Rész, Fejezet
1 1, 1 | Gyáva vagy, punktum!~- No, hát merem. Azért is megmutatom.~
2 1, 2 | sok szüzet a sárkány.~Ej no, hiszen a magyar nemes szeme
3 1, 2 | maga fiait a pocsolyához: No, hát most már ti is itt
4 1, 3 | Hát azután? Egy lavór víz. No, most?~- Most aztán meg
5 1, 3 | volna onnan Kohn urat.~- No, most! - kiáltott fel Csepenka
6 1, 4 | Nem lett belõle semmi. No, majd tavasszal. Abból se
7 1, 4 | magasan a fejök felett.~- No, majd mindjárt lejjebb is
8 1, 5 | Igazán csinos volt most.~- No, ne légy bolond, Klárika.
9 1, 5 | már? Hogyan, még nem nõs? No, mindegy, hunyd be a szemedet,
10 1, 5 | mihelyt az oka elmúlik. No, és a mama?~- Az fent van
11 1, 5 | hatalmas stoff lenne.~- No no, kõbe találsz vágni a
12 1, 5 | hatalmas stoff lenne.~- No no, kõbe találsz vágni a kapa
13 1, 5 | meg legyen spékelve is.~- No, fiam, a te sült galambod
14 1, 5 | kikelve -, ön már ránk unt?~- No, csak az kellene - mondá
15 1, 5 | végtelen szomorúsággal.~- Ej no, csak nem akarja az álmomat
16 1, 5 | tûzoltóság parancsnoka).~No, ez jó lesz. Valóságos Kolombus
17 1, 6 | Úgy? Kend az az Alvinczy? No, az derék.~Végignézte tetõtõl
18 1, 6 | ütött a hátára egyet.~- No, öcsém agyagos, azt mondom
19 1, 6 | talentumom, kedves bátyám!~- No, hát akkor olyan domíniumot
20 1, 6 | hékás? Hogy nem még? Ej, ej! No, de most már hadd üljek
21 1, 6 | fejecskéjével komolyan.~- No, hát akkor üljön ide a térdemre.
22 1, 6 | férje ül az õ térdeinél.~- No, jó, hát én is úgy ülök
23 1, 6 | verni a békés hangokat.~- No, ne sírj hát. - Öltözz fel
24 1, 7 | János.~- A polgármester? No, azzal ne nagyon dicsekedj!~
25 1, 8 | szénapadláson lehetne aludni.~- No, a nábobtoknál nincs valami
26 1, 8 | másikat hagyva helyébe.~- No, az szép lenne… Az enyim
27 1, 8 | vonogatta a vállát.~- Hja, no! A róka is tiszttartó a
28 1, 8 | hátha mégis megválasztjuk.~- No, azt szeretném én látni! -
29 1, 9 | minduntalan.~- Vagy ki tudja? No, majd meglássuk! - S több
30 1, 9 | akkor minden elromlik.~- Ej no - szólt, a fejét fél oldalt
31 1, 9 | nyilvánult az elõbbiben.~- No, és mit mondjon a prímás,
32 1, 9 | Tagadólag rázta a fejét.~- No, majd beszélek én érdekedben
33 1, 10| vacsora csak azután lesz).~- No, Zsuzsika, az Isten áldjon
34 1, 10| küldjön inkább… inkább…~- No, ugyan mit küldjek? Talán
35 2, II| képviselõkké az emberek.~No, ez nem tud semmit, gondoltam
36 2, II| ajkbiggyesztésekkel, és rázta a fejét.~No, mármost azért is megtudom,
37 2, IV| hangosan csak ennyit mondott:~- No, no.~Aztán lehajtotta a
38 2, IV| csak ennyit mondott:~- No, no.~Aztán lehajtotta a fejét
39 2, IV| támadt, hogy mi fog történni. No most, János! Most légy észnél,
40 2, V | megharagudtál Kovinyira! No, ugye eltaláltam? Engedd,
41 2, V | egymásra.~- Hát súgd meg.~- No, jó.~A kis Katica volt a
42 2, V | kezdte a fiatalembert.~- No, no. Ne legyen olyan érzékeny.
43 2, V | kezdte a fiatalembert.~- No, no. Ne legyen olyan érzékeny.
44 2, V | fogadnának az ellenzéken többé.~- No, az igaz - nevetett a miniszter -,
45 2, V | A nyakamat teszem rá.~- No, látod - szólt a miniszterelnök
46 2, VI| hogy Kovinyira kosár vár. No, még csak az kellett. Egy
47 2, VI| csigamódjára haladtunk…~- No, azt nem lehet mondani,
48 2, VI| Csakugyan. Õ maga hajtja. No, iszen jöhet már. Hé, emberek,
49 2, VI| megcsikordultak -, hogy megöljem.~- No, és megölted? - kérdé flegmával
50 2, VI| kacsintott barátjára.~- No, ugye mondtam. És mármost
51 2, VI| chance-áért egy húszfillérest.~- No, én sem - mosolygott a báró,
52 Epil | felelte Katánghy vígan.~- No, az derék, mert a csizmadiák
53 Fug | Észrevettem már, hová céloz.)~- No, látod. Én bizton hiszem,
|