bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1 I, 1 | amit keresnek, elhallgatván azt, ami elütõ és felemlítvén
2 I, 1 | aki Laky, mindjárt valaki« azt tartja, hogy »mihelyt Jókay,
3 I, 1 | pallérozása képezte elõtte azt a szent feladatot, melynél
4 I, 1 | szereti a »pucc«-ot, csak azt nem jósolták, hogy õ szüli
5 I, 1 | zötyögõs nyihóc kocsikon, azt rendesen megfeküdte. Az
6 I, 2 | pohárfelköszöntõkkel az újszülöttre, még azt is tudjuk, hogy a halpaprikást
7 I, 2 | emberek. Ki tudhatta volna azt, hogy a két kivilágított
8 I, 2 | egy leány. Az ismerõsök azt állították, vonásait vizsgálva,
9 I, 2 | talán sohase kapta volna azt a sok bohókás vidám levelet
10 I, 2 | felnyitván a zsoltárt, azt kérdezte Mórictól, hogy
11 I, 2 | lelkemben.~Valósággal érezzük azt a levegőt, mellyel a Jókay-ház
12 I, 2 | német piacról jön, szinte azt a célt látszik szolgálni,
13 I, 2 | versét, ki is magával vitte azt Pestre és kiadatta a Társalkodóban
14 I, 2 | szembetűnően fejlődött, azt följegyezik az annálék,
15 I, 3 | faragjon. Ami korántsem azt jelentette, mintha Móricban,
16 I, 3 | szerette volna kiverni belõle azt az önhitet, hogy õ csodagyerek,
17 I, 3 | meg Móric az õ nõalakjait. Azt a bizonyos két asszonyt,
18 I, 3 | életrevalóság, pajkosság, még azt is megtette, hogy az iskolai
19 I, 3 | Gerebent, akire a bemutatásnál azt mondta Szarka uram: »Sohase
20 I, 3 | a szép bakfisekhez, sem azt nem vesszük annak, hogy
21 I, 3 | Pestrõl egy-egy estélyre és azt leírta a Honderûben, vagy
22 I, 4 | elevenség volt a városban, azt a diákok csinálták. Diák
23 I, 4 | ennyire a jövõbe? Ki tudná azt, hogy az a csontos arcú,
24 I, 4 | szarkasztikus Bárány Gusztáv, akire azt mondta Petrovics Sándor,
25 I, 4 | összevissza mindent, amit kap. Azt tudjuk csak róla, hogy az
26 I, 4 | érzi fölényét, tehát áhítja azt. S ez hozza közelebb a fiúkhoz,
27 I, 4 | tüdõvészes. Sõt õ maga is azt hitte, s az elmúlás sötét
28 I, 4 | Diószegi híres növénytana azt tartja, hogy jók a tüdõvérzés
29 I, 5 | mélynek látszik, minélfogva azt tapasztalja, hogy a nyájas
30 I, 5 | érthetetlenségek, naivitások; Garay azt írja: »Magyar hölgynek születni
31 I, 5 | jelentgette a színpadokon vagy azt, hogy »a kocsi előállott«.~
32 I (28)| Szuper Károly maga azt írja kézirati naplójában
33 I, 5 | elejtvén zsebkendőjét, hogy azt, mint gavallérnak illik,
34 I, 5 | hogy nem látszott annak, azt ő is észrevette. És mert
35 I, 5 | meglátogatta húsvét táján 1844-ben, azt újságolta otthon anyjának: »
36 I, 5 | töltött két évéről maga is azt írja: »Kecskemét tett engem
37 I, 5 | akkor csak két évig tartott, azt írhatta 1844. július 26-
38 I, 6 | prókátor lesz belőle, amint azt édesapja meghagyta. Mihelyt
39 I, 6 | reggel rápirított. »Ugye azt gondolta kedves asszonynéni,
40 I, 6 | Százszor-ezerszer is meg fogja ő azt bánni a keserűségek óráiban,
41 I, 7 | előkészüljön az ügyvédi cenzúrára, azt letegye és azután végképp
42 I, 7 | regényt, újságolván, hogy azt megmutatta Vahotnak is,
43 I, 7 | esemény a megjelenése. Sokan azt hitték, hogy csak fordítás,
44 I, 7 | szerényen meglapult ifjúra, azt írta Frankenburgnak: »Tudni
45 I, 7 | Petõfi kívánságára mégis csak azt írta a munkái alá.~Az íróknak
46 I, 7 | Ignác is kompareál, ami azt jelenti, hogy »pattogni
47 I, 7 | Vörösmartynak bemutassák és azt »Miska bácsi«-nak szólíthassa.~
48 I, 7 | és elandalít.~Maga Jókai azt írja e regényérõl: »kecskeméti
49 I, 7 | mûvészetnek ebben a stádiumában azt lehetne hinni, könnyû lesz
50 I, 7 | szót se tudott magyarul, azt pedig a bátyjánál Pesten
51 I, 7 | szemébe kacagtak, ha valahol azt mondta, hogy ügyvédi irodát
52 I, 7 | tûrte a nagyasszony és csak azt kívánta, hogy Mórickának
53 I, 7 | jól összeszoktak. Vályné azt írja róla férjének: »Móric
54 I (36)| világon senki iránt sem érzem azt, egyedül őiránta.«~
55 I, 7 | szépség« felé fordult. Eszter azt állította, hogy még oly
56 I, 7 | akkor már be is kapcsolták azt a szálat, mely a Laborfalvi
57 I, 7 | olyan gyönyörûn tudja írni azt a bizonyos szamárságokat,
58 I, 7 | hallgattatott ki, akik mind azt vallották, hogy az édes
59 I, 8 | meg. (Senki sem kutatta azt, hogy a közönség kicsiny
60 I, 8 | Vahot nem volt hajlandó, azt felelte, hogy Petõfinek
61 I, 9 | még csak akkor ütközött, azt még nem lehetett idomítani.
62 I, 9 | tervezte annál is inkább, mert azt Bajza élõszóval is dicsérte
63 I, 9 | kellene s ezzel veszélyeztetik azt is, amit el lehetne érni.
64 I, 9 | a nemzeti bank kimaradt, azt pedig nem lehetett elengedni (
65 I, 9 | tették helyébe. Egyúttal azt az indítványt is magáévá
66 I, 9 | búcsújáró hely. Az emberek azt mondták, hogy egy kis szabad
67 I, 9 | ifjúság minden varázsával, s azt indítványozta szépen, folyékonyan,
68 I, 9 | szorítani, most már én is azt mondom. A délutáni népgyûlés
69 I, 10 | fõpróba«, mert annak kellett azt tartani, kitûnõen sikerült.
70 I, 10 | magához hívatta eközben és azt a tanácsot adta az ifjúságnak,
71 I, 10 | meneteibõl az extázisnak azt a paroxizmusát, amelyet
72 I, 11 | Múzeum elé gyülekezett, azt folyton ébren kellett tartani
73 I, 11 | egyszer a lelkesedés elalszik, azt nem lehet többé felkölteni.
74 I, 11 | megírni az egész lapot - azt is sebesen, mert meg kell
75 I, 11 | felkösse a szoknyáját. Minden azt mutatta, ha valaha nõsül
76 I, 11 | sokszor járt Fánikához és azt is tudjuk, hogy Jókai napjainak
77 I, 11 | mégpedig már az is bakfis; azt hirtelen nevelõintézetbe
78 I, 11 | svábhegyi villában töltötte, azt a tervet forralta ki, hogy
79 I, 11 | szemtelenségnek nevezve azt. »Ilyen nõt nem szabad elvenned,
80 I, 11 | effajta beavatkozást, õ azt teszi amit akar. Éles összezördülés
81 I, 11 | hajthatatlan maradt.~Petõfi azt tanácsolta titokban Eszternek,
82 I, 11 | karszékbe kapaszkodva.~- Azt akarom, hogy tisztán láss.~
83 I, 11 | mert hogy Móricot szereti, azt õ természetesnek találta -
84 I, 11 | nyomozást. Kereste otthon, ott azt mondták, hogy reggel elment
85 I, 11 | ment tudakozódni. Ott meg azt az értesítést kapta, hogy
86 I, 11 | Elment a színházhoz, ott azt tudta meg, hogy a mûvésznõ
87 I, 11 | ismertem - végzé levelét -, de azt hittem, hogy késõbb megváltozik.
88 I, 12 | közfelfogás, a bûnhõdés azt a fokát, mellyel a végzet
89 I, 12 | megbotránkozni fia házasságán, akár azt vegyük, hogy színésznõt
90 I, 12 | színésznõt vett el, akár azt, hogy egy magánál nyolc
91 I, 12 | balul szokott kiütni, akár azt, hogy a leánynak leánya
92 I, 12 | akarjuk mi menteni, kik azt hisszük, hogy a Halhatatlanság
93 I, 12 | azonban szívesen bevette azt, hogy fiatalon matronákat
94 I, 12 | látogatást tett náluk s elhozta azt a száz és nehány forintot,
95 I, 12 | keresményébõl átadott neki, hogy azt megõrizze számára.46 ~Minden
96 I, 12 | összejött, hogy ellensúlyozza azt a csöpp mézet, amit a házasság
97 I, 12 | pipáját szítta, ásítozott és azt kérdezte: Kitõl kapja õ
98 I, 12 | majd mindeniknek volt és azt magával vitte. A Pilvax-asztal
99 I, 12 | Szolnokig volt akkor kiépítve, azt adván okul, hogy a poggyász-szállító
100 I, 12 | vonathoz kimentek, de biz azt egyik se hozta, katonákat
101 I, 12 | Madarász figyelmeztette, hogy azt nem ajánlhatja jó szívvel,
102 I, 12 | Lederer-féle macskazenénél, mikor azt mondja a Lederer vesztét
103 I, 12 | lehetett. De akarhatta-e õ azt, hogy a nemzet ne vele menjen?
104 I, 12 | dörgedelmes jelenet. Kossuth azt a kérdést intézte, hogy
105 I, 12 | egyúttal író volt. És, Jókai azt is érezte, hogy nálánál
106 I, 12 | év elsõ felében bizonyára azt mondta volna: meneküljünk
107 I, 12 | volna: meneküljünk innen, õ azt mondta: egy tapodtat sem
108 I, 12 | nyomtatott betû már nagy lárma, azt nem lehet többé megállítani.
109 I, 12 | formáknak, úgyhogy ami belügy, azt a belügyminiszterre bízza
110 I, 12 | után teljesen alaptalan s õ azt készséggel visszavonja.51~
111 I (51)| alaptalannak mutatkozik, s azért is azt visszavonni, s azon egyszersmind
112 I, 12 | vagy azért belecsöppent, azt aztán kényelmi okokból állotta
113 I, 12 | borzalmakat, míg az ostrom folyt s azt a diadalmámort, melyet Buda
114 I, 12 | kívánja a társaság ezt vagy azt, de se Petõfit, se Jókait
115 I, 12 | pecsenye, de a fõpincér még azt is megkérdezte, hogy milyen
116 I, 12 | lopták az életüket. Simándon azt hallották, hogy az orosz
117 I, 12 | készülõdése a halálra.~Õ már látja azt feléje lépegetni. Õ már
118 I, 12 | raktátok a felelõsségeiteket és azt mondtátok: itt a legfõbb
119 I, 12 | hangulatcsinálásnak tetszik. Azt írja, hogy Csányi és Nyáry
120 I, 12 | magától: »Minek írjak? Hiszen azt se tudom, van-e még nemzet,
121 I, 12 | húzott ki onnan, oda nyújtván azt mosolygó arccal az urának.~
122 I, 13 | Lesz még sátoros ünnep.~Ami azt jelenti, hogy fognak még
123 I, 13 | alkalmával, hogy már 1850 nyarán azt a jó hírt hozhatta onnan,
124 I, 13 | kik örömmel ragadták meg azt, különben is gyöngéden ragaszkodván
125 I, 13 | vonatkozott, ki maga ajánlotta azt fel. Elsõben Károlynak:
126 I, 13 | közönség értett ahhoz, hogy azt a maga helyére áttegye.~
127 I, 13 | senki, hogy mindig csak azt mondjuk, amit férjünk elõnkbe
128 I, 13 | Kázsmár János mesterrel, mint azt egy megõrzött számla bizonyítja.~
129 I, 13 | a küldeményt. Valakinek azt feleli: »Kiki egye meg a
130 I, 13 | Gyulai Pál kifogásolta, azt állítván, hogy csak a kinyomatott
131 I, 13 | nagy naptára« címmel és azt elejétõl végig õ írja, de
132 I, 13 | elõbbre tett, mint ahogy azt õ írta, az olvasó a fülével
133 I, 13 | hogy népszerûbb ezeknél, azt el kellett ismerniök. E
134 I, 13 | amije Jókainak megvan. Fõleg azt nem lett volna szabad feledniök
135 I, 13 | sajátkezûleg jegyezte be kiadásait, azt látjuk, hogy nagyon megnézte
136 I, 13 | gyerekeitõl« s nemsokára azt írta fiának e látogatásra
137 II, 1 | az egyes folytatásokat?~- Azt nem teszem; nem vagyok cenzor.~
138 II, 1 | minélfogva nem is persziflálhatja azt.63 ~A cenzor meg volt ennyivel
139 II, 1 | összehasonlításból külsejére esik, azt bõven ellensúlyozza egyszerû
140 II, 1 | csak attikai sót használt s azt mégsem lehet marokkal szórni.
141 II, 1 | bosszantottak fel. Azonfelül azt sem szerette tûrni Róza
142 II, 1 | Ristori-kérdésben.~5. Én azt sem tudom, mit nyomtatnak
143 II (65)| dato 1856 Dec. 31.~Már most azt kérdem tőled, hogy mit akarsz
144 II, 1 | foglalok itt helyet, nem fogom azt mondani, hogy íme írtam
145 II, 1 | álmát, de fogom mondani azt, íme e kötetekben gyûjtöttem
146 II (67)| Lillát ismertető cikkében azt írta, hogy a művésznő az
147 II (67)| Szilágyi-családból származik, mire azt jegyezte mag az Üstökös,
148 II, 1 | egészségére: »Az Isten áldja meg azt a kormányt, mely odáig vitte
149 II, 1 | kölcsönöz, minélfogva sietnek azt fölvenni olyanok is, akik
150 II, 1 | gondolata és izzó vágya, ahogy azt a ravasz III. Napóleon,
151 II, 1 | csekélység tudja felvillanyozni azt, akinek semmije sincs.~Érdekes
152 II, 1 | alkotmánytervezetet dolgozott ki s azt fölolvasta konzervatív barátainak
153 II, 1 | Geszten tartott házkutatásnál azt kérdezte, vannak-e a háznál
154 II, 2 | magyarnak, a magyar ellenben azt hitte, hogy legott a legszélesebb
155 II, 2 | kiment konzervatív gúnyájuk azt el nem takarhatja.~Ily epizódok
156 II, 2 | dualizmus a birodalomban, azt nem tagadjuk, de hogy a
157 II, 2 | megbosszuló véteknek tartaná azt, hogy bármely osztályt vagy
158 II, 2 | fiókba kellett zárni, mert azt ugyan senki fiának a lapja
159 II, 2 | vérében volt, hogy amit megír, azt, ha lehet, mindjárt nyomtatásban
160 II, 2 | boldogsága teljes. Mert aki azt az élvezetet nem ismeri,
161 II, 2 | életadó faktor szerette, azt a másik életadó faktor gyûlölte.
162 II, 2 | bárónak jó szimatja volt, azt mondta, hogy neki túlságosan
163 II, 2 | teljesen és Jókai most már azt se tudta, mit csináljon,
164 II, 2 | ellenzéki matadorok egyszerûen azt mondták: »A búza pozsonyi
165 II, 2 | szabadkozott, röstelkezett azt elfogadni. Zichy azonban
166 II, 3 | tartlizik Szegfi Mór, akirõl azt hiszik, hogy õ van hivatva
167 II, 3 | tartania, titkárt keres; azt is találhatni itt.~Érdekes
168 II, 3 | ebédekre hívja meg az írókat, azt állítja, hogy ez a világ
169 II, 3 | közölni valót kigondoltak, azt A Honnak szállították. Akkor
170 II, 3 | instálom, csak levelet, hanem azt hiszem, hogy mindent meg
171 II, 3 | ha a párt érdeke kívánja. Azt állította egyszer, hogy
172 II, 3 | olyan szerényen nyújtja azt a segédszerkesztõnek, mintha
173 II, 3 | is, de azért fenntartják azt is, amit cáfoltatnak. Jókai
174 II, 4 | új földesúr«. Jókai írta azt is.~Álljunk meg, urak, és
175 II, 4 | versecskére találván imitt-amott, azt sajátkezûleg lemásolta ahelyett,
176 II, 4 | Az új regény tárgya ismét azt bizonyítja, hogy Jókai nem
177 II, 4 | öntudatosan tör célja felé, azt fokozni. Úgy kell õt felfognunk,
178 II, 4 | osztrák generális. Jókai azt írja »Az új földesúr« millenniumi
179 II, 4 | és »Vegyesek« rovatában, azt, ami benn volt és amit esetleg
180 II, 4 | magyar földbe. Most már csak azt kell kigondolni, milyen
181 II, 4 | kiválóan tudja föltálalni, azt Jókainak köszönjük. Franciaországban
182 II, 4 | és gyúrni meséjét, ahogy azt az õ szenvedélyük és élethûségük
183 II, 4 | Ferenc lett a közepe táján, õ azt soha észre nem vette.~Magától
184 II, 4 | amit gondolt és érzett, azt kell gondolnia és éreznie
185 II, 4 | uralkodik az idõ sem, mit akarná azt megzabolázni a kritika?~
186 II, 5 | kefelenyomata - csakhogy azt a kefét voltaképpen »Ráday
187 II, 5 | út Füredfalva felé. Jókai azt mondta rá olyan könnyedén,
188 II, 5 | tõkéjének megcsappanását s hogy azt visszahozhassa, kitervelte,
189 II, 5 | összehordva. Az írók csak képzelik azt, hogy az megfogja a nép
190 II, 5 | ellenkezõleg van; nem szereti azt olvasni, lenézésnek veszi,
191 II, 5 | volna Jókai valaha valamit, azt bizonyosan nem felejtette
192 II, 5 | azóta is sokat dolgozott.~- Azt hiszem, hogy porszemeket
193 II, 5 | szakad meg. Kin keressük azt akkor, hova menjünk érte?
194 II, 5 | felfedte származását és azt kívánta, hogy a kis unoka
195 II, 5 | halandó meg is buktathasson, azt balga ábrándnak kellett
196 II, 6 | saját dicsõségét. Sokan azt hitték, hogy ez tettetés,
197 II, 6 | elárasztotta, ha nem adta meg neki azt az egyet, hogy fõkorteseire
198 II, 6 | Balaton nagyszerû leírása, azt kérdezte tõle, látta-e már
199 II, 6 | járhasson hozzá, õ kereste azt fel lakásán, hol két gyermekével,
200 II, 6 | éreztek, amit elgondoltak, azt este a költõ beleöntötte »
201 II, 6 | parasztjaiban és fõuraiban; azt lehetne mondani joggal,
202 II, 6 | Hát ehhez mindenekelõtt azt kell megérteni, hogy az
203 II, 6 | Képzelhetni Jókai érzéseit. Azt, akit mindenki kényeztet
204 II, 6 | múzsájánál érezte magát jól és azt a haragos asszonyt is megszokta.
205 II, 6 | legkevésbé neki magának. Azt kell hinnie, hogy a Jókaiék
206 II, 6 | volt az életben is, csak azt nem tûrte, hogy megcsalják,
207 II, 6 | nyelvérõl lekívánkozott, azt elnyelni nem volt ereje.
208 II, 7 | fokra szállt alá. Az orvosok azt ajánlották, hogy hagyja
209 II, 7 | este kilenc órára tûzve azt ki, a Wilhelm-Strassen lévõ
210 II, 7 | bármilyen körülmények közt is, azt tartván, mindenféle dibdáb
211 II, 7 | körözött részvételi ívre azt jegyezte: »Szívesen elmennék,
212 II, 7 | késõbben jutván Gyulaihoz, azt írta a Jókai jegyzete alá: »
213 II, 7 | nagy önkicsinylésre mutat, azt nem lehet a szerénység címén
214 II, 7 | elbizakodottságnak minõsítették: »azt hiszi, hogy már neki minden
215 II, 7 | Tisza tette Ugronékkal; Deák azt felelte, hogy a kisebbségbõl
216 II, 7 | szerelemben gavallérok. Azt lehetne hinni, hogy kétszáz
217 II, 7 | havanna szivart adott neki (de azt el nem fogadta), Luppa Péter
218 II, 7 | szellemét, de nem is fitogtatta azt.~Általában könnyebb lett
219 II, 7 | mi hiányzott nála, mint azt, hogy mi volt meg benne.
220 II, 7 | ebben a korban, melyrõl azt mondják, hogy aranyesõk
221 II, 7 | de itt tépték le rólam azt a babért, amit másutt szereztem.~
222 II, 7 | biztatják, korholják egymást.~- Azt hittem, urakkal játszom -
223 II, 7 | Kálmán a kiadásnál, ami azt jelentette, hogy nincs »
224 II, 8 | mely kihallgatást kért, azt izente volna Kossuth, hogy
225 II, 8 | alkalmával szabadult meg, azt a hitet merítvén bizonyos
226 II, 8 | helyrõl, ahol a tollak közül azt a kakastollat tartják a
227 II, 8 | a csigáról, hogy elment azt megkéretni egy ezüst páncélruhás
228 II, 8 | kapna. Hát még kigondolni azt a sok szép dolgot? Hát még
229 II, 8 | Petõfi foglalja el. Néha azt is elhiszi a saját fölajzott
230 II, 8 | csodálkozik fölötte. Hogy lehet azt nem enni? Mikor pedig Petõfi
231 II, 8 | tokaji esszenciából, melyrõl azt szokta mondani Palugyai:
232 II, 8 | kálvinista Debrecenéhez s azt használta helyszínnek az
233 II, 8 | hó alatt« kefelevonatait.~Azt lehetett volna jósolni,
234 II, 8 | Mindenik megvett egyet-kettõt, azt, amelyikrõl valami dicséretest
235 II, 8 | õt folytonosan zavarják, azt nem tûrhette~Így került
236 II, 8 | megbarátkozott a gondolattal, csak azt kötötte ki, hogy olyan hivatal
237 II, 8 | Sándorral közölte tervét, azt is csak úgy röptiben kérdezte
238 II, 8 | jelenteni való köze oda szúrja azt is, hogy milyen szegény
239 II, 8 | titokban tudta és akarta azt tartani - aminthogy sikerült
240 II, 9 | Honra nézve pedig támogatta azt a tervet, hogy fuzionáljon
241 II, 9 | szívesebben járt a Házba. Azt beszélte, hogy azért nem
242 II, 9 | szorítanak valamit a kerületbõl, azt olyan modorban teszi, hogy
243 II, 9 | minél elébb tudnom kell azt, hogy a kormány mi nézetben
244 II, 9 | érdeke.~Kérlek légy kegyes, azt az igen derék szorgalmas
245 II, 9 | cikkben törültetni kívánta azt a megjegyzést, hogy a magyarországi
246 II, 9 | arányában viselt a két állam, azt találta a bizottság, hogy
247 II, 9 | de hát az írás megvan és azt nem lehet meg nem történtté
248 II, 9 | hódolat. Figyeljétek meg azt a csöndet, amikor Jókai
249 II, 9 | völgyében szájához nem emeli azt a bizonyos trombitát? Nézzétek
250 II, 9 | bizonyos trombitát? Nézzétek azt a hallgatóságot, a szembogaruk
251 II, 9 | dölyfös hangnyomatával:~- Azt akarom, hogy semmiben se
252 II, 10 | jeles piktorok megörökítik. Azt a stációt elhagyta már.~
253 II, 10 | két évig nem találta meg azt a hangot, amelyen írni szokott. »
254 II, 10 | olvasót.« Az egyik bíráló meg azt jegyzi meg: »A magyar költõi
255 II, 10 | szivárgásával és nem képes azt többé megállítani sem azok
256 II, 10 | szemérmes emberek lévén, azt tartják, hogy a kisasszonyok
257 II, 10 | Nem volt ez komédia. Õ azt szentül hitte. Hiszen azért
258 II, 10 | háztartás, a paritás elve azt kívánja, hogy az öregúrnak
259 II, 10 | rég elmúlt embereket, hogy azt leginkább a család tagjai
260 II, 10 | tévfogalmai vannak. Sohase ösmerte azt, aki fizikailag közel volt
261 II, 10 | hogy a Bajza utcai házban azt is megkérdezik a szakácsnétól
262 II, 10 | a ház szomorú lett - még azt az árnyékot is a szeretet
263 II, 11 | múzsával? Mit emeljünk még ki? Azt, hogy ott voltak körülte
264 II, 11 | ez csoda. Az ember mindig azt szereti, amibõl nem volt
265 II, 11 | kellemetlenség érte az irodalomban, azt mind a színmûvei okozták.
266 II, 11 | eszébe jutott, hogy a király azt gondolhatja magában: Hát
267 II, 11 | Koronás gyermekek«-et - de azt legalább az Úr parancsolta.~
268 II, 12 | szíveken, emberi törvények azt nem deposszedálhatták. Nem
269 II, 12 | Még jobban elbámult, mikor azt hallotta, egyik-másik amint
270 II, 12 | hajdanta is kaptak, csakhogy azt akkor titkolni illett, és
271 II, 12 | még egyszer megélhettem azt a napot, amelyez a nemzetnek
272 II, 12 | ront el valamit és akkor azt a nemzet hozza rendbe, vagy
273 II, 12 | életedbõl a közönségé volt, azt ím átvette, termõ tavaszod,
274 II, 13 | költõnk a szenilitásnak azt a fajtáját, melyben az embernek
275 II, 13 | környezete be van már tanítva, azt mondják, hogy jól van, úgy
276 II, 13 | szenzációs mûvé, miután azt hiszi a közönség, hogy saját
277 II, 13 | családi jelenetek, melyek azt megelõzték, a baráti közbelépések
278 II, 13 | követtek, hiszen õ maga jelezte azt pompásan Apafinál, rá kellett
279 II, 13 | szerette Jókait, hogy szinte azt hitte, még a magánéletéhez
280 II, 13 | mindent inkább akart, mint azt, hogy sajnálják.~Csak éppen
281 II, 13 | oldalbejáráson suhant be és ott is azt vélte érezni, hogy hidegebbek
282 II, 13 | emberben a honszerelmet, midõn azt mindenfelõl oltogatták,
283 II, 13 | magát a társadalommal? Még azt sem. Õ semmi egyebet nem
284 II, 13 | barátja, csak az íróasztala, azt el nem vehette senki.~Oda
285 II, 14 | megküldte a Vasárnapi Újságnak, azt írván, Nagy Miklósnak: »
286 II, 14 | csak ez nem csal. Az új fog azt jelenti, hogy még szükségem
287 Epil | min bánkódtak. Az író, aki azt írja nyomtatásban, hogy »
288 Epil | eleve számot vetve, mégsem azt a metódust választottam,
289 Epil | tennék szemlélhetõvé, mert azt csak úgy tehetnék, ha nem
290 Epil | vehetem hozzá mintának sem azt, akit B. ösmert, sem azt,
291 Epil | azt, akit B. ösmert, sem azt, akivel Z. vagy H. érintkezett
292 Epil | illetõk egyike vagy másika azt mondaná, hogy hasonlít;
293 Epil | mûveiben és életfolyamatában azt a Jókait, aki talán nem
294 Epil | könyvemet gáncs. Lesznek, aki azt mondják, hogy sokat elhallgattam
|