Rész, Fejezet
1 1, 2 | Igenis, a tekintetes Fáy István úr.~- És mikor akartok
2 1, 7 | szellõztették. Megírta, hogy gyámja, Fáy István (akinek a felesége
3 1, 9 | ült, hogy a hírt megvigye Fáy Istvánnak, a Buttler gyámjának,
4 2, 1 | örvendezett a diák).~- Talán éppen Fáy István uramnál van szállva? -
5 2, 1 | tiszttartóhoz szállt, mivelhogy a Fáy István uram nagy bánatba
6 2, 1 | erre egyszerre meggyógyult Fáy István, mert azok közé tartozott,
7 2, 1 | vén csontja - kiáltotta Fáy István, mert a vén inas
8 2, 2 | mentek végig a fõutcán. Fáy úr ruganyosan lépkedett,
9 2, 2 | aminõket a tótok reggeliztek ma Fáy uramnál.~A tekintetes urak
10 2, 2 | váratlanul megnyílt az ajtó, és Fáy uram, mint éjféli vendég,
11 2, 2 | fölugráltak nagy örvendezve, mert Fáy rendkívül népszerû volt
12 2, 2 | lecsapta a kártyákat, és rohant Fáy elé, hogy atyafiságosan
13 2, 2 | atyafiságban is voltak (Fáy István és az alispán anyja
14 2, 2 | vicispán szavának a nimbusa.~De Fáy nem hagyta magát kizavarni
15 2, 2 | keresni, amire dühbe jött Fáy István, elvörösödött, mint
16 2, 2 | alispán. Ezt én mondom, öreg Fáy István.~Erre aztán beadta
17 2, 2 | Az urak kocsin mentek. Fáy az alispánnal ült, az elõülésen,
18 2, 2 | siessünk! - türelmetlenkedett Fáy.~Vágtattak a lovasok, de
19 2, 2 | fohászkodott föl megkönnyebbülten Fáy István, aki a nagy szurkolásban
20 2, 2 | Hát ez fáj? - kiáltott föl Fáy a fölfedezõk élénkségével. -
21 2, 2 | senki sem hagyta otthon. Fáy uram hamar segített magán,
22 2, 2 | írtad ezt a levelet? - kérdé Fáy.~- Az éjjel.~- Ott a fogságban?~-
23 2, 2 | Jóféle ír vér - szólt közbe Fáy István -, mert a Buttlerek
24 2, 2 | feszítetted ki? - folytatta Fáy a vallatást.~- Dehogy. Nagyon
25 2, 2 | ahogy van - fejezte be Fáy. - Most aztán csak utána
26 2, 2 | le a gyökereit.~Az öreg Fáy pedig nem bírta sokáig elnézni
27 2, 2 | mégis szomorú maradt, mire Fáy uram megint kivágott egy
28 2, 3 | Horváth ittlétérõl, bejött Fáy és Fáyné és vége-hossza
29 2, 3 | nézetben vagyok - mondá Fáy.~- Isten se volna az égben,
30 2, 3 | hogy eljöttél - folytatta Fáy, újra meg újra megrázva
31 2, 3 | akik az eszükkel dolgoznak.~Fáy beszólította Bernáth Zsigát,
32 2, 3 | Pereviczy uram - kezdte Fáy István -, hogy tanácsot
33 2, 3 | fejével.~- Igaz, ez úgy van.~Fáy és Horváth egyszerre kérdezték:~-
34 2, 3 | országban törvények? - kiáltá Fáy István az asztalra ütve.~-
35 2, 3 | Kérdõ tekintetét elértette Fáy.~- Úgy gazdálkodtam neked,
36 2, 3 | hogy õ hazamegy innen. - Fáy uram csak úgy bírta visszatartani,
37 2, 4 | se kímélje, spektábilis), Fáy uram még e hét folyamán
38 2, 4 | gazdagabb fõura - tanítgatta Fáy István. - Kinyújtod a derekadat,
39 2, 4 | pityeregsz itt, kis oldalborda? (Fáy úr észrevette, hogy a nagyasszony
40 2, 4 | semmit se isznak.~De az öreg Fáy csak kiadta, ami benne volt.
41 2, 4 | vált meg gyámszüleitõl. Fáy uram a következõ szombaton (
42 2, 4 | amelyeket fölvállaltak. Fáy sok szép ígéretekkel jött
43 2, 4 | beszélgetés közben ki nem hámlik a Fáy kérdezõsködéseire, hogy
44 2, 4 | te belga[12] - förmedt rá Fáy.~- Hát csak leszállt, egyebet
45 2, 4 | hogy mégis mondott valamit.~Fáy eltûnõdött. Hátha kedve
46 2, 5 | ezeket a híreket megtudta Fáy, halálos ijedelem szállta
47 2, 5 | tiszttartó, és a fogai vacogtak.~Fáy rámereszté a megüvegesedett
48 2, 5 | a pokolba! - fakadt ki Fáy. - Ha a vármegye már a világ
49 2, 5 | hamarabb ért Bozosra náluknál.~Fáy csalódottan förmedt rá:~-
50 2, 5 | hintón.~- Nono - kérlelte Fáy, megbecsülve benne a nemzeti
51 2, 5 | a testébe, akire ránéz.~Fáy már régebbõl ösmerte õt,
52 2, 5 | kifejezést adtak arcának.~Fáy elmondta a körülményeket,
53 2, 5 | tessék elmondani.~Mikor aztán Fáy mindent elmondott, amit
54 2, 5 | szippantott a burnótszelencéjébõl.~Fáy szemlátomást éledt, hogy
55 2, 5 | Hogyhogy? - csodálkozék Fáy úr.~- Hát úgy, hogy most
56 2, 5 | volnék-e én azért veszve?~Fáy valósággal bele kezdett
57 2, 6 | csereberélte a magánhangzókat.)~Fáy nem gyõzött sopánkodni: »
58 2, 6 | kezében hozva a leveleket.~Fáy élénken ugrott fel:~- Talált
59 2, 6 | lesz.~- Szabad megnézni?~Fáy lekapcsolta a kis arany
60 2, 6 | nõknél.~- Gondolom - felelte Fáy gépiesen.~- Nincs más arcképe?~-
61 2, 6 | visszaadja - fenyegette meg Fáy uram -, mert ha maga ezt
62 2, 6 | doktor egész fülig pirult, Fáy pedig megkorholta a komornyikot.~-
63 2, 6 | ezt a kabátot?~Az öreg Fáy sápadt volt, mint a halott,
64 2, 6 | értette a dolgot, de most Fáy is egyszerre nekirohant,
65 2, 6 | lehet tréfadolog, mikor Fáy István, a hatalmas úr, számtalan
66 2, 6 | kételkedni a mondottakban.~Fáy mélységes sóhajjal hanyatlott
67 2, 6 | pulzusa.~A kocsi elõállott, Fáy barátságosan megrázta a
68 2, 7 | BEN~Az a kis gőg, hogy a Fáy a bakra ültette a »megenni
69 2, 7 | melyet idegesen rázott meg Fáy úr. A kapu alját egy gyérfényű
70 2, 7 | megyünk be hozzá - jelenti ki Fáy határozottan.~- Ez már beszéd! -
71 2, 7 | asszonnyal, és elköltöznek.~Fáy uram megtorpant, ez a név
72 2, 7 | Szépen vagyunk - dünnyögte Fáy egy keserû sóhajjal.~De
73 2, 7 | volna érdemes egy szemért.~Fáy István szédült e rossz levegõben,
74 2, 7 | buta pofája volt, hogy Fáy föllélegzett:~- No, ez nem
75 2, 8 | én emberem - magyarázta Fáy.~- Kihez legyen egyébiránt
76 2, 8 | szerencsém? - kérdé Griby uram.~- Fáy István, Patakról.~- Ah,
77 2, 8 | szolgálhatok, kérem alásan?~Fáy és Krok feszülten figyelték
78 2, 8 | Mondja meg nekem - kezdte Fáy úr ünnepélyes, emelt hangon,
79 2, 8 | így nevetni« - gondolta Fáy és elmosolyodott õ is. Eszébe
80 2, 8 | a nagy traktérok vannak.~Fáy a fejét csóválta.~- Megfoghatatlan!
81 2, 8 | Jól tette! - helyeselte Fáy úr a Griby eljárását. (Szinte
82 2, 8 | Griby uram a különös esetet.~Fáy önkéntelenül megkapta a
83 2, 8 | eldicsekedett vele másnap.~Fáy a mély gondolatokba merült
84 2, 8 | Ez már szerencse - szólt Fáy, megelégedetten petyegtetve
85 2, 8 | személynek bizonyult, akitõl Fáy a gazdát kérdezte odaát.
86 2, 8 | okosodtunk - jegyzé meg Fáy, midõn eltávozott -, hanem
87 2, 8 | Ne mondja! - kiáltott föl Fáy egy kétkedõ oldalpillantással.~-
88 2, 8 | legalább távolról láthatná.~Fáy élénken ugrott föl, az asztalra
89 2, 9 | FEJEZET~A VALÓSÁGOS TEHÉNKE~Fáy ravasz dolgot forgatott
90 2, 9 | különös rendelése - gondolta Fáy -, hogy éppen útjába vetette
91 2, 9 | Én már vagyok eladva.~Fáy uram erre se mutatott meglepetést.~-
92 2, 9 | ugatja meg.~De iszen, mester Fáy uram a persvadeálásban (
93 2, 9 | A mérték még nem billent Fáy felé, csak imbolygott ide-oda.
94 2, 9 | csak imbolygott ide-oda. Fáy érezte, hogy még egy verdungot
95 2, 9 | és a mérleg fölbillent Fáy uram javára.~Éjféltájban
96 2, 9 | Éjféltájban visszavonult Fáy a szobájába, de nem vetkõzött
97 2, 9 | nyele volna a fejszének.~Fáy gondolkozott egy darabig.
98 2, 9 | marka.~Parolát fogtak, s Fáy arcáról a diadalmas megelégedés
99 2, 9 | Obligatus servus~Stefanus Fáy de Fáj.~P. S. Comes Joannes
100 2, 9 | kis csúf fekete macska, Fáy felé futott nagy miákolással,
101 2, 9 | Ettõl aztán úgy megijedt Fáy uram, hogy felébredt.~A
102 2, 9 | csizmákban, napbarnított arccal. Fáy valóságosan megijedt. Az
103 2, 9 | mert már beledisputálta Fáy, hogy nem boldogtalan.~-
104 2, 9 | Megvan-e a négy húszas? - kérdé Fáy, ki éppen a választékával
105 2, 9 | menyasszonyodnak - mondá Fáy meghatva -, mert bizony
106 2, 9 | Hogy reszket! - mondta Fáy.~- Mindegy. Amire nyújtom,
107 2, 10| hogy ő voltaképpen rokona Fáy Istvánnak, minélfogva tészen
108 2, 10| édes Ferencem - felelte Fáy savanyú arccal.~- Hát éppen
109 2, 10| egy magasabb kitüntetés Fáy részére, ha ez a dolog ilyen
110 2, 10| Piroska-pártiak«. Az öreg Fáy, ha Bozosra jött derelyére,
111 2, 10| mindig főzte a derelyét, ha Fáy odajött), vígan beszélte
112 2, 11| a tükör, az édesanyját, Fáy Máriát, akinek piros ajka
113 2, 11| s elhajtatott Patakra, Fáy Istvánhoz.~Az öreg nagy
114 2, 12| tél, és mert azt tartja Fáy István uram, hogy se a hideget,
115 2, 12| imponáljon a papoknak. Így akarta Fáy István.~Elõl nehéz társzekerek
116 2, 12| Ne félj tõle! - nevetett Fáy. - Nem az ördög az. Bizonyosan
117 2, 12| között.~- Ne beszélj! - szólt Fáy. - Csak talán nem?~- De
118 2, 13| Ki az elölülő? - kérdé Fáy.~- Az auditor.~- És nem
119 2, 13| itt az ördög! - fakadt ki Fáy uram káromkodva. - Ez egyszer
120 2, 13| számmal.~Nem is csalódtak. Fáy uram, aki nagy mecénás vala,
121 2, 13| Buttler-palotába gyûlt, Fáy uram a nemes uraságok mulattatására
122 2, 13| Személyesen adtad át? - kérdé Fáy.~- Igenis.~- Csodálom, hogy
123 2, 13| közeledem addig hozzá, míg Fáy nem mondja.~Horváth barátságosan
124 2, 14| Hiába próbálták lebeszélni Fáy meg Buttler, hogy olyan
125 2, 14| elöl ment levert arccal Fáy, és mutatta, merre vigyék,
126 2, 14| picsogás - szólt közbe az öreg Fáy mogorván. - Azzal nem lehet
127 2, 14| díszteremben hevenyésztek ravatalt. Fáy megint bámulatos erélyt
128 2, 14| Párdány grófja - feddé meg Fáy komor arccal. - Te magad
129 2, 15| de hát miképpen menjen Fáy elé, azzal a hírrel, hogy
130 2, 15| lesz, Vidonka. Tekintetes Fáy úr megnyúzza téged. Eredj
131 2, 16| egy korábbi végrendelet), Fáy és Buttler pedig Pozsonyban
132 2, 17| ítélete lesújtó volt, de Fáy nem esett kétségbe, s Buttlert
133 2, 17| ugyanis azt a kérdést intézte Fáy az ítélet után, hogy kész-e
134 2, 17| fészket, mindamellett a Fáy kémjei nem bírtak jelenteni
135 2, 17| úrnak hû vizslája stb…«~Fáy elolvasta ezeket a leveleket,
136 2, 17| az Istenhez - fakadt ki Fáy mély keserûséggel.~Leírhatatlan
137 2, 17| vagy Kohányba, ahol most Fáy van.~De már azért hajnalban
138 2, 19| beszélnek. De tűkön ült Fáy is, Buttler is, nemkülönben
139 2, 19| hivatalos. Jaj, mi lesz ebből?~Fáy kapva kapott a kegyes főhercegnő
140 2, 19| kihallgatások után legjobban bízott Fáy, hogy a Buttler menyasszonya
141 2, 19| kikosarazta valamennyit.~Fáy fölháborodott, mikor ezt
142 2, 19| keserû.~Ezt az érvelést Fáy is elfogadta.~- Nemesen
143 2, 20| Buttlernek, hogy Pyrker és Fáy már ebben a dologban személyesen
144 2, 20| Elhajtatott Patakra. Szegény Fáy is nagyon megrokkant, alig
145 2, 20| és egy szót se felelt. Fáy élesztgette.~- Hiszen tudom
146 2, 20| Azt nem teszi - felelte Fáy komolyan. - Te még mindig
147 2, 20| kérdé félénk, remegõ hangon.~Fáy összeráncolta homlokát,
148 2, 22| csinál Patakon?~- A szegény Fáy bácsit néztem meg. Hát maga
149 2, 24| õ szeretett gyámatyját, Fáy Istvánt, vagyis inkább annak
|