Rész, Fejezet
1 1, 1 | szolgabíró báró Dõry István uram, és abban a szent pillantásban,
2 1, 1 | azt gondoltuk, méltóságos uram, hogy amit egyszer a téns
3 1, 1 | meginog.~Zsombék Márton uram mind csak mosolygott könnyedén
4 1, 1 | zavarba jött Tóth György uram, még el is pirult, hogy
5 1, 3 | ember, uraim.)~Izsépy Pál uram (ama nevezetes múmiák édesapja)
6 1, 3 | nem szükséges, méltóságos uram, ha mondom. Az efféle szédülések
7 1, 3 | erõsebb föllépéstõl.~- De, uram!~- Én Medve vagyok.~- Úgy?
8 1, 3 | megtáncoltatják. Nem értem önt, uram.~- A doktor bácsi - adta
9 1, 4 | tartózkodnak, tekintetes uram. Vannak, akik még nincsenek
10 1, 4 | Éppen az, méltóságos uram, mert aki már egyszer nagyot
11 1, 4 | holthalavány lett.~- De uram, hisz ez lehetetlen. Ön
12 1, 5 | lányai közül.~Az öreg Horváth uram, egyike a leggazdagabb embereknek
13 1, 5 | pancsolta össze Horváth uram nagy fifikával a rozsólist.
14 1, 5 | névsorral, mire Horváth uram furmányos szekereket rakatott
15 1, 5 | megint megtelt, és Horváth uram furmányos szekerei megint
16 1, 5 | fölszaporodtak a Horváth uram üstjei, hogy egész nagy
17 1, 5 | olyan házat építsen Horváth uram, amelyben Rákócziné ott
18 1, 5 | se volt új, hanem Horváth uram azontúl egyszerre hûvös
19 1, 5 | nem adja férjhez.~- Ah, uram - szólt a fiatalember elszomorodva -,
20 1, 5 | nincs nagy jövõje.~- De uram, hogyan állíthatja azt így
21 1, 5 | barátom.~- Engedje meg, uram, hogy nyugodtan kiszámítsam
22 1, 6 | királyfinak neveli Horváth uram.~Az apát elfogta az ijedelem
23 1, 6 | nyugtassa meg, s Horváth uram szokott furfangjával elkezdte
24 1, 6 | ki. A kovács, Apró Márton uram, nevezetes perszóna volt,
25 1, 6 | olyan grófnét.~Apró Márton uram éppen a mûhelyajtó elõtt
26 1, 6 | ördög teheti, tekintetes uram - felelte babonás ámulattal -,
27 1, 6 | megértettem, tekintetes uram.~Istókot akarta megijeszteni,
28 1, 7 | falhoz estefelé Apró Márton uram, a kovács, hogy egy sûrûbb
29 1, 8 | harag villáma gyúlt ki.~- Uram, tekintetes úr - szólt lázasan,
30 1, 9 | Nelweisztól valók. Lónyai Mihály uram küldte harmadéve az aranylakodalmára.~
31 1, 9 | milyen jó ember az én uram.« Az asztalnál õ töltött
32 1, 10| TIZEDIK FEJEZET~TÓTH URAM PLETYKÁZIK~Elhangzott a
33 1, 10| a lovakat hajtani.~Tóth uram megtörülgette szerényen
34 1, 10| megboldogult tekintetes Dókus Pál uram, a nemesek kapitánya, szokott
35 1, 10| valami jó újság azóta, Tóth uram?~- Bizony nemigen van -
36 1, 10| hamuban. Hát nézik reggel, és uram fia: az imádónak ott van
37 1, 10| mondá most élénken Tóth uram -, körülbelül itthon vagyunk.
38 1, 10| leszállt a kocsiról Tóth uram, az egyik pandúr pedig,
39 1, 12| magát a kezébõl.~- Ejh, uram, ami sok, az sok! - mondta
40 1, 12| a szobába.~- Hát mi ez, uram? - kérdé méltóságteljesen,
41 1, 12| gazemberek!~- Nem lehet, uram. Csak vissza, vissza!~-
42 1, 12| ilyen szigorú vagy hozzám, Uram? Hiszen szeretlek, tied
43 1, 13| lyalyuja! (Gyönyörû az, ifjú uram, mint a liliom.) Kertész
44 1, 14| mondta.~- Ránk férne, ifjú uram, mert régen vagyunk szegények.
45 1, 14| hogy nem morzsol, ifjú uram, hanem örül, hogy szabadon
46 2, 1 | talált, mikor Teleki Mihály uram futván a csatából, siettében
47 2, 1 | megindult egyenesen a Tóth uram kocsmája felé. Az utca göröngyei,
48 2, 1 | van a vánkosod alatt.~Tóth uram magával vitte a gyertyát,
49 2, 1 | kölcsönözzön egy pár csizmát.~Tóth uram elkomolyodott erre, és a
50 2, 1 | tállyai csizmadia, Gibara uram, egy új borjúbõr lábbelit,
51 2, 1 | mivelhogy a Fáy István uram nagy bánatba vagyon merülve,
52 2, 1 | vesszük - dünnyögte Cserepes uram -, mert - hát a tekintetes
53 2, 1 | Képzelheti mármost, lelkem ifjú uram, micsoda patáliát csapott
54 2, 1 | furcsa - csodálkozék Cserepes uram -, hogy a tótok ették meg
55 2, 1 | ugye?~- Meghiszem, Cserepes uram.~- Ugyan mekkora lehet?~-
56 2, 2 | esküszik Balásházy Ambrus uram, mint a vereshagyma, hogy
57 2, 2 | megnyílt az ajtó, és Fáy uram, mint éjféli vendég, besétált
58 2, 2 | senki sem hagyta otthon. Fáy uram hamar segített magán, miközben
59 2, 2 | megmelegítsük a katlant a Dõry uram bûnös lelke alatt. Ezt a
60 2, 2 | szomorú maradt, mire Fáy uram megint kivágott egy tromfot.~-
61 2, 3 | soká el nem múlik?~Horváth uram és Fáyné asszonyom most
62 2, 3 | kapacitások, úgymint Kövy Sándor uram és kevésvártatva Pereviczky
63 2, 3 | Hány óra önnél, tekintetes uram?~- Öt perccel múlt nyolc.~-
64 2, 3 | prókátort, nem igaz, Kövy uram?~Kövy kedvesen pislogott
65 2, 3 | uramat, és önt is, Pereviczy uram - kezdte Fáy István -, hogy
66 2, 3 | hogy mi történt?~Pereviczy uram már tudta.~- Persze, hogyne
67 2, 3 | önkéntelenül megölelte.~Kövy uram azonban dühbe gurult, s
68 2, 3 | õ hazamegy innen. - Fáy uram csak úgy bírta visszatartani,
69 2, 4 | a végén még Kövy Sándor uram is elösmerte, akinek nagyon
70 2, 4 | eleget báró Dõry István uram odahaza), csak a bornak
71 2, 4 | kímélje, spektábilis), Fáy uram még e hét folyamán Egerbe
72 2, 4 | kelenföldi kertjében. Maga Kövy uram pedig önként arra vállalkozott,
73 2, 4 | nagytiszteletû Kövy professzor uram, akit úgy szeretsz, hozzád
74 2, 4 | vált meg gyámszüleitõl. Fáy uram a következõ szombaton (mert
75 2, 4 | Fáynénak), hogy Horváth uram is megindult Budára, végrendeletet
76 2, 4 | Dõryék hallgattak, Pereviczky uram lázas tevékenységet fejtett
77 2, 4 | bár éppen Kazinczy Ferenc uram tette le a garast, s annak
78 2, 5 | patkol.~csókol~Ugyanaz.«~Krok uram nem talált semmi vezérfonalat
79 2, 6 | visszaadja - fenyegette meg Fáy uram -, mert ha maga ezt a kedves
80 2, 6 | mindjárt meglátjuk, tekintetes uram, ha nem az - védte magát
81 2, 6 | egyszer megmondok, tekintetes uram! De most már nézzük meg
82 2, 6 | Ki tudja, tekintetes uram - mondta jámbor arccal a
83 2, 6 | Mindenre ügyeljen, édes Buday uram, én, meglehet, nem jövök
84 2, 6 | A »Griff«, tekintetes uram - felelt Krok az orvos helyett.~-
85 2, 7 | Péter?~- Tudom, tekintetes uram.~Kövezett utcákra fordult
86 2, 7 | vágassa le, kérem, tekintetes uram, a fejét ezzel a huszárral,
87 2, 7 | asszonnyal, és elköltöznek.~Fáy uram megtorpant, ez a név homlokba
88 2, 7 | legény még a talpán Griby uram. Bírja még õkelme. Ha nem
89 2, 7 | elereszti a párját.~Griby uram haragosan fordul meg, hogy
90 2, 7 | Beszélnem kell magával, Griby uram, rögtön, most.~- Tessék! -
91 2, 8 | adtak lépés közben. Griby uram tehát nagyon meg volt lepetve,
92 2, 8 | szerencsém? - kérdé Griby uram.~- Fáy István, Patakról.~-
93 2, 8 | beszélõ lelkében.~Griby uram ásított.~- Ej no, hányszor
94 2, 8 | Bozoson.~- Jó, jó kedves uram - állítá meg vidám kacajában
95 2, 8 | is, hadd küldje el Griby uram azt is az öccsének.)~- Hát
96 2, 8 | egész - végezte be Griby uram a különös esetet.~Fáy önkéntelenül
97 2, 8 | csapon.~- Nem is tudja, Griby uram, mennyire megvigasztalt.
98 2, 8 | meg a történetéért, Griby uram.~- Szívesen elmondtam, amit
99 2, 8 | kérném, meg a vacsorát.~Griby uram sértõdve rázta a fejét e
100 2, 8 | odaát elfogy - felelte Griby uram mogorván -, mert tudom én,
101 2, 8 | lám, mégis átjött Bodolyi uram. Mikor belépett, éppen annak
102 2, 9 | egyedül az öreg Krokot. Griby uram megörült, amint meglátta (
103 2, 9 | Én már vagyok eladva.~Fáy uram erre se mutatott meglepetést.~-
104 2, 9 | meg.~De iszen, mester Fáy uram a persvadeálásban (nem hiába
105 2, 9 | a mérleg fölbillent Fáy uram javára.~Éjféltájban visszavonult
106 2, 9 | dilectissime!~Bizodalmas barátom uram!~Vidonka nevû asztalost
107 2, 9 | tanúnk lészen, s õt Dõry uram gonosz praktikával elsikkasztani
108 2, 9 | Ettõl aztán úgy megijedt Fáy uram, hogy felébredt.~A nap már
109 2, 10| fa mindenütt. Már Buday uram kezdte irtani az erdõket.
110 2, 10| tálalta fel Zichy Ferenc uram, kicsillogtatva a mártásból,
111 2, 10| még egyszer megkérdé Zichy uram:~- Hát mégis mit üzensz
112 2, 10| hirtelen összekurjantotta Buday uram, s lett hevenyében olyan
113 2, 10| nép segédkezett, még Buday uram is személyesen hordta föl
114 2, 11| minorum gentium semmit.~Buday uram most szakította föl az ajtót,
115 2, 11| üríté ki az egészet.~Buday uram közelebb jött bizonytalan,
116 2, 11| nincs egyedül, méltóságos uram.~- Hát ki van vele?~Habozott
117 2, 11| szedte is az irháját Buday uram, mert ezeknek a szavaknak
118 2, 11| pipázgatott nagy szomorúan Buday uram; mikor urát meglátta, felkelt
119 2, 11| reggel hozta hírül Buday uram.~
120 2, 12| lelkiismeretét is.«~Mikor Pereviczky uram ezt a hírt vevé, újév reggelén
121 2, 12| méltó; mert ha Pereviczky uram egyszer elment, nem ingyen
122 2, 12| térdre Buttler elõtt.~- Oh, uram - rebegte -, bocsásson meg
123 2, 12| mert azt tartja Fáy István uram, hogy se a hideget, se a
124 2, 13| palota bejáratánál, Szűcs uram, a prókátor várta őket.~-
125 2, 13| a tárgyalás, méltóságos uram.~- Ki az elölülő? - kérdé
126 2, 13| az ördög! - fakadt ki Fáy uram káromkodva. - Ez egyszer
127 2, 13| fõtisztelendõ Lator Vince uram próbált lehajolni, fölfogá
128 2, 13| számmal.~Nem is csalódtak. Fáy uram, aki nagy mecénás vala,
129 2, 13| Buttler-palotába gyûlt, Fáy uram a nemes uraságok mulattatására
130 2, 14| Dõrytõl.~Báró Barkóczy János uram komolyra igazítván képét,
131 2, 14| Komoly ügyben jöttünk, uram!~- Kutykuruty! - szólt a
132 2, 14| az be többé, méltóságos uram, mert meg van halva.~Úgy
133 2, 15| Korponai Gábor szenátor uram, aki ekképpen szólott, körülötte
134 2, 15| egyszer õt provokálta Horváth uram, hát nem õ a hibás. Ami
135 2, 15| fölébresztik.~- Ne sajnálja, ifjú uram - vigasztalták a lámpavivõk. -
136 2, 15| csillapítá Zsiga.~- Nem én, ifjú uram. Megesküszöm a feszületre.
137 2, 15| mondták délelõtt: nemzetes uram adja tanácsot, hogy csináljunk
138 2, 17| prefektus, Nogáll Ferenc uram óvást tett, a grófné a nemes
139 2, 17| tisztességesen, hallja az úr, gróf uram, mert azért, hogy senki
140 2, 17| jószága vagyok, hogy van is uram, nincs is, az tíz körmöm
141 2, 17| való félelmében, de Tóth uram nem sajnálta a fáradságot,
142 2, 17| nem feledhette többé Tóth uram. Aztán milyen szíves volt,
143 2, 17| szabadkozott szegény Tóth uram, azt se tudta, melyik lábára
144 2, 17| ebbõl keletkezett.~- Tóth uram az életemet adta most vissza -
145 2, 17| jelét adhatom hálámnak.~Tóth uram elvörösödött, sértõdve tolta
146 2, 17| aztán nagyot nyelt Tóth uram, megadta magát sorsának,
147 2, 17| kell lennie - szólt Tóth uram, mialatt megizzadt az üstöke -,
148 2, 17| akkor jó.~- Ej, ej, Tóth uram - fenyegette meg kedveskedve. -
149 2, 17| nyiszogott-csattogott, mintha sírna.~Tóth uram gyönyörködve morzsolta meg
150 2, 17| az isten áldja meg, Tóth uram. Aztán ne kerüljön el bennünket,
151 2, 18| A mi házunkban az én uram parancsol. Nekünk mindent
152 2, 19| ítélet hírét Bozosra Buday uram, aki ökröket volt eladni
153 2, 19| Estefelé benyitott a Buday uram lakására, és játszott egy
154 2, 19| Maga okos ember, Buday uram - szólítá meg csendesen. -
155 2, 19| ahol nincsenek papok?~Buday uram elgondolkozott.~- Nemigen
156 2, 19| Nemigen gondolnám, méltóságos uram, hogy volna valahol olyan
157 2, 20| gazdálkodik Bornócon, és a Buday uram legidősb fiát, Palit tette
158 2, 20| is kaszál, mert íme, Dőry uram hasonlóképpen letette örökre
159 2, 20| akar, gyõzni kell!~Kövy uram azt írta neki vissza:~»Méltóságos
160 2, 20| Jöjjön be csak, Bóth uram!~Bóth uram bejött, és fejcsóválva
161 2, 20| be csak, Bóth uram!~Bóth uram bejött, és fejcsóválva nézte,
162 2, 20| Olvassa csak össze, Bóth uram. Nagyon sok pénz ez?~Õ maga
163 2, 20| ez sok pénz, méltóságos uram.~- No hát söpörje össze,
164 2, 20| volt hiány. Nogáll Ferenc uram, a párdányi prefektus, úgy
165 2, 20| befût egy kályhát. (Nogáll uram mondhatná meg, hogy mennyit
166 2, 20| kályha.~Gróf Majláth Károly uram, aki közelebbrõl ösmerte
167 2, 20| hatalmas harc volt, gróf uram, mely az egyház és a papságot
168 2, 20| kellett süllyesztenünk, uram, mert rajta voltak ellenségeink
169 2, 20| búzám tehát?~- Az ön búzája, uram, a tenger alatt van, és
170 2, 21| Hova megyünk, méltóságos uram?~Egy percig habozott, hirtelen
171 2, 21| Nem álmos még, méltóságos uram?~- Nem.~- Nézze fejünk fölött
172 2, 21| a becsületes Tóth György uram? De hogyne élne.~Sietve
173 2, 22| kisasszonyoknál, hát Tóth uram odakísérte egy félórára.~-
174 2, 22| ablakon, hogy itt jön már Tóth uram a komornával?~Csakugyan
175 2, 22| Csakugyan ott jött Tóth uram a templom felõl, apró, méltóságteljes
176 2, 22| úrral, sompolygott be Tóth uram, és csak nézi, nézi Buttlert,
177 2, 22| No, hát eljöttem, Tóth uram, hogy megegyem azokat a
178 2, 22| mindjárt látszatja a Tóth uram beavatkozásának. Egyet-kettõt
179 2, 22| Ferenc császár is.~Tóth uram személyesen szolgált föl,
180 2, 22| megkapta jutalmát, mert Tóth uram váltig sugdosta Piroskának:
181 2, 22| ugyan meg nem találja Tóth uram ebben az életben.)~Tóth
182 2, 22| ebben az életben.)~Tóth uram nem is felelt, csak a fejét
183 2, 22| országútig tartott.~Tóth uram elkísérte volna, de észrevevén,
184 2, 22| szólt nagy dölyfösen Tóth uram:~- Mégis csak elsõ mesterség
185 2, 23| Bocsánatot kérek, méltóságos uram, de nem itt kell megfordulni
186 2, 23| még jobban megörült Buday uram, mikor a gazdáját vidáman
187 2, 23| állított melléje. Buday uram díszõrségül.~Aztán õ maga
188 2, 23| egy-egy sóhajtás:~- Oh, uram, miért nem vettél magadhoz
189 2, 24| beforrasztotta a koporsót, mire Buday uram nyugodtan ledõlhetett, azzal
190 2, 24| vagyok Röszkérõl.~Tóth György uram azokból a fákból hozott
191 2, 24| Kísérje a leányomat, Buday uram, valami meleg szobába -
192 2, 24| környéke. Nini, itt van Griby uram is Hadassiné asszonyom
193 2, 24| láthassa. Maga Tóth György uram is messzire szorult, pedig
194 2, 25| legutolsónak maradt Buday uram és Bóth szektárius, Bóth
195 2, 25| talán véletlenül, de Buday uram azzal a célzattal, hogy
196 2, 25| egyszer valamikor a Tóth uram csirkéit leparittyázta,
197 2, 25| úgy volt az, mikor Buday uram egyedül maradt Bóth szekretáriussal
198 2, 25| ajtónál, õ (Tóth György uram) akkor még mindig fent volt
199 2, 25| látta a nyíláson:~Buday uram ekképpen szólt volna Bóthhoz,
200 2, 25| Tudja-e, szekretárius uram, hogy én megnéztem az éjjel
201 2, 25| mellén - felelte halkan Buday uram -, arra ráírva: »Tace!« (
202 2, 25| sötéten, fenyegetõleg Bóth uram.~Ez a legenda terjedt el,
203 2, 25| terjedt el, de minthogy Tóth uram azok közé tartozott, akik
204 2, 25| sokan csaptak át a Tóth uram eresze alá, ki egész holta
|