Rész, Fejezet

 1   2,  II |       idõben Körtvélyesen bizonyos Kovinyi János volt a városka és
 2   2,  IV |                        IV. FEJEZET~KOVINYI IN FLORIBUS~Minka, a legidõsebb
 3   2,  IV |           a szomszéd megyében lakó Kovinyi János, meglehetõsen elszegényedett
 4   2,  IV |       módon szerencsét csinálni.~E Kovinyi gyakran járt Körtvélyesre,
 5   2,  IV |            arcot vágott, leültette Kovinyi urat, atyai hangon kikérdezte:~-
 6   2,  IV |            természetesen - felelte Kovinyi nyugodtan.~- Mibõl akarnak
 7   2,  IV |           jövedelmeimbõl - felelte Kovinyi.~- Az önök megyéjében mostoha
 8   2,  IV |        ütötte föl a fejét élénken.~Kovinyi titokzatosan mosolygott,
 9   2,  IV |          jelen volt. Azontúl pedig Kovinyi majd minden idejét Körtvélyesen
10   2,  IV |       maradtak a város falai közt.~Kovinyi gavalléros nemesi tempói,
11   2,  IV |      országgyûlést, Körtvélyesen a Kovinyi neve kelt szárnyra. Kovinyi
12   2,  IV |        Kovinyi neve kelt szárnyra. Kovinyi ügyesen szabadkozott az
13   2,  IV |        hozzájárulásával legyen meg Kovinyi képviselõvé.~Bizony nem
14   2,  IV |           szívesen egyezett bele a Kovinyi jelöltségébe.~- A személy
15   2,  IV |          azon Széchenyiét, aki (és Kovinyi most arra a helyre nézett,
16   2,  IV |        Másrészt azonban - folytatá Kovinyi - a viszonosság azt követeli,
17   2,  IV |         tyúkólba beszabadult róka.~Kovinyi megtántorgott egy másodpercig,
18   2,  IV |           János! Most légy észnél, Kovinyi János. Elmosolyodott és
19   2,  IV |            nevettek, és most már a Kovinyi részén volt a »derültség«,
20   2,  IV |            csodálkozom - folytatta Kovinyi -, hogy az én tisztelt polgártársam
21   2,  IV |        önálló magyar bankot ígérné Kovinyi, mint kiküzdendõ sine que
22   2,  IV |            visszhangzott az »Éljen Kovinyi« kurjongatásoktól. Valóságosan
23   2,  IV |         vini,~Vivat Kovini!~S maga Kovinyi is jól csinálta, folyton
24   2,  IV |            is ád.~És, amint tudom, Kovinyi mindjárt melegiben szaván
25   2,  V  |    november huszadikára tûzték ki, Kovinyi rövid idõre hazautazott,
26   2,  V  |        kérdé fojtott hangon.~- Ama Kovinyi, akinek a zászlóit láttuk
27   2,  V  |           neki, elhatározván, hogy Kovinyi jegygyûrûjét maga a papa
28   2,  V  |      kíméletes szavakkal átadni.~- Kovinyi így is meg lehet elégedve -
29   2,  V  |         ottani képviselõjelöltnek, Kovinyi Jánosnak a menyasszonyával,
30   2,  V  |  körtvélyesi kerületben van valami Kovinyi nevû jelölt, egy megbízhatatlan
31   2,  V  |  kivihetetlennek tartom, mert ez a Kovinyi, úgy tudom, népszerû ember
32   2,  V  |         van - felelte a fõispán.~- Kovinyi biztos?~- A nyakamat teszem
33   2,  V  |    gondolná magát csempésztetni be Kovinyi helyett.~A terv zseniális
34   2,  V  |      választásig csak hat nap van. Kovinyi szabályszerûen kijelöltetett,
35   2,  VI |             Milyen szerencsés ez a Kovinyi, mindjárt lesz egy interpellációja.)
36   2,  VI |   Rendelkezésed szerint.~- Itt van Kovinyi?~- Nincs.~- Igen helyes.
37   2,  VI |     szilvák.~- Te? - dadogta. - És Kovinyi?~A polgármester fitymáló
38   2,  VI |     fitymáló kézmozdulatot tett.~- Kovinyi otthon marad. Egyébiránt
39   2,  VI |       dörgõvé vált és hatalmassá), Kovinyi nekünk most nem elegendõ.~
40   2,  VI |           egy szögletébõl:~- Éljen Kovinyi! Éljen Kovinyi! Éljen Kovinyi!~
41   2,  VI |               Éljen Kovinyi! Éljen Kovinyi! Éljen Kovinyi!~A körtvélyesi
42   2,  VI |      Kovinyi! Éljen Kovinyi! Éljen Kovinyi!~A körtvélyesi diktátor
43   2,  VI |            két hajdú szedesse le a Kovinyi zászlókat városszerte. Te
44   2,  VI |       tajték… Uramfia! Hiszen ez a Kovinyi négy lova. Csakugyan. Õ
45   2,  VI |           emberek, atyafiak! Jön a Kovinyi!~- Csak hadd jöjjön! - biztatá
46   2,  VI |      vegyek kegyelmetek.~Csakugyan Kovinyi jött, a kocsi mellett a
47   2,  VI |        eléggé ékesszóló volt, hogy Kovinyi kitalálja, mekkora fordulatnak
48   2,  VI |             annak a népei vagyunk.~Kovinyi hátratántorodott a meglepetéstõl
49   2,  VI |       embernek képességei…~- Abcug Kovinyi! - ordítá most fölbátorodva
50   2,  VI |           Botoska Mihály, a varga.~Kovinyi szemrehányólag tekintett
51   2,  VI |    Csodálatos, csodálatos - nyögte Kovinyi szomorúan, és egyetlen más
52   2,  VI |      hajdúk szaladtak.~Kisvártatva Kovinyi jelentkezett az elõszobában.
53   2,  VI |       Elégtételért jöttünk - kezdé Kovinyi ünnepélyes pózban. Az arca
54   2,  VI |        nála tegnap este - folytatá Kovinyi és a fogai megcsikordultak -,
55   2,  VI |  méltóságos uram - vette át a szót Kovinyi. - Elégtételt azzal az aljas
56   2,  VI |           szó megszúrta Blandit, - Kovinyi arca pedig éppenséggel elsötétült.~-
57   2,  VI | tanácstalanul mereszté druszájára. Kovinyi lehorgasztotta fejét és
58   2,  VI |             vélte Levinczy -, mert Kovinyi úton-útfélen gazemberezi
59   2,  VI |         óta.~- Nem tesz semmit, ha Kovinyi imposszibilis, ön fogja
60   2,  VII|             hanem nehány jó szóval Kovinyi Jánost, az eredeti jelöltet,
61   2,  VII|      polgármester a fejét rázta.~- Kovinyi tehetséges férfiú - mondá -,
62 Epil     |           a maga részére hódította Kovinyi. Blandiék ugyanis rájöttek
63 Epil     |     megnyitotta tárcáját, pincéjét Kovinyi mellett, hogy legalább zavart