Rész, Fejezet
1 1, 5 | csiripolják, hogy az a kert Horváth Miklósé, akinek a háza ott
2 1, 5 | a lányai közül.~Az öreg Horváth uram, egyike a leggazdagabb
3 1, 5 | Hogy röviden elmondjuk, Horváth Miklós fiatal korában kémiai
4 1, 5 | szülnek apró kulacsokat.~Horváth Miklóst ellenben nemsokára
5 1, 5 | szerint.~Így pancsolta össze Horváth uram nagy fifikával a rozsólist.
6 1, 5 | de hol vannak a vevõid?~Horváth furfangosan nevetett:~-
7 1, 5 | megjöttek a névsorral, mire Horváth uram furmányos szekereket
8 1, 5 | lajstrom megint megtelt, és Horváth uram furmányos szekerei
9 1, 5 | annyira fölszaporodtak a Horváth uram üstjei, hogy egész
10 1, 5 | hadviselés költségeihez, Horváth Miklós egymaga annyi ökröt
11 1, 5 | szilvából főzte a rozsólist.)~Horváth most már nemesúr létére
12 1, 5 | hát olyan házat építsen Horváth uram, amelyben Rákócziné
13 1, 5 | Valami kis keverék volt ez a Horváth a régi professzorból és
14 1, 5 | Hát jól van, meghallgatta Horváth a fiatalember kérését nyájasan,
15 1, 5 | akkor se volt új, hanem Horváth uram azontúl egyszerre hûvös
16 1, 5 | Mondja meg, kérem, õszintén.~Horváth megfogta a fiatalember kabátgombját,
17 1, 5 | egészbe.~Mikor aztán látta Horváth, hogy semmire se megy, megszabadította
18 1, 5 | ember volt ez a bizonyos Horváth. Már-már azt lehetett hinni,
19 1, 5 | megfejtette a három kérdést, amit Horváth feladott neki, s megkapta
20 1, 5 | szó nélkül megszöktette Horváth Katalint; legalább meggazdálkodta
21 1, 6 | valami királyfinak neveli Horváth uram.~Az apát elfogta az
22 1, 6 | isten nyugtassa meg, s Horváth uram szokott furfangjával
23 1, 6 | Mit mond ön? - hüledezett Horváth. - Hiszen az lehetetlen.
24 1, 6 | madár van.~- Maga, ugye, a Horváth kisasszonyka? Maga az a
25 1, 6 | fehérségébe. Örült az öreg Horváth, és nem gyõzte ismételgetni:
26 1, 6 | látja, hogy a nagyságos Horváth kisasszony van itt?~- Iszen
27 1, 6 | kis fejszéje, hogy az öreg Horváth messzirõl meghallotta.~Mire
28 1, 6 | azt e szavakkal tûzte a Horváth gomblyukába:~- Ilyen lesz
29 1, 6 | Piroskánk hatvan nap múlva.~Horváth meghajtotta magát, ez a
30 1, 6 | az utolsó megolvasás óta.~Horváth úr fölpattant ingerülten.~-
31 1, 6 | Istók - nevetett rajta Horváth -, hiszen nem viszi el a
32 1, 7 | hát ez nem olyan nagy baj; Horváth fölfogadta, ebbõl az egy
33 1, 7 | Társaságba nem vitte a leányát Horváth, Bernáthékkal pedig éppen
34 1, 7 | vezéri buzogányt«.~Az öreg Horváth is a Prónayakkal, Radvánszkyakkal,
35 1, 7 | a gróf meglepetve, hogy Horváth már tudja azt.~- No hát
36 1, 8 | vészjósló fény lobogott.~Horváth gyönyörködve nézte, hogy
37 1, 8 | közmondásokkal.~Az öreg Horváth még csak a szemével se hunyorított.~-
38 1, 9 | szépen énekeljenek stb.~Horváth majdnem halálra nevette
39 1, 9 | megérkeztek a címekre, amelyeket Horváth küldött szét a rokonoknak
40 1, 9 | világ minden melódiája: »Horváth Piroska, Horváth Piroska.«~
41 1, 9 | melódiája: »Horváth Piroska, Horváth Piroska.«~Az asszonynéni
42 1, 9 | titkot, hogy eljegyezte Horváth kisasszonyt. Most másodszor
43 1, 9 | föl valami talányt az öreg Horváth?~- Volt egy, de õ maga fejtette
44 1, 9 | igazságtalan ez ellen a Horváth ellen?~Végre jött a nagyasszony,
45 1, 9 | volt, a lánya elé sietõ Horváth föl sem ismerte a kíséretet,
46 1, 9 | elutazásához.~Piroska sóhajtott. Horváth gépiesen ismételte:~- Igenis
47 1, 9 | leányom - felelte az öreg Horváth.~- Igaz, igaz - jegyzé meg
48 1, 12| honnan fúj a szél. Az öreg Horváth Miklós mesterkedése ez,
49 1, 12| igenis, fogadást szilvási Horváth Piroskának, hogy õt feleségül
50 2, 2 | ajánlom tekintetes és nemzetes Horváth Piroskának, szeretett mátkámnak -
51 2, 3 | ajtó megnyílt, és belépett Horváth Miklós. A fürge, eleven
52 2, 3 | végéig. Közben értesülvén Horváth ittlétérõl, bejött Fáy és
53 2, 3 | újra meg újra megrázva a Horváth kezét -, estére vacsorára
54 2, 3 | Piroskánkat is.~Amire azt felelte Horváth hasonló udvariassággal:~-
55 2, 3 | Hátha soká el nem múlik?~Horváth uram és Fáyné asszonyom
56 2, 3 | Igaz, ez úgy van.~Fáy és Horváth egyszerre kérdezték:~- És
57 2, 3 | elvesztjük.~- Nono - csitítá Horváth Miklós -, kösd meg a szádat,
58 2, 3 | jegyzé meg malíciával az öreg Horváth. - Hát én magam is látom,
59 2, 3 | tudta, mit feleljen, az öreg Horváth odaintette magához, és azt
60 2, 4 | akinek nagyon tetszett a Horváth siettetési skálája, úgyhogy
61 2, 4 | uramhoz, hogy õt informálja, Horváth Miklós a nádori udvarhoz
62 2, 4 | elõtt sírni. Mit szól hozzá, Horváth öcsémuram? Te meg mit prédikálsz,
63 2, 4 | sógornõjének, Fáynénak), hogy Horváth uram is megindult Budára,
64 2, 4 | ígéretekkel jött haza Egerbõl, Horváth Miklós nemkülönben biztató
65 2, 8 | kisasszony beteg s az öreg Horváth Miklós úr nincsen otthon,
66 2, 9 | cselekedtél? Ha az öreg Horváth megtudja, még megharagszik
67 2, 10| tanácskozások Bozoson, az öreg Horváth is eljött vagy kétszer.
68 2, 12| közbekurjantott:~- Vivát Horváth Piroska!~Száz hang utána
69 2, 13| váratlanul belépett az öreg Horváth Miklós.~Kitörõ örömmel fogadták,
70 2, 13| itt van, kedves bátyám!~Horváth hasonló melegséggel ölelte
71 2, 13| arccal, merengõ tekintettel.~Horváth habozott egy percig, aztán
72 2, 13| hozzá, míg Fáy nem mondja.~Horváth barátságosan szorongatta
73 2, 13| engedett, melyet a ravasz Horváth szít benne; mert olyan gyenge
74 2, 13| ama kalandor lutheránus, Horváth, kaparintsa meg gonosz machinációval
75 2, 14| érdekessége is volt a mai napnak. Horváth Miklós sértõnek találta
76 2, 14| kifejezéseket használt felünk, Horváth Miklós irányában a szentszék
77 2, 14| kérdé mohón Buttler.~- Horváth Miklós úr - dadogta és összevacogott
78 2, 15| ez egyszer õt provokálta Horváth uram, hát nem õ a hibás.
79 2, 15| adta elõ a Buttler idilljét Horváth Piroskával. Lelkében ezzel
80 2, 15| meghalt tekintetes úr, a Horváth úr. Esküszöm az élõ istenre,
81 2, 15| urat is meglõtt, mint a Horváth, ne kívánják az õ halálát,
82 2, 18| Melyik leány?~- Ama bizonyos Horváth Piroska.~- Azt mondják,
83 2, 18| alkalommal kegyesen venné, ha Horváth Piroska kisasszony, ki iránt
84 2, 19| aki szintén tudta, hogy Horváth Piroska a nádorhoz hivatalos.
85 2, 21| asztal mellett egyedül ült Horváth Piroska, és éppen almát
86 2, 23| róla, de mindegy), Bornócra Horváth kisasszonyhoz, címereket
87 2, 24| koszorúkat, virágokat. (Bizony Horváth Piroska se törte volna bele
88 2, 25| azonban a következõ tavasszal Horváth Piroska is eladta bornóci
|