Rész, Fejezet
1 1, 5 | hogy az öreg Horváthnak egy Piroska nevû lánya van, és hogy
2 1, 6 | török leányt. Még akkor Piroska kurta szoknyát viselt, és
3 1, 6 | non lucendo. Fehér lett a Piroska. A fülein keresztül lehetett
4 1, 6 | tessék azért haragudni. A Piroska színe nem tetszik nekem,
5 1, 6 | növendékétõl, hogy mikor Piroska két úriasan öltözött fiút
6 1, 6 | azt többé elfelejteni. A Piroska a fát döngette, arca ki
7 1, 6 | kimondani, milyen szépek voltak.~Piroska elmosolyodott, de azért
8 1, 6 | Odanyújtotta neki az egyiket.)~Piroska most már fölbátorodott,
9 1, 6 | Ezt a Jánostól kérdezte. Piroska is a Jánosra nézett. János
10 1, 6 | De mennyi madár van itt! Piroska kezdte nem érteni, hogy
11 1, 6 | bajusznak.~- Ó, dehogy - szólt Piroska nevetve, és lehajolt a fejszéért. -
12 1, 6 | Adja ide a kis fejszét.~Piroska beleegyezõleg hunyorított.~
13 1, 6 | Zsigával, nem úgy, mint a Piroska szokta, vonszolva, hanem
14 1, 6 | hogy fog a papa örülni.~Piroska éppen szólni akart a diákokról (
15 1, 6 | tessék kivágni a következõt.~Piroska tehát mélyen hallgatott
16 1, 6 | ember, érti a mesterségét. A Piroska piros lesz, mint a rózsa.~
17 1, 6 | törje puha kezecskédet.~Piroska arca kigyúlt vérvörösre.
18 1, 6 | mozgásba hozta minden kis jel. Piroska szórakozott volt s elmélázó.
19 1, 6 | van rajta írva: »Jó napot, Piroska kisasszony.«~A szikra hát
20 1, 6 | mikor a hölgyek odaértek.~- Piroska, ne menjen közel - inté
21 1, 6 | Az pedig nagy baj lesz.~Piroska pedig gondolta: »van már
22 1, 6 | sértõdve távozott volna innen, Piroska egy kicsit szepegett, s
23 1, 6 | hárommal, mint amennyit Piroska kivágott az utolsó megolvasás
24 1, 6 | akarta megijeszteni, de a kis Piroska sápadt el erre a parancsra.
25 1, 7 | HAJÓK HA FEL S LE JÁRNAK~Piroska a nagy örömtől váratlanul
26 1, 7 | gyógyítja az idõ a kertészt.~Piroska megszólította:~- Kertész
27 1, 7 | visszafelé folyt az egész patak.~Piroska most felírta ceruzával egy
28 1, 7 | vitte-vitte a Bernáth-kert felé. Piroska pedig, mint ahogy egy bûnös
29 1, 7 | És õ maga nincs is itt: Piroska! Piroska! - kiáltja, s ment
30 1, 7 | maga nincs is itt: Piroska! Piroska! - kiáltja, s ment szapora
31 1, 7 | új levéllel. Köszönte a Piroska értesítését, s megígérte,
32 1, 7 | határban egy percre, ha Piroska apjával a mezõrõl jött.
33 1, 7 | öregúr biccentett a fejével. Piroska pedig elhalványodott. Társaságba
34 1, 7 | rendesen májusban volt, mikor Piroska egyedül maradt otthon, minélfogva
35 1, 7 | sóvárgását, boldogtalanságát. Piroska is errõl írt. Nemcsak az
36 1, 7 | ötödik vakáción már nagy lett Piroska, szép virágzó, karcsú hajadon,
37 1, 7 | hajóját. Tudta, hogy odaát Piroska már várja.~»Megérkeztem.
38 1, 7 | terminust, de nem lehet, mert Piroska így kívánta, hát így lesz.
39 1, 7 | ez volt a legkönnyebb. A Piroska arcképe ott függött a falon.
40 1, 7 | lehetetlen, mert úgy van. Piroska leányom egy betût se tud
41 1, 8 | bocsánatot kérek…~- Lárifári! Hát Piroska?…~- Ó, õ alig ösmer engem,
42 1, 8 | látod, az igaz, hogy nem a Piroska levelezett veled, de az
43 1, 8 | egy egész sor szobán.~- Piroska! - kiáltá. - Gyere be, gyere
44 1, 8 | látományszerûleg, állt ott az ajtóban Piroska, de mintha nem is volna
45 1, 8 | rózsa.~Erre aztán kisurrant Piroska. Buttler fölsóhajtott: »
46 1, 8 | ajtó, s belépett a szobába Piroska. De milyen nagy volt a meglepetés,
47 1, 9 | Aztán mit gondolt, kis Piroska, mondja meg, mikor meglátott?~-
48 1, 9 | locsolásra gondolt, de lélekre, Piroska, nem sejtett semmit?~- Igazat
49 1, 9 | biggyesztette el az ajkait Piroska durcásan. - Hát kenyere
50 1, 9 | milyen furcsa lenne, hogy a Piroska férje egy diák, õ maga pedig
51 1, 9 | minden melódiája: »Horváth Piroska, Horváth Piroska.«~Az asszonynéni
52 1, 9 | Horváth Piroska, Horváth Piroska.«~Az asszonynéni szótlanul
53 1, 9 | az nekem, mert a szegény Piroska el akart ide jönni, de nem
54 1, 9 | ezekrõl a levelezésekrõl Piroska semmit sem tud, mert õ,
55 1, 9 | Végre jött a nagyasszony, Piroska nélkül, víg volt, eleven,
56 1, 9 | Horváth-dolgot.~Csakugyan jött a Piroska nemsokára a Frida kisasszonnyal,
57 1, 9 | csókért, de persze azt a Piroska adja. Buttler gróf nagy
58 1, 9 | csókot a kincstárból, és Piroska se volt engedetlen, régi
59 1, 9 | dehogy vonult, egyre csak Piroska körül legyeskedett, zsámolyt
60 1, 9 | hazakísérte a vendégeket, de Piroska mellõl az öregúr még most
61 1, 9 | Buttlernek alkalma nyílt Piroska mellé osonni, és a kezét
62 1, 9 | diákjaink elutazásához.~Piroska sóhajtott. Horváth gépiesen
63 1, 9 | Mindennap - egészítette ki Piroska az elõbbi parancsát.~- Nekem
64 1, 10| éltek egy kis kunyhóban. Piroska ebédet fõzött, õ pedig a
65 1, 10| tetszett neki, mintha nem Piroska hozná a leveses tálat, hanem
66 1, 10| fölpillant, hát se nem Piroska, se nem boszorkány, hanem
67 1, 10| bizonyosan ott állna az ablaknál Piroska. De hát köd van, és a Buttler-családon
68 1, 12| egy utolsó próbára teszi Piroska iránti szerelmét. Bizonyosan
69 1, 12| kaland. Hogy fog ezen a kis Piroska álmélkodni és szörnyûlködni!
70 2, 2 | türelmem, de mit mond majd Piroska? Lesz-e õbenne is?~- Ha
71 2, 3 | ha ilyesmi történhetik?«~Piroska, szegény elájult, mikor
72 2, 3 | mi történt.~- És hol van Piroska? - kérdezte mohón.~- Azt
73 2, 5 | jó egészségben találjon.~Piroska beteg, leveleid tsak összeráznák
74 2, 8 | levelét, arra a hírre, hogy Piroska kisasszony beteg s az öreg
75 2, 9 | tényt, hogy az a fityfirity Piroska a világon van, azzal szemben,
76 2, 9 | beszélj! Hát mégis?~- Mióta Piroska lábadozik, mindennap egy
77 2, 12| közbekurjantott:~- Vivát Horváth Piroska!~Száz hang utána dörögte:~-
78 2, 12| utána dörögte:~- Éljen a Piroska! A Piroska!~- Kutykuruty! -
79 2, 12| dörögte:~- Éljen a Piroska! A Piroska!~- Kutykuruty! - sziszegte
80 2, 12| egyszerre fölkiáltott:~- Piroska!~Az az ismerõs, édes arc
81 2, 13| teketória nélkül nekirontott:~- Piroska itt van.~Az öregúr zavarba
82 2, 13| szavakat keresett.~- Hogy a Piroska? Izé. Mármint a Piroska?
83 2, 13| Piroska? Izé. Mármint a Piroska? Ugyan, hogy jutnak ilyenek
84 2, 15| áldozata van, mégpedig éppen Piroska apja. Minden szív megesett
85 2, 15| milyenek legyenek. Szegény kis Piroska! - mondogatták - elõször
86 2, 16| esztendeig. Ezalatt az elárvult Piroska Bornócon lakott Bernáth
87 2, 17| még a pápai szék. Ráérünk. Piroska nem nyugtalan. Hiszen olvastad
88 2, 17| addig mindig van remény.~Piroska azt felelte: »Várok rá,
89 2, 17| Ah, de szép volt ez a kis Piroska. Soha életében nem feledhette
90 2, 17| selyem ágyba fektették, s Piroska maga vitte elõtte még a
91 2, 17| nagyasszony is ivott, a Piroska kisasszony teleöntötte a
92 2, 17| azért hajnalban fönn volt Piroska, mikor a vendégtõl búcsúzni
93 2, 17| kell lennie - tette hozzá Piroska, kitalálván, hogy valami
94 2, 17| ha tudná, hogy mim van?~Piroska mosolygott.~- Nem szólhatna
95 2, 18| Ama bizonyos Horváth Piroska.~- Azt mondják, szép.~-
96 2, 18| kegyesen venné, ha Horváth Piroska kisasszony, ki iránt a legmagasabb
97 2, 18| Bernáthné nagyasszony és Piroska Budára utaztak pünkösdkor,
98 2, 18| mélyen meghajtotta magát, Piroska pedig, aki ma elõször váltá
99 2, 18| mint a fönségedé - felelte Piroska.~- Igen helyesen mondta,
100 2, 18| udvarhölgyemmé teszem önt.~Piroska megremegett, elhalványodék,
101 2, 19| szintén tudta, hogy Horváth Piroska a nádorhoz hivatalos. Jaj,
102 2, 19| most ilyen patrónushoz jut Piroska. »Virrad, öcsém, virrad« -
103 2, 19| kiugrott örömében a bőréből a Piroska »szerencséje« fölött, s
104 2, 19| Buttlerék is. Ohó, hiszen a Piroska elvitele voltaképpen ravasz
105 2, 19| férjhez akarják adni. A Piroska levelébõl világosan kitetszett
106 2, 19| kérõket fogjon neki, de Piroska állhatatosan kikosarazta
107 2, 19| volt a kilátás, s miután Piroska csak nem akart férjhez menni,
108 2, 20| fejünk fölött, fintyi-fantyi. Piroska most már kifejlett, komoly
109 2, 21| mellett egyedül ült Horváth Piroska, és éppen almát hámozott
110 2, 21| Buttler! - rebegte elhalóan Piroska, és a kés, alma kihullott
111 2, 21| Maga megijedt tõlem - szólt Piroska szemrehányóan. - Hát kezet
112 2, 21| és…~Közelebb jött, és a Piroska feléje nyújtott keze után
113 2, 21| megváltozott - sóhajtott föl Piroska, és lesütötte gyönyörû szemeit
114 2, 21| minket - igazította kis Piroska szemérmesen.~Arca kigyulladt,
115 2, 21| megtörni.~- Hol jár maga erre, Piroska?~- Hazafelé megyek Patakról,
116 2, 22| volt a korcsma környékén. Piroska kihúzott egy virágos gallyt,
117 2, 22| ráncolódtak össze a szemöldei.~Piroska a szemébe nézett, szomorúan,
118 2, 22| félkörben voltak ott elhintve.~Piroska erre a bókra megtalálta
119 2, 22| csalódhatott volna még jobban.~A Piroska hangja átment az enyelgõbe,
120 2, 22| kísértet úr tehát éhes? - szólt Piroska pajzánul.~- Tegnap reggel
121 2, 22| kérdé bizonytalanul, Piroska arcába vájva be tekintetét,
122 2, 22| ebédeljen meg - felelte Piroska nyugodtan -, aztán tegye
123 2, 22| arcát a tenyerébe temetve.~Piroska ránézett ijedten. Szép,
124 2, 22| õrült dolgokat gondoltam ki.~Piroska elkomorodott, lecsapta a
125 2, 22| sorsunkról.~Erre aztán kitört a Piroska keserûsége, szép fejét fölemelte
126 2, 22| volt a különös, hogy most a Piroska támadására kicserélõdtek
127 2, 22| azokat szépen odatolta a Piroska elé. Az csak bámult, fokozódó
128 2, 22| én egyetlen szerzeményem, Piroska. Kertészlegény voltam vagy
129 2, 22| beteg volt. Ez az én bérem, Piroska, amit egy bizonyos Müller
130 2, 22| tán most is keresnek.~- Piroska! - hörögte. - Igaz ez?~-
131 2, 22| háladatosan megcsókolja a Piroska kezét és közel járt feje
132 2, 22| Ugyan, no - ellenkezett Piroska -, eressze el a nyakamat!
133 2, 22| turpisságban ludas, és belemerült a Piroska vázlatrajzának a szemléletébe.~-
134 2, 22| hogy szeretem? - kérdezte Piroska.~- Hiszem, hiszem és boldog
135 2, 22| fehér csipke fõkötõjébe.~Piroska föltette a szalmakalapját.
136 2, 22| Buttler hozzálépett.~- Piroska - mondá -, szeretnék magával
137 2, 22| gyalogúton?~- Jó - felelte Piroska.~A hintók tehát elõre mentek,
138 2, 22| hintók tehát elõre mentek, Piroska Buttlerrel pedig nekiindult
139 2, 22| Ah, istenem, olyan az a Piroska járása, mintha nem is a
140 2, 22| érdekeset beszélnek. Egyszer a Piroska keze járt élénkebben máskor
141 2, 22| is értek, kezet fognak, Piroska fölszáll a hintóra. Buttler
142 2, 22| mártásból kétszer is vett. A Piroska szentem pedig mind megette
143 2, 23| a »grófné« Telekrõl? Hát Piroska? No, lesz az spektákulum
144 2, 24| virágokat. (Bizony Horváth Piroska se törte volna bele a derekát,
145 2, 25| következõ tavasszal Horváth Piroska is eladta bornóci birtokát
|