Rész, Fejezet

 1   1,  3  |             úrfi pedig zavartalanul folytatá a biztatást:~- Ne féljen,
 2   1,  5  |          vegye ezt tartozásunknak - folytatá a leány, szinte a túlságig
 3   1,  9  |             már azt merem mondani - folytatá a fõispán -, hogy biztos
 4   1,  9  |   felkiáltást, elmosolyodott és így folytatá?~- Nagy bizonytalanságba
 5   2,  I  | megfigyelései.~- Úgy veszem észre - folytatá, kitûzött célját nem hagyva
 6   2,  IV |         lerak.~- Másrészt azonban - folytatá Kovinyi - a viszonosság
 7   2,  V  |             Azt az egyet sajnálom - folytatá -, hogy olyan ostoba voltam
 8   2,  V  |         állatnak?~- Én azt hittem - folytatá az asszonyság halkabban -,
 9   2,  VI |            tisztelt polgártársaim - folytatá -, és csak azután határozni.
10   2,  VI |            Hanem tudok egy embert - folytatá ellágyultan -, aki egyik
11   2,  VI |           voltam nála tegnap este - folytatá Kovinyi és a fogai megcsikordultak -,
12   2,  VI |       unikumszámba ment.~- Hiszen - folytatá - nincs kizárva, hogy veled
13   2,  VII|         hogy lássák.~A szónok pedig folytatá: »De menjünk tovább« - s
14 Epil     |       könnyeztek.~- Másnap reggel - folytatá Katánghy -, midõn fölkeltünk,