1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-7816
Rész, Fejezet
7001 2, 19| akart férjhez menni, s végre a szentszék se halaszthatta
7002 2, 19| csendes napon kimondta újra a kötelék érvényességét.~Hanem
7003 2, 19| éppen öt év telt bele, s a János gróf fekete haja közé
7004 2, 19| elfásultan horgasztotta le a fejét.~- Tudtam - szólt
7005 2, 19| nap szótlanul járt-kelt a kastélyban, az istállóban,
7006 2, 19| az istállóban, megnézte a lovait, teheneit, a kertben
7007 2, 19| megnézte a lovait, teheneit, a kertben a kedvenc öreg fáit,
7008 2, 19| lovait, teheneit, a kertben a kedvenc öreg fáit, mintha
7009 2, 19| búcsúznék.~Estefelé benyitott a Buday uram lakására, és
7010 2, 19| bevárta, míg Buday leteszi a Szent Bibliát, mert minden
7011 2, 19| vasárnap ebben olvasgatott a jó úr, pedig az egészet
7012 2, 19| Tud-e olyan országot valahol a világon, ahol nincsenek
7013 2, 19| megérkezvén, beszállott a »Stadt Frankfurt«-ba, az
7014 2, 19| Frankfurt«-ba, az volt akkor a magyar urak vendégfogadója.
7015 2, 19| napig kóborgott az utcákon, a Mária Erzsébet palotája
7016 2, 19| körül, valami terven törte a fejét. Vajúdott, küzdött,
7017 2, 19| akart neki valamit, csak a »miként« iránt nem bírt
7018 2, 19| megpillantott valami ötvösnek a kirakatában egy filigrán
7019 2, 19| hajót.~Bement, megvette a zsuzsut, és rávésette magyarul: »
7020 2, 19| tõle. Nem elég magyaros a mondat, és tele van borúval,
7021 2, 19| hogy reszelje le. De míg az a reszelõt kereste, azt határozta,
7022 2, 19| maradjon, hiszen úgyis mindegy.~A kis hajócskát becsomagoltatta,
7023 2, 19| megnyugodott, fölszedte innen is a sátorfáját, nekiindult a
7024 2, 19| a sátorfáját, nekiindult a nagyvilágnak felejteni.~
7025 2, 19| semmiben se hasonlítanak a mieinkhez, egzotikus fákat,
7026 2, 19| melyek ne emlékeztessenek a bornóciakra.~De csak tovább,
7027 2, 19| Egyik tájék sem az igazi. A fák nem lehelnek sehol annyi
7028 2, 19| boldogan lélegezhessék, a füveken nincs annyi harmat,
7029 2, 19| nincs annyi harmat, hogy a bánatát lemossa, a tenger
7030 2, 19| hogy a bánatát lemossa, a tenger nem morog olyan hangosan
7031 2, 19| fájdalmas dobogását letompítsa.~A titkárját, Bóth Istvánt,
7032 2, 19| titkárját, Bóth Istvánt, a feleútról hazaküldte, azt
7033 2, 19| nemzetbelit, s maga is azt a nyelvet tanulta. Futott
7034 2, 19| nyelvet tanulta. Futott a saját énje elõl. El akarta
7035 2, 19| Jánosra.~Az emberekkel, a fákkal még sikerült. A pálmák,
7036 2, 19| a fákkal még sikerült. A pálmák, fikusok bambán lógatták
7037 2, 19| lógatták lusta leveleiket. De a füvek ránevettek, azok a
7038 2, 19| a füvek ránevettek, azok a kis füvek csak olyanok voltak,
7039 2, 19| csak olyanok voltak, mint a mieink, azok azt mondták: »
7040 2, 19| mondták: »Ismerünk téged.« A nap is csak az otthoni nap
7041 2, 19| fönségesen, ugyanazon a helyen, ahol tavaly, meg
7042 2, 19| mind süti, csiklandozza, a bimbóját meghasítja. Hát
7043 2, 19| bimbóját meghasítja. Hát még a tengerek! Ó, a tengerek!
7044 2, 19| Hát még a tengerek! Ó, a tengerek! Hiszen õk idegenek,
7045 2, 19| csillapítók, de jaj, azok a nagy hajók, melyek jönnek,
7046 2, 19| mintha betûket rajzolnának a végtelen ezüst lapra: »Ne
7047 2, 20| HUSZADIK FEJEZET~A KEDVES PYRKER ÉRSEK~Egy
7048 2, 20| öregen. Rossz hírek várták. A Bernáth-pár meghalt, a nagyasszony
7049 2, 20| A Bernáth-pár meghalt, a nagyasszony csak három nappal
7050 2, 20| Óriási temetés volt, és a négy vármegyéből összegyűlt
7051 2, 20| nemesek még vissza se jöttek a temetőből, már a nagyasszony
7052 2, 20| jöttek a temetőből, már a nagyasszony is kilehelte
7053 2, 20| lelkét - úgy kellett bevárni a másik temetést. Szolgák
7054 2, 20| temetést. Szolgák szaladtak a temetőbe, hogy nem kell
7055 2, 20| temetőbe, hogy nem kell a kriptaajtót befalazni, mert
7056 2, 20| asszony is követi urát.~A gyászesetről értesítették
7057 2, 20| egy mentegető levelet írt a főhercegnőnek. Az bizony
7058 2, 20| gazdálkodik Bornócon, és a Buday uram legidősb fiát,
7059 2, 20| meg jószáigazgatónak, aki a híres keszthelyi Georgikonban
7060 2, 20| Georgikonban tavaly végezte a gazdászatot.~Igaz, hogy
7061 2, 20| gazdászatot.~Igaz, hogy a halál balra is kaszál, mert
7062 2, 20| hasonlóképpen letette örökre a kanalat, gonosz praktikái
7063 2, 20| értek (számoljon be értük a másvilágon). De hát mi haszna?
7064 2, 20| De hát mi haszna? Akinek a lábát elviszi az ágyúgolyóbis,
7065 2, 20| már azóta.~Mondják, hogy a temetésén egy lélek se siratta,
7066 2, 20| egy lélek se siratta, csak a csimpánz üvöltözött, és
7067 2, 20| üvöltözött, és nem akart a szertartás után a sírtól
7068 2, 20| akart a szertartás után a sírtól elmenni, erőnek erejével
7069 2, 20| erőnek erejével ki akarta a szamár majom kaparni a föld
7070 2, 20| akarta a szamár majom kaparni a föld alól.~A sötét éjszakában
7071 2, 20| majom kaparni a föld alól.~A sötét éjszakában csak egy
7072 2, 20| alighogy hazaérkezett Buttler, a dalmát prímásnak, Pyrker
7073 2, 20| és hamarosan megsemmisíti a házasságot. A homo intimus
7074 2, 20| megsemmisíti a házasságot. A homo intimus azt is megmondta
7075 2, 20| Pyrker és Fáy már ebben a dologban személyesen érintkeztek.~
7076 2, 20| Még egyszer fölpezsdült a Buttler vére. Tehát még
7077 2, 20| olaj. Olyan vagyok, mint a lámpás, nem vagyok még sehol
7078 2, 20| egy derék papot.~- Tudom, a Pyrkert. Azért jöttem.~-
7079 2, 20| ezt okosan tetted. Eredj a nénédhez, ruhákat mángoroltat
7080 2, 20| ruhákat mángoroltat odakünn a kamrában, csókold meg, mert
7081 2, 20| Pozsonyba, és kövess el mindent a rokonainknál, szorítsátok
7082 2, 20| rokonainknál, szorítsátok azt a becsületes Pyrkert. Én már
7083 2, 20| nappal ezelõtt.~- Hallottad a szegény öregeket?~- Ó, istenem,
7084 2, 20| múlni. Mintha üresebb lenne a világ, mióta nincsenek.~
7085 2, 20| nincsenek.~Könnyek szivárogtak a szemeibõl.~Az öregúr mindjárt
7086 2, 20| még mindig Bornóc, mert a Piroskád most ott lakik.~
7087 2, 20| sóhajtott, és kitört szívébõl a láva.~- Nem az enyim az
7088 2, 20| enyim. Ezermillió ember él a földtekén, mindenkié inkább,
7089 2, 20| az öreg. - Én vagyok az a gonosz zsarnok, aki az utadban
7090 2, 20| Buttler lehorgasztotta a fejét, és egy szót se felelt.
7091 2, 20| van, éppen azt nem kell a tûzhöz közel ereszteni,
7092 2, 20| esténkint egymás mellett a kanapén? No, mit nézel úgy
7093 2, 20| kanapén? No, mit nézel úgy rám a nagy szemeiddel? A kanapé
7094 2, 20| úgy rám a nagy szemeiddel? A kanapé nem mozdulna, de
7095 2, 20| kanapé nem mozdulna, de a vér igen. Nem is csoda,
7096 2, 20| olyan helyes leány, hogy a minap alig egy óráig volt
7097 2, 20| óráig volt itt nálunk, de a nénédnek úgy megtetszett,
7098 2, 20| komolyan. - Te még mindig a régi kisleánynak képzeled
7099 2, 20| Azóta tíz év szaladt el a fejünk fölött, fintyi-fantyi.
7100 2, 20| ösmered, fráter. Hiszen éppen a makacssága az õ betegsége.
7101 2, 20| az mást szeretni, míg ez a világ világ lesz.~Buttler
7102 2, 20| fordultanak. Újra kigyúlt a harc, a kontra-Pyrkeristák
7103 2, 20| fordultanak. Újra kigyúlt a harc, a kontra-Pyrkeristák mozgásba
7104 2, 20| kontra-Pyrkeristák mozgásba hozták a titkos befolyásukat, a jezsuitákat,
7105 2, 20| hozták a titkos befolyásukat, a jezsuitákat, a bigott mágnásasszonyokat:
7106 2, 20| befolyásukat, a jezsuitákat, a bigott mágnásasszonyokat:
7107 2, 20| bigott mágnásasszonyokat: a gyõzelem esélye ide-oda
7108 2, 20| megszólaltatni.«~Hm. Persze, a vasládákat! Buttler a homlokára
7109 2, 20| Persze, a vasládákat! Buttler a homlokára ütött. Hogy ez
7110 2, 20| jól van, hadd szóljanak a vasládák!~- Jöjjön be csak,
7111 2, 20| fejcsóválva nézte, hogy a gróf egy vasládát nyit ki,
7112 2, 20| aztán kezdi belõle kihányni a bankókat, az aranyat, míg
7113 2, 20| idealista és oly gazdag, hogy a pénzrõl nem volt helyes
7114 2, 20| söpörje össze, és vigye el a perszonálishoz, hogy ajándékba
7115 2, 20| perszonálishoz, hogy ajándékba küldöm a Ludovika-Akadémiára. Tud
7116 2, 20| valamit?~- Hogyne, ott van a pesti határban, az Orczy-família
7117 2, 20| Kövynek praktikus esze is. A mágnások fölbuzdulva a jeles
7118 2, 20| A mágnások fölbuzdulva a jeles példán, kezdtek a
7119 2, 20| a jeles példán, kezdtek a mélyen varrt zsebükre ráakadni.
7120 2, 20| harisnya is kinyílt. Szóval, a Buttler-nevet szárnyra vette
7121 2, 20| Buttler-nevet szárnyra vette a magasztaló hír. Magában
7122 2, 20| magasztaló hír. Magában a Hofburgban is jó hangulat
7123 2, 20| hangulat keletkezett iránta. A császár fösvény volt a lehetetlenségig,
7124 2, 20| A császár fösvény volt a lehetetlenségig, de szerette,
7125 2, 20| könnyelmûek.~Buttler pedig látván a jó tanács sikerét s belebõszülvén
7126 2, 20| sikerét s belebõszülvén a Pyrker támogatásába, egyszerre
7127 2, 20| egyszerre mozgósította a többi vasládákat is, az
7128 2, 20| évek óta hevertek letétben a káptalanokban, vagy kölcsönképpen
7129 2, 20| aranyra, s elutazott Rómába a pápai udvarhoz hallatlan
7130 2, 20| népcsõdületek támadtak az utcákon.~A huszárok azonban csak a
7131 2, 20| A huszárok azonban csak a fehér népnek imponáltak,
7132 2, 20| népnek imponáltak, õ pedig a fekete népnél akart most
7133 2, 20| aki okosan szólaltassa meg a vasládákat, melyeket a társzekér
7134 2, 20| meg a vasládákat, melyeket a társzekér hozott. No, hát
7135 2, 20| hiány. Nogáll Ferenc uram, a párdányi prefektus, úgy
7136 2, 20| úgy beszél olaszul, mint a víz, s olyan ravasz és sima
7137 2, 20| olyan ravasz és sima volt a modorában, mint egy nagykövet.
7138 2, 20| nagykövet. Õ járta sorba a Vatikánban befolyással bíró
7139 2, 20| Buttlerék hazaértek, már a Pyrker kinevezése is útban
7140 2, 20| kinevezése is útban volt.~Hej, a föld is megrázkódni látszék
7141 2, 20| föld is megrázkódni látszék a kevély örömtõl, mikor végre
7142 2, 20| mikor végre nyilvánvaló lett a Pyrker kinevezése. A klerikálisok
7143 2, 20| lett a Pyrker kinevezése. A klerikálisok följajdulta,
7144 2, 20| klerikálisok följajdulta, és a királyt szidták:~- Kár volt
7145 2, 20| királyt szidták:~- Kár volt a Buttler szarvát így megnövelni.~
7146 2, 20| rezidenciába. Maga Buttler rendezte a fogadtatást. Az õ hintaján
7147 2, 20| mellette, meztelen kardokkal, a rezidencia kapujában õ fogadta
7148 2, 20| könnyekre fakadt, átölelte a szónok nyakát, és kétszer
7149 2, 20| ujjongó népek szeme láttára.~A palotában újfent a nyakába
7150 2, 20| láttára.~A palotában újfent a nyakába borult, mondván:~-
7151 2, 20| tettél. Most már rajtam a sor.~Most már rajta a sor.
7152 2, 20| rajtam a sor.~Most már rajta a sor. Hát megint volt remény,
7153 2, 20| remény, még egyszer kibújt a nap a fellegek közül.~Vagy
7154 2, 20| még egyszer kibújt a nap a fellegek közül.~Vagy talán
7155 2, 20| közül.~Vagy talán nem is a nap volt az, csak az a melegség,
7156 2, 20| is a nap volt az, csak az a melegség, ami akkor szokott
7157 2, 20| közelebbrõl ösmerte Pyrkert, a sok ölelkezés láttára odaszólt
7158 2, 20| Buttler kezdte sürgetni a pör revízióját egy idõ múltán,
7159 2, 20| közbe. Évekig tartott ez a búvosdi, végre elvesztette
7160 2, 20| végre elvesztette Buttler a türelmét és egyenesen a
7161 2, 20| a türelmét és egyenesen a szeme közé vágta, hogy adós
7162 2, 20| vágta, hogy adós fizess, a megsemmisítés ki volt alkudva.~
7163 2, 20| Pyrker színt vallott.~- Hát a kérdés úgy áll, kedves grófom,
7164 2, 20| uram, mely az egyház és a papságot rossz szemmel méregetõ
7165 2, 20| folyt. Igen szomorú, hogy a hadihajón, amelyet elsüllyesztettünk,
7166 2, 20| voltak ellenségeink is, akik a mi hajónkat roncsolják vala
7167 2, 20| tehát?~- Az ön búzája, uram, a tenger alatt van, és ott
7168 2, 20| ígért, érsek úr - szólt a gróf haragosan.~- Bocsássa
7169 2, 20| informálva.~- Ah, értem - szólt a gróf gúnyosan -, én is úgy
7170 2, 21| FEJEZET~CÉLTALANUL MEGY A HINTÓ~Végtelen keserűséggel
7171 2, 21| olyan üres volt előtte a világ, mintha senki se lakná.
7172 2, 21| lakná. Tűnődve állott meg a fogatnál, mint egy hajléktalan
7173 2, 21| mint egy hajléktalan ember. A négy lova ott állt a palota
7174 2, 21| ember. A négy lova ott állt a palota előtt, toporzékoltak,
7175 2, 21| hová vigyék? Mit mondjon a kocsisnak? Bozosra menjen?
7176 2, 21| öreg Fáyt meglegyintette a múlt hónapban a guta, azóta
7177 2, 21| meglegyintette a múlt hónapban a guta, azóta tehetetlenül
7178 2, 21| tehetetlenül fekszik az ágyban, és a nyelvét se tudja többé mozdítani.
7179 2, 21| Vissza sem adhatja már a szavát, hogy Piroskához
7180 2, 21| ezután.~Gépiesen ült föl a hintajába.~- Hova megyünk,
7181 2, 21| villant, amint keresgélt a helynevek közt, hogy van
7182 2, 21| Arra se emlékszik, hol. A komornyikja megkérdezte,
7183 2, 21| hangokat vélt kihallani ebbõl a zúgásból. Egy tó mellett
7184 2, 21| Egy tó mellett vitt útjok, a hold világított, a tó szélén
7185 2, 21| útjok, a hold világított, a tó szélén madarak mosakodtak,
7186 2, 21| pajtás ezekhez: festéket ad a fantáziának. A hegyek járni
7187 2, 21| festéket ad a fantáziának. A hegyek járni kezdenek, a
7188 2, 21| A hegyek járni kezdenek, a homályból griffek, szörnyek
7189 2, 21| griffek, szörnyek lépnek ki, a felhõk azzá válnak, amivé
7190 2, 21| hogy mily érdekes volna a halállal találkozni... Ha
7191 2, 21| találkozni... Ha most az a hegy amott a halál volna
7192 2, 21| Ha most az a hegy amott a halál volna s ide lépkedne
7193 2, 21| volna s ide lépkedne hozzá a kaszájával, szépen meg lehetne
7194 2, 21| egyezni. Mert õrajta már csak a halál segíthet. A halál
7195 2, 21| már csak a halál segíthet. A halál koma. A császár nem
7196 2, 21| segíthet. A halál koma. A császár nem ér neki semmit.
7197 2, 21| császár nem ér neki semmit. A nagy atyafiság, a grófi
7198 2, 21| semmit. A nagy atyafiság, a grófi címer mind elégtelen.
7199 2, 21| mind elégtelen. Hanem ha a komával ki lehetne egyezni.
7200 2, 21| komával ki lehetne egyezni. A koma bizonyosan meg se csalná,
7201 2, 21| mint Pyrker. Azt mondaná a komának: »Hallod-e, halál
7202 2, 21| halál koma, neked adom a fele uradalmaimat, hanem
7203 2, 21| tó következett, tele volt a tájék vadvizekkel. A kis
7204 2, 21| volt a tájék vadvizekkel. A kis tó olyanba tûnt fel
7205 2, 21| olyanba tûnt fel neki, mintha a halál szeme lenne, és gúnyosan
7206 2, 21| hunyorítana rá. És fûzte tovább a gondolatait. Hátha azt mondaná
7207 2, 21| gondolatait. Hátha azt mondaná a halál: »Én az összes uradalmaidat
7208 2, 21| én magam is hozzájuthatok a szabadságomhoz.~Csak néha
7209 2, 21| Csak néha rezzenté föl a titkár bolondos gondolataiból
7210 2, 21| Nézze fejünk fölött ezt a csillagot, mióta megyünk
7211 2, 21| megyünk már, és még mindig a fejünk fölött van.~- Hm.~-
7212 2, 21| Mégis nagy darab lehet ez a firmamentum.~- Hm. Persze.
7213 2, 21| hirtelen belebonyolódott a fantazmáiba. Virradatkor
7214 2, 21| ettek valahol, le se szállt a kocsiról, nem gondolt reggelire.
7215 2, 21| Pedig volt elég ennivaló a tarisznyákban, mert akkor
7216 2, 21| kellett utazni.~- Talán beteg a gróf úr? - faggatta Bóth.~-
7217 2, 21| hogy valami falut érjenek. A korgó gyomor mégis nagy
7218 2, 21| gyomor mégis nagy úr: megtöri a legmakacsabb embert is.~
7219 2, 21| embert is.~Végre kicsillantak a távoli fák között kicsike
7220 2, 21| között kicsike fehér házikók a völgyben, mint valami nevetõ
7221 2, 21| mint valami nevetõ fogsor a hegy szájában, Buttler gróf
7222 2, 21| Jó korcsma van - mondta a kocsis.~- Micsoda falu ez? -
7223 2, 21| Micsoda falu ez? - kérdé a gróf.~- Olaszröszke.~Összerezzent,
7224 2, 21| szeretett gyöngeséget mutatni a cselédek elõtt. Közömbösnek
7225 2, 21| tekintettel kalandozta be szeme a hajdanról ismerõs vidéket.~
7226 2, 21| Igen, ez Röszke. Ráösmerek a toronyról meg a dombokról.~
7227 2, 21| Ráösmerek a toronyról meg a dombokról.~Aztán megint
7228 2, 21| akkor pillantott föl, mikor a korcsma kapuján behajtott
7229 2, 21| korcsma kapuján behajtott a hintó, és megállott az állás
7230 2, 21| megállott az állás alatt. Minden a régi volt itt, az állás
7231 2, 21| állás fedele, az oszlopok, a baromfiól, még azok a csirkék
7232 2, 21| oszlopok, a baromfiól, még azok a csirkék is ott szaladgáltak
7233 2, 21| is volt az állás alatt, a lovak kifogva belõle, csak
7234 2, 21| lovak kifogva belõle, csak a nyakló lógott a rúdon és
7235 2, 21| belõle, csak a nyakló lógott a rúdon és a hátrakötött szénacsomó,
7236 2, 21| nyakló lógott a rúdon és a hátrakötött szénacsomó,
7237 2, 21| valami utasé.~Ugyan él-e még a becsületes Tóth György uram?
7238 2, 21| Sietve ment végig az udvaron a téglával rakott ámbituson,
7239 2, 21| lázas remegés fogta el.~A szoba közepén szépen megterített
7240 2, 21| és éppen almát hámozott a késével.~- Ah, Buttler! -
7241 2, 21| rebegte elhalóan Piroska, és a kés, alma kihullott a kezébõl,
7242 2, 21| és a kés, alma kihullott a kezébõl, szeme mozdulat
7243 2, 21| röpdösve az asztal fölött, a gyümölcsös tál körül. Nem
7244 2, 21| váratlan és…~Közelebb jött, és a Piroska feléje nyújtott
7245 2, 21| puha fészekbe tette volna a kezét.~- Istenem, mennyire
7246 2, 21| lesütötte gyönyörû szemeit a tányérjára.~- Sok gond ért
7247 2, 21| még ott borongott rajta a hervadás költészete. Szép
7248 2, 21| térni az arca pirosságával. A nyitott ablakon besuhant
7249 2, 21| nyitott ablakon besuhant a szellõ, körülcirógatta,
7250 2, 21| udvarhölgy« híres volt Bécsben a könnyed, szellemes társalgásáról.
7251 2, 21| szellemes társalgásáról. A francia nagykövet, aki sokat
7252 2, 21| Piroskáról: »Ha megszólítaná a szfinxet, az is fecsegne
7253 2, 21| fesztelen teremtés volt, s a kedélynek valami jólesõ
7254 2, 21| De most mégis megakadt a beszéd. Szemtõl szembe voltak
7255 2, 21| volt, de nem tehettek róla. A természet rendje ez. A nagy
7256 2, 21| A természet rendje ez. A nagy érzések nincsenek a
7257 2, 21| A nagy érzések nincsenek a felületen. A hamar elmúló
7258 2, 21| érzések nincsenek a felületen. A hamar elmúló gyümölcsnek:
7259 2, 21| hamar elmúló gyümölcsnek: a szamócának, a cseresznyének,
7260 2, 21| gyümölcsnek: a szamócának, a cseresznyének, málnának
7261 2, 21| érintésre kicsordul, de a nagy maradandóságra szánt
7262 2, 21| kemény csontos héjakba zárja a gondviselés. A diónak pláne
7263 2, 21| héjakba zárja a gondviselés. A diónak pláne két tokja is
7264 2, 21| Patakról, kerülnöm kell a vadvizek, kiöntések miatt.~-
7265 2, 22| HUSZONKETTEDIK FEJEZET~A FÖLPISZKÁLT PARÁZS~Tóthné
7266 2, 22| egy pohárba az asztalra, a nagy tisztelet okáért. Éppen
7267 2, 22| okáért. Éppen akkor virágzott a gesztenye, és egyéb virág
7268 2, 22| és egyéb virág nem volt a korcsma környékén. Piroska
7269 2, 22| Buttler.~- Nem, velem utazik a komornám is, de annak egy
7270 2, 22| annak egy barátnője van itt a faluban, bizonyos Izsépy
7271 2, 22| Mit csinál Patakon?~- A szegény Fáy bácsit néztem
7272 2, 22| sötéten ráncolódtak össze a szemöldei.~Piroska a szemébe
7273 2, 22| össze a szemöldei.~Piroska a szemébe nézett, szomorúan,
7274 2, 22| szent - sóhajtá. - Csak a glória hiányzik a feje körül.~
7275 2, 22| Csak a glória hiányzik a feje körül.~Pedig ott volt
7276 2, 22| feje körül.~Pedig ott volt a glória is. A vadgesztenyegallyról
7277 2, 22| Pedig ott volt a glória is. A vadgesztenyegallyról hajára
7278 2, 22| vadgesztenyegallyról hajára hullottak a fehér virágok, és egész
7279 2, 22| ott elhintve.~Piroska erre a bókra megtalálta a maga
7280 2, 22| erre a bókra megtalálta a maga természetes hangját.~-
7281 2, 22| életben, éppen csak úgy, az a vihar tépáz engemet is,
7282 2, 22| csalódhattam volna. Nos, a méltóságos gróf úr is csalódhatott
7283 2, 22| csalódhatott volna még jobban.~A Piroska hangja átment az
7284 2, 22| meghal, aztán azt mondják a szakértõk, hogy még jobban
7285 2, 22| Ellenkezõleg, én most már a másvilágon vagyok.~E pillanatban
7286 2, 22| pillanatban Bóth titkár dugta be a fejét. Buttler kedvetlenül
7287 2, 22| mintha elsöpörték volna.~- A tisztelt kísértet úr tehát
7288 2, 22| Mit mondhatott hát az a csúf érsek?~- Elvette az
7289 2, 22| Elvette az utolsó reményt is. A házasság marad.~- No, és
7290 2, 22| eltökéltséggel, fél arcát a tenyerébe temetve.~Piroska
7291 2, 22| vár?~- Éppen ezen töröm a fejemet tegnap óta, s elmondhatom,
7292 2, 22| Piroska elkomorodott, lecsapta a vadgesztenyegallyat az asztalra.~-
7293 2, 22| sötéten.~- Miért? - tagolá a leány elhalványodva.~- Mert
7294 2, 22| mondhatja azt? - rebegte a leány tágra nyitott szemekkel.~-
7295 2, 22| közömbösen, szinte vidáman a mi sorsunkról.~Erre aztán
7296 2, 22| sorsunkról.~Erre aztán kitört a Piroska keserûsége, szép
7297 2, 22| szóljon közbe, ne rázza a fejét, tudom, hogy ön ígéretet
7298 2, 22| erre nézve. De hát ez-e a nagy szenvedélyek ismertetõjele?
7299 2, 22| szenvedélyek ismertetõjele? A nagy szenvedélyek hegyeket
7300 2, 22| hegyeket zúznak össze, nem hogy a szavak kötnék le õket. Ej,
7301 2, 22| menjen, menjen!~Elfúlt a hangja, nem bírta tovább
7302 2, 22| folytatni, bágyadtan csuklott le a feje, mint a beteg madáré.~
7303 2, 22| csuklott le a feje, mint a beteg madáré.~S az volt
7304 2, 22| beteg madáré.~S az volt a különös, hogy most a Piroska
7305 2, 22| volt a különös, hogy most a Piroska támadására kicserélõdtek
7306 2, 22| támadására kicserélõdtek a szerepek. Buttler lett most
7307 2, 22| Buttler lett most nyugodt. Ez a támadás sokat gyógyított
7308 2, 22| támadás sokat gyógyított a lelkén.~Ahelyett hogy védte
7309 2, 22| nem szólt egy szót se, a zsebébe nyúlt, kivett egy
7310 2, 22| azokat szépen odatolta a Piroska elé. Az csak bámult,
7311 2, 22| vesztette.~- Itt van ez a négy húszas - mondá csendesen. -
7312 2, 22| háznál szolgáltam, tûrtem a szidalmat, durva parancsokat,
7313 2, 22| parancsokat, csak azért a reményért, hogy egy imádott
7314 2, 22| idõre.~Ez más sok volt. A leány eltemette arcát a
7315 2, 22| A leány eltemette arcát a kezeibe.~- Istenem, istenem!
7316 2, 22| istenem! Hát maga volt az a rejtélyes, szomorú kertészlegény,
7317 2, 22| szomorú kertészlegény, akirõl a bornóci cselédek beszélnek.~
7318 2, 22| szempillái, elöntötték szemeit a könnyek, és sírt, sírt,
7319 2, 22| könnyek, és sírt, sírt, mint a záporesõ.~Az egyik dió hát
7320 2, 22| volt törve, látszott már a belseje. Most még a másik
7321 2, 22| már a belseje. Most még a másik dió volt hátra.~Fölemelte
7322 2, 22| dió volt hátra.~Fölemelte a fejét, csipkés keszkenõjével
7323 2, 22| keszkenõjével kitörülte a könnyeket a szemeibõl; de
7324 2, 22| keszkenõjével kitörülte a könnyeket a szemeibõl; de folytak azok
7325 2, 22| keresztülragyogott rajtuk az öröm. A könnyekbe öltöztetett mosoly
7326 2, 22| öltöztetett mosoly pedig a napsugárnál is kápráztatóbb.~-
7327 2, 22| bevonult, parasztruhában álltam a sokaságban, csakhogy láthassam.~-
7328 2, 22| felelte Buttler.~- Aztán azt a parasztgúnyát nem dobtam
7329 2, 22| dadogta Buttler gróf, és a kezeivel az asztalba fogózott,
7330 2, 22| ott, de akkor elutazott a gróf úr Rómába, és én szépen
7331 2, 22| és én szépen megszöktem a gazdámtól minden fizetés
7332 2, 22| volna igaz. Én takarítottam a dolgozószobáját.~Ezzel felugrott
7333 2, 22| lehajolt (óh, milyen szép volt a kígyózó, sugár termete,
7334 2, 22| van, titkon lerajzoltam a skizzkönyvembe!~Hát csakugyan
7335 2, 22| Hát csakugyan ott volt a bozosi dolgozószoba, minden
7336 2, 22| dolgozószoba, minden bútorával, a kanapéja, az íróasztala,
7337 2, 22| kanapéja, az íróasztala, a sok mindenféle ezüst- és
7338 2, 22| és rézállat az asztalon, a Buttler-címer a falon, koronás
7339 2, 22| asztalon, a Buttler-címer a falon, koronás aranysas
7340 2, 22| gyomrában az ezüstös puttony, a két kép: a Szûz Máriáé,
7341 2, 22| ezüstös puttony, a két kép: a Szûz Máriáé, meg a Buttler
7342 2, 22| kép: a Szûz Máriáé, meg a Buttler édesanyjáé. Ez utóbbi
7343 2, 22| háladatosan megcsókolja a Piroska kezét és közel járt
7344 2, 22| kezét és közel járt feje a Piroskáéhoz, megcsapta
7345 2, 22| Piroskáéhoz, megcsapta a haj varázslatos illata,
7346 2, 22| haj varázslatos illata, a lihegõ száj forró lehelete,
7347 2, 22| tudott többé ellentállni s a kézre szánt csókkal a könnyeket
7348 2, 22| s a kézre szánt csókkal a könnyeket kezdte lecsókolni
7349 2, 22| könnyeket kezdte lecsókolni a szemébõl, s mikor már nem
7350 2, 22| búzám, arany búzám, aki a tenger alatt vagy.~Nevetni
7351 2, 22| jelenet mégis olyan szép, mint a májusi álom. Csak a nap
7352 2, 22| mint a májusi álom. Csak a nap mert benevetni az ablakon.
7353 2, 22| benevetni az ablakon. Még a darázs se zümmögött, bebújt
7354 2, 22| darázs se zümmögött, bebújt a gesztenyevirág kis harangjába
7355 2, 22| ellenkezett Piroska -, eressze el a nyakamat! János, legyen
7356 2, 22| esze! Jaj, mind fölborzolta a hajamat! Üljön hamar szépen
7357 2, 22| hajamat! Üljön hamar szépen a helyére. Hamar, hamar! Nem
7358 2, 22| hogy itt jön már Tóth uram a komornával?~Csakugyan ott
7359 2, 22| Csakugyan ott jött Tóth uram a templom felõl, apró, méltóságteljes
7360 2, 22| méltóságteljes lépteivel, a ropogós szoknyájú, csinos
7361 2, 22| csinos komorna mellett, a csibukját a levegõben lógatva,
7362 2, 22| komorna mellett, a csibukját a levegõben lógatva, a kalapját,
7363 2, 22| csibukját a levegõben lógatva, a kalapját, melynek pántlikája
7364 2, 22| beszúrva, feltolva legényesen a feje búbjára.~János gróf
7365 2, 22| búbjára.~János gróf leült a helyére, ártatlan képpel,
7366 2, 22| turpisságban ludas, és belemerült a Piroska vázlatrajzának a
7367 2, 22| a Piroska vázlatrajzának a szemléletébe.~- Hát hiszi-e
7368 2, 22| ajtó és bekukkant rajta a komorna, ha vajon nem szundikál-e
7369 2, 22| ha vajon nem szundikál-e a méltóságos kisasszony? Csak
7370 2, 22| egyszerre földhöz vágja a kalapját örömében, fölrikkantván:~-
7371 2, 22| fogantotta! Ilyesmit csak a mézeskalácsos szíveken lehet
7372 2, 22| szíveken lehet látni.~Azokra a képekre célzott õkegyelme,
7373 2, 22| célzott õkegyelme, melyeket a mézeskalácsosok ragasztanak
7374 2, 22| mézeskalácsosok ragasztanak a szívekre. A piruló leányka,
7375 2, 22| ragasztanak a szívekre. A piruló leányka, meg az ábrándos
7376 2, 22| szerelmesek ezeken, hogy a hû szíveik kiugranak a kabát
7377 2, 22| hogy a hû szíveik kiugranak a kabát és az ingváll fölé.~
7378 2, 22| uram, hogy megegyem azokat a csirkéket, amiket a múltkor
7379 2, 22| azokat a csirkéket, amiket a múltkor itt hagytunk.~Bizony
7380 2, 22| volt. Azóta már fehér lett a korcsmáros haja és Buttler
7381 2, 22| az Ilona-szigetrõl. Mert a szentnek se hiszem, hogy
7382 2, 22| hogy meghalt volna. Csak a papok hazudják. De most
7383 2, 22| látok. Tud már az asszony a méltóságos úrról?~- Úgy
7384 2, 22| Úgy hiszem, megmondta neki a szekretárius. De még semmi
7385 2, 22| Volt is mindjárt látszatja a Tóth uram beavatkozásának.
7386 2, 22| miközben kérdezõsködött a Bernáth Zsiga úr felõl (
7387 2, 22| követ Pozsonyban), majd a nagypolitikára fordítá elméjét,
7388 2, 22| makacsul ragaszkodva ahhoz a nézetéhez, hogy a nagy Napóleon
7389 2, 22| ahhoz a nézetéhez, hogy a nagy Napóleon egyszer csak
7390 2, 22| meghalt volna is, él még a fia! Hallom, ott van Bécsben
7391 2, 22| Hallom, ott van Bécsben a nagyapjánál, és mikor a
7392 2, 22| a nagyapjánál, és mikor a minap a kertben sétálgatott,
7393 2, 22| nagyapjánál, és mikor a minap a kertben sétálgatott, kis
7394 2, 22| kardját kihúzva, vagdalta a sárga virágokat. Kérdezi
7395 2, 22| sárga virágokat. Kérdezi a nagyapja: mit csinálsz? »
7396 2, 22| csinálsz? »Kaszabolom, nagyapa a németeket.« Mert a piros
7397 2, 22| nagyapa a németeket.« Mert a piros virágot franciának
7398 2, 22| franciának vette, németnek a sárgát. Hej, lesz még itt »
7399 2, 22| ramazuri«, csak egyszer az a gyerek megnõjön! Mindennap
7400 2, 22| rohant s elérkezett az a pont, hogy befogtak az urasági
7401 2, 22| az urasági hintókba. Itt a válás perce, az egyik megy
7402 2, 22| perce, az egyik megy balra, a másik megy jobbra.~Buttler
7403 2, 22| tartozunk, kedves gazdám, a jó ebédért?~De csak úgy
7404 2, 22| mert képzelte, mi lesz a felelet s elõre belecsempészett
7405 2, 22| s elõre belecsempészett a tolószekrényen heverõ imádságos
7406 2, 22| uram nem is felelt, csak a fejét csóválta haragosan.
7407 2, 22| Ejnye, ejnye! Körüljárta a szobát és folyton morgott,
7408 2, 22| folyton morgott, míg végre a falnak fordult, mintha annak
7409 2, 22| ebédemet, most meg akarod enni a barátságomat.)~De mialatt
7410 2, 22| barátságomat.)~De mialatt a szobában keringett, azalatt
7411 2, 22| hogy mivel kedveskedhetnék a vendégeinek. Meg is látta
7412 2, 22| látta az almáriom tetején a két piros poharat, a ház
7413 2, 22| tetején a két piros poharat, a ház egyetlen kincsét, melyet
7414 2, 22| hozott haza Csehországból. A piros poharakon rajta voltak
7415 2, 22| poharakon rajta voltak ezüstben a karlsbadi fürdõházak és
7416 2, 22| volt azt megnézni.~Levette a két poharat lábujjhegyen
7417 2, 22| lábujjhegyen és az egyiket, a kicsikét, odanyújtotta Piroskának,
7418 2, 22| odanyújtotta Piroskának, a másikat Buttler grófnak.~-
7419 2, 22| igyanak belõle néha-néha a mai nap emlékezetére!~Hiába
7420 2, 22| fõkötõjébe.~Piroska föltette a szalmakalapját. Oh istenem,
7421 2, 22| istenem, de illett neki! A belseje apró rózsabimbókkal
7422 2, 22| kirakott rámába volna betéve. A közepén egy nagyobb rózsa.
7423 2, 22| közepén egy nagyobb rózsa. De a nagy rózsa most fehér volt,
7424 2, 22| most fehér volt, halvány, a bimbók pedig pirosak.~Hogy
7425 2, 22| pedig pirosak.~Hogy dobogott a szíve, mikor az udvarra
7426 2, 22| kiléptek - most következik a kézszorítás, és azután már
7427 2, 22| percig. Nem jó lesz, ha a fogatok elõre mennek a személyzettel
7428 2, 22| ha a fogatok elõre mennek a személyzettel fel a dombra?
7429 2, 22| mennek a személyzettel fel a dombra? Mi meg felsétálunk
7430 2, 22| dombra? Mi meg felsétálunk a fasorban a gyalogúton?~-
7431 2, 22| meg felsétálunk a fasorban a gyalogúton?~- Jó - felelte
7432 2, 22| Jó - felelte Piroska.~A hintók tehát elõre mentek,
7433 2, 22| gesztenyefasornak, mely a vendéglõtõl kezdõdött és
7434 2, 22| egyedül akarnak lenni, megállt a kapuban egész házanépével,
7435 2, 22| beszélgetve. Ah, istenem, olyan az a Piroska járása, mintha nem
7436 2, 22| Piroska járása, mintha nem is a földön lépne, mintha nem
7437 2, 22| érdekeset beszélnek. Egyszer a Piroska keze járt élénkebben
7438 2, 22| keze járt élénkebben máskor a Buttleré. Talán bizony disputálnak.
7439 2, 22| fognak, Piroska fölszáll a hintóra. Buttler fölsegíti.
7440 2, 22| még ti is, pedig megvan a sok vagyon, a tömérdek erdõ,
7441 2, 22| pedig megvan a sok vagyon, a tömérdek erdõ, rét, föld,
7442 2, 22| minden.~Tóthék bevárták, míg a por végképp elnyelte a két
7443 2, 22| míg a por végképp elnyelte a két hintót, a lobogó fehér
7444 2, 22| végképp elnyelte a két hintót, a lobogó fehér kendõket, csak
7445 2, 22| azután vonultak be, éldelegve a mai nap emlékein. Hogy mennyire
7446 2, 22| mennyire ízlett Buttlernek a libapecsenye, hát még a
7447 2, 22| a libapecsenye, hát még a fánk, hát még a vesepecsenye.
7448 2, 22| hát még a fánk, hát még a vesepecsenye. A mártásból
7449 2, 22| hát még a vesepecsenye. A mártásból kétszer is vett.
7450 2, 22| mártásból kétszer is vett. A Piroska szentem pedig mind
7451 2, 22| hogy idáig eltartottad.) A pitvarban aztán így szólt
7452 2, 22| Mégis csak elsõ mesterség a világon a korcsmárosság.
7453 2, 22| elsõ mesterség a világon a korcsmárosság. Nagy dolog
7454 2, 23| Buttler pedig addig ment a másik hintó után, míg az
7455 2, 23| hazamegyünk Bozosra - mondá a gróf.~Ez már tetszett a
7456 2, 23| a gróf.~Ez már tetszett a személyzetnek is, de még
7457 2, 23| megörült Buday uram, mikor a gazdáját vidáman látta megérkezni.~-
7458 2, 23| megérkezni.~- No, mit mondanak a papok Egerben? - kérdé az
7459 2, 23| Megbosszantottak egy kicsit, - nevetett a gróf -, de én is visszabosszantom
7460 2, 23| egyházakra. Máramarosszigetre és a pataki kollégiumra személyesen
7461 2, 23| alapítványait. Hadd egyenek a papok mérget!~Általában
7462 2, 23| mulatott. Összegyûjté ismét a barátait, mint régenten.
7463 2, 23| régenten. Tele marokkal szórta a pénzt köztük. Oly pazar
7464 2, 23| Ennek az én grófomnak a Dárius kincse se elég.«~
7465 2, 23| Ügynökei jártak szerte a világrészben, akik régiségeket,
7466 2, 23| vegyenek neki. Az pedig a legnagyobb léhaság a világon,
7467 2, 23| pedig a legnagyobb léhaság a világon, mert minden porcelánnak
7468 2, 23| mert minden porcelánnak az a sorsa, hogy egyszer a szobaleány
7469 2, 23| az a sorsa, hogy egyszer a szobaleány összetöri.~-
7470 2, 23| az új párizsi hintaján (a brummer kocsit akkor találták
7471 2, 23| kocsit akkor találták ki), a lábához volt téve egy bõrtokban
7472 2, 23| volt téve egy bõrtokban a magyar ruhájához való ékszer
7473 2, 23| magyar ruhájához való ékszer a díszkarddal együtt, mely
7474 2, 23| huszonötezer forintot ért.~A krónika följegyzé róla,
7475 2, 23| új kocsiban, de minthogy a lábainak alkalmatlan volt
7476 2, 23| lábainak alkalmatlan volt a nagy ékszer-tok, hát szántszándékkal
7477 2, 23| szántszándékkal lerúgta a hintórul.~Az úrias kényelemszeretetnek
7478 2, 23| kényelemszeretetnek ezt a legendás stiklijét annyira
7479 2, 23| Pedig nem is került ez a bolondság semmibe, mert
7480 2, 23| egy pásztorfiú találta meg a drágaságokat az úton, s
7481 2, 23| drágaságokat az úton, s a szolgabíró, akihez kerültek,
7482 2, 23| akihez kerültek, megismervén a gyémántokkal kirakott Buttler-címert,
7483 2, 23| Buttler-címert, visszaszármaztatta a grófnak.~Pozsonyban aztán
7484 2, 23| kártya, lovak, cigányok. A negyedik verem volna a legköltségesebb,
7485 2, 23| A negyedik verem volna a legköltségesebb, a legmélyebb,
7486 2, 23| volna a legköltségesebb, a legmélyebb, de ezzel nem
7487 2, 23| vetett szemet Buttler.~De ez a három is sok pénzt elvitt,
7488 2, 23| imreghi uradalmat eladta, a többiekre pedig roppant
7489 2, 23| föl Bécsben.~Az emberek a fejüket csóválták: »Ha kanállal
7490 2, 23| Tudja Pál, mit kaszál! A szíve fenekére lerakódott
7491 2, 23| benne. Nem akarja, hogy a felesége, meg annak a leánya
7492 2, 23| hogy a felesége, meg annak a leánya örököljenek utána.
7493 2, 23| utána. Azt mondja magában: »A gazdagságomért varrtad
7494 2, 23| gazdagságomért varrtad magadat a nyakamba, hát majd a végén
7495 2, 23| magadat a nyakamba, hát majd a végén nézd meg a tarisznyát,
7496 2, 23| hát majd a végén nézd meg a tarisznyát, mit találsz
7497 2, 23| utóbbiak jártak legközelebb a valósághoz, mert maga is
7498 2, 23| Bécsben külön palotája volt a Kohlmarkton, ott állítólag
7499 2, 23| oda szállt, mert (s ez már a harmadik verzió) éppen azért
7500 2, 23| mint Bóth mondja, hogy a palotáját eladja. Hogy mit
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-7816 |