Rész, Fejezet

 1   1,  1  |         okoskodj, pajtás - mondá. - Tudom, mi bánt téged. De inkább
 2   1,  6  |       Polgármester Szentandráson.~- Tudom, de azonkívül.~- Nincsen
 3   1,  6  |          embernek hittem. Magam sem tudom, miért.~- Pedig szegény,
 4   1,  6  |          vállát vonogatta.~- Hát én tudom? Hát én bánom? Én önzetlenül
 5   1,  8  |          meglehet.«~- Hogy lehet-e? Tudom. Hogy kitõl tudom? (De ezt
 6   1,  8  |          lehet-e? Tudom. Hogy kitõl tudom? (De ezt már csak súgva
 7   1,  8  |             a jogon, mert én jobban tudom, milyen követ való ide,
 8   1,  9  |     Bizonyisten, nem tehetem, pedig tudom, hogy maga lesz a követünk. (
 9   1,  9  |            már özvegyasszony?~- Nem tudom - felelte szomorúan.~- Egy
10   2,  I  |             mit, ha agyonütnének se tudom.~- Hát te ki vagy? - kérdém
11   2,  I  |            a legtöbb hivatottsága. »Tudom, szokták mondani, többnyire
12   2,  II |          megtudni.~- Természetesen… Tudom, lesz errõl már elég anyag
13   2,  IV |     takarékpénztár is ád.~És, amint tudom, Kovinyi mindjárt melegiben
14   2,  V  |             miniszter mosolygott.~- Tudom. Úgy kell, mért bolondítottad
15   2,  V  |              mert ez a Kovinyi, úgy tudom, népszerû ember ott, azt
16   2,  VI |       alighanem pro domo) -, de úgy tudom, az õ fölfogása az, hogy
17   2,  VII|         könyvekben vagyon, csak azt tudom, ami a szíveinkből kicsordul.~
18 Fug      | megválasztattak. Némelyikrõl azt is tudom, hogy miért választották