Rész, Fejezet

 1   1,  3 |          nevettek. Maga Csepenka is mosolygott.~- Biztosítom, hogy meg
 2   1,  5 |            jutnak.~Menyus fölénnyel mosolygott.~- Csak méltóztassék rám
 3   1,  5 |             De azt akarom.~Szelíden mosolygott, s mintha félig dévajság,
 4   1,  6 |            kapsz tõlem.~Menyus csak mosolygott és hajtogatta magát, egészen
 5   1,  8 |             ugyanakkor barátságosan mosolygott az idegen felé, mintha az
 6   1,  9 |        Furfangosan van kigondolva - mosolygott Katánghy.~De iszen nem bolond
 7   1,  9 | lecsillapodva.~- Juventus ventus! - mosolygott egy pár öreg úr, eltelve
 8   1,  9 |            grófnak nyújtotta.~Tenky mosolygott, édesdeden mosolygott, aztán
 9   1,  9 |         Tenky mosolygott, édesdeden mosolygott, aztán leharapta a szivar
10   1,  9 |         szivar végét és még egyszer mosolygott Katánghyra. A szivar pompásan
11   2,  II|             te hogyan lettél meg? - Mosolygott, vonogatta a vállát, és
12   2,  II|         hogy kihámozom.~Hallgatott, mosolygott fitymáló ajkbiggyesztésekkel,
13   2,  IV|       élénken.~Kovinyi titokzatosan mosolygott, de nem felelt.~- Miképp
14   2,  V |             kerületben.~A miniszter mosolygott.~- Tudom. Úgy kell, mért
15   2,  VI|          csüggtek rajtam.~A fõispán mosolygott.~- És most?~- Elhagytak.~-
16   2,  VI|       húszfillérest.~- No, én sem - mosolygott a báró, a kis zsebráspolyával
17 Fug     |            miniszterelnök fölénnyel mosolygott. Jaj, Klára, nagy ravaszság