Rész, Fejezet
1 1, 1 | effélét tanulni. Jobban tudja ezt a róka meg a görény.~Maga
2 1, 1 | és vállon veregette.~- Ezt jól csináltad, barátja az
3 1, 1 | nem mondhatott neki, hanem ezt a keveset aztán legalább
4 1, 1 | egyszerûen. (Elõször hallotta ezt a nevet, de nem utoljára.) -
5 1, 1 | valami sárga csizma taposta ezt? Szóval itt vannak, elõlépnek
6 1, 1 | mennybemenetele volt a tárgya. Ösmerte ezt az esetet egész Patak. Hiszen
7 1, 2 | magánál hordta akkoriban ezt a versezetet.)~Még egy harmadik
8 1, 2 | Buttlereken. Miért mondta ezt?~- Mert legenda van errõl,
9 1, 2 | fölszabadul az átoktól.~- Ezt ön a tisztelendõ úrtól tanulta -
10 1, 2 | már herceg a másik.~No, ezt a két nagyurat csakugyan
11 1, 2 | szemük: csodálatos. Hanem már ezt a parádét okvetlenül meg
12 1, 3 | teremtette«, a katolikusoké ezt csilingeli: »Jézus Mária -
13 1, 4 | nincs, ahogy én mondtam.«~- Ezt én is hallottam - bizonyítja
14 1, 4 | volna valamit.~- Könnyû ezt így fölállítani, de ki tudja,
15 1, 4 | társadalom kiváló tagját. (Ezt a cinikus doktort egészen
16 1, 4 | kell, levegõ és levegõ. Ezt én mondom. Járjon künn egész
17 1, 4 | arcokat.~- Melyiktek csinálta ezt a turpisságot?~- És mégis
18 1, 4 | van a lelkem dermedve. (Ezt az öreg Szirmayné mondta.)~
19 1, 4 | de ez sok… Terringette, ezt már nem bírom.~Kérte a testvérét,
20 1, 4 | kifogásolta az elöljáróság éppen ezt a fát. Mert a körtefa alatt
21 1, 5 | átsuhanhasson egy másik nagy kertbe.~Ezt a kis patakot szereti legjobban
22 1, 6 | Minden lányomat ellopták. Ezt az egyet, ezt a legszebbet
23 1, 6 | ellopták. Ezt az egyet, ezt a legszebbet nem engedem.
24 1, 6 | egyre-egyre. Ugye, kenyeres?~Ezt a Jánostól kérdezte. Piroska
25 1, 6 | közel.~- Engedje meg, hogy ezt a mostani fát én vágjam
26 1, 6 | hát, élesítse ki kegyelmed ezt a kis fejszét.~- Nem érek
27 1, 6 | úrnõjére, ha megértette-e ezt a gonosz beszédet, s igen
28 1, 6 | lett, elõrelátó lett, mert ezt az egyet megtudta, az elsõ,
29 1, 6 | az elesett nyulat.« No, ezt aztán maga is belátta.~Az
30 1, 7 | teremtette, parancsolom. (Ezt a szakácsnétól tanulta a
31 1, 8 | játékot űzött velem évek óta, ezt számon kérem öntől.~Orrcimpái
32 1, 9 | nyelvbotlásomat.~Szóval, ezt a sok dolgot mind tisztázni
33 1, 9 | merénylet. S ha egyszer ezt a mézet megkóstolta valaki,
34 1, 9 | Kinek akarod azt adni, hé?~- Ezt már csak a halálnak. Ezt
35 1, 9 | Ezt már csak a halálnak. Ezt már kaptam.~- És kitõl,
36 1, 9 | látnák szívesen.~- Mit, ezt mondtad? - pattant föl haragosan,
37 1, 9 | könnyen eltört az õ mécsese, ezt most már meg kellett reparálni,
38 1, 9 | van hát, majd meggondolom ezt a Horváth-dolgot.~Csakugyan
39 1, 10| idevetõdõ lengyel úr képviselte ezt a genre-t.~Persze, a négyes
40 1, 11| foghatná rám. Kóstoljátok meg ezt a gránátpirosat!~Bizony,
41 1, 11| gránátpirosat!~Bizony, a diákok ezt is megkóstolták.~- Most
42 1, 11| Vitéz Dõry Pálnak adta ezt a rubintosat Nagy Lajos,
43 1, 12| mit tartasz a leányomról?~Ezt a kérdést még különösebbnek
44 1, 12| azonban maradjunk a dolognál, ezt majd estére mesélem el.
45 1, 12| szép almát, és azt mondja: ezt én leszakítom, meghámozom,
46 1, 12| törvényhozásnak tagja mint mágnás?~- Ezt még nem tudtam, de csak
47 1, 12| szerette volna szétmarcangolni ezt az embert, nemhogy a nyakába
48 1, 12| kérdezi, hogy szereted-e ezt a hajadont, azt felelem
49 1, 12| fal felé. Nem tudta nézni ezt a jelenetet. Zokogott. Volt
50 1, 12| a Boldogasszonyra, hogy ezt a hûségemet hozzá meg is
51 1, 12| tartom.~A tisztelendõ úr ezt se látszott hallani, és
52 1, 12| nemet rebegett.~- Szereted-e ezt a tisztességes személyt? -
53 1, 12| már a »protestatiót«, hogy ezt a bohókás csínyt senki se
54 1, 12| aranykönyvbe.~- No, most már ezt a macska se kaparja ki innen
55 1, 13| másik sár azóta. Különben ezt Szent István állította,
56 1, 13| még most is bent hagyják ezt a papi koholmányt komoly
57 1, 13| kellene menni Jánosnak. De ezt a gondolatát, csakhamar
58 1, 13| megmondani. Igaz-e, he? Mi?~Ezt a kérdést egy zöld mázos
59 1, 14| talán nem nyelte el a föld ezt az egész háznépet?~Egyszerre
60 2, 1 | még most is ott van (no, ezt az Isten küldte oda, örvendezett
61 2, 2 | fel az alispán - Ki tette ezt?~- Történik pedig ez az
62 2, 2 | nem lesz többé alispán. Ezt én mondom, öreg Fáy István.~
63 2, 2 | a görög is visszaveszi. Ezt a házasságot egy szóra fölbontja
64 2, 2 | ez az ódon címirat állt: »Ezt a levelet ajánlom tekintetes
65 2, 2 | Bornócon.«~- Mikor írtad ezt a levelet? - kérdé Fáy.~-
66 2, 2 | arany billikomokból, stb.~- Ezt már tudjuk nagyjából, erre
67 2, 2 | uram bûnös lelke alatt. Ezt a csínyt nem viszi el szárazon.~-
68 2, 2 | meg úgy, hát úgy szétfújja ezt a röszkei komédiát, mint
69 2, 3 | megnyugtatta a dolog lefolyása.~- Ezt meg fogják semmisíteni,
70 2, 3 | igenis.~- Már csak ne hagyjuk ezt a gyereket - mondá, kisugárzó
71 2, 3 | kijelentésre késztette õket, hogy ezt lehetetlen elhinni, minélfogva
72 2, 3 | attól is kérdezte, hány óra.~Ezt a szokást most se hagyhatta
73 2, 3 | nem ilyen. Következésképp ezt a pört csupa nem ilyen koponyák
74 2, 3 | aztán magamat lövöm fõbe, ha ezt a pört elvesztjük.~- Nono -
75 2, 3 | informálással és pénzzel. Én ezt helyeslem is, mert a pör
76 2, 4 | tették le a Buttler sorsát. Ezt a végén még Kövy Sándor
77 2, 4 | hát az majd beadogatja ezt az eseményt szépen kávéskanállal
78 2, 4 | röszkei szolgálóm mondta ezt vagy azt«, mint ahogy férjeik
79 2, 4 | volnál Te ezen országnak, ha ezt szó nélkül hagyni engednéd.”
80 2, 5 | ez az utolsó sarj. Mikor ezt leteszik a dobóruszkai sírboltba,
81 2, 5 | laknia a saját kõházában. Ezt az öregembert is hozza ki
82 2, 5 | nem magamtól gondoltam én ezt ki, hanem az egész környék
83 2, 5 | szerelemmel. Ne haragudj, hogy ezt megmondom, édes Janikám,
84 2, 6 | fõkirálybírónak, hogy csukassa be ezt a kölyköt, mert abból, ezzel
85 2, 6 | Fáy uram -, mert ha maga ezt a kedves emlékemet elsinkófálja
86 2, 6 | Krokra. Hol vette ön, doktor, ezt a kabátot?~Az öreg Fáy sápadt
87 2, 6 | mennydörgé -, hol vetted ezt a ruhát?~No hát ez már mégse
88 2, 6 | kell mondani az igazat.~- Ezt a ruhát - dadogta - most
89 2, 7 | másodszor férjhez, és szülte ezt a Katuskát.~- Szépen vagyunk -
90 2, 8 | hányszor kell elmondanom ezt a kis históriát. De persze,
91 2, 8 | fordult:~- Hallotta, Krok? Ezt a szabót föl kellene keresni.
92 2, 8 | szabó, mindjárt báró”.~De ezt a közmondást éppen nem osztották
93 2, 9 | volna ily viszonyok közt ezt az egy jó tanút elbocsátani
94 2, 9 | hogy éppen útjába vetette ezt a Vidonkát.~Azért sietett
95 2, 9 | hát sehol sem lövi le. Ezt is még ki lehet kerülni.
96 2, 9 | Ej, ej, János fiam, hogy ezt egy nemesembernek a lelke
97 2, 9 | kutyában van kutyaság - ezt a nézetemet fönntartom -,
98 2, 9 | béke, ne emlegessük többé ezt a kis ellágyulást, és ne
99 2, 10| tudnám, hogy ki mozgatja ezt a sok közbenjárót? Dőry?
100 2, 12| Mikor Pereviczky uram ezt a hírt vevé, újév reggelén
101 2, 12| vált ki rokonszenvesen. Ezt kapta meg, s hegyibe kerekedett
102 2, 13| nem hallottam sem azt, sem ezt.~- Hát igaz-e, hogy az esküvõnél
103 2, 13| szentszék.~- Mire alapítod ezt az álláspontodat, lányom?~-
104 2, 13| A kanonokok már ismerték ezt a vidékét a válópöröknek.
105 2, 13| az egyházi törvényeknek ezt a fönséges és mély intencióját,
106 2, 14| Mennydörgõs adtát, éppen ezt akarom!~- No, ha ezt akarja,
107 2, 14| éppen ezt akarom!~- No, ha ezt akarja, elmegyek.~Fölkeresték
108 2, 14| gróf megrendülve -, hogy ezt tûri?~- Csak semmi érzékenység,
109 2, 14| elõkészítsem a szomorú csapásra, ezt nem engedhetem másnak. A
110 2, 15| jött oda? Mire magyarázza ezt a tanú?~- Hogy a pap összejátszott
111 2, 16| vármegyében, hogy Szûcs ügyvéd ezt meg azt hozta fel, majd
112 2, 17| titkos erői, hatalmai szabják ezt ki így? Hegyek, sziklák
113 2, 17| mert ők végre is nem tudják ezt) úgy hömpölyögtek tovább
114 2, 17| vagyok benne.~- Mibõl meríted ezt?~- Mert ösmerem az emberi
115 2, 17| kivált, ha ügyes leszesz.~Ezt a beszélgetést csak azért
116 2, 18| pörét Egerben.~- No, hát ezt már nem lehet elveszteni.~
117 2, 19| kell letépni mindenekelõtt.~Ezt bizony apránként észrevették
118 2, 19| Fáy fölháborodott, mikor ezt észrevette, öklével ütögette
119 2, 19| vesztek. Csak tudatnak keserû.~Ezt az érvelést Fáy is elfogadta.~-
120 2, 20| Pyrkert. Azért jöttem.~- Hát ezt okosan tetted. Eredj a nénédhez,
121 2, 20| õszinteséggel:~- Jól megnézd most ezt az érseket, János, mert
122 2, 21| Nem.~- Nézze fejünk fölött ezt a csillagot, mióta megyünk
123 2, 22| Buttler grófnak.~- Vegyék ezt el tõlem, rogo humillime,
124 2, 23| úrias kényelemszeretetnek ezt a legendás stiklijét annyira
125 2, 23| Vidonka barátom, ki tudná maga ezt a koporsót nyitni és megint
126 2, 23| icce szíverõsítõt kért, ezt lehajtván, újra becsukta
127 2, 24| ország minden részébõl, ahol ezt a megboldogult jótékonysága
128 2, 25| forradalomig. A forradalom aztán ezt is elsöpörte. Pokolba ilyenkor
|