Rész, Fejezet
1 1, 1 | csibukszárból, aztán így szólt jószívűen:~- Van egypár
2 1, 1 | odatette, anélkül, hogy szólt volna róla az urának. Hát
3 1, 1 | nyílik ki! Mikor a tárogató szólt, vagy a véres kardú vitéz
4 1, 2 | Bárcsak ne tette volna - szólt János gróf szomorú mosollyal -,
5 1, 2 | pezsdítő hangokra.~- Istenem - szólt -, de remek egy fordítás!~
6 1, 3 | csak a harmincadik évéig szólt. Azon túl mind csak öregasszony
7 1, 3 | Nem érdemes említésre se - szólt. - Bizonyosan a kucsmagombától
8 1, 3 | rá, Gyurka (ez a hajdúnak szólt, ki két boros cilindert
9 1, 3 | tud róla, és bánkódik? - szólt közbe Borhy õrnagy.~- De
10 1, 4 | de nem árult el semmit - szólt a leány halkan.~A tisztelendõ
11 1, 4 | eltépett skartétára.~- Semmi - szólt fölismerve a röszkei pap
12 1, 4 | Szállítsák haza a holttestet - szólt aztán -, itt nem forog fönn
13 1, 4 | gyilkosságról.~- Az sült ki - szólt Dõry ridegen -, hogy ön
14 1, 5 | adja férjhez.~- Ah, uram - szólt a fiatalember elszomorodva -,
15 1, 6 | Ne féljen, kisasszony - szólt hozzája szelíden -, hiszen
16 1, 6 | bajusznak.~- Ó, dehogy - szólt Piroska nevetve, és lehajolt
17 1, 6 | Most aztán bezzeg másképp szólt a fejsze. Recsegett-ropogott
18 1, 6 | hogy vannak, kisasszony - szólt a kis Zsiga sértõdve -,
19 1, 6 | sok. Ugyan, kisasszony - szólt haragosan Fridához -, nem
20 1, 6 | No, hol az a fejsze? - szólt oda, a lóval elvégezve dolgát. -
21 1, 7 | segítsenek rajtunk.« Megvetõleg szólt oda egy spártai: »Ejh, minek
22 1, 8 | Uram, tekintetes úr - szólt lázasan, tompán, szinte
23 1, 8 | annyira bántotta, de mégse szólt, várta lázasan kóválygó
24 1, 8 | tudom apácska, nem tudom - szólt csöndesen, fojtott hangon.~
25 1, 8 | szégyenlem, de úgy szégyenlem - szólt elhalón.~- Hát talán nem
26 1, 9 | úrfi levelével. Bozosra szólt a levél a Buttler tiszttartójához,
27 1, 10| keszkenõvel. Ez a Jánosnak szólt. Volt olyan ügyes, hogy
28 1, 10| õnekik is jó lábuk van. Így szólt az öreg Bernáth utasítása.~
29 1, 10| Bizony nemigen van - szólt a vendéglõs elgondolkozva -,
30 1, 12| is vagyok, úgy is van - szólt az öregúr fejét ingatva -,
31 2, 2 | másrészt, mert a muzsika szólt odabenn, s a nyitott ablakokon
32 2, 2 | tárva-nyitva hagyta, és így szólt, maga is whisthez akarván
33 2, 2 | öcsém.~- Jóféle ír vér - szólt közbe Fáy István -, mert
34 2, 2 | gyámfiával.)~- Hát a leány se szólt hozzád? - kíváncsiskodott
35 2, 3 | papirosra, egypárszor közbe is szólt: »nagyon szép«, »ej no«, »
36 2, 3 | a discipulusok.~- Ohó - szólt aztán. - A tanúkat iszen
37 2, 3 | gazdálkodtam neked, fiam - szólt kevélyen -, hogy akár színaranyból
38 2, 3 | elszakítja, Kövy gúnyosan szólt a tanítványához:~- Ebben
39 2, 5 | küldtem.~Krok egy szót se szólt, csak hunyorgatott azokkal
40 2, 8 | mindjárt.~- Ez már szerencse - szólt Fáy, megelégedetten petyegtetve
41 2, 9 | szeret és nem mást? Mi? Nem szólt semmit. No, látod, fintyi-fantyi,
42 2, 10| melynek az utolsó két sora így szólt:~Sein Kopf und Herz wird
43 2, 10| is disputált, egy szót se szólt. Mikor elbúcsúztak, még
44 2, 11| keresztelőt jelent.« Senki se szólt. Féltek a szörnyű csendhez
45 2, 11| tántorgó lépéseivel, s így szólt tompán:~- De az úrnõ nincs
46 2, 12| felülve, keserû humorral szólt a párdányi prefektusához,
47 2, 12| között.~- Ne beszélj! - szólt Fáy. - Csak talán nem?~-
48 2, 12| Parasztleánynak öltözve - szólt megdicsõült arccal. - Meg
49 2, 13| indulva.~- Az lehetséges - szólt a fiskus.~- Igaz-e, amit
50 2, 13| ittas emberé.~- Nem, nem - szólt azután csüggedten, karjait
51 2, 14| jöttünk, uram!~- Kutykuruty! - szólt a kést letéve. - Hát mi
52 2, 14| érzékenység, semmi picsogás - szólt közbe az öreg Fáy mogorván. -
53 2, 16| egyet a burnótjából, és így szólt fojtott hangon:~- Tekintve,
54 2, 17| leveleket, de Buttlernek nem szólt felõlük semmit. Azon volt,
55 2, 17| éppen aranyból kell lennie - szólt Tóth uram, mialatt megizzadt
56 2, 18| másvilágra.~- Persze, persze - szólt elgondolkozva -, ha az illetõ
57 2, 18| Jöjjön közelebb, gyermekem! - szólt a fõhercegasszony egyszerûen,
58 2, 18| megkérdezni.~- Hát kérdezzék meg - szólt a fõhercegasszony kegyes
59 2, 19| horgasztotta le a fejét.~- Tudtam - szólt tompán, és nem látszott
60 2, 20| nekem mást ígért, érsek úr - szólt a gróf haragosan.~- Bocsássa
61 2, 20| informálva.~- Ah, értem - szólt a gróf gúnyosan -, én is
62 2, 21| Összerezzent, de semmit se szólt, nem szeretett gyöngeséget
63 2, 21| Maga megijedt tõlem - szólt Piroska szemrehányóan. -
64 2, 22| kísértet úr tehát éhes? - szólt Piroska pajzánul.~- Tegnap
65 2, 22| hogy védte volna magát, nem szólt egy szót se, a zsebébe nyúlt,
66 2, 22| már tudja meg maga is - szólt élénken, lázasan, ábrándosan -,
67 2, 22| meghazudtolni Buttlert, csak ennyit szólt:~- És ha meghalt volna is,
68 2, 22| A pitvarban aztán így szólt nagy dölyfösen Tóth uram:~-
69 2, 23| kettyenését.~- Van nyitva! - szólt, és hirtelen elugrott onnan,
70 2, 23| össze.~- Semmi, semmi - szólt tompán. - A halál megrendítõ.
71 2, 23| ért vele, tekintetes úr? - szólt a vállát ide-oda vonogatva -
72 2, 25| legenda. Nem az õ hibája, nem szólt õ senkinek másnak, dehogy
73 2, 25| senkinek másnak, dehogy szólt, a világért se szólt volna,
74 2, 25| dehogy szólt, a világért se szólt volna, mert titok, csak
75 2, 25| nyíláson:~Buday uram ekképpen szólt volna Bóthhoz, zordon hangon,
76 2, 25| kerék forgott, egyszersmind szólt a muzsika is.~
|