Rész, Fejezet
1 I, 1 | mutatós ábrázatú ember lévén. Õ maga hízott marhákkal ûzött
2 I, 1 | legalább hasznát veheti, lévén õ is pörlekedõ szenvedélyekben
3 I, 1 | tölthesse be Komáromban. Õ volt az a szükséges alak,
4 I, 1 | a városba, õhozzá száll, õ a ciceroneja, gondoskodik
5 I, 1 | szánt szereppel, mint hogy õ tartsa néha gombolyításnál
6 I, 1 | morgott odahaza Ógyallán, mert õ módosabb leányt szánt fiának
7 I, 1 | csak azt nem jósolták, hogy õ szüli meg egy napon a világ
8 I, 1 | rokonai és ismerõsei, hogy õ viseli otthon a fõkötõt,
9 I, 1 | s hogy Vörösné mellett, õ a vicepesztonka a gyerekeknél.
10 I, 2 | az elsõ lakomáét, mely az õ tiszteletére rendeztetett.~
11 I, 2 | láncos öltözetében, hogy õ és az összes Móriczok (mind
12 I, 2 | hogy legkisebb fiukat az õ nevükre kereszteltették
13 I, 2 | asztalkendõvel vezetgették, õ pedig egy zsámolyt vitt
14 I, 2 | Eszter gondviselésére bízta. Õ öltöztette, õ fésülte meg
15 I, 2 | gondviselésére bízta. Õ öltöztette, õ fésülte meg lenszõke haját,
16 I, 2 | bohókás vidám levelet az õ furcsán mókázó barátjától.~
17 I, 2 | szerette a zenét, az éneket és õ maga is csinosan rajzolt.
18 I, 2 | társaságokba járni s az õ házuk is nyitva van. Egyike
19 I, 2 | Megtisztelés számba esik, akivel õ barátkozik. De hatalom is
20 I, 2 | Szombati utcán (tehát az õ utcájukon) egész a negyedik
21 I, 2 | apját kikísérte az ajtón és õ ott maradt egyedül, a sok
22 I, 2 | halandó se kapott annyit, mint õ, különbözõ veszedelmeket
23 I, 2 | nem voltak barátai; sem õ nem érzett barátságot, a
24 I, 2 | ami az egyeseket vonzaná. Õ a tömegekre volt berendezve.
25 I, 2 | Egy másik világban élt õ már akkor is. A kisfiúkhoz
26 I, 3 | még öltöztette is és télen õ huzogatta le csizmácskáit.
27 I, 3 | betegségébõl meggyógyult, az õ önfeláldozó ápolása mentette
28 I, 3 | természetébõl. Ellenszenvet õ nem ismert, mindenki könnyen
29 I, 3 | volna észre. Ellenkezõleg, õ szeretett volna belenevelni
30 I, 3 | belõle azt az önhitet, hogy õ csodagyerek, amit apja és
31 I, 3 | ünnepélyesebb. Megszokta, hogy õ különleges lény. Hitte,
32 I, 3 | kényes volt arra, hogy az õ Mórica mindig olyan legyen,
33 I, 3 | ismerhette meg Móric az õ nõalakjait. Azt a bizonyos
34 I, 3 | vett s egyszer állítólag õ is ütött egyet-kettõt egy
35 I, 3 | az egész klasszis püfölt. Õ maga beszélte ezt, de aligha
36 I, 3 | beleolvadni. Csak látszatra volt õ ott, de lelkével a saját
37 I, 4 | tud errõl, bár olvasta. Õ most úgy van, mint aki egy
38 I, 4 | novellákat ír, jobbakat mint õ, Petrovics Sándornak egy
39 I, 4 | ha elgondolja, hogy talán õ is elér ilyesmit.~A képzõtársaságban
40 I, 4 | esett össze; az egyik az õ tavaszuk, mely a szívekben
41 I, 4 | is lenne lehetséges, hogy õ, aki olyan nehezen barátkozott
42 I, 4 | Gondoljuk meg, hogy Petrovics az õ szemében nem rázhatta le
43 I, 4 | hit, hogy tüdõvészes. Sõt õ maga is azt hitte, s az
44 I, 4 | rossz oldala bújt elõ - amit õ nála nyereségnek lehet venni.
45 I, 5 | se könyökölnek most, mint õ.~Bekocogtak továbbá tisztelendõ
46 I, 5 | E pillanatban különösen õ érdekelte Móricot.~De jó
47 I, 5 | virgonc ember nagy bajusszal. Õ a professzor juris, »Werbõczy
48 I, 5 | állítólag mocsár volt, de õ kiszárította, paradicsommá
49 I, 5 | egyházi hatóság mégis az õ javukra döntött. A kõrösiekre
50 I, 5 | csak úgy kerülhetett az õ ecsetje alá, hogy a szép
51 I, 7 | elismerni, az utóbbit pedig õ titkolta; a jó köpcös Degré
52 I, 7 | fácánpecsenyét, osztrigát etetett, de õ maga kispörkölteken táplálkozott
53 I, 7 | növelték e nagy alakok az õ versenytársaikat. Hogyan
54 I, 7 | nagy válaszfal emelkedik. Õ egyformán közel bocsátja
55 I, 7 | elbeszélõk közül csupán az õ írásaiból érezhetõ ki. Jósika
56 I, 7 | fordulatokat elõkészíteni, de õ sablonos és patronokon keresztül
57 I, 7 | tobzódásában? Mit lábatlankodik õ a maga tõrül metszett folyékony
58 I, 7 | voltak tisztelõi, pedig már õ a póriasba ment át s Vas
59 I, 7 | is:~- Tessék hinni, van õ egy tisztességes, derék
60 I, 7 | is arra való, hadd legyen õ csak poéta, mert olyan gyönyörûn
61 I, 7 | fiskálissággal felhagyott, sem õ, sem anyja nem hozta soha
62 I, 8 | volt ez a társadalom! Az õ számukra mostoha és rideg.
63 I, 8 | szerkesztõk is, kik (akár az õ vállalatuk volt a lap, akár
64 I, 8 | felhozva.~Petõfi legelõbb az õ engedelmes »Marci«-jával,
65 I, 8 | ki eközben Frankenburg az õ gondos választékú fejében.
66 I, 9 | hozzászólt a terveikhez. Õ volt a harmadik pajtás,
67 I, 9 | tudna hárítani. Kieszelte õ a módját, hogy mit kell
68 I, 9 | mikor a fejjel is lehet? Õ ezt fogja indítványozni
69 I, 9 | semmi se érdekelt most, de õ ezt éppen nem akarhatta,
70 I, 9 | Sükei Károly beleszólt az õ hebegõ modorában:~- Nem
71 I, 9 | Petõfi szabadkozott, hogy õ egy verset fog felolvasni,
72 I, 10| történt, nem léteznék, mintha õ is e napon keletkezett volna.
73 I, 10| akkor minden tagomat - írja õ maga -, érzém, hogy végzetes
74 I, 10| maga alól a széket, hogy õ nem engedi magát elvek elfogadására
75 I, 10| a kényszernek engedett. Õ az udvaron zajongó sokaság
76 I, 10| ereiben, hogy ez a nézés az õ jutalma a végzettõl a mai
77 I, 10| emlékezett rá többé. Hogy õ mit mondott a közönségnek
78 I, 11| csodálni nem igen lehet - az õ nézetei nemhogy akkor, de
79 I, 11| még inkább javallja. Mert õ volt a legalkalmasabb médium
80 I, 11| mert nagyon régi volt, s õ, a színpadok hõsnõje, a
81 I, 11| egyszer cselekedni kell, õ nem vár tovább. Jókainak
82 I, 11| az effajta beavatkozást, õ azt teszi amit akar. Éles
83 I, 11| végzetes lépésrõl, melyhez õ csak átkával járulhatna,
84 I, 11| értesülvén fiának levelébõl, hogy õ lesz a násznagya, mentse
85 I, 11| amennyiben meggondolatlan lépését õ is szerencsétlennek találná,
86 I, 11| nem ítéli annak, ebben az õ aggódó anyai szíve is jobban
87 I, 11| hidegen felelte, hogy ebben õ semmit se tehet, ilyenekbe
88 I, 11| haragosan rázta ökleit, hogy az õ szíve szerelmét gyalázzák. »
89 I, 11| eszére tér. Mert különös õ: amit hall, nem veszi be.
90 I, 11| hogy Móricot szereti, azt õ természetesnek találta -
91 I, 11| hanem hiszen majd elbánik õ a fiúval.~Augusztus 28-án
92 I, 11| újra nekiindult Pestnek.~Õ is egyenesen Petõfihez fordult,
93 I, 11| hazaérkezett a nejével s õ (Petõfi) óhajtott volna
94 I, 11| csak egy barátja volt, az õ. (No, ugyan az az egy se
95 I, 11| Befeküdt az ágyba, hogy õ meg akar halni és elhívatván
96 I, 12| de errõl nem tehet, mert õ úgy született.«~Ezt a gerinces
97 I, 12| bukétot egyszer-egyszer, az õ magánéletén semmi kifogásolni
98 I, 12| esetleg szónokok is, ha õ elfárad, és amellett legyenek
99 I, 12| azt kérdezte: Kitõl kapja õ majd a kapitányi lénungot?~
100 I, 12| még maradhatott volna, de õ is követni akarta férjét.
101 I, 12| ezt az audienciát, de az õ elõadását, okulva egy pár
102 I, 12| hadviselés érdekében. Az õ szemében már el volt vetve
103 I, 12| lehetett. De akarhatta-e õ azt, hogy a nemzet ne vele
104 I, 12| a nyomdába ezentúl, amit õ elõzetesen elolvas és helybenhagy,
105 I, 12| elolvas és helybenhagy, az õ báránylelkét is lázongásba
106 I, 12| aki a fejébe vette, hogy õ a Jókainé kosztján fog kitelelni
107 I, 12| hozzájárult, több ellenvetést õ se tett. Hisz úgyis ott
108 I, 12| debreceni Esti Lapokat az õ biztatásukra ugyan, de a
109 I, 12| kiolthatatlan gyûlöletben irántuk, õ lévén az Esti Lapok stichblattja.
110 I, 12| tintával való vitézkedést, õ is odamegy a golyók, fegyverek
111 I, 12| az elpárolgott redaktor. Õ öntött bele lelket és harci
112 I, 12| volna: meneküljünk innen, õ azt mondta: egy tapodtat
113 I, 12| harmadik »vagy« nincs. Õ jól tudta, hogy a Jókai
114 I, 12| Jókait hazaárulónak vádolja õ, õt meg azzal vádolja Jókai
115 I, 12| után teljesen alaptalan s õ azt készséggel visszavonja.51~
116 I, 12| mindazokat, kik bele írtak, az õ rossz hírüknél fogva immunitásul
117 I, 12| keltve barátokat szerezzen. Õ maga ugyan azzal indokolta
118 I, 12| kezdet és milyen a vég! Az õ mûvük ez, gondolják, de
119 I, 12| tizenötödikébõl születtek, amely az õ napjuk volt, most mind valami
120 I, 12| is eljött Debrecenbõl, õ is a fõvárosból akarta szerkeszteni
121 I, 12| szerette. Hõsei mind ilyenek. S õ maga is hõseit játszotta,
122 I, 12| édességét, a barátjaik tapsát, õ már akkor is csak szenvedett
123 I, 12| a menekülés mellett van, õ már sejti, hogy miért, az
124 I, 12| aggastyánnak készülõdése a halálra.~Õ már látja azt feléje lépegetni.
125 I, 12| látja azt feléje lépegetni. Õ már tud mindent. Olvasta
126 I, 12| melynek kinyomatását itt az õ szobáiban várja az igazságügyminiszter
127 I, 12| révetegek. Mondja, hogy õ maga is öngyilkossági gondolatokkal
128 I, 12| is vigasztalta, mert az õ sorsa legalább ez ideig
129 I, 13| Ekképpen mindegyikünk az õ osztályrészét, úgymint tizezernégyszázötvenhét
130 I, 13| volna Miskolc mellett s õ maga ügyvédséget folytatna
131 I, 13| tervnek, bár Miskolc az õ szülõföldje. Irodalmi munkásságra
132 I, 13| szabad elhallgatnunk, hogy õ, ki a világ legtermékenyebb
133 I, 13| hõ óhajtása, hogy mindent õ írjon tele. Még a nem hivatottból
134 I, 13| szereti), a látogatók elé õ megy ki, egy detektív éles
135 I, 13| kikombinálta, hogy nem õ volt a népszerû a Phönix
136 I, 13| most végre rájött, hogy sem õ, se Jókai, hanem Losonc
137 I, 13| a Jókai neve alatt, mert õ nem kapott engedélyt rá
138 I, 13| hatóságtól, minthogy az õ neve még a proskribáltak
139 I, 13| semmit az osztráknak, hát õ legyen a szerkesztõ. Az
140 I, 13| legyen a szerkesztõ. Az õ neve alatt folyamodtak s
141 I, 13| címmel és azt elejétõl végig õ írja, de nincsen szerencséje
142 I, 13| íratja némely regényeit, õ maga (mint ahogy idõsb Dumasról
143 I, 13| elõbbre tett, mint ahogy azt õ írta, az olvasó a fülével
144 I, 13| etetik s akiket viszont õ etet. A nap minden órájában
145 I, 13| nagyobb beruházásokat is; õ váltogatta ki jó napokban
146 I, 13| önérzetét is emelte, hogy már õ így képes honorálni az íróit.
147 II, 1 | néha feléjük is vágott az õ szelíd gúnyjával és játszi
148 II, 1 | át a fõhangot másoknak s õ csak úgy tarkítva, csendesen
149 II, 1 | megjegyzéseket, melyeken õ maga soha el nem mosolyodott.
150 II, 1 | figurának, aki a pénzt hozza; õ arra a legalkalmatosabb.
151 II, 1 | nõmet s rámutatsz, én ezt az õ ösztönzésére teszem.~5.
152 II, 1 | kedélyes Zebulon, ki az õ tót ravaszságával és önzõ
153 II, 1 | sokszor siratta meg, mikor õ nem látta. Az írói körökben
154 II, 1 | neki az az állapot, hogy õ beteg, hogy felesége is
155 II, 1 | egész világ politizált, õ se vonhatta ki magát ez
156 II, 1 | színes tollával s azonfelül õ is a sokat szenvedett emberek
157 II, 2 | ez legyen-e a felelet az õ atyai szívének sugallatából
158 II, 2 | Szilágyi, de a másik két helyen õ gyõzött és a siklósi mandátumot
159 II, 2 | véletlenül összetalálkozott az õ legsürgõsebb terveikkel.
160 II, 2 | kezeibe esett a vezérlet s õ mindent elkövetett, hogy
161 II, 2 | benne és közölte, nem félt õ, csak a »Politikai divatok«-
162 II, 2 | voltak a fogságának. Míg õ ugyanis veszteg ült a hûvösön,
163 II, 2 | vállalataihoz. Temetett már õ elégszer és fog is még.
164 II, 3 | vágva, mint a kivert bika. Õ egész életében a kezdõ írókkal
165 II, 3 | reá, pedig egy év múlva õ lesz itt a legotthonosabb
166 II, 3 | akirõl azt hiszik, hogy õ van hivatva a magyar paraszt
167 II, 3 | provinciái is, ahonnét viszont õ szívja fel az új erõket.
168 II, 3 | nincs annyira meghatva. Õ gyönge közönségnek tartja,
169 II, 3 | Lánchídon megölt Lambergbe õ szúrta be állítólag elsõnek
170 II, 3 | munkatársai iránt, mintha õ függne azoktól. Aki egyszer
171 II, 3 | bálványozták Jókait anélkül, hogy õ ott valaha megjelent volna.
172 II, 3 | tákolja az újdonsági rovatot; õ egy nagy alföldi várost
173 II, 3 | megfésülésével, de azért õ is bejut a parlamentbe egy
174 II, 3 | már úgy viselkedik, mintha õ találta volna fel a könyvnyomtatást.
175 II, 3 | város lesz Pestbõl egykor az õ fõpolgármestersége alatt.
176 II, 3 | segédszerkesztõnek, mintha az volna az õ gazdája. Ha cikket akar
177 II, 3 | legbizalmasabb pénzügyminisztere (õ tudja s igazítja titkos
178 II, 4 | példák erre. Mikor aztán az õ vetésüket verte el a jég (
179 II, 4 | benn volt és amit esetleg õ gondolt hozzá. Ez a »tulajdonságtár«,
180 II, 4 | fûzõdjenek össze mesévé, az õ fantáziájának segítségével,
181 II, 4 | fantáziája, ahogy aztán az õ írása minket olvasókat ragad
182 II, 4 | ungon-berken keresztül az õ eszményített világába, nem
183 II, 4 | nézve korszakot alkotó az õ föllépése. Azzal a kis fokával
184 II, 4 | a regényalakjaim - írja õ egy helyütt -, az a hibájuk,
185 II, 4 | Csakugyan az a baj, hogy õ maga van bent alakjaiban,
186 II, 4 | és cselekedni, amint az õ fantáziájának jól esik,
187 II, 4 | gyúrni meséjét, ahogy azt az õ szenvedélyük és élethûségük
188 II, 4 | mennyit nyújtott abból nekünk õ. És mégis nagyjában most
189 II, 4 | hogy kitörülje. Úgy hozta õ a maga mûveit, mint a rózsatõ
190 II, 4 | Ferenc lett a közepe táján, õ azt soha észre nem vette.~
191 II, 4 | látni, mekkora nagy legény õ! Egy író, akinek jóformán
192 II, 4 | gyûlt nedveivel, ahogy az õ fenséges kedve tartja.~
193 II, 5 | lehangoltak. Igazad van, hogy õ több ízben már nem helyesen
194 II, 5 | beadni a közönségnek az õ plasztikus nyelvén, mely
195 II, 5 | szállítják neki az anyagot az õ tündérpalotáihoz. Ha valami
196 II, 5 | ibolyacsokorról volna szó, hogy õ megveszi.~- De hiszen terméketlen -
197 II, 5 | tõrülmetszett« nyelv nem is az õ nyelve, nem beszél úgy senki
198 II, 5 | háznál - Erzsébet királyné.~Õ már tudhatott Jókairól,
199 II, 5 | megbíztatta, hogy vegye õ is a karjaira.~Mint ahogy
200 II, 5 | többé meggyógyulni.~Pedig õ még most a »tigrisek« között
201 II, 5 | beszél. Érdekes látvány az õ életének folyamatja. Hogy
202 II, 5 | hallgatta. Kedves volt az õ fülének. Az örök ifjúságot,
203 II, 5 | sivár. Gondoskodik az ég az õ madarairól, hogy a bokor,
204 II, 5 | gyermek a babáit öltözteti, õ már akkor kombinált az »
205 II, 5 | soha a kezében, csak az õ kis acéltolla.~És sokat
206 II, 6 | nincs, egész nap, s otthon õ a legkisebb ember. Dolgozószobája
207 II, 6 | különféle alakú botok, melyeket õ maga faragott. Az asztalon
208 II, 6 | akiket nem ismert. Mert õ nem tudta, kiket ismer.
209 II, 6 | aranyat hoz. Komárom az õ Clondyke-ja. »Az arany ember«-
210 II, 6 | asszony ne járhasson hozzá, õ kereste azt fel lakásán,
211 II, 6 | csizmákat varró Tolsztoj gróf, õ is beálljon egy-egy félórára
212 II, 6 | volt legtöbbször és nem az õ önzése, vagy nõi hiúsága.
213 II, 6 | kellett szenvednie - éppen az õ fölemelését célozták. Ily
214 II, 6 | már csak úgy jött elõ az õ fiatal férje, mint az anyának
215 II, 6 | mindenünnen hazavágyott az õ külön poklába, mert igazi
216 II, 6 | magasabb lény volna, aki nélkül õ nem egész. Finom lelkében
217 II, 6 | legjobban, mert ezt a telket õ kényszerítette teremni,
218 II, 7 | ürüggyel jött haza útjáról õ is; fejedelmileg szokott
219 II, 7 | nappali ember« lett, amint õ nevezte magát, hogyha vendégei
220 II, 7 | utánzat nem is sikerült s õ, aki oly magasan állott
221 II, 7 | annak tudatában, hogy ki õ«, mások ellenben elbizakodottságnak
222 II, 7 | nagy írók gõgje, kik az õ útjukból ki nem térnek,
223 II, 7 | kellett aprópénzére vigyáznia. Õ úgy bánt a maga tehetségével,
224 II, 7 | ilyenfajta kedvtelésbõl írta.~Míg õ a regényeit komponálta,
225 II, 7 | de azokban egy fácskát õ maga ültetett s nem bánja
226 II, 7 | Ha szavazás volt közben, õ is felállt együtt azzal
227 II, 7 | konyakkal kínálta (mire õ is felmutatta a maga konyakos
228 II, 7 | gerezdjeit. Csakhogy az õ páncélja nem olyan csontszerû
229 II, 7 | annyira elfelejtette, ki õ, hogy minden szokás ellenére
230 II, 7 | dolog és mikor jelenik meg, õ ezelõl is kitért egy-egy
231 II, 7 | után.~Valóságos ritkaság õ ebben a korban, melyrõl
232 II, 7 | látszik, tisztában volt õ azzal, hányadán van a politikával,
233 II, 8 | nyomtatni a névjegyére - hiszen õ is magyar ember.~Kétségtelen,
234 II, 8 | közölték tervüket Jókaival s õ vállalkozott az elnökségre.
235 II, 8 | megcsappant a Jókaié is. Õ talán észre se vette volna,
236 II, 8 | akkor nagy becsben állott. Õ volt a pártban a kohinor.
237 II, 8 | embere, aki tele van az õ liberális eszméivel s keresztül
238 II, 8 | városban van egy »bratyinkója« (õ szokta így nevezni), egy
239 II, 8 | közönség s a kiadó, minthogy az õ kiállítási költségei négy
240 II, 8 | tudta valahogy igazítani, õ maga tréfálózott, kedélyeskedett
241 II, 8 | tudatától. Hisz a pénz becsét õ nem ismerte, a mínusz és
242 II, 8 | milyen szép dolgokat tudna õ ott írni! Ebben a pontban
243 II, 8 | szolgál a közönségnek, de õ maga, a fa nem tud arról
244 II, 9 | is, amelyekre voltaképpen õ költött. A tulajdonát képezõ
245 II, 9 | legyen megalázva, mintha õ olvadt volna be a másikba,
246 II, 9 | ügyében fordulok Hozzád. Õ, mint tudom, Konek helyébe
247 II, 9 | rendelkezésedre áll s melyet õ egész tehetsége és tanulmánya
248 II, 9 | Általad lett kinevezve. Õ igen jó énektanár, hivatásának
249 II, 9 | létesít írásban és képben, az õ leendõ államairól, s erre
250 II, 9 | asszony«-hoz 1884-ben már õ csinálta az illusztrációkat,
251 II, 9 | abban különbözik, hogy néha õ veri meg Tiszáékat a tarokknál,
252 II, 9 | határozataiban habozó. Az õ lelkét is nyomja ez a kõ,
253 II, 9 | feleségére emlékeztették, de õ az úton is a féleségére
254 II, 9 | hírlapírók is, kik iránt õ már azelõtt is nagy szeretetet
255 II, 9 | kétségtelen. Az ifjak lelkesedése õ iránta pszichológiai okokon
256 II, 9 | közel az ifjúsághoz, mint õ. Akikben valami tehetségek
257 II, 9 | lehetetlen hogy azokat ne az õ regényei hozzák leginkább
258 II, 9 | hullámzásba. És végre is õ volt annak a toll erejébõl
259 II, 9 | megítélés alá esik azonban az õ különös érintkezése azokon
260 II, 9 | nem bírt ez eszközökkel - õ egy csapásra diszkreditálta
261 II, 9 | diszkreditálta azokat.~De õ nem is kívánt ilyesmit,
262 II, 9 | nem is kívánt ilyesmit, õ maga módja szerint élvezte
263 II, 9 | lehetett gyûrött rajta, de õ se tehetett benne egyetlen
264 II, 9 | mutatkozván, de Jókai más volt. Az õ ünnepiessége nem csinálmány,
265 II, 9 | állapotának cinozurája, mint õ mondá, a nyaka volt (talán
266 II, 9 | társaságot, írókat, akiket õ szemelt ki, Jókai pedig
267 II, 9 | festõ-»kollegákat«, hogy õ se unja magát. Kedves nyílt
268 II, 9 | mindenfelé, úgyhogy míg õ a »Keresd a szíved«-en fúrt-faragott,
269 II, 9 | annak egy nagy akadálya van, õ nem mehet el Párizsba.~-
270 II, 10| választja el az övétõl.~Nem unta õ ezt: sõt némi hasznát látta,
271 II, 10| megelevenítve. Eleget ment már õ elõre a maga mûvészetével,
272 II, 10| szüksége. Annyi nyom van már õ utána mindenütt, hogy egy-kettõ
273 II, 10| Jókai-kalap.~És hát túl volt õ azon, hogy dicsõség számba
274 II, 10| a saját gyönyörûségére. Õ fordította le Jókai regényeinek
275 II, 10| varázsolva ábrándoznak az õ szerelmükrõl s ha a Yellowstone-park
276 II, 10| még ezzel se merül ki az õ híre. Ott állnak üvegszekrényeiben
277 II, 10| Jókai a fülével írt, az õ nyelvezete muzsika, de csak
278 II, 10| komédia!~Nem volt ez komédia. Õ azt szentül hitte. Hiszen
279 II, 10| özvegy Vály professzorné, az õ valódi vezércsillaga életének
280 II, 10| azelõtt történt, nem pedig az õ pályafutása. Aztán ez az
281 II, 10| azon csodálkozott, hogy õ még most is Jókai Mór, és
282 II, 10| parkjának úgy, mint Jókai az õ Svábhegyének?~Nos, lássuk
283 II, 10| jött a tollára. Hogy adja õ meg az érzelmi viharok és
284 II, 11| egyik tagja, de valamikor õ is országgyûlési képviselõ
285 II, 11| Mert némileg Midászhoz volt õ hasonlatos abban, hogy amihez
286 II, 11| jubileumra, amelybõl az õ számítása szerint már az
287 II, 11| csak mosolygott: jól tudja õ ezt, hanem iszen azért van
288 II, 11| ezt, hanem iszen azért van õ a világon, hogy ezeket összeszedje
289 II, 11| a világért sem - utálta õ a számokat, mindössze annyit
290 II, 11| hát még a világon, amit õ szeretne? Rendjele van már,
291 II, 11| hallgatást is elunták sokan, de õ ritka lélekéberséggel felelt.
292 II, 11| kimerült volt már, csak õ nem, mert neki az ünneplés
293 II, 11| szerette az ünnepeltetést, õ akkor is szerette, ha ártott
294 II, 11| a kerepesi temetõben. Az õ kevély lelkének jól esnék
295 II, 11| megfordítva képviselte az õ könyveit; ezeken kívül volt
296 II, 11| negyedrész jutalékáért, mire õ aggódva kérdezte, hogy »
297 II, 11| beszélte széles jókedvvel az õ édes bonhómiájával az udvarnál
298 II, 12| harsonákkal hirdessék, hogy Õ megérkezett és átvette a
299 II, 12| kegyelet ellen való volna, ha õ tartaná a beszédet, õ, akit
300 II, 12| ha õ tartaná a beszédet, õ, akit a nagy halott ki nem
301 II, 12| küszködött, habozott. Az õ sokszor használt allegóriája
302 II, 12| akkor a másik beszélt s õ hallgatott.~Fölséges beszédet
303 II, 12| és gügyögõ korában csak õ tudott vele elbeszélgetni.
304 II, 12| verandán. A játékban rendesen õ veszít, mert ugrál és rosszul
305 II, 12| borocskát, mióta vénebb lett (õ is, meg a bor is), sûrûn
306 II, 12| a külföldön járt és mire õ hazajött, minden kívánság
307 II, 13| ötvenegy év elõtti. Akkor õ volt túlságosan fiatal a
308 II, 13| túlságosan fiatal hozzá. Õ maga észre sem látszott
309 II, 13| amelyet követtek, hiszen õ maga jelezte azt pompásan
310 II, 13| szeretettel.~Itt még mindig õ volt a legnagyobb fényesség.
311 II, 13| se roskadtak - de hát az õ lelke nem volt-e bizonyos
312 II, 13| társadalommal? Még azt sem. Õ semmi egyebet nem tett,
313 II, 13| való viselkedésében - az õ szemüvege szerint éri.~Mert
314 II, 13| rózsaillatból szõtték a Párkák. Az õ számára bizonyára olyan
315 II, 13| szabad szemmel annak, míg õ belefonódva, már javában
316 II, 13| vergõdik.~Nem érintve az õ bensõ életviszonyait, a
317 II, 13| festenünk, ahogy azok az õ szemében mutatkoznak, mert
318 II, 13| érthetnõk meg õt.~Boldogtalan õ kétségtelenül. Látjuk is
319 II, 13| amint igyekeznék ebbõl az õ világából szabadulni, de
320 II, 13| nem lépik a küszöbét, sem õ az övékét. Jön a születésnap,
321 II, 13| és egyre ír és mesél az õ nemzetének. Gyermekes ösztöne,
322 II, 13| jön ki. Látjuk ebbõl az õ legtitkosabb érzéseit, hogy
323 II, 14| a mellét, hogy hûsítsék, õ pedig tréfálkozott velök
324 II, 14| a tüdõgyulladás volt. Ez õ. Ez a halál. De a betegnek,
325 II, 14| esti csöndben a kilencet. Õ is elõkereste a magáét és
326 II, 14| úgy rémlik, hogy nem is õ, de a saját regényeinek
327 Epil | és könnyebbségnek úgy az õ, mint a vele összefüggõ
328 Epil | más-más és mégis mindig õ maga az.~Bízvást kérdhetem
329 Epil | egy Jókairól van szó. Ha õ, az emberek egyik legnagyobbika
|