1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2838
Rész, Fejezet
1001 1, 9 | vették, csak amikor az inasok az égõ gyertyákat hozták az
1002 1, 9 | az égõ gyertyákat hozták az asztalra. Ettõl aztán megijedt
1003 1, 9 | szabadságukat. Minélfogva az egész Bernáth-család fölkerekedett,
1004 1, 9 | vendégeket, de Piroska mellõl az öregúr még most se akart
1005 1, 9 | folytonosan zsörtölõdött az úton:~- Itt van ni, az utolsó
1006 1, 9 | zsörtölõdött az úton:~- Itt van ni, az utolsó este is elmúlt, és
1007 1, 9 | törte meg most a csöndet az öreg Bernáth az égre nézve,
1008 1, 9 | csöndet az öreg Bernáth az égre nézve, hol a csillagokat
1009 1, 9 | gépiesen ismételte:~- Igenis az elutazáshoz.~- Megint árva
1010 1, 9 | árva leszek - folytatta az öreg Bernáth melankolikus
1011 1, 9 | egészítette ki Piroska az elõbbi parancsát.~- Nekem
1012 1, 9 | sokáig lesz leányom - felelte az öreg Horváth.~- Igaz, igaz -
1013 1, 9 | összekopogtatta õket, mintha az õsök csontjai mozdultak
1014 1, 10| s élvezte egész hazáig az illatát. Otthon a vánkosa
1015 1, 10| Otthon a vánkosa alá tette, s az a kendõ adta föl neki a
1016 1, 10| adta föl neki a témákat az álmodozáshoz; eszméket iszen
1017 1, 10| eszméket iszen adhatott az álomhoz és adott is, de
1018 1, 10| úrnõjét… és a kis úrnõ meg az álmodozó uraság együtt éltek
1019 1, 10| Egyszer aztán kész volt az ebéd, János gróf leült az
1020 1, 10| az ebéd, János gróf leült az asztalhoz, felkötötte az
1021 1, 10| az asztalhoz, felkötötte az asztalkendõt a nyakába,
1022 1, 10| hát csakugyan kinyílt az ajtó. És úgy tetszett neki,
1023 1, 10| Zsiga úrfi már fütyörész az ámbituson.~Szomorú biz ez,
1024 1, 10| jó lábuk van. Így szólt az öreg Bernáth utasítása.~
1025 1, 10| Bernáth utasítása.~Aztán az is milyen szerencsétlenség,
1026 1, 10| Pedig bizonyosan ott állna az ablaknál Piroska. De hát
1027 1, 10| Buttler-családon átok fekszik.~Bizony az egész úton bús, pedig eloszlik
1028 1, 10| beavatkozást. Õ is süt, az is csipdes, õ maga kicsalja
1029 1, 10| erre jön éjjel a hideg, és az is megpróbálkozik a fehér
1030 1, 10| körülötted. Képzelõdõ vagy, ez az egész.~- Aztán, látod, nem
1031 1, 10| iszunk estére egy nagyot az öreg báróval. Már látszik
1032 1, 10| mit gondolsz, miféle leány az a Dõry Mariska?~Gróf Buttler
1033 1, 10| hangosan ostorával, összeomlott az egész bájos alak.~A vidék
1034 1, 10| megspékelt óriási nyúlgerinc.~Az öreg kocsis hátrafordult,
1035 1, 10| egyszer csak rákiáltott az ezredre: »Tisztelegj!« s
1036 1, 10| császár lenne. De ér is az annyit, mint egy császár.~
1037 1, 10| a szekerére felültetvén az asszonyt, a gyerekeket,
1038 1, 10| sógornõjét meg azoknak a rajkóit, az utolsó már csak a saroglyába
1039 1, 10| holtig arról csúfolnák.~- No, az igaz lehet - hagyta rá Zsiga
1040 1, 10| hagyta rá Zsiga úr, sõt még az Istók kocsis is, az utóbbi
1041 1, 10| még az Istók kocsis is, az utóbbi megjegyezvén:~- Hanem
1042 1, 10| abban aztán nincsen semmi.~Az már más, a kocsis mellé,
1043 1, 10| féloldalt fordulván, hogy az úrfiakkal beszélhessen.~
1044 1, 10| nemesek rangját, elõkelõségét az arisztokratikus megyékben.
1045 1, 10| jelzett, mint ami volt. Az emberek bele voltak bolondulva
1046 1, 10| alatt ültek, azoknak csak az árnyék kellett; a Lehoczkyak,
1047 1, 10| de két lovon sohase ment. Az derogált volna. Két lovon
1048 1, 10| lehetett, de azért, még az elsõ két generáción legalább,
1049 1, 10| egy marokkal magasabb, az ostorhegyen egy ficánkoló
1050 1, 10| patriarchálisabb legyen, az egész lócsalád együtt van,
1051 1, 10| csengettyûvel a nyakában, az anyja után.~- Hát van-e
1052 1, 10| csak azt nem vesszük, hogy az anyósom meghalt azóta.~-
1053 1, 10| kívül is, azért tevém, mert az õ ajándéka volt mindenem.« »
1054 1, 10| mámika, nem illik pedig az ajándékot visszaadni«, amire
1055 1, 10| egyszeriben úgy elrántott az ágya mellõl a plébánosunk,
1056 1, 10| mintha ott se lettem volna.~- Az itteni plébános? Az, akit
1057 1, 10| volna.~- Az itteni plébános? Az, akit a Dõryéknél ismertünk
1058 1, 10| ismertünk meg a múltkor?~- Igen az, mert a szomszéd község
1059 1, 10| A fõbíró úr kiadta neki az utat. Úgy látszik, nem jól
1060 1, 10| harmadnapja két pandúr lesi az úrfiakat a falu végén az
1061 1, 10| az úrfiakat a falu végén az országútnál, hogy ha akarják,
1062 1, 10| belepotyognak minden ételbe, amióta az anyja meghalt; én csak megeszem,
1063 1, 10| én csak megeszem, mert az ura vagyok, de idegen ember
1064 1, 10| szomszéd házban ott laknak az Izsépyék, két vénkisasszony
1065 1, 10| Izsépyék, két vénkisasszony meg az öregúr. Az egyik kisasszony,
1066 1, 10| vénkisasszony meg az öregúr. Az egyik kisasszony, az Anna,
1067 1, 10| öregúr. Az egyik kisasszony, az Anna, hálószobája ablakában
1068 1, 10| lehet a titkos udvarló. Az egész ház föl van fordulva,
1069 1, 10| emberi lény nem fordul meg az ablak táján, a virág ellenben
1070 1, 10| szálakat szerez, s egy este az ablak alatt hamuval öntött
1071 1, 10| be egy nagyobb tért, hogy az udvarlónak a lába nyoma
1072 1, 10| nézik reggel, és uram fia: az imádónak ott van mind az
1073 1, 10| az imádónak ott van mind az öt ujja a hamuban. (Fíkom
1074 1, 10| hüledezik a kocsis - hiszen ez az úr mezítláb jár.) De még
1075 1, 10| Méregbe jött ennyi pletykára az öreg Izsépy s parancsolá
1076 1, 10| lesbe éjjel, és lõje le az alkalmatlankodót, bárki
1077 1, 10| is fogadott, s a neszre az ablaknál rásütötte a puskáját
1078 1, 10| hidegláz, s azóta se hagyta el az ágyat. A majmot is még mindig
1079 1, 10| utánzott valakit. De kit? Az bizonyos, hogy a háznál
1080 1, 10| vehette a rózsákat ilyenkor?~- Az üvegházból lopta.~- Ej no,
1081 1, 10| ahol kétfelé ágazott el az út, nehogy a diákok talán
1082 1, 10| diákok talán csalafintaságból az egyiken a falut megkerülve
1083 1, 10| türelmetlenül várja már két nap óta az úrfiakat.~Meleg kézszorítások
1084 1, 10| leszállt a kocsiról Tóth uram, az egyik pandúr pedig, nevezetesen
1085 1, 10| zsíros kalap meglibbent az udvarokon, ahol a gazda
1086 1, 10| alázatos volt, és szerette az urakat. A maga uráért pedig
1087 1, 10| rajongott. Azt hitte, hogy az adta neki a földet, a tápláló
1088 1, 10| voltaképpen õ táplálja munkájával az urat. Vannak dolgok, amelyeket
1089 1, 10| amelyeket nem jó megtudni.~Az ura gyámolója, szószólója
1090 1, 10| nem tud megélni.~Hiába, az ármális is csak úgy ért
1091 1, 10| kiáltá eléjük a báró az ámbitusról, széles szalmakalapjával
1092 1, 11| Különösnek látszott, hogy Zsigát az épület másik szárnyába vezette,
1093 1, 11| vendégek ellenben nincsenek. Az is feltûnt Zsigának, hogy
1094 1, 11| szomorúnak tûnt föl, mint az elátkozott kastély a mesékben.~
1095 1, 11| látszottak végigsuhanni az ámbituson, melynek egyik
1096 1, 11| a kalamust maga faragja az ember a penecilusával.~Az
1097 1, 11| az ember a penecilusával.~Az új hajdú esetlen fickó volt,
1098 1, 11| rejtõzködött, de rosszul, az egyik szemére kancsalított,
1099 1, 11| hogy zörögte minden kerék az úton idáig: szeretlek, szeretlek,
1100 1, 11| szép szerelme, mert már az ebédhez sürgetnek, pedig
1101 1, 11| észrevette, hogy szinte az udvariatlanság mesgyéjére
1102 1, 11| majd megtudja. - S ezzel az ebédlõ felé indult.~Kisvártatva
1103 1, 11| mindnyájan együtt ültek az ismerõs asztalnál, ti. mind
1104 1, 11| mind próbálta csapra ütni az anekdotás hordóját, de ma
1105 1, 11| értenek, semmihez se értenek. Az õ falujokban például van
1106 1, 11| szemét, és még fehérebb lett az arca, mint azelõtt.~- Igyatok,
1107 1, 11| sürgeté õket Dõry. - Csak az a mienk, amit megiszunk.
1108 1, 11| mienk, amit megiszunk. Rövid az élet, hosszú a sír. Igyál
1109 1, 11| rózsa.~- Mindent mondhatnak az ellenségeim, de hogy jó
1110 1, 11| boraim ne volnának, azt még az ellenség se foghatná rám.
1111 1, 11| Most pedig add ki, Gergely, az aranybillikomokat, töltsd
1112 1, 11| színaranyból vert drágaságok az almáriumból, Vitéz Dõry
1113 1, 11| valamikor gyerekek! Megölte az urát. Elvették a poharát.
1114 1, 11| Balassa Menyhárté volt az egyik (gyanús arany, az
1115 1, 11| az egyik (gyanús arany, az ebugatta - mert õkelme rézharangokból
1116 1, 11| rézharangokból szokta veretni az aranypénzt), a harmadikat
1117 1, 11| egy Waldstein-pohár van az asztalán.[7]~Rossz ómen,
1118 1, 11| mintha egy koponya vigyorogna az abroszon.~Nem maradt hát
1119 1, 11| hátra, mint föloszlatni az asztalt, s kimenni egy kis
1120 1, 11| kimenni egy kis friss levegõre az ámbitusra.~Dõry elöl ereszté
1121 1, 11| apám, nagyon szégyenlem.~Az öregnek minden vére a fejébe
1122 1, 11| Hogy miképpen jutsz hozzá, az másodrendû dolog. Beszélnek
1123 1, 11| dolog. Beszélnek majd róla az emberek, azután elfelejtik.~-
1124 1, 11| van egy biztos cinkostárs. Az idõ. Hát ugye nem félsz?~-
1125 1, 11| reszketett, mint a nyárfa.~Az öregúr kiment a diákokhoz.
1126 1, 11| akkor jött oda búcsúzni az Istók kocsis is, aki már
1127 1, 11| hallatszott a kapuajtón. Tehát az ajtó is be van csukva.~Bernáth
1128 1, 11| nézd meg, ki kopog odakünn.~Az egész udvar puszta volt,
1129 1, 11| egyetlen cseléd se mutatkozott az udvaron. Se azok, akik tálaltak,
1130 1, 11| tálaltak, se azok, akik az edényeket elmosogatták,
1131 1, 11| fut át a park fái közt, s az is oly különösen sipít,
1132 1, 11| nagy nehezen cammogott ki az ebédlõbõl, ahol a maradék
1133 1, 11| eltakarításáról gondoskodék. Ez az eltakarítás pedig kétféle,
1134 1, 11| eltakarítás pedig kétféle, de az ördög vigye most a bort!~-
1135 1, 11| Zsiga, s hallotta, hogy az ajtó mégis nyílik, vajon
1136 1, 11| látszott, hogy tudomása van az illetõ jövetelérõl.~Egyszerre
1137 1, 11| Szucsinka plébános úr.~Nem az a régi mosolygós abbé volt,
1138 1, 11| nem látott egyebet ezen az úton, mint a saját karikagyûrûjét.
1139 1, 11| bolond denevér fölreppent az ódon boltozatról, és belevágódott
1140 1, 11| Ejnye, hogy megijesztett az utálatos!~(No, hát majd
1141 1, 11| magában Dõry.)~Elöl ereszté az ajtón, s ott volt a fõbírói
1142 1, 11| székek és dívány képezte. Az egyik falat egy fiókokra
1143 1, 11| telerakva, egész a boltozatig. Az ablaknál állt a fõbíró úr
1144 1, 11| biblia. A lutheránusok erre az utóbbira tették a kezüket
1145 1, 11| szorultságból a »Sibillát, vagyis az álmokat magyarázó könyvecskét«,
1146 1, 11| használta erre a célra.~Az egyik szögletben balták,
1147 1, 11| gonoszság ellen.~- No hát, ez az iroda. Foglalj helyet, édes
1148 1, 11| én jól érzem itt magamat. Az igaz, hogy vannak, akik
1149 1, 11| rosszul érzik magukat. Mert az emberek különfélék. Hanem,
1150 1, 12| gyújts egy másikra, ha az nem szelel. Igazi Nagy-féle
1151 1, 12| olyan ember is meghal, mint az a Nagy.[8] Így ni, most
1152 1, 12| derék embernek tartom.~- Az is vagyok, úgy is van -
1153 1, 12| vagyok, úgy is van - szólt az öregúr fejét ingatva -,
1154 1, 12| különösebbnek ítélte Buttler az elsõnél.~- A kisasszonyról?
1155 1, 12| komolyan beszél; de biz annak az arca szokása ellenére meg
1156 1, 12| meg. - Micsoda karikagyûrû az?~- Egy Horváth-kisasszonyt
1157 1, 12| gratuláció következik. De nem az következett, hanem a báró
1158 1, 12| ha csak eljegyzés volt, az semmi. Az eljegyzés csak
1159 1, 12| eljegyzés volt, az semmi. Az eljegyzés csak egy kis elõ
1160 1, 12| kis elõjáték. Bliktri. Az ember meglát egy szép almát,
1161 1, 12| közelebb van, ezzel oltja el az éhségét. Intelligis-ne amice?~
1162 1, 12| egyáltalában nem értem önt, az ön tréfáját.~- Hogy eszerint
1163 1, 12| kezébõl.~- Ejh, uram, ami sok, az sok! - mondta hevesen. -
1164 1, 12| Jeszenka és Kázsmári, állott az ajtóban fegyveresen, puskáik
1165 1, 12| ki a flegmájából.~- No, az meglehet, de tudod, a palatinus
1166 1, 12| volna szétmarcangolni ezt az embert, nemhogy a nyakába
1167 1, 12| magad, és jó képet vágsz az elkerülhetetlenhez. Ni,
1168 1, 12| kioldódott. Hozd egy kissé rendbe az ünnepélyhez.~Buttler tehetetlenségében
1169 1, 12| a fogait csikorgatta. De az »ünnepély« szó mégis megreszkettette
1170 1, 12| még mindig nem érted? Hát az esküvõhöz, gyermekem. Hiszen
1171 1, 12| egy reménysugárt. (Hja, az emberi ész furcsa szerkezet!)
1172 1, 12| sejteni, honnan fúj a szél. Az öreg Horváth Miklós mesterkedése
1173 1, 12| napot, megírta barátjának az eljegyzést, megkérve, vegyen
1174 1, 12| eltakarni a nyitott rést az eszkamotõrök kiszámított
1175 1, 12| ezüstcsengettyût vett fel az íróasztalról, és meglóbázta.
1176 1, 12| kulcs, s aztán megnyíltak az ajtók kétfelõl. Buttler
1177 1, 12| Mariska baronesz lépett be az egyik ajtón, síri halványan,
1178 1, 12| is, a mamája is, és csak az eleje ilyen kellemetlen
1179 1, 12| kellemetlen ennek meg a vége: az, ami közbül van, az már
1180 1, 12| vége: az, ami közbül van, az már nem rossz.«~A szemközti
1181 1, 12| többé. A pap nem veszi fel az egyházi ruhát olcsó tréfáért.
1182 1, 12| Tudjátok-e, ki vagyok? - kiáltá az egyik õrre, és hátrataszította.~-
1183 1, 12| a deres ellenben ott áll az udvaron vagy a színben,
1184 1, 12| udvaron vagy a színben, az a közel jövõ.~Hát bizony
1185 1, 12| vitték vissza a szobába, az harapott, rúgott, de mikor
1186 1, 12| harapott, rúgott, de mikor az ajtón vitték, elöl lábas
1187 1, 12| kihaltnak látszó épületben. Az emberek szíve kemény volt
1188 1, 12| Volt még benne szemérem.~Az ifjú reszketett az indulattól,
1189 1, 12| szemérem.~Az ifjú reszketett az indulattól, lázban volt,
1190 1, 12| most cselekedtek énvelem, az gyalázat, égre kiáltó bûn,
1191 1, 12| gyalázat, égre kiáltó bûn, én az ellen az Isten és a király
1192 1, 12| kiáltó bûn, én az ellen az Isten és a király nevében
1193 1, 12| hidegen mosolygott, leült az íróasztalhoz, kihúzta annak
1194 1, 12| a levegõbe, aztán azzal az enyelgõ játszi modorral,
1195 1, 12| a võmet lõjem meg. Csak az kellene. Ej, ej, ne tarts
1196 1, 12| szemöldjeivel intett a papnak.~Az egypár lépést tett elõre,
1197 1, 12| rivallt rá:~- Távozzék, ha ön az Isten szolgája, és nem az
1198 1, 12| az Isten szolgája, és nem az ördögé! Mindent semmisnek
1199 1, 12| írta elõ a kérdéseket és az eljárást, jó ódon magyar
1200 1, 12| Ebben volt megállapítva az eljárás sorrendje és mikéntje,
1201 1, 12| Buttler stentori hangon, hogy az még tán a vattán keresztül
1202 1, 12| hozzá hû maradok. Esküszöm az élõ Istenre és a Boldogasszonyra,
1203 1, 12| tisztességes személy« helyett tett az elõírás szerint »jámbor
1204 1, 12| leány vonaglott a kíntól; az öreg érezte, odafutott hozzá. - »
1205 1, 12| Magyarországon.~S ezzel leült az asztalhoz, magára akarván
1206 1, 12| magára akarván erõszakolni az egykedvûséget, elkezdett
1207 1, 12| pipát tömni.~A pap csak az ajkait rágta, de nem felelt.~-
1208 1, 12| átnyújtotta a feleknek, hogy az ujjaikra húzzák.~Buttler
1209 1, 12| magaslatáról tekinteni. Az ördögbe, hisz ez egy nevezetes
1210 1, 12| szörnyûlködni! Híre megy ennek az egész világon s úgy fognak
1211 1, 12| hozták el felsõruha nélkül az ágyából, úgy ahogy volt,
1212 1, 12| szürkeségbe vesztek - s az ablakokba hajló hársfa leveleinek,
1213 1, 12| hársfa leveleinek, melyeket az esti szél mozgatott, a falon
1214 1, 12| benyílóba és két gyertyát hozott az íróasztalra meggyújtva.
1215 1, 12| behozott egy nagy könyvet, az ajtót kulccsal zárta be
1216 1, 12| Hja, a paradicsomnak még az elõkertje is sok stációból
1217 1, 12| adja meg már magát, amire az nem is felelt, csak szítta
1218 1, 12| De Dõrynek nem is kellett az õ lelki leszerelése. Abban
1219 1, 12| tehetetlenekké tegye, mert az egyik kezére szükség volt,
1220 1, 12| eleresztette Dõry, mellbe ütötte az öklével úgy, hogy az öreg
1221 1, 12| ütötte az öklével úgy, hogy az öreg katona hátratántorodott.
1222 1, 12| szemekkel dúlt arccal morogta az eskü-formáit. Jószerencse,
1223 1, 12| fordítottak, végre kimerült az úgyis gyönge, ideges gróf
1224 1, 12| összeesett a bõrszékbe.~Az utálatos Gergely inas átcsoszogott
1225 1, 12| tapasztani kellett volna valamit az uraságnak.~- Meglesz az -
1226 1, 12| az uraságnak.~- Meglesz az - vigyorgott vissza a szüle -,
1227 1, 12| Pedig most már túl volt az elájuláson; megeredtek a
1228 1, 12| a megtörtént házasságot az aranykönyvbe.~- No, most
1229 1, 12| összetépje a hamis okmányt.~De az össze volt törve, megsemmisült
1230 1, 12| apátiával nézte, amint kinyílnak az ajtók és egyenkint távoznak,
1231 1, 12| távoznak, ki erre, ki arra, az örökké emlékezetes jelenet
1232 1, 12| jól csináltuk volna.~Dõry az ujjait petyegette.~- Csak
1233 1, 12| domine reverende, a többi már az én dolgom. Olyan egy pár
1234 1, 12| menni. Csodálkozott, mikor az ajtókat zárva találta, még
1235 1, 12| senki sem felelt, kinyitotta az ablakot, de azt hatalmas
1236 1, 12| amit úgyis megsemmisít az egyházi bíróság. Azaz, hogy
1237 1, 12| egyházi bíróság. Azaz, hogy az egy percig se érvényes.
1238 1, 12| gyûlt. De hiszen megvan arra az orvosság: letérdelt, imádkozott,
1239 1, 12| fenyegetés: »Megbüntetem az apák bûneit hetedíziglen«
1240 1, 12| kedvéért. Nézz most ide, az unokádra... Nézz most ide!«~
1241 1, 12| csakugyan benézett valaki az ablakon, nem a Buttler õse,
1242 1, 12| vacsorát itt szolgálják föl és az ágyat is ide vetik meg.
1243 1, 12| állunk, de azt mondja, még az éjjel így kell lenni.~Buttler
1244 1, 12| úrnak.~Ezzel aztán leült az íróasztalhoz és egy hosszú,
1245 1, 13| fiatalember.~Szóba jött ugyanis az a nyegle divat, amit akkor
1246 1, 13| is fölkaptak a nemesurak. Az pedig abból állott, hogy
1247 1, 13| per longum et latum, hogy az Árpádok is tótul beszéltek.
1248 1, 13| Zsiga úr goromba lett.~- No, az ugyan nem teszi az ablaka
1249 1, 13| No, az ugyan nem teszi az ablaka mögé, de egyebüvé.~
1250 1, 13| tót lányokból, innen van az, hogy nyelvükben a házieszközök
1251 1, 13| szavakra vallanak. És most már az is valószínû, hogy a gyermekeik,
1252 1, 13| gyermekeik, ahelyett hogy az apa nyelvét tanulták volna
1253 1, 13| Lehelékkel, Botondékkal, inkább az anyjuk nyelvén povedáltak.~-
1254 1, 13| csak a kisemberek. Maguk az Árpádok mégse hagyhatták
1255 1, 13| Árpádok mégse hagyhatták el az õsi nyelvet.~- Hát akkor
1256 1, 13| voltak, és mondjuk meg az igazat, tisztelendõ úr,
1257 1, 13| Istvánt nagyon megkörnyékezték az idegen papok, s hamis politikai
1258 1, 13| kedveztek, például, hogy az »egynyelvû nemzet törékeny«.
1259 1, 13| ki, a király utánamondta, az utódok pedig szentül hitték.~
1260 1, 13| tisztelendõ úr fölfortyant:~- Az akkor okos mondás volt,
1261 1, 13| állítom, amit én állítok, az vas. Az Árpádok kétségkívül
1262 1, 13| amit én állítok, az vas. Az Árpádok kétségkívül tótul
1263 1, 13| a Béla semmi egyéb, mint az Albertus név tótra fordítása.
1264 1, 13| fölvilágosodást hirdette.~- Az úrfi, ugye, protestáns? -
1265 1, 13| igaz, hát bizonyítsa be az úr, hogy egyenes hátú volt.~-
1266 1, 13| hadak vezérüknek. Hisz abban az idõben képzelhetetlen egy
1267 1, 13| szemináriumoknak vagyok ellensége, mert az neveli önöket hamisaknak.~-
1268 1, 13| kollégiumnak vagyok ellensége, mert az neveli önöket gorombáknak.~-
1269 1, 13| kréta, fölkelt és megindult az inas után.~Zsiga nagyot
1270 1, 13| titokzatosság, mely ránehezedik az egész épületre. Titok itt,
1271 1, 13| Eh, ostobaság. Hangulat az egész. Ámbár mégis feltûnõ,
1272 1, 13| Egy darabig egyedül maradt az ámbituson, várta, hogy jön
1273 1, 13| De nem mutatkozott senki az egész házban. Azonfelül
1274 1, 13| kertészlak felõl. Mi ördög lehet az?~A kertészház felé indult,
1275 1, 13| hosszú üvegtokokat látott az ablakba támasztva. No, persze,
1276 1, 13| olvasztanak a tûzhelyen. Az üvegtokokban folyékony faggyúnak
1277 1, 13| született valamikor a gyertya. Az üvegtok mindkét végén nyílás
1278 1, 13| mindkét végén nyílás volt. Az alsó nyílás csak olyan piciny,
1279 1, 13| öntötték be a faggyút, s ha az megaludt, a fonálból kanóc
1280 1, 13| a fonálból kanóc lett, az öntelékbõl gyertya. Biz
1281 1, 13| csodálkozának: »Ménkõ esze lehet az imposztornak!«~Az üvegtokokat
1282 1, 13| lehet az imposztornak!«~Az üvegtokokat a kertész kisleánykája
1283 1, 13| hordta ki, s amelyek már az ablakba nem fértek, egyszerûen
1284 1, 13| nézegette felváltva, részint az üvegtokokat, részint egy,
1285 1, 13| csodákat látott. A szalonnát az ember nyelte le, s mégis
1286 1, 13| ember nyelte le, s mégis az üvegpálcákban bukkant elõ (
1287 1, 13| a Vidonkáné, fia.~- Mi az ördög? Te vagy az, ezermester
1288 1, 13| Mi az ördög? Te vagy az, ezermester Jóska? Én kérdezhetném
1289 1, 13| csinálja enyim mamuska?~- No, az megvan. Jó ebédeket fõzött
1290 1, 13| volna Szûz Máriának… no, ami az izé, a szoknyája elé van
1291 1, 13| szoknyája elé van kötve… az övé kötényébe.~- Csak nem
1292 1, 13| Semmit se nem, csak várok, de az is elég teher.~(Ásított
1293 1, 13| hunyorított a szemeivel.~- Az estét.~- Az estét? Minek?~
1294 1, 13| szemeivel.~- Az estét.~- Az estét? Minek?~Vidonka Józsi
1295 1, 13| dolgod van, Józsi, megmondom az anyádnak; és hát mióta vagy
1296 1, 13| anyádnak; és hát mióta vagy itt az uraságnál?~- Tíz naptul
1297 1, 13| nem a legkisebbet, mert az bandzsal, hanem ami elõtte
1298 1, 13| ako lyalyuja! (Gyönyörû az, ifjú uram, mint a liliom.)
1299 1, 13| hallottuk, hogy agyonittad az eszedet.~Bernáth csak kötekedett
1300 1, 13| kitalált, órát csinált, az összes kerekeket, az óra
1301 1, 13| csinált, az összes kerekeket, az óra minden ezer apró ízecskéjét
1302 1, 13| végére egy-egy követ, s az óra járt és pontosan mutatott,
1303 1, 13| Aztán tele volt ötletekkel, az önmagától járó szekeren
1304 1, 13| is már sok ilyen talentum az országban, de abból vajmi
1305 1, 13| Vidonka Józsi még jól járt, az öreg Bernáth méltányolta
1306 1, 13| de legtöbbször elvesztek az ilyen istentõl megáldott
1307 1, 13| megáldott parasztzsenik, kik az amerikai föltalálókkal vetekedhettek
1308 1, 13| Vidonka Józsefet bántotta az úrfi lenézõ véleménye, sértõdve
1309 1, 13| magadra fogod. Látod, örülne az anyád, ha elmondanám neki,
1310 1, 13| okozok neked? Majd adna nekem az anyád.~- Szegény mamikám!
1311 1, 13| vagy a teteje lemássza az aljára, ahogy akaródzik.~-
1312 1, 13| szerkezetet csináltam, ami az egyik szobát fölemeli a
1313 1, 13| hallottakon.~- És melyik az a két szoba, amit így kellett
1314 1, 13| munka. Kár, hogy nem látta az ifjú úr.~- És ki lakik most
1315 1, 13| erõszakkal húz fel hozzá az instrumentum. Amelyik annyiba
1316 1, 13| Amelyik annyiba került. Az ördög értsen ilyet! Hát
1317 1, 13| értsen ilyet! Hát nem tud az a mamlasz a maga lábán felmenni?~
1318 1, 13| szájam, csak talán nem maga az az izé… mi?~De már erre
1319 1, 13| csak talán nem maga az az izé… mi?~De már erre nem
1320 1, 14| álmodik.~Bernáth végigjárta az ismerõs lakosztályt, kinyitogatott
1321 1, 14| nem nyelte el a föld ezt az egész háznépet?~Egyszerre
1322 1, 14| hogy hallucináció.~De ha az õ hangja, akkor a földszintrõl
1323 1, 14| börtönökül szolgált, mikor még az elsõ építtetõ, egy Krucsay,
1324 1, 14| és még cselédek se lakták az alsó helyiségeket. Bernáthnak
1325 1, 14| amellyel a perlekedõ felek az egész lakosztályt elárasztják,
1326 1, 14| egy hang szólalt meg:~- Ki az?~Bernáth odább ment a hang
1327 1, 14| lövök - hallatszott ismét az elõbbi hang.~- Bernáth Zsigmond
1328 1, 14| Bernáth.~- Menjen vissza az úrfi, itt most semmi keresete!~
1329 1, 14| minden részlet beillett az óriási csíny rovátkáiba.
1330 1, 14| a võlegény ott töltötte az éjszakát… Ó, istenem, istenem,
1331 1, 14| csak hagyod löketni ide-oda az embereket, engedve a sorsukban
1332 1, 14| és dühösen taszította meg az egyik pandúrt.~- Bemegyek,
1333 1, 14| pandúrt.~- Bemegyek, ha az ég a pokollal szakad is
1334 1, 14| mert mindjárt elbánunk az úrral.~Az egyik pandúr,
1335 1, 14| mindjárt elbánunk az úrral.~Az egyik pandúr, Kázsmári,
1336 1, 14| letette a földre, ahogy letesz az ember egy fazekat vagy kancsót,
1337 1, 14| még gúnyolódott is hozzá az akasztófáravaló.~- Hopsza
1338 1, 14| Három esztendeig szopta ez az anyját, szörnyû kemény keze
1339 1, 14| változtatott:~- Jó emberek nézzék az Istent, beláthatják, hogy
1340 1, 14| Hiszen magyarok. Hát nekem ez az egyetlen jó cimborám került
1341 1, 14| kedves barátaim. Nem arról az oldalról kell nézni az esetet,
1342 1, 14| arról az oldalról kell nézni az esetet, amelyrõl maguk látják.
1343 1, 14| Hanem azt kell venni, hogy az én barátomat egy szép leányka
1344 1, 14| vagy szerettek már valakit az életükben, tudom, hogy jók,
1345 1, 14| humorizált Jeszenka -, még az imént egy-egy falut akasztott
1346 1, 14| már két húszassal akarja az ifjú úr lenyomni.~- Meg
1347 1, 14| régen vagyunk szegények. Az ember szeretné megpróbálni
1348 1, 14| másik sort is, hanem hát az a baj…~- Mi?~- Hogy mikor
1349 1, 14| Nem tehetünk mi semmit az úr ellen, azért csak menjen
1350 1, 14| ellen, azért csak menjen az úrfi isten hírével, és hagyjon
1351 1, 14| de csak úgy, hogy ezalatt az egyik kezét az egyik pandúr
1352 1, 14| hogy ezalatt az egyik kezét az egyik pandúr fogja, a másik
1353 1, 14| pap a stólával, mialatt az öreg Dõry tartotta Jánost
1354 1, 14| tornyában megszólalt búsan az esti harang, apró csillagok
1355 1, 14| apró csillagok gyulladoztak az égen és a falusi viskók
1356 1, 14| kapu be volt zárva, úgy az ajtaja is, hiába feszegette,
1357 1, 14| kiszabadítani a barátját. De az okosság azt súgta neki,
1358 1, 14| viseltek a nadrág alatt az urak is), összekötötte valami
1359 1, 14| hangot se fogott fel, pedig az esti szél onnan fújt.~A
1360 1, 14| oldózott meg a nyakán, s az egyik a Dõry-kertbe pottyant,
1361 1, 14| mellett, szerencsésen átesett az Izsépy fundusra.~Túlról
1362 2, 1 | nehogy úgy lépkedjen, mint az ars poeticában a jambus
1363 2, 1 | malum omen. Most már mi az ördögöt csinálhat ő János
1364 2, 1 | kalappal még mindig valaki az ember, de ha csizma nincs
1365 2, 1 | mezítlábos ember. Végiggondolt az emberiség történelmén, és
1366 2, 1 | innen! Nesztelenül lépkedett az Izsépy-kerten végig, s anélkül
1367 2, 1 | hogy valaki látta volna.~Az udvaron nem volt tanácsos
1368 2, 1 | világítva. Zsiga bepillantott, s az egyik Izsépy-kisasszonyt
1369 2, 1 | Izsépy-kisasszonyt látta, aki az asztalon egy kis fehér mopszlival
1370 2, 1 | kalandja, bizonyosan ez az az ablak. Ellenállhatatlan
1371 2, 1 | kalandja, bizonyosan ez az az ablak. Ellenállhatatlan
1372 2, 1 | hasznavehetetlen csizmáját az ablakba tegye, csodálatos
1373 2, 1 | lépés, és künn találta magát az országúton. Szabad volt,
1374 2, 1 | Tóth uram kocsmája felé. Az utca göröngyei, kavicsai
1375 2, 1 | vándorlólegény.~Tóth uramnál csak az egyik ablak volt világos,
1376 2, 1 | õkegyelme, mikor bekopogott az ablakán. A vendéglõsné az
1377 2, 1 | az ablakán. A vendéglõsné az ágy szélén feküdt és csibukozott,
1378 2, 1 | melletti helyet tartotta fönn az urának.~- Ki az odakünn? -
1379 2, 1 | tartotta fönn az urának.~- Ki az odakünn? - s kinyitotta
1380 2, 1 | odakünn? - s kinyitotta félig az ablakot.~- Én vagyok, az
1381 2, 1 | az ablakot.~- Én vagyok, az egyik diák.~- Ó, no! Ezerbõl
1382 2, 1 | felette csodálkozék, hogy az mezítláb van.~- Hja, nagy
1383 2, 1 | elbeszélte sorjában Tóth uramnak az eseményeket. A derék férfiú
1384 2, 1 | szomszéd szobában. Pedig ebben az egész dologban a pap a diabolus
1385 2, 1 | meglássuk, ha élünk.~Mert az ilyen nem sokáig maradhat
1386 2, 1 | bizony gondolom, rogo. Mert az emberek nem követnek el
1387 2, 1 | volna, rogo, ha a múltkor az én csirkémet eszik meg.
1388 2, 1 | ejnye, és mit akar most már az úr csinálni?~- Mindenekelõtt
1389 2, 1 | hány katonája és ágyúja van az úrnak?~- Nincs nekem egy
1390 2, 1 | megtudná Dõry úr, hogy én az úrnak csizmát adtam, holnap
1391 2, 1 | a faluból; lovat se adok az úrnak, hanem mondok egy
1392 2, 1 | van felakasztva a szögön, az istállóban.~- Hogy én lopjam
1393 2, 1 | tudni fogjuk, hogy volt, és az úr vissza is küldheti a
1394 2, 1 | hátamat megkenni, úgyis ez az egy élvezetem van már a
1395 2, 1 | mikor a hátamat kenik, az úr addig elbújik a söntésbe,
1396 2, 1 | egyszer, hogy micsoda élvezet az, ha az embernek a hátát
1397 2, 1 | hogy micsoda élvezet az, ha az embernek a hátát dömöckölik.
1398 2, 1 | hozzá. Sine qua non. De az nekem mindig van. Ej, ezek
1399 2, 1 | ezek a papok! Nem megy ki az eszembõl.~Bernáth ráállt
1400 2, 1 | sikerült látatlanul kiosonnia az istállóba, ahol mindent
1401 2, 1 | Ung is kapott valamit, az igaz, hogy cserébe a szinnai
1402 2, 1 | szinnai járásért. Hiszen az emberek ott is megmaradtak,
1403 2, 1 | de legalább nem jártak az újhelyi megyegyûlésekre.
1404 2, 1 | újhelyi megyegyûlésekre. Mert az a nagy sárga megyeház a
1405 2, 1 | fuvarostól.~A fuvaros elmondta az összes friss híreket, hogy
1406 2, 1 | most is ott van (no, ezt az Isten küldte oda, örvendezett
1407 2, 1 | Cserepes uramat.~- Nem, mert az uradalmi tiszttartóhoz szállt,
1408 2, 1 | éppen reggeliztek, s íme, az egyik szemet vet a hagymákra,
1409 2, 1 | hagymákra, odasompolyog az ablakhoz, elemeli onnan,
1410 2, 1 | isten nevében.~- No, hogy az ördög vigye el a gyomrukat!~-
1411 2, 1 | a tekintetes úr. És hát az a furcsa - csodálkozék Cserepes
1412 2, 1 | jó urat. Hogy ím értesült az alispán úr a betegségérõl,
1413 2, 1 | Tudniillik a vicispánnak van az a szép négy lova?~- Ühüm.
1414 2, 1 | némák a kakasok mindenütt.~Az öregúr még nem aludt, fönn
1415 2, 1 | lódobajt, kitekint vala az ablakon, de minthogy a szemei
1416 2, 1 | világított meg két faggyúgyertya. Az öregúr homlokán zöld ernyõ
1417 2, 1 | ami nem is csoda, mert az öreg tüszkölt, káromkodott,
1418 2, 1 | hogy két pandúrral várat az úton, már akkor nem kellett
1419 2, 1 | odamenni, mert már akkor gyanús az a nagy vendégszeretet. Aztán
1420 2, 1 | mocsár ez.~S ezzel kezdte az öregúr kikapcsolni a nadrágját,
1421 2, 1 | õket a nyitott ablakon át az udvarra, mintha nem is volnának
1422 2, 1 | föltette a kalapját, elõkereste az ezüst kacsafejet ábrázoló
1423 2, 1 | No hát most már gyerünk az alispánhoz, mert periculum
1424 2, 1 | periculum in mora; még most az éjjel brachiumnak kell kimennie
1425 2, 1 | kimennie Röszkére.~Künn az elõszobában a saját csizmáit
1426 2, 1 | avas hájjal kenegetvén, az öreg inas, Baksa Máté, egykori
1427 2, 1 | inas szörnyû nagyot hallott az ágyúszóhoz szokott füleivel -,
1428 2, 1 | érted-e? Hadat viszünk az éjjel valaki ellen. Ez nem
1429 2, 1 | azt, hogy nyugodtan alszom az ágyban. No, hát mit csinálok
1430 2, 1 | úr most nyugodtan alszik az ágyban.~- Kiváltképpen való
1431 2, 2 | látszik, még fönn vannak az alispánék!~Sok jel mutatta.
1432 2, 2 | Messzirõl lehetett látni, hogy az ablakok még világosak. Menyecskék,
1433 2, 2 | keresztül nem szaladt volna az urak fülein. Természetes
1434 2, 2 | perdítették, megforgatták az úti porban, míg csak valami
1435 2, 2 | szét nem tolta a »szálát«. Az uradalmi épület kapujában
1436 2, 2 | csintalan pajkosságoknak, mert az ablakokból kiszûrõdõ fénynél
1437 2, 2 | fénynél immár látni lehetett az ábrázatokat, ami pedig fõbenjáró
1438 2, 2 | ami pedig fõbenjáró vétség az incselkedéshez és a szerelmi
1439 2, 2 | kocsisokkal, inasokkal - akik ott az egész vármegye úri szennyesét
1440 2, 2 | szennyesét mosták pipaszóval az istállók körül. Nagy úr
1441 2, 2 | gyilkosság hozta most Patakra, az csak összeesett az eljövetelével;
1442 2, 2 | Patakra, az csak összeesett az eljövetelével; minden év
1443 2, 2 | akik kísérték vagy eljöttek az ilyen »összeröffenésekre«,
1444 2, 2 | aztán egész nap a csiszárság az udvaron, csaklizás, válogatás,
1445 2, 2 | Ghillányiak, Szemerék, az óriás termetû Bodó-ikrek (
1446 2, 2 | fehérnépek. A csörgõk csörögtek, az asszonyi szívek dobogtak.
1447 2, 2 | mint õsszel a snepfek, az inkarnátus kártyások is.
1448 2, 2 | inkarnátus kártyások is. Az ilyen összejöveteleknél
1449 2, 2 | Patakon lesz. Vandernath gróf, az Ibrányiak, Pilisy, Vékei
1450 2, 2 | tekintetes Balásházy Ambrus, aki az uradalom kontójára vendégelte
1451 2, 2 | zöld szobában, amelyben az uradalom pénze volt aranyokban,
1452 2, 2 | játék, erõsen lecsüngtek már az üstökök a homlokokba, és
1453 2, 2 | mikor váratlanul megnyílt az ajtó, és Fáy uram, mint
1454 2, 2 | aki nem akarja, tartsa föl az ujját, és õ semmisnek fogja
1455 2, 2 | valakit agyonütni.~Maga az alispán is lecsapta a kártyákat,
1456 2, 2 | is voltak (Fáy István és az alispán anyja testvérek
1457 2, 2 | anyja testvérek voltak), de az öregúr komolyan intett a
1458 2, 2 | magát alázatosan meghajtván az alispán színe elõtt, így
1459 2, 2 | eljegyzett mátkája vala.~- Ki az? - kérdik egyszerre tízen
1460 2, 2 | fejével játszik - vágott közbe az alispán.~Szavai fönségesen
1461 2, 2 | nem hagyta magát kizavarni az »egymásutánból«.~- Nevezett
1462 2, 2 | szörnyûség! - kiáltott fel az alispán - Ki tette ezt?~-
1463 2, 2 | ezt?~- Történik pedig ez az istentelenség Röszkén, Dõry
1464 2, 2 | éjjel, Pista bácsi - aggódik az alispán -, egy mágnás háza
1465 2, 2 | egy mágnás háza ellen!~- Az Isten éjjel is ébren van,
1466 2, 2 | ébren van, alispán úr, tehát az igazságnak se szabad aludni.~
1467 2, 2 | igazságnak se szabad aludni.~Az alispán valósággal megszeppent,
1468 2, 2 | mint a Szirmayak rákja, és az asztalra csapott hevesen.~-
1469 2, 2 | lesz brachium, vagy pedig az úr nem lesz többé alispán.
1470 2, 2 | Erre aztán beadta a derekát az alispán, elkezdte csitítani,
1471 2, 2 | tetszett mondani, miszerint az Isten éjjel is ébren van;
1472 2, 2 | szolgabíró, Kandó és Palóczy, meg az esküdtek, Puky, Draveszky.
1473 2, 2 | Legott fogassanak!~A sors - az igazi rossz gibic - egészen
1474 2, 2 | egy partner, összeomlott az egész osztó, keverõ és gusztáló
1475 2, 2 | Általában rettenetesen lehangoló az, hogy a kártyázók milyen
1476 2, 2 | csöndben a lovak patái alatt.~Az urak kocsin mentek. Fáy
1477 2, 2 | urak kocsin mentek. Fáy az alispánnal ült, az elõülésen,
1478 2, 2 | Fáy az alispánnal ült, az elõülésen, de befelé fordulva
1479 2, 2 | földet, melyet õ aztán átönt az emberekbe, mert nem irigy,
1480 2, 2 | nem irigy, jó és szelíd. Az erdõk is a szerelemrõl zúgtak,
1481 2, 2 | szállt, és pajkosan megitatta az orrokat. Minden édes volt
1482 2, 2 | Minden édes volt és lágy. Az ég is változni kezdett keleten,
1483 2, 2 | arra jön aztán nemsokára az arany tányér.~- Pirkad -
1484 2, 2 | tányér.~- Pirkad - mondta az alispán.~- Siessünk, siessünk! -
1485 2, 2 | botolva a rögökben.~- Ki az? - kérdé az alispán.~- Ez
1486 2, 2 | rögökben.~- Ki az? - kérdé az alispán.~- Ez Buttler. Bizonyisten,
1487 2, 2 | No ez derék! - szuszogott az alispán, nagy lélegzetet
1488 2, 2 | leugrottak a kocsikról, maga az alispán is eleibe sietett,
1489 2, 2 | matrimonium, domine frater?~Az ifjú bágyadt szemeiben megjelent
1490 2, 2 | érintettem.)~- Dicsõség adassék az istennek az égben - fohászkodott
1491 2, 2 | Dicsõség adassék az istennek az égben - fohászkodott föl
1492 2, 2 | Rendben vagyunk - jelenté ki az alispán olyan megelégedett
1493 2, 2 | és amíg bele nem harap az ember, még a görög is visszaveszi.
1494 2, 2 | fölbontja a szentszék. Lárifári az egész. Nem veszett itt el
1495 2, 2 | kalapod, János öcsém. Ide ülj az én kocsimra, elférsz még
1496 2, 2 | értem. Piócák voltak rajtam az éjjel, és rosszul dugtam
1497 2, 2 | segített magán, miközben az alispán kiadta a visszafordulási
1498 2, 2 | volt egy lovasembert kérni az alispántól, akitõl levelet
1499 2, 2 | adott át neki, melyen ez az ódon címirat állt: »Ezt
1500 2, 2 | levelet? - kérdé Fáy.~- Az éjjel.~- Ott a fogságban?~-
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2838 |