Rész, Fejezet
1 1, 1 | huszonöt-harminc év múlva, mikor ráemlékezett.~- Hogy hívják
2 1, 1 | abban a szent pillantásban, mikor a csirkét forrázták a kocsmai
3 1, 1 | a karikákat és pöfögött, mikor a hajdú megjött az úrfiakért,
4 1, 1 | kinyílik mindenkinek. Hát még mikor nem a bejövõknek nyílik
5 1, 1 | a bejövõknek nyílik ki! Mikor a tárogató szólt, vagy a
6 1, 2 | tekintetes Fáy István úr.~- És mikor akartok hazaérni?~- Még
7 1, 2 | fölemelgetni. Ezért aztán, mikor a madame nem hallotta, monsieur
8 1, 2 | a híres pataki diákokat, mikor végighajtat a városon. »
9 1, 2 | rendeletet küldött Patakra, hogy mikor bevonul a városba a fõherceggel,
10 1, 3 | paradicsomkert fáit, növényeit, mikor nem éhes.~De nem akarom
11 1, 3 | szép özvegy Sennyeynének, mikor a tojásokat kiszedte a tyúk
12 1, 3 | kimutatta a foga fehérét, mikor az apja nagykorúságakor
13 1, 3 | szemére vak katona-remondát. Mikor kérdezi az apja, Lipót császár,
14 1, 3 | azelõtt régen szokta játékból, mikor még kis lányka volt, hogy »
15 1, 3 | a pozsonyi diéták alatt, mikor Csernovics és Komáromy ütköztek,
16 1, 3 | nyájas régi jó világnak, mikor az emberek még maguktól
17 1, 3 | még maguktól haltak meg, mikor a kakukk mondta meg, ha
18 1, 3 | kérdezték, ki hány évig él, mikor a javasasszonyok, tudós
19 1, 3 | maguknak jó eszük? Most, mikor reparatúrába megy a kisasszony,
20 1, 3 | rémített meg. A múlt hétfõn is, mikor megnézted, olyan zavart,
21 1, 3 | fel, a pipaszárat este, mikor rágyújt az ágyában, a feleségén
22 1, 4 | künn egész nap a kertben.~- Mikor jössz?~- Valamelyik nap
23 1, 4 | szép két játék lesz ez. De mikor már nagyon sokra felgyûlt
24 1, 4 | Bónis Mihály bácsi, holott mikor élt, mindig szamarazott.~
25 1, 4 | emlékszik, mit mondott Dõrynek, mikor az a pisztolyát kínálta
26 1, 4 | éjszakát kívánt nekik.~- Mikor akartok elmenni?~- Mindjárt
27 1, 4 | Már éppen el akarta dobni, mikor szemébe villant e töredék: »
28 1, 4 | ment a fejükbe ez a dolog. Mikor itt annyi mindenféle fa
29 1, 4 | doktor tegnapi megjegyzése, mikor a papot beküldte leányával
30 1, 4 | borotválni annyi habbal. Mikor behajtottak az udvarra,
31 1, 5 | de még a végére se ér, mikor már behajtat a hintó, amit
32 1, 5 | a csóknak, kérdezésnek. Mikor indultatok? Még tegnap reggel.
33 1, 5 | rossz szent, akiket a tél, mikor elment, lelökött a szekerérõl,
34 1, 5 | annyi okos ember elõtt, mikor egészen világos, még a verebek
35 1, 5 | híján az élelmességnek, s mikor látta, hogy az üzlet sehogy
36 1, 5 | tudott vele mit csinálni, és mikor Ferenc császár adakozásra
37 1, 5 | ebben nem volt pénz, meg mikor reggel pakoltak a hercegnõ
38 1, 5 | Dõryék csimpánza Röszkén, ki mikor látta, hogy cipellõre vesznek
39 1, 5 | csináltatott a kastélyhoz, s mikor otthon volt, fölhúzták a
40 1, 5 | elõkelõbb ennél az a csörgés, mikor a Bernáth-kúrián megzörög
41 1, 5 | Hát úgy keletkezett, hogy mikor, azt mondja, a vendégfogadó
42 1, 5 | már éppen beért Pozsonyba, mikor én onnan elindultam, tehát
43 1, 5 | belezavarodott az egészbe.~Mikor aztán látta Horváth, hogy
44 1, 5 | leányát a bolondériái miatt, mikor megjelent a háznál egy csinos
45 1, 6 | rakásra hordja a tisztáson, s mikor a századikat is odavonszolja
46 1, 6 | elcsalta növendékétõl, hogy mikor Piroska két úriasan öltözött
47 1, 6 | érteni, hogy mitõl félt, mikor hát itt annyi madár van.~-
48 1, 6 | barátommal, hogy valami tündér, mikor itt láttuk fát vágni. És
49 1, 6 | többet.~Türelmetlenül várta, mikor lesz még pirosabb, még üdébb,
50 1, 6 | haragosan Fridához -, nem tudja, mikor kezdték a kúrát?~- Éppen
51 1, 6 | Elkezdték számítani a napokat, mikor volt itt az orvos, hát kisült,
52 1, 6 | akar téged megsegíteni; mikor te otthon pihensz, vágja
53 1, 6 | valamit, lehajolva a lábaihoz, mikor a hölgyek odaértek.~- Piroska,
54 1, 6 | kivágja a növendék nyírfákat, mikor a leányom nincs itt, és
55 1, 7 | a szegfût. Másnap aztán, mikor a víz megint rendesen folyt,
56 1, 7 | kivált hév nyárban (éppen mikor vakáció volt) egyszerre
57 1, 7 | rendesen májusban volt, mikor Piroska egyedül maradt otthon,
58 1, 7 | vakáció legutolsó napján, mikor már úgyszólván befogott
59 1, 7 | is.« Voltak pillanatai, mikor szerette volna kitolni a
60 1, 8 | hogy megkérdezzük.~- De mikor?~- Most mindjárt.~- Itt,
61 1, 8 | fedetlenül maradt, mint mikor egy gyenge virág mellõl
62 1, 8 | nagy volt a meglepetés, mikor szakasztott abban a ruhában
63 1, 9 | átlátna rajta.~- Emlékszik-e, mikor a kis madártojást adták
64 1, 9 | mindennek utánajárni. Mint mikor a gyermekek a vízben turkálnak,
65 1, 9 | kis Piroska, mondja meg, mikor meglátott?~- Hát eleinte
66 1, 9 | öreget lesik, az öregúr a fõ, mikor néz félre, mikor tekint
67 1, 9 | öregúr a fõ, mikor néz félre, mikor tekint ki az ablakon felhõket
68 1, 9 | harmadik stádium akkor áll be, mikor beáll az este, a lefekvés
69 1, 9 | ki már az a kérdés, hogy mikor lesz a lakodalom?~Hát mikor
70 1, 9 | mikor lesz a lakodalom?~Hát mikor legyen? Június végénél nem
71 1, 9 | tudomány nélkül is, kész ember, mikor születik, de mit szólna
72 1, 9 | parádéból. Heliogabalus császár, mikor házasodott, rózsaolajjal
73 1, 9 | fahasábra, mint azelõtt, mikor kicsi volt.~- Beszélj el
74 1, 9 | bozosi kastély falán lóg, aki mikor meghalt, egy élõt hozott
75 1, 9 | válaszokat öt évig. Most, mikor szerelmet vallottunk egy
76 1, 9 | Képzeld megrökönyödésemet, mikor az öregúr kijelenti, hogy
77 1, 9 | csaltál vele.~- Dehogynem. Mikor beteges voltál, borjúhússal
78 1, 9 | vajjal fõztem a csíkot; mikor kérdezõsködtél, megesküdtem,
79 1, 9 | ismerte a kíséretet, csak mikor szemben álltak. Egy darabig
80 1, 10| volna a lovakat fárasztani, mikor õnekik is jó lábuk van.
81 1, 10| képzeletben elõállítsa, de mikor már kész volt a kép, vagy
82 1, 10| hátrafordult, és elbeszéli, hogy mikor õ a Benczúr-ezredben szolgált,
83 1, 10| részt. Azt mondja nekem, mikor haldokolt: »Ne haragudjatok,
84 1, 11| a rubintosat Nagy Lajos, mikor Nápolyban dulakodtak. Ott
85 1, 11| a harmadikat apám kapta, mikor keresztelték, a keresztapjától,
86 1, 11| már csak akkor szereznek, mikor keresztelik õket.«~Buttler
87 1, 11| hogy õsapánk is azt mondta, mikor a szõlõt alkotta, igyál,
88 1, 11| tartanánk.~- Hol?~- Ott, mikor már elfelejtették.~- Ne
89 1, 11| és egyszerre elvész, mint mikor a lúdnak a gégéjét hirtelen
90 1, 11| báró, de másfelé nézett, mikor hozzá beszélt -, maga majd
91 1, 12| gyereket szokás -, de látod, mikor nem hiszel a bátyádnak.~-
92 1, 12| hangon.~- Hogyhogy?~- Mert mikor a pap azt kérdezi, hogy
93 1, 12| az harapott, rúgott, de mikor az ajtón vitték, elöl lábas
94 1, 12| Buttler dühbe jött erre, s mikor a kezét eleresztette Dõry,
95 1, 12| juttathatok hóhér kezébe, mikor akarom.~Percek, hosszú percek
96 1, 12| akart menni. Csodálkozott, mikor az ajtókat zárva találta,
97 1, 13| TIZENHARMADIK FEJEZET~VIDONKA JÓZSI~Mikor Dõry beinvitálta a folyosóról
98 1, 13| csecsemõkori ábrázatodban, mikor még a papok pingáltak le.
99 1, 13| képzelhetetlen egy púpos vezér, mikor a testi erõ és a daliás
100 1, 13| akart ömleni a bögrébõl, mikor lábujjhegyen elõsompolygott
101 1, 13| hát majd hallja róla.~- Mikor?~- Talán este is.~- Hiszen
102 1, 14| valaha börtönökül szolgált, mikor még az elsõ építtetõ, egy
103 1, 14| elõbb nem jutott eszébe? Mikor száz jel mutatta. Kedve
104 1, 14| hát az a baj…~- Mi?~- Hogy mikor ilyenkor a tenyerünk kezdene
105 1, 14| még fönt se volt egészen, mikor fölhangzott Dõry parancsoló
106 2, 1 | vigasztaló momentumot talált, mikor Teleki Mihály uram futván
107 2, 1 | vetkõzni készült már õkegyelme, mikor bekopogott az ablakán. A
108 2, 1 | élvezetem van már a világon, mikor a hátamat kenik, az úr addig
109 2, 1 | nincs csizmám, elvesztettem, mikor a fogságból szöktem.~- Micsoda
110 2, 1 | Mert te szamár vagy. Már mikor azt látom, hogy két pandúrral
111 2, 2 | bajszok is kajszára konyultak, mikor váratlanul megnyílt az ajtó,
112 2, 2 | megelégedett gesztussal, mint mikor tárgytalan aktákat csap
113 2, 2 | mátkámnak - Bornócon.«~- Mikor írtad ezt a levelet? - kérdé
114 2, 2 | eleresztettem a torkát, s mikor elment, folytattam a levélírást.
115 2, 2 | rétje, minden marmancsa, mikor az õ szíve e mellé az egy
116 2, 3 | Piroska, szegény elájult, mikor a levelet elolvasta, úgy
117 2, 3 | lábával topogott a padlón.~Mikor vége volt, minden szem feléje
118 2, 3 | menyasszonyt a võlegényével, és mikor ezek a tanúk megjelentek
119 2, 3 | leesõben, ami szokása volt, mikor nem õ beszélt, hanem a discipulusok.~-
120 2, 4 | informálási praktikáiról, mikor egy-egy pörben bejárta a
121 2, 4 | térdére, hátára, a vállaira, mikor a méltóságos papa kijött
122 2, 4 | húsz-harminc év múlva se, mikor már a Dõry-család nem ott
123 2, 4 | Dõry-család nem ott lakott, mikor már azt sem tudták, hogy
124 2, 5 | FEJEZET~KROK APÓ MEGJELENIK~Mikor ezeket a híreket megtudta
125 2, 5 | hogy ez az utolsó sarj. Mikor ezt leteszik a dobóruszkai
126 2, 5 | meg mindjárt az embert. Mikor ez a görcsös állapotom van,
127 2, 5 | mégis nyájasan fogadta, mikor belépett a doktorral.~-
128 2, 5 | De csak tessék elmondani.~Mikor aztán Fáy mindent elmondott,
129 2, 5 | nevetett.~- Hogyne suttogná, mikor a tekintetes úr nagy sebbel-lobbal
130 2, 5 | ki, szívem, a gróf után, mikor elment, a papírokat? Holmi
131 2, 5 | megtenni. Gondolj énrám is, mikor most hat éve abban a nagy
132 2, 6 | újra.~Már unalmas is volt, mikor végre kip-kop, jött az õ
133 2, 6 | volt a gróf felöltözve, mikor elment?~- Nos, ez a legkönnyebb,
134 2, 6 | miféle ruha volt a grófon, mikor elment? De jól összeszedd
135 2, 6 | mégse lehet tréfadolog, mikor Fáy István, a hatalmas úr,
136 2, 7 | az az öröme bennük, mint mikor sok úti kaland közt ő maga
137 2, 8 | nagyon meg volt lepetve, mikor a gyertyát letéve az asztalra,
138 2, 8 | mégis átjött Bodolyi uram. Mikor belépett, éppen annak a
139 2, 8 | hozzá úgy estefelé, éppen mikor a tehenek jöttek (egy kis
140 2, 9 | derék embernek kell lenni), mikor később belevegyülvén a mulatók
141 2, 9 | indokolással, hogy most, mikor már betanított, töltsem
142 2, 9 | Piroskádhoz férni, csak mikor én megengedem. És azzal
143 2, 10| dombokon, de már nem úgy, mint mikor a Buttler sóhajai vegyültek
144 2, 10| huszárjai. Aztán az, aztán ez… mikor az a nagy pör folyt… és
145 2, 10| függne a vetések állása.~Mikor II. József meghalt, bár
146 2, 10| műveletre, hogy azután is, mikor József itt hagyta már a
147 2, 10| disputált, egy szót se szólt. Mikor elbúcsúztak, még egyszer
148 2, 11| Hát mit akarsz te most, mikor én ölni megyek? Az utamba
149 2, 11| elfonnyadt szegfû harasztja is. Mikor kisírta magát, megkönnyebbült.
150 2, 11| nagy szomorúan Buday uram; mikor urát meglátta, felkelt tiszteletteljesen.~-
151 2, 11| csontoknak pihenés kell.~- Mikor jön vissza a méltóságos
152 2, 12| leesett a hó a Hegyalján, mikor még a termés a tõkén volt,
153 2, 12| saját lelkiismeretét is.«~Mikor Pereviczky uram ezt a hírt
154 2, 12| és a kutyájával játszott, mikor a saját bozosi hintaja begurult.
155 2, 12| Dõry Mária már roskadozott, mikor ez az önkéntelen bók visszaadta
156 2, 13| hasukat fogták nevettükben, mikor váratlanul belépett az öreg
157 2, 13| mély benyomást tett rá, mikor olvasta. Egyúttal egy kémet
158 2, 13| beszélnek a dologról a faluban?~Mikor a »communis opinio« behívásának
159 2, 13| kezük, kérem alássan, mint mikor két madárka összeteszi a
160 2, 14| Buttler gróf a szemeibõl, mikor csikorogva nyílt meg a nagy
161 2, 14| Hiszen hallottad ugye? Mikor Kis Károlyt leütötte Forgách,
162 2, 14| kérte kölcsön a bárdot; mikor II. Lajos belefúlt a patakba,
163 2, 14| Én emeltem fel a földrõl, mikor összeesett, karjaim közt
164 2, 14| kurtán és hidegen, mint mikor valami hatalmas kéz egy
165 2, 15| nagy zenebonát csapott, mikor Dõry érkezett, hangos pereátokat
166 2, 15| csak olyan szép az, mint mikor a tenger fölborzolódik.
167 2, 15| az ember akkorra tesz el, mikor jól ki tudja élvezni, nem
168 2, 15| alul nyílás van, luk, mint mikor kutya kiharapja nadrágból
169 2, 15| aki a pokoltól se fél, de mikor aztán észrevette, hogy a
170 2, 15| meglövi, ha vallomást tesz, mikor még ilyen nagy urat is meglõtt,
171 2, 15| a vesztõhelyre kísérnék, mikor azonban már benn volt a
172 2, 16| István érsek utam talpát, mikor irányadó, hatalmas emberek
173 2, 17| Mert a múltkor séta közben, mikor az asszonynak egy hajfürtje
174 2, 17| hajnalban fönn volt Piroska, mikor a vendégtõl búcsúzni kellett,
175 2, 17| éppen ez a haj nem az övé. Mikor megkért, a másik hajammal
176 2, 18| mezsgyéhez jutott korára nézve, mikor az asszonyok a szent cselekedeteket
177 2, 18| elõl menekült a nádori pár.~Mikor a hintó megállott - hát
178 2, 18| fejdísze suhogott, ropogott, mikor a fejét mozdította, a kék
179 2, 19| mennyit.~Fáy fölháborodott, mikor ezt észrevette, öklével
180 2, 19| Ejh, hol volt az eszem? Mikor én még sohase hittem németnek?
181 2, 19| többé, galambom, engemet.«~Mikor megvolt, szinte megriadt
182 2, 20| irkáltam-firkáltam mindenfelé. Mikor jöttél?~- Négy nappal ezelõtt.~-
183 2, 20| látszék a kevély örömtõl, mikor végre nyilvánvaló lett a
184 2, 21| Buttler az érseki palotát. Mikor kilépett az utcára, olyan
185 2, 21| csak akkor pillantott föl, mikor a korcsma kapuján behajtott
186 2, 22| hogy ott voltam Egerben, mikor oda bevonult, parasztruhában
187 2, 22| lecsókolni a szemébõl, s mikor már nem voltak ott könnyek,
188 2, 22| Már éppen mondani akarta, mikor kinyílt az ajtó és bekukkant
189 2, 22| Bécsben a nagyapjánál, és mikor a minap a kertben sétálgatott,
190 2, 22| Hogy dobogott a szíve, mikor az udvarra kiléptek - most
191 2, 23| jobban megörült Buday uram, mikor a gazdáját vidáman látta
192 2, 23| mondák az ismerõsei.~Õsszel, mikor fölment Pozsonyba az új
193 2, 23| sírt, mint egy kis gyerek, mikor a Bóth szomorú levelét elolvasta.~
194 2, 23| csak el se búcsúzott tõle, mikor utoljára itt volt, még csak
195 2, 24| pulykának kell meghalni, mikor egy nagy úr születik, a
196 2, 24| pulykának kell meghalni, mikor egy nagy úr meghal, a torra.
197 2, 24| fölszisszenése hallatszott, mikor most utána egy bûbájos sugár
198 2, 24| Dobóruszkán volt a kriptánál, mikor még a koporsó meg se indult.
199 2, 24| meg valaha nagyon régen, mikor még ezüstbõl csinálták a
200 2, 25| ilyenkor a mesemondással, mikor megcsinálni kellett a mesébe
201 2, 25| azt mondja, úgy volt az, mikor Buday uram egyedül maradt
|