Rész, Fejezet
1 1, 1 | vén komornyik meséli, hogy egyszer a vademberek meg akarták
2 1, 1 | méltóságos uram, hogy amit egyszer a téns vármegye elnyel,
3 1, 1 | a szívét kivétetni, s ha egyszer a szívét kiveszik, a lelkiismerete
4 1, 1 | is tudjanak. Mert ha õk egyszer elmúlnak, akkor az élõk
5 1, 1 | az unokája is megérzi, ha egyszer ráakad lepréselve a nagyanyja
6 1, 1 | stammbuchja is van, és ha egyszer stammbuchja van, akkor abba
7 1, 2 | és vezekel a szelleme. Ha egyszer ez a vezeklés véget ér,
8 1, 3 | az a tokaji bor… az már egyszer olyan nedv, hogy mindig
9 1, 3 | veregetett az asztalhoz, míg egyszer csak levált a talpkarimája,
10 1, 4 | volna. És el is mondom, ha egyszer hazajövök onnan.~- Kezet
11 1, 4 | volt itt ma Olaszröszkén egyszer, egy diáknak a porhüvelyében.«~
12 1, 4 | méltóságos uram, mert aki már egyszer nagyot csinál, röstell kicsibe
13 1, 5 | guillotine Párizsban, aki csak egyszer csinált ilyen kirohanást
14 1, 5 | szögletszobájában hált meg egyszer Rákóczi Ferenc, Kaposról
15 1, 5 | szerencséje. Mert ahol már egyszer egy kapitány járt, oda eltalálnak
16 1, 6 | Istenem, mi lesz az, ha egyszer fűzős derekat kap… Mert
17 1, 6 | ahogy akar. De azt még egyszer mondom, hogy vagy a száz
18 1, 6 | csak ritkán a nevelõnõje.~Egyszer éppen olyan napon (a bohókás
19 1, 7 | a jeleket. Végre mit lát egyszer? Valami olyant, amire nem
20 1, 7 | látták egymást, s csupán egyszer beszéltek az erdõben az
21 1, 7 | kedvenc ruhadarabjától, de ha egyszer levetette, többet nem ismert
22 1, 9 | egy kis merénylet. S ha egyszer ezt a mézet megkóstolta
23 1, 9 | leányát veszed is el, ha egyszer a tied, akkor az enyém is.
24 1, 9 | kedves bátyám.~És most még egyszer el kellett mondani a nagy
25 1, 10| csókolta meg a szakácsnét… Egyszer aztán kész volt az ebéd,
26 1, 10| szolgált, erre vonultak egyszer Kassa felé, a generális,
27 1, 10| Larisch), e helyre érve, egyszer csak rákiáltott az ezredre: »
28 1, 11| bonhomiával elõadni kalandjait, s egyszer se mondta Mariskának, hogy
29 1, 12| mint benneteket, kivévén egyszer egy diákot Prágában, fõhadnagy
30 1, 12| helyeden. Mert ami kakast egyszer a róka a szájába vett, azt
31 1, 12| íróasztalra meggyújtva. Aztán még egyszer kiment és behozott egy nagy
32 1, 14| jus gladiit is gyakorolt (egyszer a saját szép feleségét fejeztette
33 1, 14| tapogatózva a fal mellett, míg egyszer egy hang szólalt meg:~-
34 1, 14| mindent csinálhat, csak egyszer künn legyen.~S ettõl a vágytól
35 2, 1 | rogo igazán próbálja meg egyszer, hogy micsoda élvezet az,
36 2, 2 | Csak türelem, türelem. Ha egyszer én a kezembe veszem a te
37 2, 4 | rovást a szívedben, és ha egyszer odajutnál, hogy te többet
38 2, 5 | személyt hozzon ki?~De most az egyszer meg nem juhászkodék a tiszttartó,
39 2, 5 | visszavetett: két durákozó apátúr. Egyszer váratlanul hamarabb jött
40 2, 6 | nagyságú kiégés! Amit én egyszer megmondok, tekintetes uram!
41 2, 6 | olyan lett, aminõnek már egyszer láttuk: csupa acél. Parancsolta
42 2, 7 | egykori dadáját, szóval aki egyszer valamely helyes oknál fogva
43 2, 8 | mások által. Beszéljen már egyszer a ruháról. Nem látja, hogy
44 2, 9 | ládáját, dunyháit. Akkor aztán egyszer csak, senkitõl se búcsúzva,
45 2, 9 | aggodalmasan.~- Gergely pedig egyszer csak keresni kezdi, de már
46 2, 9 | féltem, rám ösmerne. Csak egyszer szállt meg a kísértés.~-
47 2, 9 | fölküldeni a szobalányától. Egyszer aztán én akartam kötni a
48 2, 9 | szemöldökét nevetésre, hogy egyszer csak elõszivárgott a szemébõl
49 2, 10| ragaszkodik ahhoz, akit egyszer erre kiszemelt. De más egy
50 2, 10| Mikor elbúcsúztak, még egyszer megkérdé Zichy uram:~- Hát
51 2, 12| mert ha Pereviczky uram egyszer elment, nem ingyen ment,
52 2, 12| látogatta a Buttler-birtokokat. Egyszer meg is lepte Párdányban,
53 2, 13| Fáy uram káromkodva. - Ez egyszer pattanás képében jött.~Csakugyan
54 2, 13| vagyok.~- De szomorú vagy, ha egyszer mondom, ne légy szamár.~-
55 2, 13| Istenuccse víg vagyok, és ha még egyszer összeszamarazol, itt, a
56 2, 13| meg Buttlert.~- Akihez én egyszer hozzászegõdöm, azt én soha
57 2, 14| lúdpecsenyét le tudom nyelni, de az egyszer kimondott szavamat nem.~
58 2, 15| belemártja a kanalát. De ez egyszer õt provokálta Horváth uram,
59 2, 15| Erre a körülményre még egyszer kihallgatandók - jelentette
60 2, 16| rakhatott volna a nyelve alá.~Egyszer azonban mégis vége lett
61 2, 16| nagyobbodik, formálódik, míg egyszer csak… egy bíbornoki kalap.~
62 2, 17| alszik, ki tudja, hátha még egyszer úrnõnk lesz.« De most már
63 2, 17| õ szíve is közömbös lesz egyszer. És ha aztán közömbös lesz,
64 2, 17| nemsokára reményt, pedig most az egyszer nehezére eshetett, mert
65 2, 18| voltál, szamár!~Biz azt még egyszer el kellett küldeni a nádori
66 2, 20| személyesen érintkeztek.~Még egyszer fölpezsdült a Buttler vére.
67 2, 20| neki is megmondtam.~- Hátha egyszer õ maga hína…~- Azt nem teszi -
68 2, 20| megint volt remény, még egyszer kibújt a nap a fellegek
69 2, 21| Erzsébethez, azt mondta egyszer Piroskáról: »Ha megszólítaná
70 2, 22| megvolt anélkül, hogy csak egyszer is látott volna? Ne szóljon
71 2, 22| hordozom magammal, hogy átadjam egyszer, mert magát illeti ez. Ez
72 2, 22| nézetéhez, hogy a nagy Napóleon egyszer csak itt toppan.~- Meghalt
73 2, 22| még itt »ramazuri«, csak egyszer az a gyerek megnõjön! Mindennap
74 2, 22| nagyon érdekeset beszélnek. Egyszer a Piroska keze járt élénkebben
75 2, 23| porcelánnak az a sorsa, hogy egyszer a szobaleány összetöri.~-
76 2, 23| néhányszor az õsszel, de most az egyszer nem oda szállt, mert (s
77 2, 23| Csodálatos vágya támadt, hogy még egyszer meglássa és hogy még egyszer
78 2, 23| egyszer meglássa és hogy még egyszer szemtõl-szembe szóljon ahhoz
79 2, 23| Megnézem az urunkat még egyszer.~Vidonka elhozta a mindenféle
80 2, 24| érkezõ kocsik zaja. Még egyszer utoljára begördültek az
81 2, 25| a kis újhelyi diák, aki egyszer valamikor a Tóth uram csirkéit
82 2, 25| volna, mert titok, csak egyszer a feleségének nyilatkozék
|