Rész, Fejezet

 1   I,  4 |      kövérebbik, az igazi nagy dicsõség, az Orlay Petrics novellájának
 2   I,  7 |       a korban, mert a nemzeti dicsõség udvarán sürögnek-mozognak.
 3   I,  10|       egykor a magyarnak, az a dicsõség mindig megmarad, hogy a
 4   I,  12| élvezték a küzdelem mámorát, a dicsõség édességét, a barátjaik tapsát,
 5   I,  13|  szomjúságok legnagyobbikát, a dicsõség utánit.~Pesten maradt tehát
 6   I,  13|    tetõpontján állt, úgyhogy a dicsõség egyformán ragyogta be õket
 7  II,  3 |       véli az illetõ, mintha a dicsõség kapui nyílnának édes bizsergést
 8  II,  6 |     olyan kéjes mámort, mint a dicsõség bájitala. De ártalmas is.
 9  II,  6 |    szervezetet pusztítja el, a dicsõség elpusztítja az egész embert.
10  II,  8 |       látszottak az eszközök a dicsõség utáni szomj kielégítésére.
11  II,  10|      hát túl volt õ azon, hogy dicsõség számba menjen, ha jeles
12  II,  10|    népek koszorúival. Úszott a dicsõség sugaraiban s nem vette tudomásul,
13  II,  12|        az épületben, ahonnan a dicsõség útjára indult. Innen indult,