Rész, Fejezet

3001   1,  10|                  boldogságtól, hogy ki lehet a titkos udvarló. Az egész
3002   1,  10|                   fordul meg az ablak táján, a virág ellenben ott van hajnalra.
3003   1,  10|                   ellenben ott van hajnalra. A kisasszony most már nekiperdült,
3004   1,  10|                     tért, hogy az udvarlónak a lába nyoma megmaradjon a
3005   1,  10|                     a lába nyoma megmaradjon a hamuban. Hát nézik reggel,
3006   1,  10|                      ott van mind az öt ujja a hamuban. (Fíkom teremtette! -
3007   1,  10|                      teremtette! - hüledezik a kocsis - hiszen ez az úr
3008   1,  10|                      még ez mind semmi, nézi a szakácsné, nézi Szekeresné,
3009   1,  10|                   Kajszainé, Vidákné, szóval a házbeli és a szomszéd öregasszonyok,
3010   1,  10|                 Vidákné, szóval a házbeli és a szomszéd öregasszonyok,
3011   1,  10|                   József, segíts! Hisz ennek a szerzetnek nincsen sarka«,
3012   1,  10|                 hirdetik faluszerte, hogy ez a Belzebub ördögnek a legkisebbik
3013   1,  10|                  hogy ez a Belzebub ördögnek a legkisebbik fia, a Droma
3014   1,  10|                  ördögnek a legkisebbik fia, a Droma boszorkánytól való,
3015   1,  10|            boszorkánytól való, de még fiatal a kis princ, és a lópata meg
3016   1,  10|                   még fiatal a kis princ, és a lópata meg a sarok nem formálódott
3017   1,  10|                   kis princ, és a lópata meg a sarok nem formálódott ki
3018   1,  10|                 sarok nem formálódott ki jól a lábán. Méregbe jött ennyi
3019   1,  10|                     öreg Izsépy s parancsolá a csõszének, egy istentelen
3020   1,  10|                      Hát szót is fogadott, s a neszre az ablaknál rásütötte
3021   1,  10|                 neszre az ablaknál rásütötte a puskáját valami feketére,
3022   1,  10|                    támadt, odaszaladnak, hát a Dõryék majma fetrengett
3023   1,  10|                 fetrengett ott megsebesítve. A szerencsétlen kisasszonyt,
3024   1,  10|                    isten sajnálom sze­gényt, a nagy szégyenre, hogy a majom
3025   1,  10|                       a nagy szégyenre, hogy a majom szegõdött udvarlójának,
3026   1,  10|                udvarlójának, nyomban kitörte a hidegláz, s azóta se hagyta
3027   1,  10|                 azóta se hagyta el az ágyat. A majmot is még mindig ápolják,
3028   1,  10|                   mert még nem heverte ki se a lövést, se a szívsebet.~
3029   1,  10|                   heverte ki se a lövést, se a szívsebet.~Szívbõl kacagott
3030   1,  10|                 malíciával jegyzé meg:~- Hm, a csimpánz utánzott valakit.
3031   1,  10|                    De kit? Az bizonyos, hogy a háznál látnia kellett éjjelenként
3032   1,  10|                  Zsigácska!~- És hol vehette a rózsákat ilyenkor?~- Az
3033   1,  10|                   üvegházból lopta.~- Ej no, a selyma! - tréfálkozott Bernáth… -
3034   1,  10|                      tréfálkozott Bernáth… - A szerelem, denique a szerelem!
3035   1,  10|               Bernáth… - A szerelem, denique a szerelem! Alig várom, hogy
3036   1,  10|                    leszállok. Ni, ott állnak a pandúrok is!~Csakugyan ott
3037   1,  10|                       Csakugyan ott lebzselt a falu alatt Jeszenka és Kázsmári
3038   1,  10|                Kázsmári András lóháton. Arra a pontra állottak, ahol kétfelé
3039   1,  10|                     ágazott el az út, nehogy a diákok talán csalafintaságból
3040   1,  10|                  csalafintaságból az egyiken a falut megkerülve vághassanak
3041   1,  10|               vághassanak át Patak felé, míg a másikon vigyázza õket a
3042   1,  10|                      a másikon vigyázza õket a vendégszeretõ gazda.~Szalutáltak
3043   1,  10|             vendégszeretõ gazda.~Szalutáltak a diákoknak, s megállították
3044   1,  10|                   diákoknak, s megállították a kocsit, mondván, hogy a
3045   1,  10|                      a kocsit, mondván, hogy a méltóságos úr tiszteletét
3046   1,  10|                kézszorítások között leszállt a kocsiról Tóth uram, az egyik
3047   1,  10|                  Kázsmári András, átnyargalt a másik oldalra, közbül vevõk
3048   1,  10|                  másik oldalra, közbül vevõk a bricskát, s úgy kísérték
3049   1,  10|                     s úgy kísérték galoppban a falu végéig.~A falubeliek,
3050   1,  10|                     galoppban a falu végéig.~A falubeliek, menyecskék,
3051   1,  10|              kisgyerekek, rendre kiszaladtak a kopjás, tulipános kapu elé,
3052   1,  10|                négyes fogat csörtetett végig a helységen. Egy-egy zsíros
3053   1,  10|                meglibbent az udvarokon, ahol a gazda fát vágott vagy még
3054   1,  10|                     vagy még messzebbrõl is, a rétnek hagyott kertek aljáról,
3055   1,  10|                 hagyott kertek aljáról, ahol a mácsonyát gyomlálta egy-egy
3056   1,  10|                    már tehetetlen aggastyán. A paraszt még alázatos volt,
3057   1,  10|                       és szerette az urakat. A maga uráért pedig rajongott.
3058   1,  10|                     hitte, hogy az adta neki a földet, a tápláló anyát.
3059   1,  10|                  hogy az adta neki a földet, a tápláló anyát. Csak késõbb
3060   1,  10|                       és instanciát írt vala a tekintetes vármegyének,
3061   1,  10|                    valamit, ha megvolt hozzá a négy ló. Íme, most is a
3062   1,  10|                      a négy ló. Íme, most is a négy lónak köszönnek a röszkei
3063   1,  10|                    is a négy lónak köszönnek a röszkei udvarokon.~- Aki
3064   1,  10|                 valamit, de már megérkeztek. A Dõry-kastély kapujának két
3065   1,  10|               elpukkant, nagy füstöt okádva. A másik oldalon megint egy,
3066   1,  10|                  megtorpantak, fölágaskodtak a lovak.~- Kutykuruty, gyerekek! -
3067   1,  10|                    gyerekek! - kiáltá eléjük a báró az ámbitusról, széles
3068   1,  11|                szinte nem természetes már ez a nagy szeretet), atyafiságosan
3069   1,  11|              megölelgette, hogy beleropogott a derekuk, elvezette a szobáikba, »
3070   1,  11|            beleropogott a derekuk, elvezette a szobáikba, »verjétek le
3071   1,  11|                       verjétek le magatokról a port, ámbár senki sincs
3072   1,  11|                     mindössze ketten vagyunk a leányommal.« Különösnek
3073   1,  11|                    is feltûnt Zsigának, hogy a háznál alig van cselédség,
3074   1,  11|                   mint az elátkozott kastély a mesékben.~Árnyak látszottak
3075   1,  11|               mereven szegezve sárga szemeit a diákokra. A konyha tájékáról
3076   1,  11|                    sárga szemeit a diákokra. A konyha tájékáról kibukkant
3077   1,  11|                  tállal jött ki, s kiöntötte a benne levõ folyadékot, azután
3078   1,  11|               írhasson haza ebéd elõtt, amit a kocsis elvisz, ha megetet.~-
3079   1,  11|                  majd késleltetem egy kicsit a levest, és küldök be írószereket.~
3080   1,  11|                       mert szokás volt, hogy a kalamust maga faragja az
3081   1,  11|               kalamust maga faragja az ember a penecilusával.~Az új hajdú
3082   1,  11|                  egyik szemére kancsalított, a homlokot kifelejtette nála
3083   1,  11|                   homlokot kifelejtette nála a szóra­kozott természet,
3084   1,  11|                   kozott természet, mindjárt a szeménél kezdõdött a vöröses
3085   1,  11|                mindjárt a szeménél kezdõdött a vöröses haja. Ab invisis
3086   1,  11|                  lehetett volna akasztani.~- A Gyuri hajdú már nincs itt? -
3087   1,  11|                   tompa, síri hangon, mintha a föld alól jönne.~Gyorsan
3088   1,  11|                 Elolvasta, nem tetszett neki a levél, a szerelmes embert
3089   1,  11|                   nem tetszett neki a levél, a szerelmes embert mindig
3090   1,  11|              halandónál. Zsebre gyûrte tehát a levelet, másikat írt, s
3091   1,  11|               másikat írt, s vitte ki sietve a kocsisnak.~Útközben egy
3092   1,  11|                Köszönt, kezet nyújtott neki, a baronesz halvány volt, szemeit
3093   1,  11|                  volt, szemeit lesütötte, és a keze hideg volt, mint a
3094   1,  11|                      a keze hideg volt, mint a halotté. Buttler érezte,
3095   1,  11|                 Buttler érezte, hogy reszket a keze.~- Hát mégis eljöttek -
3096   1,  11|                   sóhajtott, és elfordította a fejét.~Általában igen különös
3097   1,  11|                        Hiszen megígértük, és a magyar ember a szavát tartja.~-
3098   1,  11|                megígértük, és a magyar ember a szavát tartja.~- Sokszor
3099   1,  11|                    ránézett, feltûnt neki ez a fagyos hang, melyben volt
3100   1,  11|                Pompadour-szövetnek neveztek, a fodrok nem a szoknyán voltak
3101   1,  11|   Pompadour-szövetnek neveztek, a fodrok nem a szoknyán voltak alkalmazva,
3102   1,  11|                     voltak alkalmazva, hanem a derékon végig húzódtak függõlegesen
3103   1,  11|                   völgyön, dombon keresztül.~A baronesz maga is észrevette,
3104   1,  11|                  Hogyan, szomorú élete ebben a víg faluban?~- Majd megtudja.
3105   1,  11|                  ismerõs asztalnál, ti. mind a négyen, mert a csimpánz
3106   1,  11|                      ti. mind a négyen, mert a csimpánz még betegeskedett.
3107   1,  11|                     ki. Látszott rajta, hogy a háta mögött valami sötét
3108   1,  11|                    Bernáth gúnyolódott, hogy a kisleányok ehhez se értenek,
3109   1,  11|            ajándékoztak, és mit csinált vele a kis bohó? Beültette a földbe,
3110   1,  11|                   vele a kis bohó? Beültette a földbe, és várta, míg kikelnek
3111   1,  11|                    várta, míg kikelnek onnan a kis madárkák.~Buttler lángba
3112   1,  11|                   lángba borult, égett, mint a fáklya. Mariska baronesz
3113   1,  11|                  Mariska baronesz rászegezte a szemét, és még fehérebb
3114   1,  11|                 sürgeté õket Dõry. - Csak az a mienk, amit megiszunk. Rövid
3115   1,  11|             megiszunk. Rövid az élet, hosszú a sír. Igyál te is, Mariska!
3116   1,  11|                    tudtok-e koccintani, hogy a pohár fölül-alul összeérve
3117   1,  11|                    is koccintott Buttlerrel. A bor kiütötte magát rögtön
3118   1,  11|                    bor kiütötte magát rögtön a hártyafinom arcbõre alatt.
3119   1,  11|                     rám. Kóstoljátok meg ezt a gránátpirosat!~Bizony, a
3120   1,  11|                     a gránátpirosat!~Bizony, a diákok ezt is megkóstolták.~-
3121   1,  11|            eszenciával. Most sül ki majd, ki a legény közöttünk.~Elõkerültek
3122   1,  11|                legény közöttünk.~Elõkerültek a színaranyból vert drágaságok
3123   1,  11|                   Vitéz Dõry Pálnak adta ezt a rubintosat Nagy Lajos, mikor
3124   1,  11|                    Megölte az urát. Elvették a poharát. A híres Johannáé
3125   1,  11|                    urát. Elvették a poharát. A híres Johannáé volt ez.
3126   1,  11|                    Igyál belõle, János gróf!~A másik két aranykehelynek
3127   1,  11|                      veretni az aranypénzt), a harmadikat apám kapta, mikor
3128   1,  11|                   kapta, mikor keresztelték, a keresztapjától, gróf Waldsteintõl.
3129   1,  11|                      Waldsteintõl. Általában a Dõryek most már csak akkor
3130   1,  11|                 Pedig ugyancsak arra ment ki a Dõry igyekezete, hogy leitassa
3131   1,  11|                    igyekezete, hogy leitassa a diákokat. De hasztalan volt
3132   1,  11|                   animo, hiába hozogatta elõ a sarkantyúzó bordalokat,
3133   1,  11|                 õsapánk is azt mondta, mikor a szõlõt alkotta, igyál, igyál,
3134   1,  11|               Buttler gróf nem törõdött most a Noé szabályrendeleteivel,
3135   1,  11|       szabályrendeleteivel, makacsul eltolta a serleget. A Waldstein-pohár
3136   1,  11|                 makacsul eltolta a serleget. A Waldstein-pohár úgy hatott
3137   1,  11|                 ámbitusra.~Dõry elöl ereszté a diákokat, s azt súgta útközben
3138   1,  11|                     Légy erõs, leányom, mert a döntõ percek közelednek.~-
3139   1,  11|                   Nem fogja akarni - rebegte a leány fojtott hangon.~-
3140   1,  11|                       Az öregnek minden vére a fejébe ment.~- Hallgass,
3141   1,  11|                      volna magadat, akkor ez a második szégyen nem érne.
3142   1,  11|                   érne. Elõször megcsináltad a szégyent, másodszorra ne
3143   1,  11|                    engedelmesen hajtotta meg a fejét. Olyan volt, mint
3144   1,  11|                      fejét. Olyan volt, mint a gally, melyet a saját gyümölcse
3145   1,  11|                   volt, mint a gally, melyet a saját gyümölcse húz most
3146   1,  11|                 Bátorságodat el ne veszítsd, a dolognak mindenképpen sikerülni
3147   1,  11|             nyöszörögte, és reszketett, mint a nyárfa.~Az öregúr kiment
3148   1,  11|                     nyárfa.~Az öregúr kiment a diákokhoz. Éppen akkor jött
3149   1,  11|                    már megebédelt, megitatta a lovakat, és hazaindult.~-
3150   1,  11|                  felejtse kend, Istók bácsi, a levelet!~- Dehogy felejtem,
3151   1,  11|                felejtem, lelkem, grófocskám!~A Bernáthék kocsija kigurult
3152   1,  11|                   Bernáthék kocsija kigurult a kapun, mire hirtelen behúzták
3153   1,  11|                       mire hirtelen behúzták a cselédek nagy dübörgéssel
3154   1,  11|               cselédek nagy dübörgéssel mind a két szárnyát, és a vasrudat
3155   1,  11|                      mind a két szárnyát, és a vasrudat is keresztbe tették.~
3156   1,  11|                tették.~Csodálatos. Máskor ez a kapu tárva-nyitva áll a
3157   1,  11|                      a kapu tárva-nyitva áll a vendégeknek.~Kisvártatva
3158   1,  11|                  kalapácskopogás hallatszott a kapuajtón. Tehát az ajtó
3159   1,  11|                jártak, sürögtek-forogtak itt a múltkor, egy lélek se mutatkozott.
3160   1,  11|                Egy-egy hideg széláram fut át a park fái közt, s az is oly
3161   1,  11|                 egyszerre elvész, mint mikor a lúdnak a gégéjét hirtelen
3162   1,  11|                  elvész, mint mikor a lúdnak a gégéjét hirtelen elmetszik,
3163   1,  11|                gégéjét hirtelen elmetszik, s a hatalmas gágogás vékony,
3164   1,  11|              cammogott ki az ebédlõbõl, ahol a maradék borok tisztességes
3165   1,  11|                       de az ördög vigye most a bort!~- Eredj, fiam, nézd
3166   1,  11|                     fiam, nézd meg, ki kopog a kapun, de senki sincs itthon,
3167   1,  11|                      Ma egyedül akarok lenni a kedves vendégeimmel.~Feszülten
3168   1,  11|                 mégis nyílik, vajon ki jöhet a parancs ellenére?~Léptek
3169   1,  11|                      zaja hangzott nemsokára a lépcsõkön. Kip-kop, kip-kop.
3170   1,  11|                      Kip-kop, kip-kop. Zsiga a Dõry vonásait fürkészte,
3171   1,  11|                    meg van-e lepetve, amiért a hajdú valakit beeresztett,
3172   1,  11|                      ked­vûséget olvasott ki a kemény, katonás arcon, amibõl
3173   1,  11|                Szucsinka plébános úr.~Nem az a régi mosolygós abbé volt,
3174   1,  11|             otthonosan mozgott azelõtt, mint a pille a virág szárán, bizonytalan
3175   1,  11|                mozgott azelõtt, mint a pille a virág szárán, bizonytalan
3176   1,  11|                     istenek szelíd szolgája, a hangja is alázatos, megtört
3177   1,  11|                    Mély meghajlással köszönt a hatalmas földesúrnak, és
3178   1,  11|              hatalmas földesúrnak, és azután a nemes úrfiaknak. Dõry kezet
3179   1,  11|                      ez mégis furcsa, hiszen a vendéglõs azt mondta, hogy
3180   1,  11|                   vendéglõs azt mondta, hogy a papot kitiltotta Dõry a
3181   1,  11|                      a papot kitiltotta Dõry a házból, de Buttler vak volt,
3182   1,  11|                   egyebet ezen az úton, mint a saját karikagyûrûjét. Most
3183   1,  11|                     éppenséggel nem törõdött a Zsiga gesztusaival.~- Jó,
3184   1,  11|                     hogy jött atyus - mondta a báró, de másfelé nézett,
3185   1,  11|                      János öcsémmel ott bent a szobában megbeszélgetek
3186   1,  11|                      nyugtalanul mozdult meg a székén.~A báró átkarolta
3187   1,  11|            nyugtalanul mozdult meg a székén.~A báró átkarolta a Buttler
3188   1,  11|                     székén.~A báró átkarolta a Buttler hátát, s úgy vitte
3189   1,  11|              homályos és nyirkos folyosón át a kancelláriába. Huh, egy
3190   1,  11|                 boltozatról, és belevágódott a Buttler arcába.~- Ejnye,
3191   1,  11|                 ereszté az ajtón, s ott volt a fõbírói irodában, melynek
3192   1,  11|                    aktákkal telerakva, egész a boltozatig. Az ablaknál
3193   1,  11|                 boltozatig. Az ablaknál állt a fõbíró úr asztala, két gyertyával,
3194   1,  11|                    erre szokta megeskettetni a feleket, egy kalendárium
3195   1,  11|                   kalendárium és egy biblia. A lutheránusok erre az utóbbira
3196   1,  11|                      erre az utóbbira tették a kezüket eskü közben, s ha
3197   1,  11|             elhányódott, akkor szorultságból a »Sibillát, vagyis az álmokat
3198   1,  11|                     volt kompingálva, s most a díványon hevert kinyitva -
3199   1,  11|                    kinyitva - használta erre a célra.~Az egyik szögletben
3200   1,  11|                    szanaszét, mint bûnjelek, a falhoz támasztva, egy kötegben
3201   1,  11|                    mint hathatós orvosszerek a földi gonoszság ellen.~-
3202   1,  11|                    édes öcsécském. Ide, ide, a kanapéra. Csúnya, barátságtalan,
3203   1,  11|             különfélék. Hanem, nini, itt van a szita a dohánnyal, gyújts
3204   1,  11|                 Hanem, nini, itt van a szita a dohánnyal, gyújts rá, öcskös,
3205   1,  11|               könnyebben megbeszélhetjük azt a szép plánu­mot, amit én
3206   1,  11|                     összegyúrtam, mint ahogy a kis méhecske csinálja a
3207   1,  11|                      a kis méhecske csinálja a sejtet - amibe aztán belejön
3208   1,  11|                 sejtet - amibe aztán belejön a méz. Hehehe, a méz.~
3209   1,  11|                 aztán belejön a méz. Hehehe, a méz.~
3210   1,  12|                        TIZENKETTEDIK FEJEZET~A RÖSZKEI DRÁMA~- Hallgatom,
3211   1,  12|              bátyámuram.~- Jó, de még nem ég a pipád. Ne, itt van, gyújts
3212   1,  12|             testvérek közt is. De nézd ennek a nyaka hajlását, a fölséges
3213   1,  12|                      ennek a nyaka hajlását, a fölséges idomait, hát még
3214   1,  12|                    fölséges idomait, hát még a fúrása! Milyen kár, hogy
3215   1,  12|                     ember is meghal, mint az a Nagy.[8] Így ni, most már
3216   1,  12|              egyenesen beszélj, mert ez való a magyar emberhez.~Buttler
3217   1,  12|                     kicsit furcsának találta a kérdést, de megfelelt:~-
3218   1,  12|                      de most már mit tartasz a leányomról?~Ezt a kérdést
3219   1,  12|                    tartasz a leányomról?~Ezt a kérdést még különösebbnek
3220   1,  12|                 ítélte Buttler az elsõnél.~- A kisasszonyról? Igen tisztelem
3221   1,  12|                   tisztelem és igen becsülöm a baroneszt.~- Tudom, fiam,
3222   1,  12|                    volnánk. Kevés szóbul ért a magyar ember, de sok szóbul
3223   1,  12|                   irgum-burgum lópatkó, ezek a diákok nagyon megvették
3224   1,  12|                      diákok nagyon megvették a szívemet, aminthogy ritkán
3225   1,  12|                       Most azonban maradjunk a dolognál, ezt majd estére
3226   1,  12|                      ha azt monda­nám: ebbõl a két diákból itt fogok egyet,
3227   1,  12|                    itt fogok egyet, nekiadom a leányomat, s csapunk olyan
3228   1,  12|               csapunk olyan lakodalmat, hogy a holt ember is megelevenedik,
3229   1,  12|                nyugtalan szemeket meresztett a báróra, hogy mint afféle
3230   1,  12|                    valami selymaságon töri-e a fejét, vagy komolyan beszél;
3231   1,  12|                  látható feszültséggel várta a választ. »De nem, mégsem
3232   1,  12|                     édes bátyámuram, hogy én a magam részérõl igen köszönöm
3233   1,  12|                 magam részérõl igen köszönöm a hozzám való bizodalmas jóakaratot,
3234   1,  12|                   hasznát, mert már engem ez a karikagyûrû leköt örökre.~-
3235   1,  12|                  Kutykuruty! - szisszent föl a báró, mintha mérges kígyó
3236   1,  12|             Horváth-kisasszonyt jegyeztem el a napokban - felelte Buttler
3237   1,  12|                    nem az következett, hanem a báró vidám nevetése.~- Eljegyezted?
3238   1,  12|                    de még egyelõre otthagyja a fán. Nem látom be, miért
3239   1,  12|                éhségét. Intelligis-ne amice?~A Buttler feje zúgott, mintha
3240   1,  12|                 félre benne, és forgott vele a szoba összes bútoraival,
3241   1,  12|                      és hogy jobban szeretem a menyasszonyomat életemnél -
3242   1,  12|                  Hogy eszerint nem veszed el a saját jóakaratodból Mariskát?~-
3243   1,  12|                      fölkelt, kifelé indult.~A fõbíró fölugrott erre, mint
3244   1,  12|                     állta.~- Ohó, hó! Lassan a testtel, fiacskám! Maradj
3245   1,  12|                fiacskám! Maradj csak veszteg a helyeden. Mert ami kakast
3246   1,  12|                      Mert ami kakast egyszer a róka a szájába vett, azt
3247   1,  12|                    ami kakast egyszer a róka a szájába vett, azt el nem
3248   1,  12|                    tehát - és fenyegetõ lett a hangja -, hogy ha el nem
3249   1,  12|                    ha el nem veszed Mariskát a saját akaratodból, akkor
3250   1,  12|                     saját akaratodból, akkor a tied lesz akaratod ellen.
3251   1,  12|                     édes fiacskám! (Megfogta a kabátja gombját, és már
3252   1,  12|                  lesz.~Buttler kitépte magát a kezébõl.~- Ejh, uram, ami
3253   1,  12|                    ízetlenségekkel párosítja a vendégszeretetet, melyet
3254   1,  12|                 Isten önnel!~S fölszakította a kancellária ajtaját, hogy
3255   1,  12|                      ajtaját, hogy otthagyja a házigazdát.~De a sötét folyosó
3256   1,  12|                   otthagyja a házigazdát.~De a sötét folyosó torkából két
3257   1,  12|                 durva hang kiáltá:~- Vissza!~A két pandúr, Jeszenka és
3258   1,  12|                    csörömpölve koppantak meg a kövezeten, aztán hirtelen
3259   1,  12|                  hirtelen fölkapták.~Buttler a felindulástól holt-halványan
3260   1,  12|             holt-halványan tántorgott vissza a szobába.~- Hát mi ez, uram? -
3261   1,  12|                méltóságteljesen, villámokkal a szemében.~- Iszem mondtam,
3262   1,  12|                     ne okoskodj - csitította a báró kedveskedõ, bátorító
3263   1,  12|                  bátorító melegséggel, ahogy a gyereket szokás -, de látod,
3264   1,  12|                      látod, mikor nem hiszel a bátyádnak.~- Tudja-e ön,
3265   1,  12|                      már nagykorú vagyok, és a magyar törvényhozásnak tagja
3266   1,  12|                    Dõryt még ez sem vette ki a flegmájából.~- No, az meglehet,
3267   1,  12|                       az meglehet, de tudod, a palatinus messze lakik,
3268   1,  12|                      és igen lassú keze van. A császár még messzebb lakik,
3269   1,  12|                 messzebb lakik, és annak meg a feje lassú, azonfelül a
3270   1,  12|                      a feje lassú, azonfelül a végzet nagyobb úr akár a
3271   1,  12|                     a végzet nagyobb úr akár a császárnál, akár a palatinusnál,
3272   1,  12|                      akár a császárnál, akár a palatinusnál, pedig mindezeket
3273   1,  12|               palatinusnál, pedig mindezeket a végzet rendezi így. Azért
3274   1,  12|                inkább, öregecském, és borulj a nyakamba szeretettel - mivelhogy
3275   1,  12|                  leszesz vele.~Buttler pedig a fogával szerette volna szétmarcangolni
3276   1,  12|       szétmarcangolni ezt az embert, nemhogy a nyakába boruljon. Melle
3277   1,  12|                        Megfojtalak, meghalsz a kezem alatt! - hörögte vérbe
3278   1,  12|                     hogy ilyen emberhez adom a leányomat.~S a kis köpcös
3279   1,  12|                 emberhez adom a leányomat.~S a kis köpcös ember úgy megfogta
3280   1,  12|         elkerülhetetlenhez. Ni, milyen véres a szemed. Szinte csúnya vagy.
3281   1,  12|                       még õvele is meggyûlik a bajom. A nyakkendõd is kioldódott.
3282   1,  12|                  õvele is meggyûlik a bajom. A nyakkendõd is kioldódott.
3283   1,  12|                    Buttler tehetetlenségében a fogait csikorgatta. De az »
3284   1,  12|                     kimeredt szemekkel nézve a fõbírót, aki a földre lekuporodva,
3285   1,  12|               szemekkel nézve a fõbírót, aki a földre lekuporodva, a »corpus
3286   1,  12|                    aki a földre lekuporodva, a »corpus delicti« szerszámokat,
3287   1,  12|                       amelyre aztán rácsukta a lakatot.~- Ej, furcsa, még
3288   1,  12|                     gyermekem. Hiszen láttad a papot, már itt van.~De ahelyett,
3289   1,  12|                   kezdte sejteni, honnan fúj a szél. Az öreg Horváth Miklós
3290   1,  12|                       Hogyhogy?~- Mert mikor a pap azt kérdezi, hogy szereted-e
3291   1,  12|                 kérdezi, hogy szereted-e ezt a hajadont, azt felelem neki,
3292   1,  12|                   másik leányzót szeretek.~- A pap fülében vatta lesz,
3293   1,  12|                    tudni, szeretem-e valóban a menyasszonyomat vagy nem?
3294   1,  12|                  vagy nem? No hát megírhatja a leendõ apósomnak, hogy a
3295   1,  12|                     a leendõ apósomnak, hogy a pokol minden ördöge és a
3296   1,  12|                     a pokol minden ördöge és a világ minden hatalma sem
3297   1,  12|                    képes tõle eltántorítani.~A ravasz róka egyszerre felfogta
3298   1,  12|                      róka egyszerre felfogta a szituációt, elértette, hogy
3299   1,  12|                     úgyse boldogul, legalább a simább lefolyást biztosítja,
3300   1,  12|                igyekezett hasznára fordítani a tévelygését.~Tette magát,
3301   1,  12|                     mint olyan ember, akinek a kártyájába látnak, s hirtelen
3302   1,  12|                 hirtelen igyekszik eltakarni a nyitott rést az eszkamotõrök
3303   1,  12|              bugafõvel apósodnak kaparjam ki a nábob võt. Aztán nem is
3304   1,  12|             mostanában, becsületemre mondom.~A mohó igyekezet, elhárítani
3305   1,  12|                   mohó igyekezet, elhárítani a gyanút, még csak jobban
3306   1,  12|                 íróasztalról, és meglóbázta. A kis bolondság éles, vékony
3307   1,  12|                   valami lélekharang.~Elhalt a csengettyûszó, mire a kétfelõl
3308   1,  12|                 Elhalt a csengettyûszó, mire a kétfelõl nyíló két oldalajtóban
3309   1,  12|                      ajtók kétfelõl. Buttler a fejéhez kapott, mintha egy
3310   1,  12|                       síri halványan, mintha a kriptából jönne, fehér selyem
3311   1,  12|              fátyollal, fehér gyöngyvirággal a hajában… Roskadozott, azt
3312   1,  12|                átestünk ezeken mi is, én is, a mamája is, és csak az eleje
3313   1,  12|                  ilyen kellemetlen ennek meg a vége: az, ami közbül van,
3314   1,  12|                      van, az már nem rossz.«~A szemközti ajtón pedig ugyanakkor
3315   1,  12|             szemközti ajtón pedig ugyanakkor a pap lépett be, teljes egyházi
3316   1,  12|                    megy, s mögötte megjelent a hajdú utálatos alakja.~A
3317   1,  12|                     a hajdú utálatos alakja.~A pap egyházi ornátusban!
3318   1,  12|                      Ez már nem tréfa többé. A pap nem veszi fel az egyházi
3319   1,  12|                   bûn készül, borzasztó bûn.~A folyosóra nyíló ajtóhoz
3320   1,  12|                rohant, és újra fölszakította a kétségbeesés erejével.~A
3321   1,  12|                     a kétségbeesés erejével.~A két fegyveres pandúr most
3322   1,  12|                    ott állt, megint hangzott a »vissza«, s keresztbe vágódott
3323   1,  12|                    keresztbe vágódott elõtte a két puska.~- Tudjátok-e,
3324   1,  12|                 mindegyiktek, eresszetek el!~A fickók összenéztek, egy
3325   1,  12|                      falu szép dolog, hm, de a Dõry derese nem szép dolog:
3326   1,  12|                    nem szép dolog: azonfelül a két falu messze jövõ, a
3327   1,  12|                      a két falu messze jövõ, a deres ellenben ott áll az
3328   1,  12|                      ott áll az udvaron vagy a színben, az a közel jövõ.~
3329   1,  12|                   udvaron vagy a színben, az a közel jövõ.~Hát bizony csak
3330   1,  12|                    Hát bizony csak megfogták a szegény János grófot, fölemelték,
3331   1,  12|                     grófot, fölemelték, mint a pelyhet, s vitték vissza
3332   1,  12|                     pelyhet, s vitték vissza a szobába, az harapott, rúgott,
3333   1,  12|                  elöl lábas részét eresztve, a fejjel bíró testrészét,
3334   1,  12|                     Bernáth Zsiga, jöjj elõ!~A nyirkos folyosó boltívei
3335   1,  12|                 boltívei megnövesztve vitték a kétségbeesett kiáltás hangját
3336   1,  12|                kiáltás hangját szerteszéjjel a kihaltnak látszó épületben.
3337   1,  12|                   kemény volt szegényhez, de a kövek szolgálatába álltak.~
3338   1,  12|                   kövek szolgálatába álltak.~A pandúrok letették a szoba
3339   1,  12|                  álltak.~A pandúrok letették a szoba közepére, s eltávoztak.
3340   1,  12|                  baronesz elfordította arcát a fal felé. Nem tudta nézni
3341   1,  12|                    felé. Nem tudta nézni ezt a jelenetet. Zokogott. Volt
3342   1,  12|                      öklét, és megfenyegette a papot és a fõbírót:~- Isten
3343   1,  12|                     megfenyegette a papot és a fõbírót:~- Isten szolgája
3344   1,  12|                      én az ellen az Isten és a király nevében mint magyar
3345   1,  12|                     magyar nemes tiltakozom.~A báró hidegen mosolygott,
3346   1,  12|              karabély pisztolyt, s fölemelte a levegõbe, aztán azzal az
3347   1,  12|                    meg:~- Most pedig lássunk a dologhoz, és semmi gyengeség;
3348   1,  12|                    gyenge lesz, azt én ezzel a bolondsággal még gyengébbé
3349   1,  12|                      megrendítõ hangon, hogy a vén katona is megborzongott. -
3350   1,  12|               sohasem vétettem önnek semmit.~A báró kezében remegni kezdett
3351   1,  12|                      kezében remegni kezdett a karabély. Legalább Gergely
3352   1,  12|                figyelt, azt állította másnap a cselédek elõtt. De aztán
3353   1,  12|                cselédek elõtt. De aztán csak a fejét csóválta meg a vén
3354   1,  12|                    csak a fejét csóválta meg a vén farizeus.~- No, majd
3355   1,  12|                    bolond vagyok, hogy éppen a võmet lõjem meg. Csak az
3356   1,  12|                 embernek, édes fiam.~S ezzel a szemöldjeivel intett a papnak.~
3357   1,  12|                 ezzel a szemöldjeivel intett a papnak.~Az egypár lépést
3358   1,  12|                       Tisztelendõ úr, tessék a szertartást megkezdeni.~
3359   1,  12|            szertartást megkezdeni.~Akkoriban a Pázmány-féle ritus szerint
3360   1,  12|                   szerint jutottak fõkötõhöz a leányok és törvényes asszonyhoz
3361   1,  12|                      és törvényes asszonyhoz a legények. A »Ritus celebrandi
3362   1,  12|             törvényes asszonyhoz a legények. A »Ritus celebrandi matrimonii
3363   1,  12|             matrimonii sacramentum« írta elõ a kérdéseket és az eljárást,
3364   1,  12|                     regula sine exceptione«, a papok hol megtartották,
3365   1,  12|                fordulva félkörben Buttler és a baronesz felé.~Buttler nem
3366   1,  12|                felelt, elfordult megvetõleg. A baronesz szava halkan röppent
3367   1,  12|                      halkan röppent el, mint a méhdöngés:~- Halápi Dõry
3368   1,  12|                        Halápi Dõry Mária.[9]~A pap éppenséggel nem törõdött
3369   1,  12|                     még kevésbé csodálkoztak a tanúk, mert azok semmit
3370   1,  12|                    semmit se hallottak, mind a kettõnek mind a két füle
3371   1,  12|              hallottak, mind a kettõnek mind a két füle be volt tömve gyapottal.~
3372   1,  12|                 Mintha minden rendben volna, a pap folytatta tovább, a
3373   1,  12|                      a pap folytatta tovább, a võlegény irányába fordulva:~-
3374   1,  12|                  fordulva:~- Kérdlek tégedet a te keresztény hitedre, mondd
3375   1,  12|                      hangon, hogy az még tán a vattán keresztül is áthallatszott. -
3376   1,  12|                   Esküszöm az élõ Istenre és a Boldogasszonyra, hogy ezt
3377   1,  12|                    Boldogasszonyra, hogy ezt a hûségemet hozzá meg is tartom.~
3378   1,  12|               hûségemet hozzá meg is tartom.~A tisztelendõ úr ezt se látszott
3379   1,  12|                  Mariskához intézte ugyanezt a kérdést. Csak a »tisztességes
3380   1,  12|                     ugyanezt a kérdést. Csak a »tisztességes személy« helyett
3381   1,  12|                   szerint »jámbor személyt«. A jámbor személy alatt a férfi
3382   1,  12|                       A jámbor személy alatt a férfi értetõdött.~Mariska
3383   1,  12|                   rebegett.~- Szereted-e ezt a tisztességes személyt? -
3384   1,  12|                  Buttler erõs, érces hangon.~A leány vonaglott a kíntól;
3385   1,  12|                    hangon.~A leány vonaglott a kíntól; az öreg érezte,
3386   1,  12|                   Most ugyanis hozzá intézte a pap a kérdést.)~- Igen.~-
3387   1,  12|                  ugyanis hozzá intézte a pap a kérdést.)~- Igen.~- Akarod-e
3388   1,  12|           visszhangozta elhalóan, szomorúan.~A pap megint Buttlerhez fordul:~-
3389   1,  12|                    hogy mi van köztünk, hogy a bûn van köztünk - kelt ki
3390   1,  12|                         ha nem nézném rajtad a szent ruhát, minden szavadat
3391   1,  12|                 szent ruhát, minden szavadat a torkodba fojtanám, de így
3392   1,  12|                fojtanám, de így csak csináld a komédiát, úgyse lesz abból
3393   1,  12|                       elkezdett pipát tömni.~A pap csak az ajkait rágta,
3394   1,  12|                 felelt.~- Kurtítsa, kurtítsa a ceremóniát - sürgeté Dõry.~
3395   1,  12|                      Dõry.~De még hátra volt a benedictio annulorum. Dõry
3396   1,  12|                     annulorum. Dõry kihúzott a zsebébõl két kicsike karikagyûrût,
3397   1,  12|                      karikagyûrût, és átadta a papnak, a pap megáldotta
3398   1,  12|            karikagyûrût, és átadta a papnak, a pap megáldotta a gyûrûket,
3399   1,  12|                     papnak, a pap megáldotta a gyûrûket, és átnyújtotta
3400   1,  12|                     gyûrûket, és átnyújtotta a feleknek, hogy az ujjaikra
3401   1,  12|                ügyetlenül vagy ügyesen vágta a falhoz, hogy a tanúnak odahítt
3402   1,  12|                 ügyesen vágta a falhoz, hogy a tanúnak odahítt szakácsné,
3403   1,  12|                      amitõl megijedvén Dõry, a saját kezével húzta ki fülébõl
3404   1,  12|                     kezével húzta ki fülébõl a gyapotot, hogy meg­erõsítse
3405   1,  12|              hajigálták meg.«~Bizony ezekkel a gyûrûkkel már megint hiba
3406   1,  12|                formalitás ide-oda. Hiszen se a tanúk, se a pap nem voltak
3407   1,  12|               ide-oda. Hiszen se a tanúk, se a pap nem voltak pedánsak.
3408   1,  12|                      is elégnek tartotta már a »protestatiót«, hogy ezt
3409   1,  12|                      protestatiót«, hogy ezt a bohókás csínyt senki se
3410   1,  12|                  dolognak. Kezdte lassankint a humor magaslatáról tekinteni.
3411   1,  12|              nevezetes kaland. Hogy fog ezen a kis Piroska álmélkodni és
3412   1,  12|               beszélni, mint ahogy beszéltek a rejtélyes Hauser Gáspárról,
3413   1,  12|             rejtélyes Hauser Gáspárról, vagy a híres Buckingham hercegrõl,
3414   1,  12|                     elraboltatott, de miután a bérenc rablók éjjel mezítláb
3415   1,  12|                     ágyából, úgy ahogy volt, a finnyás lady diszgusztálódott
3416   1,  12|                    vissza.«~Most következett a benedictio nubentium, de
3417   1,  12|                     de már sötétedni kezdett a szobában, a tárgyak és a
3418   1,  12|                sötétedni kezdett a szobában, a tárgyak és a fejek pépszerû
3419   1,  12|                     a szobában, a tárgyak és a fejek pépszerû szürkeségbe
3420   1,  12|                      az esti szél mozgatott, a falon szaladgáló árnyékai
3421   1,  12|                   nének.~Gergely inas bement a szomszéd benyílóba és két
3422   1,  12|                 zárta be maga után. Ott künn a folyosó-ajtónál is zsivaj
3423   1,  12|               tülekedés. Ki lehetett találni a szaggatott szavakból, a
3424   1,  12|                      a szaggatott szavakból, a hangokból, hogy Bernáth
3425   1,  12|                 Bernáth Zsiga marakodik künn a pandúrokkal, nem akarják
3426   1,  12|                     nem akarják beereszteni.~A pap a szemeivel intett Dõrynek,
3427   1,  12|                   akarják beereszteni.~A pap a szemeivel intett Dõrynek,
3428   1,  12|                   Dõrynek, hogy most meg már a kopuláció következik. (Hja,
3429   1,  12|                  kopuláció következik. (Hja, a para­dicsom­nak még az elõkertje
3430   1,  12|                   nem is felelt, csak szítta a pipáját tele tüdõvel, egykedvûen,
3431   1,  12|                    ezzel is jelezni kívánván a jelenet pongyolaságát. De
3432   1,  12|                      azon mesterkedett, hogy a kezeit megfogja és tehetetlenekké
3433   1,  12|                 kezére szükség volt, amelyet a pap a stólával kötött össze
3434   1,  12|                  szükség volt, amelyet a pap a stólával kötött össze a
3435   1,  12|                      a stólával kötött össze a Mariskáéval együtt.~Buttler
3436   1,  12|                    magát, de hasztalan. Dõry a csuklónál tartotta rettenetes
3437   1,  12|                     dühbe jött erre, s mikor a kezét eleresztette Dõry,
3438   1,  12|                    megcsikorgatta fogait, és a papra akart rohanni, aki
3439   1,  12|                     és hirtelen átnyalábolta a »võlegényt«, mire dulakodás
3440   1,  12|                    és valóságosan összeesett a bõrszékbe.~Az utálatos Gergely
3441   1,  12|                    Szimáncsinéhoz és kivévén a gyapotot a fülébõl, vigyorogva
3442   1,  12|         Szimáncsinéhoz és kivévén a gyapotot a fülébõl, vigyorogva súgta
3443   1,  12|                     Úgy látszik, szüle, hogy a szemünkre is tapasztani
3444   1,  12|               Meglesz az - vigyorgott vissza a szüle -, de elõre is megmondom,
3445   1,  12|                      már maga is elvesztette a türelmét, a hóhérmunka,
3446   1,  12|                      elvesztette a türelmét, a hóhérmunka, meg a dulakodás
3447   1,  12|                  türelmét, a hóhérmunka, meg a dulakodás kimerítette, rekedten
3448   1,  12|                  kimerítette, rekedten súgta a papnak:~- Gyorsan, gyorsan,
3449   1,  12|                gyorsan, mert mindjárt elájul a szegény leány.~Pedig most
3450   1,  12|                    az elájuláson; megeredtek a könnyei: megkönnyebbült.
3451   1,  12|                    megkönnyebbült. Odaborult a dívány karfájára és sírt,
3452   1,  12|                 hangosan, szívettépõn.~- Hol a könyv? - kérdé a pap.~-
3453   1,  12|                         Hol a könyv? - kérdé a pap.~- Gergely a könyvet!~
3454   1,  12|                       kérdé a pap.~- Gergely a könyvet!~Tollért, tintáért
3455   1,  12|                    ott állott fedezetül, míg a pap bevezette a megtörtént
3456   1,  12|               fedezetül, míg a pap bevezette a megtörtént házasságot az
3457   1,  12|             aranykönyvbe.~- No, most már ezt a macska se kaparja ki innen
3458   1,  12|                    végsõ erejével összetépje a hamis okmányt.~De az össze
3459   1,  12|               megsemmisült idegei fölmondták a szolgálatot, lelke megroppant,
3460   1,  12|               agyában rendetlenül nyargaltak a gondolatok s merev, megüvegesedett
3461   1,  12|                    Rosszul csináltuk - mondá a pap Dõrynek, midõn a sötét
3462   1,  12|                   mondá a pap Dõrynek, midõn a sötét folyosóra értek -,
3463   1,  12|                     se ment, de én megtettem a magamét, nem panaszkodhatik
3464   1,  12|                   méltóságod, meglehet, hogy a papi állásomba kerül, meglehet,
3465   1,  12|                   azt rám, domine reverende, a többi már az én dolgom.
3466   1,  12|                   abból, majd meglássa, mint a patyolat.~- Megbízhatók
3467   1,  12|                      patyolat.~- Megbízhatók a tanúk?~- Hogyne? Két szemenszedett
3468   1,  12|                   ajtókat zárva találta, még a folyosóra nyíló ajtót is.
3469   1,  12|            bizonyosan készülnek valamire. Ez a bizonytalan valami úgyszólván
3470   1,  12|              szorongatást okozott neki, mint a lefolyt komikus esketés,
3471   1,  12|                 fölkavarta szívében újra azt a sok keserûséget, ami ott
3472   1,  12|                 egyszerre szívébe nyilallott a rettenetes fenyegetés: »
3473   1,  12|                     kár volt neked akkor azt a tõrt beleverni abba a becsületes
3474   1,  12|                    azt a tõrt beleverni abba a becsületes Wallensteinba...
3475   1,  12|                      Wallensteinba... Kiért? A császár kedvéért. Nézz most
3476   1,  12|                     Nézz most ide!«~És ebben a percben csakugyan benézett
3477   1,  12|              benézett valaki az ablakon, nem a Buttler õse, de a Gergely
3478   1,  12|               ablakon, nem a Buttler õse, de a Gergely kopogott be és kérte,
3479   1,  12|                      hogy tessék kinyitni.~- A méltóságos báró úr üzenteti
3480   1,  12|                  méltóságos báró úr üzenteti a méltóságos gróf úrnak, hogy
3481   1,  12|                      tessék ez éjjelre ebben a szobában maradni, a vacsorát
3482   1,  12|                    ebben a szobában maradni, a vacsorát itt szolgálják
3483   1,  12|                    bólingatott.~- Mondja meg a méltóságos báró úrnak, hogy
3484   1,  12|               nyugodalmas jóéjszakát kívánok a méltóságos báró úrnak.~Ezzel
3485   1,  12|                      igen hosszú levelet írt a Piroskának, amely így kezdõdött:~»
3486   1,  13|                 JÓZSI~Mikor Dõry beinvitálta a folyosóról a gyanútlan Buttlert
3487   1,  13|                     beinvitálta a folyosóról a gyanútlan Buttlert a kancelláriába,
3488   1,  13|              folyosóról a gyanútlan Buttlert a kancelláriába, a papot künn
3489   1,  13|                    Buttlert a kancelláriába, a papot künn hagyta a másik
3490   1,  13|           kancelláriába, a papot künn hagyta a másik juristát mulattatni,
3491   1,  13|            szenvedélyes disputába bonyolódék a két, tudományokban versatus
3492   1,  13|           fiatalember.~Szóba jött ugyanis az a nyegle divat, amit akkor
3493   1,  13|                     de egyebütt is fölkaptak a nemesurak. Az pedig abból
3494   1,  13|                     pedig abból állott, hogy a felvidéki úri familiák körülbelül
3495   1,  13|                     bizonyosan.~No hát ezzel a két nyelvvel is lehetett
3496   1,  13|               nyelvvel is lehetett flancolni a paraszt elõtt. Ha tót faluban
3497   1,  13|                       Ha tót faluban laktak, a magyar nyelvet hozták be
3498   1,  13|                     konzerváló nyelvül, hogy a cselédek ne értsék, ha magyar
3499   1,  13|                 magyar faluban laktak, akkor a tót nyelv lett otthonos
3500   1,  13|                      tót nyelv lett otthonos a családban.~- Efféle nyavalyákba