Rész, Fejezet
1 1, 1 | Ne okoskodj, pajtás - mondá. - Tudom, mi bánt téged.
2 1, 2 | nézetet.~- Könnyû tudomány - mondá. - Ha az orvos meggyógyít
3 1, 3 | uraim. Íme, tegyük fel - mondá a halottra mutatva -, hogy
4 1, 3 | Gratulálok magának, Katánghy - mondá. - Ez a legnagyobb szónoki
5 1, 4 | mármost mit csináljunk? - mondá az ifjú doktor sötéten.~-
6 1, 5 | A leányom nem baronesz - mondá rigorózus hangon a bárónõ.~-
7 1, 5 | Itt egy kis tompulat van - mondá. - Tessék felöltözni!~Rá
8 1, 5 | kiáradt, hidegen, közömbösen mondá: »Tessék felöltözni«, mintha
9 1, 5 | igazi arany a hallgatás - mondá -, mint kegyednél lesz.«~
10 1, 5 | gomblyukába tûzte.~- Ej, menjen - mondá durcásan Klára, amint a
11 1, 5 | udvarlói allûrrel nyújtotta, s mondá Klárának:~- Itt van, ni!
12 1, 5 | eredj a te doktoroddal - mondá néhányszor a leányának -,
13 1, 5 | No, csak az kellene - mondá a doktor vidoran, de a hangján
14 1, 5 | Igen helyes, orvos úr - mondá a bárónõ. - A jövõ héten
15 1, 5 | János bácsihoz megyünk - mondá mintegy válaszképpen a kérdõ
16 1, 5 | jött.~- Milyen szerencse - mondá, könnyed pírral tejfehér
17 1, 5 | a madarat.~- Ostobaság - mondá a »Kék gólyához« címzett
18 1, 5 | szokottnál halkabban, lágyabban mondá:~- Mit bánom én ezt, mikor
19 1, 5 | menjen a paraboláival! - mondá durcásan.~Ravasz két diplomata
20 1, 5 | eljárás.~- Ej, doktor - mondá némi gúnnyal. - Micsoda
21 1, 5 | fedelére.~- Tehát maradnak? - mondá az elválásnál még egyszer
22 1, 5 | vele?~- Feleségül vesz - mondá diadalmasan.~
23 1, 6 | ránk férne a segítség - mondá halkan az ügyvéd, öccse
24 1, 6 | Ami pedig téged illet - mondá Menyushoz fordulva -, mondtam,
25 1, 6 | afféle fõkortes?~- Az - mondá az asszonyka egyszerûen.~-
26 1, 6 | gondoltál?~- Tudja az Isten! - mondá Menyhért úr lehangoltan. -
27 1, 6 | Hát nem bánom, kezdem én - mondá a doktor. - Az erõsebb enged,
28 1, 6 | ne lehetnénk boldogok? - mondá szelíden Klári, felnézve
29 1, 7 | játszottak.~- Csak tedd azt - mondá fensõséggel -, amit én megállapítok,
30 1, 8 | fõispán.~- Isten hozott - mondá egyszerûen, s kezeit a Katánghyéba
31 1, 8 | a felsõvel.~- Megadom - mondá síri hangon. - Mennyi?~-
32 1, 9 | macska is szereti a tejfölt - mondá fennhangon, a grófhoz hajolva -,
33 1, 9 | Szerencsés ember vagy - mondá -, bizonyosan burokban születtél.
34 1, 9 | habozott.~- Nehéz dolog - mondá -, de én is nehéz dolgot
35 1, 9 | Férjhez szeretnék menni - mondá fojtott hangon -, és kérõm
36 1, 9 | halottjaiból.~- Ugyan! - mondá kétkedõleg.~- De nekem sohase
37 2, I | Csodálatos idõnk van - mondá, izzadt, vörös nyakát törölgetve
38 2, I | rendkívül becsületes úri ember - mondá az utas szinte meghatottsággal. -
39 2, I | Jaj, fura egy história - mondá vigyorogva -, baland, de
40 2, I | tette nejét. »Adják vissza - mondá - férjemet és gyermekeimnek
41 2, IV | parittyakõvel.~- Én la! - mondá az apró, vézna emberke a
42 2, V | mályvarózsa.~- De hisz önnek, mint mondá, sürgõs dolga van Brassóban -
43 2, V | adhatja ide a Minka leányát - mondá elfátyolozott hangon -,
44 2, V | hozzá.~- Azért kérettelek - mondá Gerezdynek -, információkat
45 2, V | miniszterelnökre néztek.~- Nem bánom - mondá ez kurtán -, ha meg lehet
46 2, V | le a kezét.~- Szeretném - mondá -, ha megcsinálnák.~A két
47 2, V | felelte a fõispán.~- Meglesz - mondá a polgármester, fölvillanyozva
48 2, VI | lecsillapodott és szelídebben mondá:~- Azt hiszi kegyelmed,
49 2, VI | szomszédja?~- Följebb! - mondá rendíthetlen meggyõzõdéssel
50 2, VI | sertések eltolvajlása?~- Amen - mondá ünnepélyesen Munczy.~- Muncz,
51 2, VI | kormányt.~- Ostobaság! - mondá az öreg Prokes Mihály, az
52 2, VI | is, aki engem nem akar - mondá harsányan és vészjóslón -,
53 2, VI | maguk közt egy bátor ember - mondá gúnyosan -, aki meg meri
54 2, VI | József uram kezét.~- Igenis - mondá a csizmadia finoman, megtörülvén
55 2, VII| Kovinyi tehetséges férfiú - mondá -, de ilyen nagy időkhöz
56 Epil | néni Magyarországból jön - mondá anyánk -, csókoljatok neki
57 Fug | kegyelmes uram.~- Vagy igen - mondá a miniszterelnök. - Foglalj
|