Rész, Fejezet

 1   1,  2  | fáradsággal szedi fel csápjaira az édes anyagot, hogy átdolgozza. -
 2   1,  6  |          Király János, Blandinénak édes testvére - mert Blandiné
 3   1,  6  |       szegénységére.)~Az asszonyka édes mosolygással biztatta:~-
 4   1,  6  |          kívánod berendezni?~- Oh, édes istenem, én egy kunyhóval
 5   1,  7  |     Podmaniczky a nyakadba borul: »Édes barátom, csak menjen, menjen.«
 6   1,  9  |        öreg úr, eltelve hajdankori édes emlékekkel.~Mire visszatért
 7   2,  I  |       útjai, barátom. Hogy hívnak, édes cimborácskám?~Mondhatom
 8   2,  I  |       szabad.) És ugyan mondd meg, édes barátom, kinek kell szólani,
 9   2,  IV |           összejönnek. A mámor, az édes köd nem útvesztő, mint a
10   2,  V  |            önre, Brand úr. Szegény édes leánykám (Röszkeyné kivette
11   2,  VI |            Tisztelt polgártársaim, édes szülõvárosom szülöttei!~-
12   2,  VI |           sütötték a bábuiknak) és édes pálinkát hordoztak ezüst
13   2,  VI |              Jegyezze föl a nevét, édes Martinkó, nehogy rosszul
14   2,  VII|         szavalni kezdett selyp, de édes csicsergõ hangon, mely azonban