Rész, Fejezet
1 1, 1 | a vármegyére? - förmedt rá a fõbíró. - Kendtek könnyelmûen
2 1, 1 | a strázsa is csak ember, rá lehet beszélni, le lehet
3 1, 1 | kocsmárosné szabadította rá õket, kirántja nekik, mert
4 1, 1 | áprilisban, mert kényszerítettem rá.~Ezek az úri kertek egyébiránt
5 1, 2 | mialatt hálásan pislogott rá a csimpánz.~- Várj még,
6 1, 2 | házamat?~- Soha.~- Kezet rá, kölyök.~- Eljövünk, kedves
7 1, 3 | drabális huszárkapitány, s íme, rá négy hétre el is jött õ
8 1, 3 | leány élénken pillantott föl rá.~- Miért?~- Csak úgy.~-
9 1, 3 | csücskén.) Figyelmeztess rá, Gyurka (ez a hajdúnak szólt,
10 1, 3 | Mit akar ön? - riadt rá a diák szigorúan.~- Semmi
11 1, 3 | szobájába…~A diák ámultan nézett rá, hogy valami õrült tévedt
12 1, 3 | beteg baját, megharagusznak rá, hogy lelketlen kutya, ha
13 1, 3 | nagyba veszi, megharagusznak rá, hogy megrémíti a beteget,
14 1, 3 | bõségben él, és mosolyog rá az élet mindennemû örömeivel,
15 1, 4 | hazajövök onnan.~- Kezet rá, Náci! Hát mersz-e rá kezet
16 1, 4 | Kezet rá, Náci! Hát mersz-e rá kezet adni?~- Ostobaság,
17 1, 4 | hallatszott az udvaron. S alig rá egy percre kísérteties koppanás
18 1, 4 | fõbíró haragosan szegezte rá fürkészõ tekintetét.~- És
19 1, 4 | szuroksötétség támadt ezalatt, s rá rögtön egy-két esõszem koppant
20 1, 4 | és olyan különösen nézett rá, mintha mondani akart volna
21 1, 5 | Az is fölismeri, nyerít rá.) János pedig elandalogva
22 1, 6 | fejszét.~- Nem érek most rá - felelt mogorván.~- Hogyhogy?
23 1, 6 | mogorván.~- Hogyhogy? Nem ér rá? - csodálkozott az inas.~-
24 1, 6 | mi dolog az? - förmedt rá a földesúr - valaki kivágja
25 1, 6 | mire borzadva kiáltott rá a másik gyilkos: »Mit csinálsz,
26 1, 7 | ember? (A kertész bólintott rá, hogy: igen.) Meg tudná-e
27 1, 7 | lássam.~- Nem érek most rá játszani, kisasszonyka,
28 1, 7 | benne«. A hajó meghozta rá a jámbor feleletet. »De
29 1, 7 | levetette, többet nem ismert rá.~Háromszor-négyszer kopogott
30 1, 8 | János gróf szomorúan nézett rá, mintha nem értené az egészet.~-
31 1, 8 | remek toalett? - támadt rá az öreg fejcsóválva.~- Igen,
32 1, 9 | János gróf ámultan tekintett rá, az asszonynéni-e az, vagy
33 1, 9 | hogy ciripelt, zizegett rá ezer prücsök, millió bogár
34 1, 10| az igaz lehet - hagyta rá Zsiga úr, sõt még az Istók
35 1, 10| Csak késõbb tanították meg rá: hogy voltaképpen õ táplálja
36 1, 11| Waldstein-pohár úgy hatott rá, mintha egy koponya vigyorogna
37 1, 11| szita a dohánnyal, gyújts rá, öcskös, pipafüst mellett
38 1, 12| ünnepélyes hangon rivallt rá:~- Távozzék, ha ön az Isten
39 1, 14| egy-egy falut akasztott rá körtének a fiatal gróf,
40 2, 1 | de hogyisne állt volna rá: beszólíttatván a kocsis,
41 2, 1 | Forgós teremtette - kiáltott rá -, mi történt a lábaddal,
42 2, 2 | csináltál a leánnyal?~- Semmit. Rá se néztem.~- Megállj csak,
43 2, 4 | vége jó, minden jó! Érdemes rá koccintani.~Meghányták-vetették
44 2, 4 | csinál? De ügyet se vetne rá, ha véletlenül haza nem
45 2, 4 | te belga[12] - förmedt rá Fáy.~- Hát csak leszállt,
46 2, 5 | Fáy csalódottan förmedt rá:~- Hát mi ez? Hát nem mondtam
47 2, 8 | keresgéltem (azóta se akadtam rá, az Isten verje meg), ad
48 2, 9 | Bizony nagy kár - hagyta rá Vidonka elérzékenyülve.~-
49 2, 9 | Szokázs, szokázs - hagyta rá Vidonka csillogó szemekkel -,
50 2, 9 | akará szemeink elõl.~Legyen rá gondja, dilectissime, hogy
51 2, 9 | prudentia.~Vigyázzon is rá, mint a két szeme világára,
52 2, 10| közbenjárót? Dőry? Annak nincs rá elég ereje. A jezsuiták?
53 2, 11| írószobámba, legyen kérem gondja rá, hogy reggel kieresszék.~-
54 2, 12| jegyzett föl róla: hogy a rá következõ évben kétszer
55 2, 12| megdicsõült arccal. - Meg mernék rá esküdni.~- Képzelõdöl.~
56 2, 13| hogy mély benyomást tett rá, mikor olvasta. Egyúttal
57 2, 13| mennydörgésszerû hangon kiáltott rá:~- Valld meg igaz hitedre
58 2, 13| boldogságos Szûz Máriára, ki vett rá arra, hogy így tanúskodjál?~-
59 2, 13| faláról mogorván néztek le rá az egri püspökök, egyik-másik
60 2, 15| bácsi, és úgy vigyázzanak rá, mint a két szemök fényére,
61 2, 17| Piroska azt felelte: »Várok rá, amíg remény lesz, és várok
62 2, 17| amíg remény lesz, és várok rá azontúl is, amikor már nem
63 2, 18| bizonyosan a jezsuitáktól ragadt rá a kártyásokra (mert minden
64 2, 18| hogy mit súghatott, mert rá egypár hétre staféta jött
65 2, 18| barátságosan hunyorított rá: »No, csak vegye el« - mondá.~-
66 2, 18| Piroskát, ha lett volna rá idõ és hozzá lélek: hogy
67 2, 20| megrokkant, alig ösmert rá.~- Nem beteg, gyámatyám?~-
68 2, 21| és gúnyosan hunyorítana rá. És fûzte tovább a gondolatait.
69 2, 24| ezzel mit akar? - rivallt rá az ispán. - Mi ez?…~- Azt
70 2, 24| gyûlöletteljes pillantást vetett rá, aztán elhaladt mellette
71 2, 24| lesújtó pillantást vetett rá, de már az nem szúrta meg,
72 2, 25| közt.~- Hát még? - riadt rá Bóth olyan tekintettel,
|