1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2838
Rész, Fejezet
2001 2, 10| falu menyecskéit, ámbár az elõrelátó rusznyáktól, aki
2002 2, 10| ne a fundamentum, nehéz az asszonyt elszeretni.~Nemcsak
2003 2, 10| a megye elõkelõ nemesei, az Oroszok, Petrovayak, Ajtayak,
2004 2, 10| vadászathoz, a kártyához és az iváshoz. Ez pedig jó volt
2005 2, 10| is becsalogatták, úgyhogy az õszi megyei gyûlésen föl
2006 2, 10| tudnám megmondani, melyik az erõsebb.«~A megyegyûlés
2007 2, 10| után is még folyton tartott az ováció. Sõt, csak most kezdõdött.
2008 2, 10| éjfél felé is ott ültek az urak, kipirosodva, nekilendülve, »
2009 2, 10| több folyt, és minden tószt az ifjú grófot ünnepelte. Nincs
2010 2, 10| csak egy liliom hiányzik az asztalfõrõl. Egy liliom,
2011 2, 10| lehetett a napot elsikkasztani; az igaz, hogy ma sem lehet,
2012 2, 10| a százados fákat, rázta az ablakokat. A víz beszivárgott
2013 2, 10| ablakokat. A víz beszivárgott az ablakon s egy csomó inas
2014 2, 10| váratlan sokasága miatt az összes házi nép segédkezett,
2015 2, 10| utána a hatalmas falakat, az asztalon táncoltak a csészék
2016 2, 10| valami nehéz kocsi járt be az udvarra.~- Menjen csak ki,
2017 2, 11| volt, sárgás foltot képezve az abroszon, egyenesen feléje
2018 2, 11| uram most szakította föl az ajtót, s ez okozta az első
2019 2, 11| föl az ajtót, s ez okozta az első zajt. A tiszttartó
2020 2, 11| megnyúlt, ijedt arccal, de az ajtó vidékéről nemigen mert
2021 2, 11| feszülten várta, hova dől el az úr elhatározása, halkan
2022 2, 11| födelük alá jön, legyen az idegen rabló, koldus vagy
2023 2, 11| egy lélegzetre üríté ki az egészet.~Buday uram közelebb
2024 2, 11| s így szólt tompán:~- De az úrnõ nincs egyedül, méltóságos
2025 2, 11| megmondja-e ilyen nyíltan az egész világ fülébe.~- Vele
2026 2, 11| is mondjam csak? Vele van az úgynevezett »okos asszony«
2027 2, 11| Újhelybõl.~De erre szedte is az irháját Buday uram, mert
2028 2, 11| roppantak össze egyszerre az összes illedelmi korlátok.
2029 2, 11| egyszerre kicsiklandozta az emberekbõl az állatot, az
2030 2, 11| kicsiklandozta az emberekbõl az állatot, az irigyet, aki
2031 2, 11| az emberekbõl az állatot, az irigyet, aki titkon örül
2032 2, 11| megtudni, a fecsegõt, akinek az oldalába a közlékenység
2033 2, 11| a finomabb érzésûek csak az asztal alatt, de a cinikusabbak
2034 2, 11| odakünn, s néha besüvítette az ablakon: Hehehe, öt hónap!
2035 2, 11| ablakon: Hehehe, öt hónap! Az óra is megváltoztatta a
2036 2, 11| merényletének indoka, a sietség, az õrült erõszak és minden,
2037 2, 11| gyalázat, örök gyalázat! Az õsapák, a páncélos, sisakos
2038 2, 11| Hát mit szólsz ehhez?« Az óriási termetû Buttler György
2039 2, 11| megmozdította dárdáját, egyenesen az õ testének irányozva.~Reszketett,
2040 2, 11| képzelõdés. De ha fölkelne az a mocsoktalan György vitéz
2041 2, 11| a másik kezében. Bizony az se mozdul, az is csak festve
2042 2, 11| kezében. Bizony az se mozdul, az is csak festve van. Oh,
2043 2, 11| hörgött, feje zúgott. És az õsapák a György szavára
2044 2, 11| volna venni egyet. De ezek az urak kicsavarnák a kezébõl.~-
2045 2, 11| levelet írok a szobámban az ügyvédemnek errõl a kellemetlen
2046 2, 11| Távozzatok!~Kinyitotta az íróasztal fiókját, abban
2047 2, 11| megkeresni. Mélyen alul hevert az írások közt, izgatottan
2048 2, 11| egyszerre csak fölépül ebbõl az egy színehagyott, csipkézett
2049 2, 11| színehagyott, csipkézett pehelybõl az egész harasztnak a hajdani
2050 2, 11| hajdani alakja. Ó, istenem, ez az a fehér szegû, melyet az
2051 2, 11| az a fehér szegû, melyet az elsõ papírhajó hozott a
2052 2, 11| bornóci kis patakon, ez az a fehér pántlika, amellyel
2053 2, 11| fehér pántlika, amellyel az elsõ levél volt összekötve.
2054 2, 11| most, mikor én ölni megyek? Az utamba akarsz állni? A pisztolyomat
2055 2, 11| maradj otthon, ne menj az erdõbe, mert ott baj ér.
2056 2, 11| jelentésem csak most is az lehet: Ne mozdulj, mert
2057 2, 11| összerezzent. Valaki kopogott az ablakon. Remegve tekintett
2058 2, 11| Hogy didergett szegény az õsz csípõs hidegben. Az
2059 2, 11| az õsz csípõs hidegben. Az ablakba menekült, de az
2060 2, 11| Az ablakba menekült, de az esõ ott is paskolja, belül
2061 2, 11| pisztolyt, kinyitotta neki az ablakot. A madár besurrant,
2062 2, 11| jóságos nõi arcot, melyet az átellenes falról vitt át
2063 2, 11| falról vitt át oda a tükör, az édesanyját, Fáy Máriát,
2064 2, 11| mosolyra látszott kihasadni az õ fölizgatott képzeletében,
2065 2, 11| képzeletében, és hallani vélte az édes hangját is:~»Ó, fiam,
2066 2, 11| igézet alatt megfordult, hogy az eredeti festményben mélyedhessen
2067 2, 11| elõtte. Leült vele szemben az íróasztal elõtti székbe,
2068 2, 11| madonnájának hû másolata. Éppen az a fönséges homlok, az a
2069 2, 11| Éppen az a fönséges homlok, az a tiszta szem, ami a másik
2070 2, 11| fölakasztva, hogy egymás felé van az arcuk fordítva, mintha látnák
2071 2, 11| másikat; azt mondaná:~- Az én fiam viselte a keresztet.
2072 2, 11| Buttlerné azt felelé:~- Az én fiam is viseli. Õ is
2073 2, 11| Így dicsekedne a két anya.~Az ifjú gróf szemébõl kibuggyant
2074 2, 11| fogyott, mint ott künn az ég felhõje.~Leborult az
2075 2, 11| az ég felhõje.~Leborult az asztalra. Sírt, sírt sokáig
2076 2, 11| pisztoly is nedves lett, az elfonnyadt szegfû harasztja
2077 2, 11| megkönnyebbült. Isten megalkuszik az emberrel, nedvért nedv.
2078 2, 11| nyerített a »Parázs« ló az udvaron, a gróf átment szürke
2079 2, 11| Egy fecske van bezárva az írószobámba, legyen kérem
2080 2, 11| Patakra, Fáy Istvánhoz.~Az öreg nagy pulykaméreggel
2081 2, 11| Miért nem dobtad ki azt az asszonyt? Most már mehetsz
2082 2, 11| vagy ha meg akarod csókolni az egynapos Buttler-kisasszonyt.
2083 2, 12| Ami ezentúl következik, az egy vég nélküli vergődés
2084 2, 12| vergődés és küzdelem.~Beborul az ég, mindjárt reggel, a napot,
2085 2, 12| kibukkan és sütni fog. Mihelyt az első felhő nem előlget neki.
2086 2, 12| férkőznék.~Ez dióhéjban az egész szomorú történet.~
2087 2, 12| folyton, míg végre megjön az este, a nap leszáll… itt
2088 2, 12| este, a nap leszáll… itt az éjszaka.~Még szerencsés
2089 2, 12| volt megtartható, mert az elnöklő érseknek hirtelen
2090 2, 12| kanonokok ijedtükben, hogy az érsek meg van mérgezve,
2091 2, 12| minden, mint a karikacsapás.~Az új tárgyalást most már januárra
2092 2, 12| januárra tûzték ki.~Ebben az esztendõben azonban igen
2093 2, 12| a másik termést. Ez volt az egyik furcsaság.~A másikat
2094 2, 12| egyik furcsaság.~A másikat az egész világ tudja. Hogy
2095 2, 12| összes öregembereit - úgyhogy az érsek az akkori szokás szerint
2096 2, 12| öregembereit - úgyhogy az érsek az akkori szokás szerint minden
2097 2, 12| híván a város aggastyánait az úgynevezett »fehér ebédhez«,
2098 2, 12| ez gyilkos tél volt! És az igazi egri öregek között
2099 2, 12| tüskét kivesz a lábból, az meggyógyítja a lábat és
2100 2, 12| tüskét, hogy ne látszassék, az nem gyógyítja meg a lábat,
2101 2, 12| lábat, hanem megbetegíti az egész testet és még a saját
2102 2, 12| ingének elejét, melyet abban az idõben »sápodli«-nak neveztek.
2103 2, 12| Megcsaltak, kiraboltak, futnak az ezreseimmel!~Azután a szívéhez
2104 2, 12| gonddal és mûvészettel, az érvek csoportosításával
2105 2, 12| érvek csoportosításával az egész támadási tervet, õ
2106 2, 12| Õ ismerte a fogantyúkat az egyes bírákhoz, tanúkhoz,
2107 2, 12| ideje is alig volt, hogy az aktákkal és a tényekkel
2108 2, 12| éppen a hársfák alatt ült az udvaron és a kutyájával
2109 2, 12| gyermeket a dajkától, és ott az udvaron a kavicsban bocsátkozék
2110 2, 12| õrült.~S ezzel sietve ment az istállók felé, befogatott,
2111 2, 12| Ferenchez:~- Mégis jó, ha az embernek annyi kastélya
2112 2, 12| a városban a pör iránt. Az utcán zsúfolva állott a
2113 2, 12| utcán zsúfolva állott a nép az érseki palota elõtt, hogy
2114 2, 12| Aki nem jutott ablakhoz, az kijött az utcára, inkább
2115 2, 12| jutott ablakhoz, az kijött az utcára, inkább kitette magát
2116 2, 12| napszúrásnak. Szóval, zsúfolva volt az utca úgy, hogy lovas pandúrok
2117 2, 12| rendet.~Legelõbb jött maga az asszony, négy csellengõs
2118 2, 12| csinos, nyúlánk teremtés, az arcán leeresztve a fátyol,
2119 2, 12| kellett jönni. Mária mellett az öreg Dõry ült, fehér szalmakalapját
2120 2, 12| Kutykuruty! - sziszegte az apa, a szakállát rágcsálva. -
2121 2, 12| föld alatt.~A kocsi megállt az érseki palota elõtt, ahol
2122 2, 12| Egy szakállas jogász, aki az érseki kapuhoz támaszkodék,
2123 2, 12| Hát mi a fittyfenét akar az a gróf, ha még ez se elég
2124 2, 12| már roskadozott, mikor ez az önkéntelen bók visszaadta
2125 2, 12| gorombáskodásból, a bántó röhejekbõl ez az egy szó vált ki rokonszenvesen.
2126 2, 12| szemétboglyából, a tetejére tenné, és az lenyomná, láthatatlanná
2127 2, 12| lenyomná, láthatatlanná tenné az egész boglyát. Örült neki.
2128 2, 12| künn a kocsiját, és letépte az ajtókról, a hámokról az
2129 2, 12| az ajtókról, a hámokról az ezüstös Buttler-címereket.
2130 2, 12| nászéj hajnalán léptek be az új házasok szobájába, a
2131 2, 12| ismerte a nép. Azok is, akik az ügy részleteibe jobban be
2132 2, 12| kukták, szakácsok szorongtak az õ fehér habitusaikban, lepénysapkáikban.~
2133 2, 12| A következõ két szekéren az urasági banda vonult be,
2134 2, 12| narancsszínû nadrágban, az oldalán egy rézkürt, ez
2135 2, 12| minden élõ lélek térjen ki az útból, mert nagy úr közeledik.
2136 2, 12| nemrégen Napóleon ellen az inszurrekcióban, csakhogy
2137 2, 12| vertek fel. De hát akkor az volt az úri dolog. A nagyobb
2138 2, 12| fel. De hát akkor az volt az úri dolog. A nagyobb por.
2139 2, 12| legnagyobb úr is úgy nyelte, mint az ambróziát. Jó lehetett,
2140 2, 12| õket; a lélegzete állt meg az embereknek a gyönyörûségtõl.~
2141 2, 12| embereknek a gyönyörûségtõl.~Maga az uraság kocsija azonban teljesen
2142 2, 12| s puha begyûrt kalapot. Az egész öltözete nem ért annyit,
2143 2, 12| két kulaccsal a nyakában. Az egyik kulacsban forrásvíz
2144 2, 12| forrásvíz volt, a másikban bor. Az elsõt néha útközben is meg
2145 2, 12| forrásoknál, s mégis utolérni az urakat. Ezért kapta az apród
2146 2, 12| utolérni az urakat. Ezért kapta az apród a leggyorsabb lovat.~
2147 2, 12| jött: Bernáth Zsiga ült az egyikben a hevesi uradalmi
2148 2, 12| ugrott ki és keresztülfutott az úton éppen a Buttler kocsija
2149 2, 12| meglúdbõrzött a teste.~- Az ördög van benne, kedves
2150 2, 12| tõle! - nevetett Fáy. - Nem az ördög az. Bizonyosan mondom
2151 2, 12| nevetett Fáy. - Nem az ördög az. Bizonyosan mondom neked.
2152 2, 12| aki már állítólag beszélt az ördöggel. Azt kérdezte tõle: »
2153 2, 12| jelensz meg?« Mire azt felelte az ördög: »Mindig olyanban
2154 2, 12| nem jelent rosszat. Van az ördögnek elég esze, édes
2155 2, 12| fölismerték Buttlert, fölharsogott az éljen-zúgás és lázas morajlással
2156 2, 12| Szinte reszketett bele az érseki palota. A szentszék
2157 2, 12| kalapjaikat lengették, a nõk az ablakokból a kendõiket lobogtatták.
2158 2, 12| a kendõiket lobogtatták. Az egész város ittas volt a
2159 2, 12| fölkiáltott:~- Piroska!~Az az ismerõs, édes arc villant
2160 2, 12| fölkiáltott:~- Piroska!~Az az ismerõs, édes arc villant
2161 2, 12| egy percre, azok a szemek, az a mosoly, de milyen különös
2162 2, 12| Csak talán nem?~- De õ az! Parasztleánynak öltözve -
2163 2, 13| TÁRGYAL~Most megállt a kocsi az érseki palota bejáratánál,
2164 2, 13| tárgyalás, méltóságos uram.~- Ki az elölülő? - kérdé Fáy.~-
2165 2, 13| elölülő? - kérdé Fáy.~- Az auditor.~- És nem az érsek?~-
2166 2, 13| Az auditor.~- És nem az érsek?~- Az érseknek a lába
2167 2, 13| auditor.~- És nem az érsek?~- Az érseknek a lába fáj, valami
2168 2, 13| csizmát húzni.~- No hát itt az ördög! - fakadt ki Fáy uram
2169 2, 13| sercegett rajtok a zsír az izzó hőségben: pedig el
2170 2, 13| mindenféle praeservativákkal, az ablakok rácsai közé friss
2171 2, 13| a forróságot enyhítsék, az asztalon jégbe hűtött víz
2172 2, 13| Jánost hallgatták ki, aki az őszinteség meggyőző erejével
2173 2, 13| meggyőző erejével mondta el az esküvő történetét, nagy
2174 2, 13| szemeiből egyszerre elröppent az aluszékonyság, amint ezek
2175 2, 13| megsuhogtak.~- Mi a neved? - kérdé az auditor.~- Gróf Buttler
2176 2, 13| felelte volna-e Buttler gróf az esketõ plébános kérdésére,
2177 2, 13| Annyira meg voltam indulva.~- Az lehetséges - szólt a fiskus.~-
2178 2, 13| ezt.~- Hát igaz-e, hogy az esküvõnél jelen volt tanúk
2179 2, 13| Én nem láttam!~- Hát az igaz-e, hogy midõn az esketõ
2180 2, 13| Hát az igaz-e, hogy midõn az esketõ lelkész kezeiteket
2181 2, 13| szentszék.~- Mire alapítod ezt az álláspontodat, lányom?~-
2182 2, 13| akképpen felelgetett, mintha az elõbb kérdéseket tett volna
2183 2, 13| Ferencnét, Gulyás Istvánt.~Az auditor intett a vicenótáriusnak,
2184 2, 13| szentsége, hogy általuk az igazság forrását megízlelhessük.~
2185 2, 13| forrását megízlelhessük.~De az igazságnak ezen megízlelése
2186 2, 13| válópöröknek. Apró, mélyen az arcba benõtt szemeik villogva
2187 2, 13| próbált lehajolni, fölfogá az elalélt testet s fülét lehajtá
2188 2, 13| ellenben egy kis vizet locsolt az arcába, mire a szép asszony
2189 2, 13| Latronem!~- Leányom - mondá az auditor szelíden -, talán
2190 2, 13| betanult komédia - vélte ez is, az is), a pap vallomása, a
2191 2, 13| fogadások történtek, szóval az egész város a pör körül
2192 2, 13| is begördült a városba. Az éhség leleményes. A Miskolcon
2193 2, 13| nagy mecénás vala, mindjárt az elsõ nap megvásárolta, ami
2194 2, 13| eljátszaniok a darabot. És minthogy az összes Egerben õgyelgõ nemesség
2195 2, 13| tuszkolásra kiálltak a középre az Erzsi szolgáló meg a Zsuzsika,
2196 2, 13| Zsuzsika, s Örzsi elkezdé az elsõ jelenetet, melyben
2197 2, 13| nem bírt tovább menni. - Az urak a hasukat fogták nevettükben,
2198 2, 13| mikor váratlanul belépett az öreg Horváth Miklós.~Kitörõ
2199 2, 13| palatinustól levelet adott át az érseknek ma délután.~- Személyesen
2200 2, 13| most este jelenti, hogy az érsek elhagyta titokban
2201 2, 13| nekirontott:~- Piroska itt van.~Az öregúr zavarba jött, ötölt-hatolt,
2202 2, 13| Ugyan, hogy jutnak ilyenek az eszedbe?~- Láttam.~- A szemed
2203 2, 13| Fridával, és álljanak ki az utcára. Seregélynek szõlõn
2204 2, 13| keresztbe fordultak, mint az ittas emberé.~- Nem, nem -
2205 2, 13| igenis, a többi…~- Hiszek az Istenben - jegyzé meg áhítatosan
2206 2, 13| utasítá a vicenótáriust az elnöklõ vikárius, hogy berendeltessék
2207 2, 13| tárgyalások rendjébõl. Úgy, hogy az esküdtszéki eszméknek harmatcsöppje
2208 2, 13| harmatcsöppje voltaképpen az egyház ítélkezése módján
2209 2, 13| legrégibb idõktõl, mert az elnök meg szokta kérdezni
2210 2, 13| Fuchs Xavér Ferenc érsek (az Isten áldja meg haló porában)
2211 2, 13| még tisztábban hozta ki az egyházi törvényeknek ezt
2212 2, 13| Buttler gróf úgy viselte magát az esküvõnél, ahogy a võlegények
2213 2, 13| szentatyám, semmi hiba. Úgy állt az ott, mint a kezes bárány.~
2214 2, 13| mint amilyen igaz, hogy az én arcom nem fal. Milyen
2215 2, 13| vala.~Fiscus: Hogyan van az, te asszonyszemély, hogy
2216 2, 13| Szimáncsiné (zavartan): Hogy az én fülemben? Nem emlékszem
2217 2, 13| vattát tett a fülébe. De hogy az én fülem fájt-e, vagy a
2218 2, 13| aberrat a via recta. (Ez az ördöngõs személy letért
2219 2, 13| ördöngõs személy letért az igaz útról.)~- Az ördög
2220 2, 13| letért az igaz útról.)~- Az ördög botlott meg benne -
2221 2, 13| találja vágni a kantárját.~Az auditor generalis összeráncolta
2222 2, 13| mint egy varangyos béka. Az apró szemeit behunyta, mintha
2223 2, 13| faláról mogorván néztek le rá az egri püspökök, egyik-másik
2224 2, 13| Mintha egyenesen õt nézné az okos, fekete szemeivel.~
2225 2, 13| Buttler palotájában, melyre az érsek is hivatalos volt
2226 2, 13| ki a fiatal fõúr, mintha az Ezeregyéj csodálatos lakomáiból
2227 2, 13| éjbe benyúlt, csak maga az érsek ment el mindjárt ebéd
2228 2, 13| megcsókolva Buttlert kétfelõl az orcáján. »Kedves fiam« szólította -
2229 2, 13| érdekes tanút hallgattak ki; az öreg Dõryt, aki olyan ártatlan,
2230 2, 13| becsületes képpel tudta elmondani az egész esemény lefolyását,
2231 2, 13| azzá válik, kinek-kinek az ujja alatt, amit az éppen
2232 2, 13| kinek-kinek az ujja alatt, amit az éppen gyúrni akar. Igen
2233 2, 13| machinációval a fejedelmi vagyont az õ leánya számára az én leányomtól,
2234 2, 13| vagyont az õ leánya számára az én leányomtól, arra is vállat
2235 2, 14| TIZENNEGYEDIK FEJEZET~AZ OSTOBA ÓLOM~Még Kázsmárit
2236 2, 14| azért voltak odaállítva az ajtóhoz, hogy esetleg felek
2237 2, 14| be a kancelláriába, ahol az esketés folyt. Így utasították
2238 2, 14| szõtt színjátéknál, ahol az egyik jelentés elhomályosítja
2239 2, 14| tegnap bizonyosnak látszott, az már a másik nap abszurdum.
2240 2, 14| a párbajról mondjon le, az semmi, a párbaj nem veszedelmes,
2241 2, 14| trancsírozott nagy kedvteléssel az ebédlõben.~- Hozott isten! -
2242 2, 14| a kést letéve. - Hát mi az?~- Ön állítólag sértõ kifejezéseket
2243 2, 14| libacombba.~- Láthatják az urak, hogy a lúdpecsenyét
2244 2, 14| lúdpecsenyét le tudom nyelni, de az egyszer kimondott szavamat
2245 2, 14| Barkóczy a fejével bólintott.~- Az is álláspont, de akkor mint
2246 2, 14| rozsólis palackot hajítunk az egymás fejéhez, s az, aki
2247 2, 14| hajítunk az egymás fejéhez, s az, aki nem talál, megszûnik
2248 2, 14| sem bánom, és majd küldök az urak után két embert, mihelyt
2249 2, 14| Ádám svadronyos kapitány az Esterházy-regimentbõl és
2250 2, 14| legyeskedett, kísérgette az utcákon, virágokat küldözött
2251 2, 14| szakította el egy durva drabant: az öntudat, aki úgyszólván
2252 2, 14| van egy szivárványos híd az álom és ébrenlét közt, egy
2253 2, 14| tündéries homályból, amelyen az ember még idõzik egy kicsit.~
2254 2, 14| ember még idõzik egy kicsit.~Az õsemberek úgy hitték, hogy
2255 2, 14| reggelre visszatér, ez az ébredés, néha olyan messze
2256 2, 14| érkezett. Kocsi gurul be az udvarra.~Zsigával egy szobában
2257 2, 14| ilyenkor beállítani. Talán az Anna néni, Fáyné.~- Úgy
2258 2, 14| hangok hallatszottak odakünn. Az ablakok üvegtáblái ki voltak
2259 2, 14| s úgy tûnik fel, mintha az egész háznak lába kelne
2260 2, 14| ki hangosan. - Azért hoz az ember száz cselédet, hogy
2261 2, 14| be azonnal!~- Nem jöhet az be többé, méltóságos uram,
2262 2, 14| a vánkosokra.~- Meghalt? Az lehetetlen!~- Dõry úr lõtte
2263 2, 14| Villámhirtelen ugrott ki most az ágyból Buttler is, Bernáth
2264 2, 14| vér volt, arca fehér, mint az alabástrom, szemei nyitva
2265 2, 14| semmi picsogás - szólt közbe az öreg Fáy mogorván. - Azzal
2266 2, 14| nem lehet feltámasztani. Az öreg kemény ember volt.
2267 2, 14| eret érte a pisztolygolyó… az a szerencsétlen golyó, s
2268 2, 14| kezeit Cseley. - Nem a golyó az oka.~- Hát mi? - fortyant
2269 2, 14| saját lakodalmán, amikor az Ildikót elvette, reggelre
2270 2, 14| a negyedik. Isten úgyse! Az ám, a negyedik. (Mereven
2271 2, 14| Hiába, hiába, ami pisztoly, az nem piszkafa!~Legtöbben
2272 2, 14| csoportosultak Barkóczy köré, aki az utolsó perceit beszélte
2273 2, 14| Horváthnak:~- Nem szenvedett az két percig se, egészen könnyû
2274 2, 14| csöndesen, mint egy bárány. De az eszét és a fullánkját az
2275 2, 14| az eszét és a fullánkját az utolsó percig megtartotta,
2276 2, 14| is megszúrta ellenfelét az utolsó mondatával.~- Mit
2277 2, 14| hogy el kell mennem. Egy az, Piroskának vigasztalásra
2278 2, 14| vigasztalásra van szüksége, más az, hogy a nemes halott iránt
2279 2, 14| nem szabad gyámatyámnak az ígéretemre hivatkozni. Ez
2280 2, 14| maradnod, és ellensúlyoznod az ellenfél ármányait és cseleit.
2281 2, 14| menjen Bozosra Buday uramért, az még az éjjel megjön. Okos
2282 2, 14| Bozosra Buday uramért, az még az éjjel megjön. Okos és becsületes
2283 2, 15| TIZENÖTÖDIK FEJEZET~AZ ÜNNEPELT TANÚ~Az eset híre
2284 2, 15| FEJEZET~AZ ÜNNEPELT TANÚ~Az eset híre gyorsan szétterjedt
2285 2, 15| városban. Látszik, hogy az emberek inkább jók, mint
2286 2, 15| kaparintják el, most megölik az apját. És a papok mégis
2287 2, 15| sokaságot:~- Aki engem megüt, az a halál fia!~Néhány öregember
2288 2, 15| mert éppen csak olyan szép az, mint mikor a tenger fölborzolódik.
2289 2, 15| kegyelmetek, mert ennek nem õ az oka. Ámbátor úgy hallom,
2290 2, 15| melyik a polyva, ostoba ólom az, megy bolondjába, mint a
2291 2, 15| ez is a papok pecsenyéje. Az õ lelkükön szárad. Ha szentszéket
2292 2, 15| csak a szakácsnéik.~Fönn az érseki palotában ezalatt
2293 2, 15| esküvõ. Galád erõszak volt az egész. Hiszen a pap már
2294 2, 15| ültek székeiken, mintha az orruk vére folyna.~Csak
2295 2, 15| kerültek elõ a zsebekbõl.~- Hát az miként van, hogy Kázsmári
2296 2, 15| kihallgatandók - jelentette ki az elnök.~Az alabástrom-oszlopokon
2297 2, 15| jelentette ki az elnök.~Az alabástrom-oszlopokon álló
2298 2, 15| tovább is akarta folytatni, s az érseki hajdú kikiáltotta
2299 2, 15| Vidonka nincs sehol. Ez is, az is azt mondja: »Öt perc
2300 2, 15| elõ, kik a nászéj reggelén az új pár szobájába nyitottak.
2301 2, 15| nyitottak. Pedig ez megint az a bizonyos csiklandozó csemege,
2302 2, 15| csiklandozó csemege, melyet az ember akkorra tesz el, mikor
2303 2, 15| Vidonka nem került elõ otthon az ebédhez sem. Szûcs ügyvéd
2304 2, 15| Szûcs ügyvéd tûvé tette érte az egész várost. Nincs, hát
2305 2, 15| mindenáron. Hiszen még ott volt az érseki palotában déltájon,
2306 2, 15| Hajdúhegy erdõs oldalát, az Eger folyó füzeseit. Buttler
2307 2, 15| Buttler egészen letört az új csapás alatt, bezárkózott
2308 2, 15| fölfeküdt a szekér tetejére, az illatos szénára. Két közönséges
2309 2, 15| mendegélt a szekér elõtt, mert az utak rossz karban voltak
2310 2, 15| kicsit leszorítva, nem állja az ilyesmit, romladozik, szétmállik
2311 2, 15| vigasztalták a lámpavivõk. - Az a jó. Bezzeg jobban alszik
2312 2, 15| jó. Bezzeg jobban alszik az a másik, aki alul van.~Nem
2313 2, 15| egyszerre rémülten ordít fel az egyik lámpavivõ, eldobja
2314 2, 15| eldobja lámpáját, hogy az ezer darabra törik össze,
2315 2, 15| utánakiált:~- Hop, hop, Istók! Mi az ördög bajod van? Talán üvegbe
2316 2, 15| mezítláb volt a lámpavivõ.)~De az nem felelt, csak fut, fut
2317 2, 15| megállt a szekér, hallatszott az éji csöndben a lódobogás,
2318 2, 15| a lódobogás, majd késõbb az is, hogy Istók élénken lelkendezve
2319 2, 15| a Horváth úr. Esküszöm az élõ istenre, láttam a csizmáját,
2320 2, 15| Marha vagy - pirongatta az egyik huszár, a vén Bordás
2321 2, 15| a vén Bordás József. - Az ugyan ki nem nyújtja többé
2322 2, 15| testimoniumom. Szentírás az, amint én mondok, még azt
2323 2, 15| kiférhetett volna a kísértet lába.~Az egyik huszár erre kirántotta
2324 2, 15| Egytõl egyik szepegtek, még az egyik ló is, mintha értené
2325 2, 15| elkezdett ágaskodni, csak az öreg Bordás nem retirált
2326 2, 15| kifejlést kívánni sem lehetett. Az elõbbi huszár ugyan röstellte
2327 2, 15| legjobban Bernáth örült, hogy az értékes tanú megkerült végre.~-
2328 2, 15| magának kétszer, kidugta az egyik lábát, aztán mindjárt
2329 2, 15| mindjárt a másikat, mire az egész testével kicsúszott,
2330 2, 15| szerencsétlen?~Habozott egy percig, az igazat mondja-e. Végre ezeket
2331 2, 15| kikocsikázok magamat. Még az én szívem is hánykolódta,
2332 2, 15| hánykolódta, hogy kellene az én mámikámat megnézni Mándokon,
2333 2, 15| a dolgot. Hogy lehetett az? Honnan kaptad a levegõt?~-
2334 2, 15| hát akkor miért dugtad ki az imént a lábadat? - kíváncsiskodik
2335 2, 15| valami bajod ne történjék az úton. Vegyen valakit maga
2336 2, 15| mint a Horváth, ne kívánják az õ halálát, mert mit fog
2337 2, 15| is, míg el bírták vinni az érseki palotába. Sok rábeszélésre
2338 2, 15| reszketett, mint a kocsonya az egész úton, mintha a vesztõhelyre
2339 2, 15| módon elszánta magát, eb az élet, makk a tromf, s dacára,
2340 2, 15| szenzáció volt ez megint! Az egész város föllélegzett
2341 2, 15| beszélt. Õ volt - úgymond - az a kis gombostû, mely a hazugságok
2342 2, 15| két piktor kereste (mert az érseki udvar körül mindig
2343 2, 15| csomó festékrontó), hogy az arcképét lefessék, a helybeli
2344 2, 15| hamarjában, és küldték neki, de az már nem találta meg, akkor
2345 2, 15| volna a jogászoktól, de hát az igazi érdem szerény, Vidonka
2346 2, 16| hasonlatot mondani, mert az elég ostoba, de attól tartok,
2347 2, 16| víz felületén úszik, mint az eldobott forgács, s lehetõleg
2348 2, 16| hajszálnyi rostozata tartja az óriási törzsöt, mely oly
2349 2, 16| fejezé be magyarázatát az okos kis vízi poloska -,
2350 2, 16| beszélne nekünk, igen sok lehet az emberre nézve is, csak nem
2351 2, 16| hogy a becsület fehérségét az a piros vér tartja fönn,
2352 2, 16| tud aludni tõle? De azért az illetõ nyer vele világi
2353 2, 16| sõt félig már benne van az alvilági katlanban, mert
2354 2, 16| alvilági katlanban, mert az éjszakája már az ördögé.
2355 2, 16| katlanban, mert az éjszakája már az ördögé. És bár tudjuk mindezt,
2356 2, 16| rivális leánynak, a jónak az atyját is meglõtte, a rossz
2357 2, 16| pártja támad, mert élvezet az erõssel tartani.~A fantázia
2358 2, 16| Nagy rémületet keltett az érseki udvarnál egy ilyen
2359 2, 16| még azzal is, hogy Maszly, az asztalos ennek a kontójára
2360 2, 16| tanúkihallgatásaiból, sõt az egyes kanonokok se otthon,
2361 2, 16| vagy egy hétig, részint az újra berendelt tanúk, a
2362 2, 16| Dõryék Röszkére s elkezdõdött az írásbeli pör, a fiskálisok
2363 2, 16| másfél esztendeig. Ezalatt az elárvult Piroska Bornócon
2364 2, 16| processzusba valamelyképpen az ujját, némelyik egyébiránt (
2365 2, 16| máskor se mostoha), de most az egri érseknek és a kanonokoknak
2366 2, 16| Ambrus fõherceg halála óta az esztergomi érsekség (melynek
2367 2, 16| onnan is. Mégiscsak szép az, hogy minden ember õreá
2368 2, 16| felkeresték a nagyrangú perszónák az episztoláikkal, reményeket
2369 2, 16| episztoláikkal, reményeket keltve az elnyerendõ püspökségek iránt,
2370 2, 16| tûrhetetlen lenni, mert az egyik arra az esetre ígérte
2371 2, 16| lenni, mert az egyik arra az esetre ígérte a támogatást,
2372 2, 16| megsemmisítik, a másik arra az esetre, ha a házasságot
2373 2, 16| végén úgy megkonfundálták az érseket a különbözõ informáló
2374 2, 16| sokáig tart ez a Buttler-pör, az õrültek házába jutok.~És
2375 2, 16| õrültek házába jutok.~És az bizony még sokáig tartott,
2376 2, 16| vízi poloska a fákról, hogy az ügyvédek floskulusaira,
2377 2, 16| összesen egy széket csinált az uradalomnak, amelyen a bozosi
2378 2, 16| Buttlertõl azt várta volna az ember, hogy legalábbis egy
2379 2, 16| Demosthenest állítson ki. S az nem is nehéz, mert kavics
2380 2, 16| azonban mégis vége lett az ügyvédek szószátyárkodásának,
2381 2, 16| összegyûlt, és meghozta az ítéletet nagy titokban.
2382 2, 16| melyik ide, melyik oda, az sohase jutott a laikusok
2383 2, 16| mesélik, habozott egy percig az egyenlõ szavazatokkal szemben,
2384 2, 16| Szentlélek Isten nevében, és az egyház szokásai szerint,
2385 2, 16| téli napfény benevetett az ablakokon úgy, mint azelõtt.
2386 2, 16| hogy a palotát rommá tegye. Az õs püspökök nem ugrottak
2387 2, 16| mozdult. Mintha isten se lenne az égben. Csak a jogászok tettek
2388 2, 16| kanonoki lakokban recsegtek az ablaküvegek, s potyogtak
2389 2, 16| záptojások a bútorokra, addig az érseki palotában mély csönd
2390 2, 16| volt, és édesdeden aludt az érsek fehér párnáin, szépeket
2391 2, 16| párnáin, szépeket álmodozva.~Az égbõl szakadt le egy koronás
2392 2, 16| a tejszínû levegõben, de az olybá tûnt fel, mintha tömör
2393 2, 16| megállott a filigrán arany jármû az egri érseki rezidencia elõtt.
2394 2, 16| málhát, egy arany diót. Az érsek fogja, megtöri a fogával (
2395 2, 16| megtöri a fogával (éppen csak az az egy foga volt már), hát
2396 2, 16| a fogával (éppen csak az az egy foga volt már), hát
2397 2, 17| mennek, és nem úgy, amint az emberek szabályozák őket.~
2398 2, 17| Éppen ez a nagy kérdés. Az ő akaratuk-e az? Vagy a
2399 2, 17| kérdés. Az ő akaratuk-e az? Vagy a föld titkos erői,
2400 2, 17| ha ő tudja. Bizonyos csak az, hogy így vagy úgy, egy
2401 2, 17| most már átvisszük a pört az érseki székhez.~- Ott is
2402 2, 17| azt a kérdést intézte Fáy az ítélet után, hogy kész-e
2403 2, 17| hogy mennyit elbír belõle az ember. Vannak konstrukciók,
2404 2, 17| most már kellemetlenebb az állapot. Most már nyíltabban
2405 2, 17| sajnálatra méltó lény, akit az apja elkergetett otthonról. »
2406 2, 17| otthonról. »Eredj a porontyoddal az uradhoz, hadd lássa a világ,
2407 2, 17| elutasítani, így gondolkozván: »Az ördög nem alszik, az igazság
2408 2, 17| gondolkozván: »Az ördög nem alszik, az igazság alszik, ki tudja,
2409 2, 17| és rábírta, hogy miután az asszony csakugyan az õ nevét
2410 2, 17| miután az asszony csakugyan az õ nevét viseli, legalább
2411 2, 17| nevét ne honorálja, jusson az akármilyen rossz helyre.~
2412 2, 17| már van, mindaddig, míg az ítélet meg nem változik,
2413 2, 17| lakhelyül használhatja, s az uradalmi pénztárból havonként
2414 2, 17| be ne tegye.~Mária tehát az erdõteleki kastélyában ütött
2415 2, 17| ütött tanyát. Tige gróf meg az egri katonatisztek minden
2416 2, 17| lakmározások zaja verte fel az eddig csendes, elhagyatott
2417 2, 17| Erdõtelket, mintha ez lenne az igazi Buttler-ház, maga
2418 2, 17| Buttler családtag ne ült volna az asztalnál.~És bámulatos
2419 2, 17| csirke egy lábbal jön be az asztalra, a fejedelem õfensége
2420 2, 17| rendszabályokkal fenyegeti meg az egész udvart, ha pedig jószívû,
2421 2, 17| udvarhölgyek olyan zománcot adtak az erdõteleki háznak, hogy
2422 2, 17| lassan-lassan szemet kezdett hunyni az úgynevezett »elõzményekre«
2423 2, 17| úgynevezett »elõzményekre« s az Almássyak, Brezovayak, Dobóczkyak,
2424 2, 17| átallták »vizitába« vinni az asszonyaikat.~Mindezekrõl
2425 2, 17| referálta Krok apó Fáynak:~»Az udvari dámák meglehetõsen
2426 2, 17| Telekre »fusskratz«-ra.~Az Mária asszony mindamellett
2427 2, 17| virágokat. Mikoron pedig az asszony a virágot üti, akkor
2428 2, 17| múltkor séta közben, mikor az asszonynak egy hajfürtje
2429 2, 17| magát tisztességesen, hallja az úr, gróf uram, mert azért,
2430 2, 17| hogy van is uram, nincs is, az tíz körmöm minden bizonnyal
2431 2, 17| Tegnapelõtt óta itt van az öreg Dõry is, ki egy csimpánzmajmot
2432 2, 17| majommal sok tréfát követnek el az öreg Buttler-dámák. Hasonlítanak
2433 2, 17| lány mondta:~- Oh, apám, ez az élet tûrhetetlen rabság
2434 2, 17| sokáig tart.~- Csak türelem, az idõ mindent helyrehozhat,
2435 2, 17| helyrehozhat, amit mi elhibáztunk.~Az asszony könnyezett.~- Még
2436 2, 17| megfordítja más oldalra, de az õ szíve sohase fordulhat
2437 2, 17| meríted ezt?~- Mert ösmerem az emberi szívet. Lángol, lángol,
2438 2, 17| olyat? Nos, ugye nincs? Az õ szíve is közömbös lesz
2439 2, 17| a tekintetes úrnak, mert az a gyanúm, hogy Mária asszony
2440 2, 17| grófot szereti. De ez csak az öreg Krok kombinációja,
2441 2, 17| lát. Pediglen sokszor jobb az orra, mint a szeme. Maradtam
2442 2, 17| politikát. Kifestett hölgy, az igaz, s a végén bizonyosan
2443 2, 17| végén bizonyosan megcsalja az embert, de egy idõre nagyon
2444 2, 17| bolondulni.~Ezalatt pedig röpült az idõ, mint a madár, de a
2445 2, 17| teknõsbéka. Egy év telt bele, míg az érseki szék ítélt, egy további
2446 2, 17| No, most már mehetünk az Istenhez - fakadt ki Fáy
2447 2, 17| volt remény sem. Pedig hát az isten kamrájában a remény
2448 2, 17| mindenki belenyúlhasson; ebben az egyben nincs fösvénység.~
2449 2, 17| kellett ott el sem menni az Istenhez, önként nyújtott
2450 2, 17| Istenhez, önként nyújtott az nekik nemsokára reményt,
2451 2, 17| nemsokára reményt, pedig most az egyszer nehezére eshetett,
2452 2, 17| halálos ágyához odakívánta az elöljáróságot és a felsõ-alsó
2453 2, 17| akar meghalni: neki csak az elöljáróság kell és a két
2454 2, 17| Buttler messze Pozsonyban volt az országgyûlésen, fölkereste
2455 2, 17| esztendõben is gyászruhát viselt az apjáért.~Ah, de szép volt
2456 2, 17| keletkezett.~- Tóth uram az életemet adta most vissza -
2457 2, 17| hogy beleült vacsora után az öreg Bernáth ölébe, az meg
2458 2, 17| után az öreg Bernáth ölébe, az meg a lábain lovagoltatta,
2459 2, 17| még a lábadban, öregem.~Az pedig úgy nekibuzdult, hogy
2460 2, 17| palack tokaji bora, abból az esztendõbõl, amikor õ született.
2461 2, 17| kedvesebb vendégünk - mondta az öregúr. - Mindig sajnáltam
2462 2, 17| de amint észrevette, hogy az neki szól, isten tudja mi
2463 2, 17| s olyan piros volt, mint az alma és olyan víg, mint
2464 2, 17| elvörösödött, sértõdve tolta el az arany marhácskákat.~- Nem
2465 2, 17| elgondolkozott, mi legyen az.~- De aranyból kell lennie -
2466 2, 17| uram, mialatt megizzadt az üstöke -, adjon a kisasszony
2467 2, 17| hajából, hogy a kislányomnak az imádságos könyvébe tehessem.
2468 2, 17| papok javasolják. Nem lehet az akkor jó.~- Ej, ej, Tóth
2469 2, 17| Hanem azzal fogta is már az ollót és a hajából levágott
2470 2, 17| meg bütykös ujjai között az arany hajakat, aztán, hogy
2471 2, 17| csak éppen ez a haj nem az övé. Mikor megkért, a másik
2472 2, 17| másik hajammal kért meg, de az kiment azóta a betegségemben.~
2473 2, 17| darabon el is kísérte, egészen az országútra, és az arra menõ
2474 2, 17| egészen az országútra, és az arra menõ parasztok szeme
2475 2, 17| piskóta kezet beletette az õ érdes nagy markába.~-
2476 2, 17| érdes nagy markába.~- No, az isten áldja meg, Tóth uram.
2477 2, 17| bárcsak süllyesztette volna el az Isten a poklok fenekére.
2478 2, 18| nyílt ülésen akarta felhozni az ügyet, alig bírták lebeszélni.
2479 2, 18| elvágni a kezét, amellyel az áldást adta, õt magát lovak
2480 2, 18| ha komolyra vennék ebben az országban õfelsége jelszavát: »
2481 2, 18| a házasság szentségét. Az indignáció oly nagy volt,
2482 2, 18| mondja Seneca, hogy nincs az istenek elõtt kedvesebb
2483 2, 18| is a Buttler részén van.~Az ám. Ha a Párkák guzsalyán
2484 2, 18| hozzá, hogy kicserélje! Az ultramontánizmus is megmozdult,
2485 2, 18| ultramontánizmus is megmozdult, mert az eset nagyon kompromittálta
2486 2, 18| nagyon kompromittálta volna az egyházat. A jezsuiták jól
2487 2, 18| Kis halak, nagy halak az õ horgukra kerültek, semmi
2488 2, 18| hogy esetleg egy asszonynak az inge ráncába csúsztassa.~
2489 2, 18| Erzsébet fõhercegnõ gyóntatója.~Az udvari köröket, különösen
2490 2, 18| nagyban foglalkoztatta az új fordulat, mely a Buttler-féle
2491 2, 18| Addig nem lesz ebben az ügyben béke, fenség, míg
2492 2, 18| ügyben béke, fenség, míg az a leány férjhez nem megy.~-
2493 2, 18| jutott korára nézve, mikor az asszonyok a szent cselekedeteket
2494 2, 18| szólt elgondolkozva -, ha az illetõ kisasszony férjhez
2495 2, 18| mindent tehet, s megmentheti az egyházat a bizonytalan kimenetelû
2496 2, 18| erre a dologra egyet.~- Az angyal megsúgja fenségednek
2497 2, 18| Fõispán járjon el ebben az ügyben udvariasan és körültekintéssel.~
2498 2, 18| végzett a fõispán, mutatja az, hogy Bernáthné nagyasszony
2499 2, 18| huszárnak:~- Azonnal fölveszed az ünneplõ ruhádat, aztán keresel
2500 2, 18| mert engem nagyon összetört az út, minden csontom kívánja
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2838 |