Rész, Fejezet

 1   1,  5|       most.~- No, ne légy bolond, Klárika. Ne szégyelld magad az orvos
 2   1,  5|      derékkal, egy, kettõ, három…~Klárika behunyta a szemeit, mialatt
 3   1,  5|        Százszor eltûnõdött ezeken Klárika.~De mert a bárónõ gyakran
 4   1,  5|       napsugarak irányába tartva, Klárika ellenben búsan horgasztotta
 5   1,  5|  kifejlõdést.~Menyus odahajlott a Klárika füléhez s ismételte halkan
 6   1,  5|         sikerül visszacsalogatni?~Klárika gúnyosan felkacagott, mintha
 7   1,  5|      belõle érezni a komolyságot. Klárika is hasonlón felelt.~- Tehát
 8   1,  5|    hiszünk magának - vágott közbe Klárika.~Ily fajta kötekedések közt
 9   1,  6|     odatette nagy prosopopeával a Klárika markába.~- Itt van, te kis
10   1,  6|       bolond maga! - kacagott fel Klárika édesdeden. - A mama azzal
11   1,  6|         kérdé Menyus nyugtalanul.~Klárika a vállát vonogatta.~- Hát
12   1,  6| parancsolja, hogy terjeszkedjünk?~Klárika olyan gyermeteg képet vágott,
13   1,  6|         férje térdein - ellenveté Klárika dacosan.~- Hanem?~- A férje
14   1,  6|       Bekiáltott a hálószobába:~- Klárika, kijöhetsz!~- Felöltözöm
15   1,  6|          akar maga tanácskozni?~- Klárika, megharagszom, ha nem figyelsz.~-
16   1,  6| körülmények közt vagyok nevelve. (Klárika is lassankint akarta a férjét
17   1,  6|             Szakácsot és portást?~Klárika csodálkozva emelte rá a
18   1,  6|         magammal szakácsot hozni.~Klárika úgy kacagott, de úgy kacagott,
19   1,  6|        nekem száz Napoleon d’ort?~Klárika elvörösödött, mint a rák,
20   1,  6|     értendõ. Mert mit lopott tõle Klárika? Fájdalom, semmit. (Szegény,
21   1,  6|           és menjünk ebédelni.~De Klárika csak sírt, csak sírt, hogy
22   2,  I|    kibukott volna! Mit szól ehhez Klárika? És mit szólnak a miniszterek?