Rész, Fejezet

 1   1,  1 |         aki a feleségét csalja, annyira se becsülöm, mint a kutyát.~
 2   1,  3 |      szót fogad neki, behunyja.~Annyira megtetszett az öreg Katánghynak
 3   1,  5 | méltóságteljes a megjelenése, s annyira természetes volt az ügybuzgó
 4   1,  5 |    elmosolyodott.~- Ah istenem, annyira el vagyok foglalva, hogy
 5   1,  5 |       tiszteletemet.~- Istenem, annyira siet!~- Hja, a kötelesség,
 6   1,  5 |       tegnapi bimbót. De Menyus annyira nem gondolt helyzetében
 7   1,  5 |   felelt, mely eddigi modorától annyira távol állott:~- Ej, ugyan
 8   1,  9 |     hogy mi tetszett meg rajtad annyira!~Katánghy vállat vont, de
 9   1,  9 |    kevély fõurat semmi se fogja annyira maltretírozni, mint az õ
10   2,  II|       hízelgõ, kapaszkodó, - az annyira raritás volt, hogy az ember
11   2,  IV|         a bõrébe való nem férés annyira elragadta, hogy még az érintkezési
12   2,  IV| komolyság és fönség tükrözõdék, annyira érezték e pillanatban saját
13   2,  V |        volt készülve az esetre. Annyira el volt készülve, hogy már
14   2,  VI|        kell keresni, ha mondom.~Annyira beleélte már magát abba
15   2,  VI|      lopatta el a sertéseit, és annyira kevély rá, hogy fájna neki
16   2,  VI|      hagyja el városát, mely õt annyira méltányolja, maradjon továbbra