Rész, Fejezet

 1   1,  1 |    fölszedte őket, és azzal mulatta magát, hogy nézegette, szaggatta.
 2   1,  1 |        Szóval élt, és jól megszedte magát a nép zsírján. E percben
 3   1,  1 |    parasztfurfangon aztán elnevette magát a báró, és elbocsátá békén
 4   1,  2 |          Buttler János - mutatta be magát a nagyobbik, a véznább.~-
 5   1,  2 |          asszonykorában beszélte ki magát), s amit beszéltek, az is
 6   1,  2 |             A baronesz kiigazította magát:~- Legalább valószínû.~-
 7   1,  3 |                A beteg? - neveti el magát a báró édesdeden - amott
 8   1,  3 |     aminõnek az öreg Izsépy képzeli magát gárdista korából. Lakott
 9   1,  4 |             már ilyen útra elszánta magát, legalább mondott volna
10   1,  4 |            nagy könnyedséggel tudta magát tájékoztatni a szellemek
11   1,  4 |           tud egy vén katona. Tenné magát, hogy a szimat erejével
12   1,  4 |     felszállt a kocsijába, s átadta magát mardosó gondolatainak. Lassankint
13   1,  5 |          hogy a pálinkafõzésre adja magát. De minthogy a közönséges
14   1,  6 |             mit igyekezzem? - fogta magát, kezdett visszamaradni.
15   1,  6 |       csinálják.~Erre aztán megadta magát az egykori rozsólisfõzõ,
16   1,  6 |               hiszen mi nem bántjuk magát. (Közelebb lépett hozzá.)
17   1,  6 |     múzeumban. Mindig úgy képzeltem magát, hogy valami gombostûre
18   1,  6 |          múlva.~Horváth meghajtotta magát, ez a figyelem kedvesen
19   1,  6 |             No de ki is tombolhatta magát ez a kultusz, kivált a gouvernante-okon,
20   1,  7 |          egyszerre csak meggondolta magát, hogy az okosabb enged,
21   1,  7 |         Piroskának száz fát, s csak magát csalná meg, ha valamely
22   1,  7 |            el nem veheti - bátorítá magát -, a remény megmarad még
23   1,  7 |            volt. Nemegyszer kellett magát megbiztatnia húsvét másodnapján,
24   1,  7 |            forogni, aztán lehajítja magát az épület tetejérõl, leugrik
25   1,  7 |            címen, hogy rosszul érzi magát. De szabad-e neki visszafordulnia?
26   1,  7 |             levágnák se. Megerõsíté magát e gondolatban, s mint egy
27   1,  8 |           ebben a ruhában szégyenli magát. Ó, Éva, Éva, te bohókás
28   1,  9 |             majdnem halálra nevette magát e levélen, melyet az új
29   1,  9 |           élõt hozott a napvilágra, magát õérette a halálnál beváltotta.~
30   1,  9 |        pedig csakugyan gálába vágta magát, szépen megcsinálta a divatos
31   1,  10|         Buttler -, helyettesíthette magát. Ott van a csimpánz.~- Ah,
32   1,  11|           rossz stilisztának tartja magát, amely tulajdonság nem fordul
33   1,  11|          mesgyéjére jutott, sietett magát kiigazítani.~- Pedig lássa,
34   1,  11|          Buttlerrel. A bor kiütötte magát rögtön a hártyafinom arcbõre
35   1,  12|        apósod lesz.~Buttler kitépte magát a kezébõl.~- Ejh, uram,
36   1,  12| ellenállhatatlan ösztönével vetette magát Dõryre.~- Megfojtalak, meghalsz
37   1,  12|      fordítani a tévelygését.~Tette magát, mintha kellemetlenül lepõdnék
38   1,  12|             Buttler nem nevezte meg magát, még kevésbé csodálkoztak
39   1,  12|        szavakkal, hogy adja meg már magát, amire az nem is felelt,
40   1,  12|            együtt.~Buttler rángatta magát, de hasztalan. Dõry a csuklónál
41   1,  12|       Jószerencse, Dõry összeszedte magát és hirtelen átnyalábolta
42   1,  13|            A pap így-úgy nem hagyta magát, hogy azt mondja, kimutatja,
43   1,  13|         meglepetésében.~- Hol veszi magát itt, hol madár se nem járja?~
44   1,  14|            még rosszabbul is, ha õt magát is becsukták volna valahova.
45   1,  14|             lendítéssel áthajította magát a szomszéd fára. Hanem a
46   2,  1 |       nevetséges figurának tartotta magát mezítelen lábbal, mert most
47   2,  1 |      egy-két lépés, és künn találta magát az országúton. Szabad volt,
48   2,  1 |          ollózni.~Bernáth elnevette magát, s megbiztatván a derest,
49   2,  2 |              hogy maradjon távol, s magát alázatosan meghajtván az
50   2,  2 |          nimbusa.~De Fáy nem hagyta magát kizavarni az »egymásutánból«.~-
51   2,  3 |        kedves bátyám! Hol veszi itt magát?~Az öreg meghátrált az ölelés
52   2,  3 |          kézdörzsölgetve hajtogatta magát.~- Gratias ago, domine spectabilis.
53   2,  3 |            ilyen merényletre szánta magát, bizonyára jól megrágta
54   2,  3 |              csak egy hét óta tudta magát nagykorúnak, de még nem
55   2,  5 |        pedig ugrásközben beleszúrta magát a karóba. Jaj, milyen felfordulás,
56   2,  6 |             uram, ha nem az - védte magát Márton. - A gróf kabátját
57   2,  6 |     táblabírája, ádáz haragban veti magát a szegény jámbor Gribyre,
58   2,  6 |         férfias akaratával megrázta magát, s megint olyan lett, aminõnek
59   2,  7 |            kérdé, hetykén illegetve magát az urak előtt.~- Azt még
60   2,  7 |     võlegénytõl, illegeti-billegeti magát elõtte, majd nekiszilajodik,
61   2,  9 |            én azt mondanám, hogy én magát uradalmi asztalosnak alkalmazom,
62   2,  9 |            a környékén is, de ahová magát tenném, ott már megint más
63   2,  9 |            megyei esküdtnek adta ki magát), neszelni kezdett, mint
64   2,  9 |     besurrant, aztán térdre vetette magát elõtte:~- Eljöttem, kedves
65   2,  9 |             nyúzás közben veszi föl magát ennyire. A szabólegény vézna
66   2,  11|           hogy ki és hogyan kívánja magát neveztetni.~Ezzel fölkapott
67   2,  11|  mélyedhessen el, hogy kipanaszolja magát elõtte. Leült vele szemben
68   2,  11|         harasztja is. Mikor kisírta magát, megkönnyebbült. Isten megalkuszik
69   2,  12|           az utcára, inkább kitette magát a napszúrásnak. Szóval,
70   2,  12|             tímárlegény elkiáltotta magát:~- Ez ám a gyönyörûséges
71   2,  13|           fejét, mintha szégyenlené magát, aztán halkan rebegte:~-
72   2,  13|            mintha meggondolta volna magát, hamiskásan hunyorított
73   2,  13|            Buttler gróf úgy viselte magát az esküvõnél, ahogy a võlegények
74   2,  13|          megtévelyedett ifjúnak, ki magát Buttler grófnak nevezi;
75   2,  14|            gondolj. A leány kisírja magát. Semmi szükség a könnyekbe
76   2,  15|          deres bajszát, és egyenest magát a kísértetet szólította
77   2,  15|       pusztán dísz, a földhöz vágta magát, sírt, könyörgött Zsiguskámnak,
78   2,  15|           csodálatos módon elszánta magát, eb az élet, makk a tromf,
79   2,  17|            csak taktikából lopta be magát a Buttler-kastélyokba, meghúzódott
80   2,  17|    megfenyegeté, mondván:~- Viselje magát tisztességesen, hallja az
81   2,  17|              minduntalan beleütötte magát valami politúros bútorba,
82   2,  17|         azért jött, hogy kijárhassa magát egy kicsit. Enni sem igen
83   2,  17|            nyelt Tóth uram, megadta magát sorsának, és elgondolkozott,
84   2,  18|         amellyel az áldást adta, õt magát lovak farkához kötni, és
85   2,  18|      nagyasszony mélyen meghajtotta magát, Piroska pedig, aki ma elõször
86   2,  20|       Buttler szenvedéllyel vetette magát e küzdelembe. Most igazán
87   2,  22|         virágos gallyt, legyezgette magát vele.~- És csak így egyedül
88   2,  22|             tépáz engemet is, amely magát, de mindig azt gondolom,
89   2,  22|             szeret annyira, mint én magát.~Melle zihált, hangjában
90   2,  22|           Ahelyett hogy védte volna magát, nem szólt egy szót se,
91   2,  22|          hogy átadjam egyszer, mert magát illeti ez. Ez az én egyetlen
92   2,  23|       mondogatta, hogy nem jól érzi magát, szédülései vannak, hogy
93   2,  23|            már olyan rosszul érezte magát a szívére, hogy végrendeletet
94   2,  24|              de nem könnyen engedte magát, sebes léptekkel járt fel-alá
95   2,  24|          mindenki az ablakhoz törte magát.~- Ki jött? Mi jött? Itt
96   2,  24|      szerencsétlen teremtésnek, aki magát nejének nevezte, és minthogy