  12  |            olyan gyengének látszott.~De már két hónap múlva álmélkodva
522  II,  12  |          egyszerûséggel és vidámsággal. Már ezen az estén úgy ünnepelték
523  II,  12  |            kétszer éltem volna. Egyszer már volt hazám, aztán nem volt
524  II,  12  |                 szabad, boldog. Egyszer már volt családom, de meghalt,
525  II,  12  |                minden kívánság meg volt már pengetve, kikiáltva, de
526  II,  12  |                 vágya, hogy az ellenzék már ismét nem tud egyebet kívánni,
527  II,  12  |               az Akadémiának, hogy most már végre beeressze ezer évvel
528  II,  12  |                 Munkácsy Mihállyal, kin már akkor erõsen meglátszottak
529  II,  12  |      partecédulát.91 ~Sokszor meghaltam már a hazáért, de a temetési
530  II,  12  |             király igazítja el.~S ezzel már vedd észre öreg poéta, hogy
531  II,  12  |              Ami idõd még hátra van, az már az alkonyi szürkület. Az
532  II,  12  |                idõ csupán a tied. Ahhoz már nekünk semmi közünk.~
533  II,  13  |             terjed, ami ezentúl van, az már nem tartozik szorosan az
534  II,  13  |               alkonyat. Az est leszállt már - de még korán van gyertyát
535  II,  13  |            azonnal. A környezete be van már tanítva, azt mondják, hogy
536  II,  13  |            õrajta mutatkozni.~Nem lévén már többé ambíciói sem a politikában,
537  II,  13  |             mint az ami történt, hogy a már bevégzett tény a különbözõ »
538  II,  13  |               események kisülnek, akkor már rendesen régiek, s a világ
539  II,  13  |             aztán elfelejtették, mintha már nem is volna. Tisza Kálmán
540  II,  13  |           kezdve - mondta búsan. - Most már rajtam van a sor. Tisza
541  II,  13  |             nehéz kõ.~Utoljára nem ment már sehová, nem találkozott
542  II,  13  |           Monarchia írásban és képben«. Már oly soká húzódott s olyan
543  II,  13  |               ide, hol oda, hogy szinte már kérdésessé kezdett válni,
544  II,  13  |                 melynek törzselõfizetõi már jobbadán kihaltak, végre
545  II,  13  |                 az elsõ érzésünknek. Ha már a Jókai lépéseit vizsgáltuk,
546  II,  13  |               annak, míg õ belefonódva, már javában benne vergõdik.~
547  II,  13  |                világából szabadulni, de már nincs akarata. Férfias akaraterõ
548  II,  13  |           szomorúan elõre. Nem dörömböl már az ajtaján a kis Maca, pedig
549  II,  13  |                  talán ezek se szeretik már, ezek se vigasztalják már.
550  II,  13  |               már, ezek se vigasztalják már. Még talán szerencse, hogy
551  II,  13  |                 találta magát. Nem volt már más barátja, csak az íróasztala,
552  II,  14  |                 szilánk, egy szikra, de már sok hamu közt. Sõt egy pompásan
553  II,  14  |               hozzá, mintha mondaná: Én már nem a régi Jókai vagyok;
554  II,  14  |                volt énhozzám képest, én már csak a mostani Jókai vagyok.~
555  II,  14  |       panaszkodott.~- Nagyon megszoktam már a meleget Nizzában. Nem
556  II,  14  |             tudom, mi lesz belõlem most már itthon. Annyi bizonyos,
557  II,  14  |             mondjak még?~E kijelentésre már futótûzként szállongott
558  II,  14  |             beszélt. A király telefonja már korán reggel megcsendült.
559  II,  14  |               megcsendült. Az újságírók már a nyitás elõtt ostrom alá
560  II,  14  |                idõ lassú múlását; »csak már a nap feljönne.« Nehezen
561  II,  14  |               hogy itt járt! Rajta volt már azon a listán akkor majd
562  II,  14  |           meghalni, rá se gondol, pedig már közeleg az órán a két mutató,
563  II,  14  |            végzetes számhoz, amely után már minden csak egy nulla, akár
564 Epil      |                utolsó éveirõl, de errõl már elõbb nyilatkoztam volt…
565 Epil      |               nem biográfiák kellenének már ide, hanem megint egy kis