Rész, Fejezet

 1   1,  1 |     rokona Katánghyéknak.~Milyen szerencse! Az idõs asszonyság (Terka
 2   1,  3 | incifinci Kohn úr pedig a lábát. Szerencse, hogy a halott nem tudott
 3   1,  5 |  közönségesen mind errõl beszél. Szerencse, hogy ez általános közös
 4   1,  5 |        látjuk, a merész utakat a szerencse erõszakos meghódítására,
 5   1,  5 |  Egyenesen feléje jött.~- Milyen szerencse - mondá, könnyed pírral
 6   1,  5 |            Megérdemelnéd, hogy a szerencse pofon üssön, ahelyett, hogy
 7   1,  5 |  megtanulta könyvnélkül, mikor a szerencse roppant alattomos módon
 8   1,  5 |         lezuhan. Istenem, milyen szerencse, hogy tûzoltók vannak. (
 9   1,  7 |          teszem magamat.~- Próba szerencse! Egy szót se többet, föl
10   1,  8 |          Ne közelíts hozzám!«~Jó szerencse, e kritikus pillanatban
11   1,  10|          az álmatlanságtól. De a szerencse szeszélyes istenség, nem
12   2,  IV|      utána ugrott és kimentette.~Szerencse, dicsőség és szerelem környezte
13   2,  VI|       volna meg, de akkorára, jó szerencse, odaért már Lénárt fõjegyzõ