Rész, Fejezet

 1   1,  5  |      felkiáltásán, mintha mondaná »Oh, asszonyom, milyen szerencsétlenség
 2   1,  5  |       túlságig ellágyult hangon. - Oh, bárcsak módom lenne jobban
 3   1,  5  |          ez majdnem kész vallomás. Oh, én ostoba tökfilkó!)~A
 4   1,  5  |        szakácsát szeretné elhozni? Oh, hol volt az a szamár eszem,
 5   1,  5  |        volt, senki sem bántotta. - Oh, Giegerl, te hálátlan!~Tíz-húsz
 6   1,  5  |       rábírni méltóságtokat.~- Ah! Oh!~A bárónõ csodálkozott.
 7   1,  6  |     miképpen kívánod berendezni?~- Oh, édes istenem, én egy kunyhóval
 8   1,  6  |            esküvõ után való nap.~- Oh, kérlek, nekem igazán semmi
 9   1,  6  |         könnyei is kibuggyantak.~- Oh, az az én bolond mamám!
10   1,  6  | félreérteni egy ártatlan óhajtást? Oh, az az én bolond mamám,
11   1,  6  |            csak pénzért vettél el. Oh, istenem, istenem!~Menyus
12   1,  7  |      beszélj felõlem fumigative.~- Oh, azt a világért se teszem.~
13   1,  8  |    hazamenetelre mikor gondolsz?~- Oh, az még messze van, barátom.
14   1,  9  |       ember?~- Az, a holt ember.~- Oh, a szamár! - fakadt ki Katánghy.~
15   1,  10 |            le a szemeit.~- Semmit. Oh, semmit. De ha mégis eszébe
16   1,  10 |        ajkaihoz szorítani ajkát.~- Oh, jaj - sikoltott fel. -
17   2,  II |          valamely leleplezésekkel. Oh, csak vénasszony ne volna
18   2,  III|        harmadszor az aljas bosszú. Oh, méltányosság és igazságérzet,
19   2,  V  |          teszem tiszteletemet.~Ah! Oh! A csodálkozás halk szisszenését
20   2,  V  |          magunkat, de ön elkésett. Oh, istenem, milyen kár. A
21   2,  VI |            föld. A nívó emelkedik. Oh, istenem, milyen gyorsan
22   2,  VI |  fölszakította a szárnyas ajtót.~- Oh, ti vagytok itt? - szólt