Rész, Fejezet
1 1, 1 | elbúcsúztak, aki elérzékenyült, mintha húszéves ismerõsöket vesztene,
2 1, 1 | kip-kop, kip-kop, úgy rémlik, mintha messzirõl lépegetnének a
3 1, 1 | fölényes mosollyal mutatta, mintha mondaná: látod, hogy parancsolok
4 1, 2 | messziről nyújtotta a kezeit, mintha repülni próbálna feléjük.~-
5 1, 2 | finom hegyaljai borokat. Mintha égõ parazsat inna az ember.
6 1, 2 | elszomorodott egy kissé. Mintha kevésre becsülné az elmondandó
7 1, 2 | nyakában levõ asztalkendõtõl, mintha õ is indulni készülne a
8 1, 2 | megennivaló csacsik voltak, mintha vizet se tudnának zavarni.
9 1, 3 | Bernáth okosabb, de a Buttler mintha csinosabb lenne.~- Eszerint
10 1, 3 | leányok a fitymálást jelzik, mintha azt mondaná: »Csacsi vagy
11 1, 3 | ütögetni a gyûrûs ujjával, mintha kalapáccsal verné, s ahogy
12 1, 3 | nyafkák ezek a mai leányok. Mintha piskótából volnának. Nekem
13 1, 3 | Olaszröszkére. Könnyû keze volt - mintha csak egy mogyorót roppantana
14 1, 4 | öreg exgárdista karján, mintha két meszelõrúdra támaszkodnék,
15 1, 4 | Szirmay-konteszek szép húsos kezecskéi, mintha virág hasadna ki a végükön,
16 1, 4 | egy kassai bakfis, olyan, mintha jó esze se volna.~- Ki az
17 1, 4 | hánykolódó élõ test. Belsejébõl mintha sóhaj kelne, valami lágy
18 1, 4 | idomtalan mozdulatokat tett, mintha csak pajkosságból dülöngélne
19 1, 4 | ritmikusan kezdett rezegni (mintha egy láthatatlan embernek
20 1, 4 | Az asztal most meghõköl, mintha hátrataszítaná valaki. Az
21 1, 4 | nyikorgott és recsegett, mintha sírna, aztán forogni kezdett
22 1, 4 | olyan fáradtak, kimerültek, mintha egész nap kapáltak volna.~-
23 1, 4 | olyan különösen nézett rá, mintha mondani akart volna valamit.
24 1, 4 | egyetlen hajlékony gallyon, mintha magukban tûnõdnének: »Ha
25 1, 5 | olyanba tûnik fel minden, mintha el se mentek volna soha
26 1, 5 | vágok hozzá olyan képet, mintha tudnám.~Egy szó, mint száz,
27 1, 6 | ujjait, az hirtelen elkapta, mintha parázs égette volna meg.~
28 1, 6 | úgy könnyedén ütögette, mintha porolná. Istenem, de erõs
29 1, 6 | ott kevélyen pöfékelve, mintha a fõrendiházban volnának.
30 1, 6 | madarak elnémultak egy percre, mintha találgatnák, »mi lehet ez«,
31 1, 7 | megállt makacsul odább, mintha mégis restellné. A szembejövõ
32 1, 7 | belépett, s odatolta szeme elé. Mintha mennykõ sújtana a Buttler
33 1, 8 | gróf szomorúan nézett rá, mintha nem értené az egészet.~-
34 1, 8 | vágsz olyan savanyú arcot, mintha a füledet haraptam volna
35 1, 8 | ott az ajtóban Piroska, de mintha nem is volna eleven, csak
36 1, 8 | cseresznyevirágszín karja lelóg lankadtan, mintha el volna törve, még a feje
37 1, 8 | ösztönszerûleg lekapta a fejét, mintha egy spanyolfal mögé kuporodna
38 1, 8 | arccal tántorgott hozzá, mintha ittas lenne, a leány maga
39 1, 9 | eléje tipegett, enyelegve, mintha semmit se tudna.~- Hol jártál,
40 1, 9 | kezét a maga kezébe venni; mintha egy meleg, puha fészekbe
41 1, 9 | és összekopogtatta õket, mintha az õsök csontjai mozdultak
42 1, 10| ajtó. És úgy tetszett neki, mintha nem Piroska hozná a leveses
43 1, 10| Látod, engem ijeszt a jövõ. Mintha valami megdöbbentõ, valami
44 1, 10| Úgy tûnik fel sokszor, mintha egy sötét hegy készülne
45 1, 10| különöset nem leltem rajta.~- Mintha valami titokzatos volna
46 1, 10| nagy parádét a hegynek, mintha maga a császár lenne. De
47 1, 10| ágya mellõl a plébánosunk, mintha ott se lettem volna.~- Az
48 1, 10| most azokhoz senki, hanem mintha készülõdnének valamire,
49 1, 11| felelte tompa, síri hangon, mintha a föld alól jönne.~Gyorsan
50 1, 11| Általában igen különös volt. Mintha fájna neki, hogy eljöttek.~-
51 1, 11| Waldstein-pohár úgy hatott rá, mintha egy koponya vigyorogna az
52 1, 11| jelentõségteljesen tekintett Buttlerre, mintha azt mondaná: »Itt most történik
53 1, 12| szisszent föl a báró, mintha mérges kígyó csípte volna
54 1, 12| A Buttler feje zúgott, mintha két harangot vernének félre
55 1, 12| karját, hogy meg se moccant, mintha két vaspánt szorítaná össze.
56 1, 12| tévelygését.~Tette magát, mintha kellemetlenül lepõdnék meg,
57 1, 12| Buttler a fejéhez kapott, mintha egy rémes álmot látna. Mariska
58 1, 12| egyik ajtón, síri halványan, mintha a kriptából jönne, fehér
59 1, 12| be volt tömve gyapottal.~Mintha minden rendben volna, a
60 1, 12| árnyékai úgy tûntek föl, mintha varangyos békák kergetõz
61 1, 13| haja, haj! Úgy vagyok itt, mintha estem volna Szûz Máriának…
62 1, 13| ijedten tántorodott hátra, mintha golyó érte volna. Most egyszerre
63 1, 14| Egyszerre úgy rémlett neki, mintha a saját nevét hallaná kiáltani:
64 1, 14| Eresszenek be, jó emberek, úgy, mintha én kerekedtem volna felül
65 2, 1 | nyitott ablakon át az udvarra, mintha nem is volnának most már
66 2, 2 | kijött a nóta a nép közé, mintha még szûz lenne, mintha még
67 2, 2 | mintha még szûz lenne, mintha még keresztül nem szaladt
68 2, 2 | menten agyonütnék. Nem azért, mintha a gálszécsi nemesek nagyon
69 2, 2 | fönségesen csengtek a teremben, mintha pallosok ereszkednének alá
70 2, 2 | sötét firmamentum meghasadt. Mintha a hajnali szél hajtotta
71 2, 2 | olyan röviden felelgess, mintha patikában vennéd a szavakat;
72 2, 2 | rémlett egy pillanatban, mintha levegõbe emelkedném, de
73 2, 2 | aztán tréfásan meglóbázta, mintha a hintó oldalához akarná
74 2, 2 | tûnsz föl elõttem ilyenkor, mintha szegény anyádat látnám magam
75 2, 3 | nem múlik! Olyan volt ez, mintha a rab celláján befalazzák
76 2, 3 | kezeivel pedig úgy tett, mintha legyeket kergetne, amelyek
77 2, 3 | ezalatt se eleven, se holt, mintha a saját temetésén venne
78 2, 3 | saját temetésén venne részt, mintha minden érvvel egy szöget
79 2, 4 | redõnyök leeresztve az ablakon, mintha lakatlan volna a nagy épület.
80 2, 5 | fényes üveg, és úgy szúrt, mintha két gombostû fúródnék a
81 2, 7 | ugyanaz az érzése volt, mintha sok atyafia volna szétszórva
82 2, 8 | magyarosan, olyan jó kedve lett, mintha új vért eresztettek volna
83 2, 8 | hogy úgy állt a ruha, mintha ráöntötték volna, és hogy
84 2, 9 | is, valóságosan bõgött, mintha õ lenne az a bizonyos tehén.~-
85 2, 9 | búcsúzva, kimegy a menyasszony, mintha le akarna nagy álmosan dõlni
86 2, 9 | Tûnjenek el mind a ketten, mintha csak csókolózni mennének
87 2, 9 | Pereviczky uramat, csakhogy mintha nem Pereviczky lett volna,
88 2, 9 | lábai pedig úgy kopogtak, mintha négy kis kõbuzogány lenne,
89 2, 9 | táblabíró bölcs szavai, mintha balzsam csöpögne a szájából,
90 2, 10| vette. Csak annyi volt, mintha most egy szalmaszálat vesz
91 2, 10| ül egy katrincás asszony, mintha kotlóstyúkok volnának.~Bent
92 2, 10| ország azt a pört leste, mintha egy szenzációs színjáték
93 2, 10| egyik tarisznyához nyúlt, mintha attól tartanának, hogy akkor
94 2, 11| némán bámult Vidonkára, mintha valami elijesztő jelenést
95 2, 11| feléje, haragos szemeikkel, mintha mondanák: »Hát mit szólsz
96 2, 11| de hangja úgy jött ki, mintha a föld alól beszélne -,
97 2, 11| felé van az arcuk fordítva, mintha látnák egymást, mintha néha
98 2, 11| mintha látnák egymást, mintha néha beszélgetnének is.~
99 2, 11| úgy elszállingóztak onnan, mintha kisöpörték volna õket.~A
100 2, 11| úgy tegyen, Buday bácsi, mintha minden órában rám várna.~-
101 2, 12| kiáltást hallatva, olyat, mintha kergetné õket, holtan rogyott
102 2, 12| hegyibe kerekedett a többinek. Mintha egy szál virágot húzna ki
103 2, 12| Olyan egyformák voltak, mintha egy kanca ellette volna
104 2, 12| fej hirtelen alábukott, mintha készakarva történnék, és
105 2, 13| elsápadt, lehajtotta fejét, mintha szégyenlené magát, aztán
106 2, 13| annak akképpen felelgetett, mintha az elõbb kérdéseket tett
107 2, 13| habozott egy percig, aztán mintha meggondolta volna magát,
108 2, 13| Az apró szemeit behunyta, mintha azt várná, hogy most mindjárt
109 2, 13| reszketett Szimáncsiné. Mintha egyenesen õt nézné az okos,
110 2, 13| fejtett ki a fiatal fõúr, mintha az Ezeregyéj csodálatos
111 2, 13| s ijedten néztek össze, mintha mondanák: Per amorem dei,
112 2, 14| hangzavart, s úgy tûnik fel, mintha az egész háznak lába kelne
113 2, 14| Úgy hangzott ez a szó, mintha parittyakõ süvítene a levegõben,
114 2, 14| Mereven nézett a levegõbe, mintha a többi három halálos párbaja
115 2, 14| messze menjenek a kocsi után, mintha nem is oda tartoznának,
116 2, 15| fejjel ültek székeiken, mintha az orruk vére folyna.~Csak
117 2, 15| szepegtek, még az egyik ló is, mintha értené a dolgot, fölnyerített
118 2, 15| hangon, mely úgy rémlett, mintha messze, a föld alól jönne:~-
119 2, 15| kocsonya az egész úton, mintha a vesztõhelyre kísérnék,
120 2, 16| betöltetlen.~Olyan jólesett hát, mintha hájjal kenegetnék méltóságos
121 2, 16| elnyerendõ püspökségek iránt, mintha pásztortüzeket gyújtanának
122 2, 16| rámáikból. Semmi se mozdult. Mintha isten se lenne az égben.
123 2, 16| levegõben, de az olybá tûnt fel, mintha tömör hegy volna, s a szédületesen
124 2, 17| olyanná varázsolta Erdõtelket, mintha ez lenne az igazi Buttler-ház,
125 2, 17| szeret, hogyan szereti, mintha valami herceg volna a háznál,
126 2, 17| olló nyiszogott-csattogott, mintha sírna.~Tóth uram gyönyörködve
127 2, 18| lóbálózott, akár a kakadué, mintha csak úgy oda volna ragasztva,
128 2, 18| nyájasságtól, édességtõl, mintha a nagyasszony lenne a palatinusné,
129 2, 19| kertben a kedvenc öreg fáit, mintha egész nap csak búcsúznék.~
130 2, 19| óriási barázdákat szántva, mintha betûket rajzolnának a végtelen
131 2, 20| mindennek el kell múlni. Mintha üresebb lenne a világ, mióta
132 2, 20| Eddig is mindig úgy tette, mintha keresnék, - de mindig kisült
133 2, 21| üres volt előtte a világ, mintha senki se lakná. Tűnődve
134 2, 21| tó olyanba tûnt fel neki, mintha a halál szeme lenne, és
135 2, 21| lanul tapadt az ajtóra, mintha vízió lenne.~Templomi csönd
136 2, 21| meleg járta át az idegeit, mintha egy puha fészekbe tette
137 2, 22| olyan az - mondá keserûen -, mintha valakire kétszer lõnek,
138 2, 22| zavarjanak.~Bóth titkár eltûnt, mintha elsöpörték volna.~- A tisztelt
139 2, 22| arcába vájva be tekintetét, mintha valami felsõbb lény volna,
140 2, 22| végre a falnak fordult, mintha annak mondaná az õ culinaris
141 2, 22| Olyannak látszott az arca, mintha egy bimbókkal kirakott rámába
142 2, 22| olyan az a Piroska járása, mintha nem is a földön lépne, mintha
143 2, 22| mintha nem is a földön lépne, mintha nem is járás lenne, hanem
144 2, 23| reszketõ ujját ráncos homlokán, mintha az eszméletét szedné össze.~-
|