Rész, Fejezet

 1   1,  3  |       nagy orátori talentum« (ahogy az orvostanhallgatók nevezték
 2   1,  5  |    ostoba, az elpusztul, mint ahogy az elsárgult levél lehull
 3   1,  5  |   mely redukálni tudjon. Mint ahogy biztos ítélet kell, egy
 4   1,  5  |  udvarlásra, szerelemre, mint ahogy az akasztandó ember a siralomházban
 5   1,  5  |    akarja az álmomat elvinni, ahogy minálunk Magyarországon
 6   1,  6  |    megsimogatta a fejét, mint ahogy megsértett gyerekekét szokás.~-
 7   1,  9  |   leeresztette a mozsártörõt, ahogy a juhász szokta a botját,
 8   1,  10 |       Látja-e majd az utat?~- Ahogy az út lát engem, instálom,
 9   2,  I  | újabban keletkezett örömedet, ahogy a csónakot szokás a hajó
10   2,  III|     tehát egy egészen idegen, ahogy mondani szokták: »importált«
11   2,  IV |    Élnünk csak kell, istenem! Ahogy lehet, természetesen, ahogy
12   2,  IV |   Ahogy lehet, természetesen, ahogy lehet. Ezer évig voltunk
13   2,  IV |       nem Floquet úrral, mint ahogy azelõtt tette, se nem a
14 Fug      |    rajz így egész és kerekded ahogy van, de az olvasók ragaszkodnak