Rész, Fejezet
1 1, 1 | Maga a kocsmáros is kijött, õ is nagy csibukszóval, mint
2 1, 1 | forrázták a kocsmai konyhán, õ künn ült a kastélya tornácán,
3 1, 1 | hajadonfõvel a színe elõtt.~Õ maga különös alakú öreg
4 1, 1 | Ha õk gyõzték érvekkel, õ is gyõzte kifogásokkal.~-
5 1, 1 | s vidám kacajban tört ki õ is. Kétnapi karcer nem tréfadolog!~
6 1, 2 | ebédlõi képek is mind az õ ízlése szerint voltak összeállítva
7 1, 2 | levõ asztalkendõtõl, mintha õ is indulni készülne a Bastille-t
8 1, 2 | mindennapos volt a háznál, õ tanítván zenére és egyéb
9 1, 2 | tréfásan dicsekedett, hogy õ is láthatta volna Napóleont
10 1, 3 | az urát, ha kardos, vagy õ van kordában, ha szelíd.
11 1, 3 | rá négy hétre el is jött õ maga, szakasztott az a kapitány,
12 1, 3 | lényegeset se mondott? Mert õ maga se tudja. Mind szamarak
13 1, 3 | esetleg meg is nevetteti az õ kis Mancikáját.~A borostyáncsöppek,
14 1, 3 | adta a visszhangot az õ dohogó kacajával a báró. -
15 1, 3 | marasztalták, de azt mondta, hogy õ is átjön vacsora után a
16 1, 3 | ilyen logika nélkül az õ mûvét.~- Paperlapap! - ellenveté
17 1, 3 | udvaron szaladgál, hogy õ azelõtt molnármester volt,
18 1, 3 | bellebbeztetett. Bánja is õ, ha nem tud róla.~- De hátha
19 1, 4 | egész az ámbitusra, amit õ nagyra vett, és tréfálkozva
20 1, 4 | átszellemült kifejezést vesz föl (õ a legkitûnõbb médium), mire
21 1, 4 | képes arról leszokni, hogy õ ne legyen. A nagy akarnok
22 1, 4 | koppant! Hallották? Ez õ. Kip, kop. Jegyezze, kérem,
23 1, 4 | hagy rajta semmi nyomot, se õ a kövön. Milyen szerencse
24 1, 4 | megnevezhetné a gyilkosokat. Õ pedig kivághatná a rezet
25 1, 5 | patika is segíti. Persze, õ hozatott haza a hintaján.
26 1, 5 | János gróf. Ez hordta az õ üzeneteit oda, át a másik
27 1, 5 | van bolondulva, pedig az õ esze nem volt híján az élelmességnek,
28 1, 5 | Voxit-Horváthok, akiknél õ atyafiságos látogatást tett,
29 1, 5 | nem lehet.~De mit bánta õ? Azért csak játszta a várurasdit;
30 1, 5 | kisasszony formás lábacskájáról, õ is odanyújtotta a lábát
31 1, 5 | három kérdést megfejt, amit õ ad föl. A vén majom nyilván
32 1, 5 | Elmondta, hogy azelõtt õ is megfordult néhányszor
33 1, 6 | és megcsókolta.~Általában õ is, mások is sokra becsülték
34 1, 6 | mert mi tagadás benne, õ eddig a puskát csak dísznek
35 1, 7 | talált ki az a fruska? És õ maga nincs is itt: Piroska!
36 1, 7 | ült ezalatt. Súgta azt az õ szíve, hogy történik valami,
37 1, 7 | az aloé nyílt már, de az õ szívük is. Megvallották
38 1, 7 | Piroskájától, csak még az õ apja, akit furcsa embernek
39 1, 7 | talányokat ad föl, melyeket õ nem tud megfejteni? Se nappala,
40 1, 7 | Ovidius Nasónak, akiket õ szeret.~- Hm, tehát Ovidius
41 1, 8 | Lárifári! Hát Piroska?…~- Ó, õ alig ösmer engem, hiszen
42 1, 8 | alig ösmer engem, hiszen õ végre is egy másik kisasszony,
43 1, 8 | veled, de az is igaz, hogy õ akart veled levelezni. Az
44 1, 8 | Bernyésbe, mert elfognak, õ maga tette fel a vízre,
45 1, 9 | Piroska férje egy diák, õ maga pedig egy diákné. Még
46 1, 9 | atyafiságos üdvözletét; õ maga is jönne személyesen
47 1, 9 | Horváth?~- Volt egy, de õ maga fejtette meg. A kerti
48 1, 9 | leveleket, s ugyanígy küldött õ válaszokat öt évig. Most,
49 1, 9 | Piroska semmit sem tud, mert õ, az apa, levelezett velem
50 1, 9 | valaki hosszú hajjal az õ titkos gondolataiba? Sietett
51 1, 9 | elpityeredett, könnyen eltört az õ mécsese, ezt most már meg
52 1, 9 | az én uram.« Az asztalnál õ töltött neki vizet, õ emelte
53 1, 9 | asztalnál õ töltött neki vizet, õ emelte föl a leesett asztalkendõjét,
54 1, 9 | leesett asztalkendõjét, õ mulattatta mindenféle történetekkel,
55 1, 9 | helyszínen való foganatosítását; õ nem adná egy uradalomért,
56 1, 9 | most se akart tágítani, õ nyújtotta neki a karját,
57 1, 10| Piroska ebédet fõzött, õ pedig a tüzet rakta a tûzhely
58 1, 10| hagy némi beavatkozást. Õ is süt, az is csipdes, õ
59 1, 10| Õ is süt, az is csipdes, õ maga kicsalja délben a gyümölcsfa
60 1, 10| és elbeszéli, hogy mikor õ a Benczúr-ezredben szolgált,
61 1, 10| a szíves meghívást, mert õ nemesember, és jurat in
62 1, 10| is, azért tevém, mert az õ ajándéka volt mindenem.« »
63 1, 10| meg rá: hogy voltaképpen õ táplálja munkájával az urat.
64 1, 10| hagyják õt jobbágysorban: mert õ patrónus nélkül nem tud
65 1, 11| semmihez se értenek. Az õ falujokban például van egy
66 1, 12| megkérve, vegyen ki még õ is egy próbát. Ez annyira
67 1, 12| rájuk rivallt: »Hát ilyen õ - ugyan vigyétek, kérlek,
68 1, 12| Dõrynek nem is kellett az õ lelki leszerelése. Abban
69 1, 13| hogy közlékennyé tegye, õ tudta legjobban, mekkora
70 1, 14| hogy hallucináció.~De ha az õ hangja, akkor a földszintrõl
71 1, 14| szereti a mi falunkban, s õ is azt - annak a leánykának
72 2, 1 | Elmosolyodott, hogy mint Ovidius, õ is versben gondolkozik,
73 2, 1 | való földet elkészíti. Míg õ ott piszmogott, lekuporodva,
74 2, 2 | tartsa föl az ujját, és õ semmisnek fogja tekinteni
75 2, 2 | síttatott, dacára, hogy õ immár nagykorú és törvény
76 2, 2 | ringatják a földet, melyet õ aztán átönt az emberekbe,
77 2, 2 | minden marmancsa, mikor az õ szíve e mellé az egy mellé
78 2, 3 | amelyek összetanítva, az õ akarata szerint ketyegnek,
79 2, 3 | részleteket; amit Zsiga tudott, õ azzal külön járult hozzá.~
80 2, 3 | nem házasság - kezdé az õ szokásos széles, képektõl
81 2, 3 | nagyon meg találja feküdni az õ gyomrát. Indítható pedig
82 2, 3 | szokása volt, mikor nem õ beszélt, hanem a discipulusok.~-
83 2, 3 | zúgott, aztán fölugrott, hogy õ hazamegy innen. - Fáy uram
84 2, 3 | ebbõl a világból való ember. Õ bölcs és egyenes, nekünk
85 2, 4 | Denique így informált, s míg õ elmondta argumentumait,
86 2, 4 | hogy ami Buttlert illeti, õ holnaptól kezdve átveszi
87 2, 4 | corpus jurist, mert megél õ anélkül is.~- A diákéletnek
88 2, 4 | hogy nem a mi fajtánk, hogy õ magasabban repülhet a vizek
89 2, 4 | tempore conscolarisom vala. Õ elmondá vala palatinusnénak
90 2, 4 | tsászár armádiáját. Mert hogy õ volt az elsõ, ki a katonákat
91 2, 5 | urat felültette a hintóba, õ maga ott fogadott föl egy
92 2, 5 | erõsködött a doktor, hogy majd ír õ az ellen valamit, mert a
93 2, 5 | volt, de ezek a ráncok az õ simítása alatt megmozdultak,
94 2, 5 | le nem folyik. És ebben õ tökéletes gavallér. Nem
95 2, 5 | érted (mert érted beteg õ, kedves fiam) még jó hírnevét
96 2, 5 | szólnának az emberek, ha õ most veled levelezne, vagy
97 2, 5 | atyjaura, ki reám bízta õt, míg õ maga érted fáradozik Budán,
98 2, 6 | mikor végre kip-kop, jött az õ tipegõ, de fürge lépéseivel
99 2, 6 | egész teste reszketett. Õ emlékezett erre a szakításra,
100 2, 6 | nem vehette hasznát. Hogy õ hol vette a ruhát, nem tudom.~
101 2, 7 | amott jobbról, azért megadja õ is a módját, még ugrik is
102 2, 8 | gondolta Fáy és elmosolyodott õ is. Eszébe jutott a Kaporné
103 2, 8 | Rám nézett haragosan, hogy õ azt teszi, ami neki tetszik. »
104 2, 8 | Ezzel több szó nem is volt. Õ elment, én pedig a ruhát,
105 2, 8 | küldje a vacsorát? Nem biz õ! Az urak ott voltak a násznép
106 2, 9 | valóságos tehén. Amelyik nem az õ szénájukat enné, de nekik
107 2, 9 | valóságosan bõgött, mintha õ lenne az a bizonyos tehén.~-
108 2, 9 | tudta, hogy meg fog érni az õ gyümölcse. Egy csöppet se
109 2, 9 | esküjét.) Csakhogy ha az õ esküje nem baj, nagy baj
110 2, 9 | baj ám a Dõry esküje, mert õ meg arra esküdött meg, hogy
111 2, 9 | megsúgta a kertésznek, hogy õ titkos rendõr s mutatta
112 2, 9 | mondom néked, jobban meg lesz õ neked véve, ha szíve jó,
113 2, 10| volt szó. De mindegy azért õ mégis elérte már Kölcseyt.
114 2, 11| megmozdította dárdáját, egyenesen az õ testének irányozva.~Reszketett,
115 2, 11| mosolyra látszott kihasadni az õ fölizgatott képzeletében,
116 2, 11| Az én fiam is viseli. Õ is erõs lesz.~Így dicsekedne
117 2, 12| Pereviczky kezében voltak, õ építette föl nagy gonddal
118 2, 12| az egész támadási tervet, õ állapította meg a stratégiát,
119 2, 12| állapította meg a stratégiát, õ tudta a követendõ taktikát.
120 2, 12| tudta a követendõ taktikát. Õ ismerte a fogantyúkat az
121 2, 12| A gyermek sírt. Mondják, õ is megcsípte, mint a mese
122 2, 12| szakácsok szorongtak az õ fehér habitusaikban, lepénysapkáikban.~
123 2, 12| Csak talán nem?~- De õ az! Parasztleánynak öltözve -
124 2, 13| fölemelte a fejét.~- Mert õ hallucinációkban és látományokban
125 2, 13| machinációval a fejedelmi vagyont az õ leánya számára az én leányomtól,
126 2, 13| ravasz róka, mert tudta õ, hogy mitõl döglik a légy -,
127 2, 15| kegyelmetek, mert ennek nem õ az oka. Ámbátor úgy hallom,
128 2, 15| provokálta Horváth uram, hát nem õ a hibás. Ami történt, történt,
129 2, 15| is a papok pecsenyéje. Az õ lelkükön szárad. Ha szentszéket
130 2, 15| ezer darabra törik össze, s õ maga eszeveszetten futni
131 2, 15| hencegett, hogy így, úgy, õ egyedül akar menni, nem
132 2, 15| egyedül akar menni, nem gyerek õ, de férfi, aki a pokoltól
133 2, 15| Horváth, ne kívánják az õ halálát, mert mit fog csinálni
134 2, 15| ember Vidonkáról beszélt. Õ volt - úgymond - az a kis
135 2, 15| már nem találta meg, akkor õ már túl volt Ungon-Beregen,
136 2, 16| ostoba, de attól tartok, hogy õ nem látja, ami a víz tükrében
137 2, 16| elõnyösebb helyzetben van, mert õ a víz felületén úszik, mint
138 2, 16| mégis úgy látjuk, hogy azóta õ tiszteletre méltóbb.~Így
139 2, 17| se bírta képzelni, hogy õ túlélhessen egy marasztaló
140 2, 17| most már ítélet volt, most õ igazi Buttler grófné, s
141 2, 17| az asszony csakugyan az õ nevét viseli, legalább addig,
142 2, 17| bámulatos volt, mint tudta õ felcicomázni a maga házát
143 2, 17| megfordítja más oldalra, de az õ szíve sohase fordulhat felém.~-
144 2, 17| olyat? Nos, ugye nincs? Az õ szíve is közömbös lesz egyszer.
145 2, 17| bevallotta ezek után, hogy õ Egerben a szentszék elõtt
146 2, 17| abból az esztendõbõl, amikor õ született. No ez ugyan régen
147 2, 17| arany hajakat, aztán, hogy õ is erélyes legyen, nagy
148 2, 17| piskóta kezet beletette az õ érdes nagy markába.~- No,
149 2, 18| reparáció nem történik, õ maga is áttér más vallásra.~
150 2, 18| Kis halak, nagy halak az õ horgukra kerültek, semmi
151 2, 18| lecsapta az ásót, hogy majd õ elvezeti õket. Elöl ment
152 2, 18| lenne a palatinusné, és õ volna a kulcsárnéja.~Látván
153 2, 19| Tudták õk jól, miért van õ ott. A jezsuiták megsúgták
154 2, 19| lebeszélte:~- Csak maradjon õ ott! Én bízom a jellemében.
155 2, 19| vajmi kevés kilátása van az õ kezére? Ha nem szeret meg
156 2, 19| homállyal. Valami mást akart õ, valami mást. Mondta az
157 2, 20| emlegetett engem?~- Dehogynem. Õ is szeretne veled találkozni,
158 2, 20| megmondtam.~- Hátha egyszer õ maga hína…~- Azt nem teszi -
159 2, 20| Hiszen éppen a makacssága az õ betegsége. Nem fog az mást
160 2, 20| uram. Nagyon sok pénz ez?~Õ maga olyan egyszerû volt,
161 2, 20| fehér népnek imponáltak, õ pedig a fekete népnél akart
162 2, 20| modorában, mint egy nagykövet. Õ járta sorba a Vatikánban
163 2, 20| rendezte a fogadtatást. Az õ hintaján jött, az õ huszárjai
164 2, 20| Az õ hintaján jött, az õ huszárjai lovagoltak mellette,
165 2, 20| a rezidencia kapujában õ fogadta egy eloquens beszéddel,
166 2, 21| hervadás költészete. Szép volt õ úgy is, még tán szebb. De
167 2, 22| hallottam felõle, mert akkor õ beteg volt. Ez az én bérem,
168 2, 22| mintha annak mondaná az õ culinaris latinságával:~-
169 2, 23| rendek tisztát váltani. Õ maga így szólott:~- Engem
170 2, 23| fecsegtek, locsogtak. De az õ személye csak az elsõ napokban
171 2, 23| uram díszõrségül.~Aztán õ maga is odaborult az asztalra
172 2, 24| lát minket a halott, akkor õ is tudni fogja, hogy mi
173 2, 24| pedig hozzá megyek. Hol van õ?~- A nagyteremben.~- Meg
174 2, 24| de Isten szerint nem. És õ most már az Istennél van.~
175 2, 24| egyéb, illesse az mind az õ szeretett gyámatyját, Fáy
176 2, 24| az ötlete támadt, hogy ha õ felmenne a házikó padlására,
177 2, 24| is, hogy odakerült-e az õ gallya a virágok közé. Minthogy
178 2, 24| Volt, nincs. Elröpült õ is a famíliával együtt…
179 2, 25| Tóth György uramat, mert az õ révén szivárgott ki az a
180 2, 25| bizonyos legenda. Nem az õ hibája, nem szólt õ senkinek
181 2, 25| Nem az õ hibája, nem szólt õ senkinek másnak, dehogy
182 2, 25| szekretáriussal a kriptaajtónál, õ (Tóth György uram) akkor
|