Rész, Fejezet
1 1, 1 | borkereskedõk, s megvették egyszerre az egész tízévi termést
2 1, 1 | csiklandozó, édes.~Most egyszerre megszólalt egy kis harang.~-
3 1, 2 | emlékezetébõl, s ilyenkor egyszerre odaszól a baronesznek:~-
4 1, 3 | Azóta is gyakran látom, hogy egyszerre elhalványodik, a szeme se
5 1, 3 | Muzsika szól. Vis major.~Egyszerre új vérpezsgés támadt, a
6 1, 4 | jószívû Buttler gróf kívánta), egyszerre eszébe jutott Mariskának,
7 1, 5 | Az csak egyet kérdez egyszerre, édes mama.~- De nehezebbeket,
8 1, 5 | a gálócsi dohány ízével, egyszerre elmosódik a mogorva kollégium
9 1, 5 | hanem Horváth uram azontúl egyszerre hûvös lett iránta, és ebéd
10 1, 6 | szánták a favágónak pálinkára.~Egyszerre kitárult elõttük a jelenet.
11 1, 6 | patak, amely onnan folyik…~Egyszerre csak mit lát rajta? Hát
12 1, 6 | S mindent tudott ezzel. Egyszerre okos lett, ravasz lett,
13 1, 7 | gyûrûkben ütõdött vissza, aztán egyszerre csak meggondolta magát,
14 1, 7 | éppen mikor vakáció volt) egyszerre kiszáradt a kis patak, s
15 1, 7 | a váracs kapujához ért, egyszerre szédülni kezdett a feje,
16 1, 7 | vagyunk a leánnyal? Igenis.~S egyszerre megkomolyodott, szigorúra
17 1, 8 | apácskám, mit parancsolsz?~Most egyszerre fölnyitá szempilláit, és
18 1, 8 | tapadt apja kebeléhez. Aztán egyszerre csak átölelte a két karjával
19 1, 9 | én gyermekkorod óta?~És egyszerre elöntötte édes, jóságos
20 1, 10| mint a pelyhet - midõn egyszerre csak kilépett oldalt a pagonyból
21 1, 11| oly különösen sipít, és egyszerre elvész, mint mikor a lúdnak
22 1, 11| van az illetõ jövetelérõl.~Egyszerre csak kibukkant egy fényes
23 1, 12| eltántorítani.~A ravasz róka egyszerre felfogta a szituációt, elértette,
24 1, 12| kétfelõl nyíló két oldalajtóban egyszerre csikordult meg egy-egy kulcs,
25 1, 12| kegyetlenül sújtasz.« Majd egyszerre szívébe nyilallott a rettenetes
26 1, 13| Már kezdõdik.~Erre a szóra egyszerre kialudt a szikra a szemeibõl,
27 1, 13| mintha golyó érte volna. Most egyszerre sejteni, tudni kezdte.~A
28 1, 14| föld ezt az egész háznépet?~Egyszerre úgy rémlett neki, mintha
29 2, 1 | bajban van.~De már erre egyszerre meggyógyult Fáy István,
30 2, 2 | vala.~- Ki az? - kérdik egyszerre tízen is, kik elfojtott
31 2, 2 | remegett.~A megyei urak egyszerre leugrottak a kocsikról,
32 2, 3 | úgy van.~Fáy és Horváth egyszerre kérdezték:~- És hát mit
33 2, 3 | oroszlánt.~No, erre az elõadásra egyszerre ugrott fel a két öreg.~-
34 2, 6 | hüvelyknyi darabon.~Krok apónak egyszerre leesett orráról a pápaszeme:
35 2, 6 | a dolgot, de most Fáy is egyszerre nekirohant, és megragadta
36 2, 6 | becsületes szõrös kezeken egyszerre csak csillogni kezdtek a
37 2, 7 | ördög volt idáig, de most egyszerre sok pénzre tett szert valahol,
38 2, 7 | emelgeti, mártogatja…~De most egyszerre int egy kéz, a cigányok
39 2, 9 | beszélgettek, tárgyaltak, egyszerre közömbös dolgokra fordították
40 2, 10| mozdultak meg. Ki tudja, hol, s egyszerre valóságos sáskaserege indult
41 2, 10| Erzsébet főhercegnő intimusának egyszerre csak eszébe jut, hogy ő
42 2, 11| reccsenéssel roppantak össze egyszerre az összes illedelmi korlátok.
43 2, 11| állapotban! A frappáns hír egyszerre kicsiklandozta az emberekbõl
44 2, 11| becsapott villám fényénél egyszerre megvilágosodott a sötét
45 2, 11| õsapák a György szavára egyszerre csak unisono elkezdtek kiáltozni
46 2, 11| amint kifúj egy szilánkot, egyszerre csak fölépül ebbõl az egy
47 2, 11| Ne mozdulj, mert baj ér.«~Egyszerre összerezzent. Valaki kopogott
48 2, 12| lépeget friss harmaton, egyszerre eltakarják a felhőfoszlányok,
49 2, 12| csöndben nézte a tömeg, míg egyszerre egy tímárlegény elkiáltotta
50 2, 12| köszönetet jobbra-balra, midõn egyszerre egy kis elhajított bokréta
51 2, 12| ahonnan a virágot dobták, és egyszerre fölkiáltott:~- Piroska!~
52 2, 13| virágillat. A kanonokok szemeiből egyszerre elröppent az aluszékonyság,
53 2, 13| valamit akart mondani, de egyszerre összerázkódott, és ájultan
54 2, 13| segéljen!~A bóbiskoló kanonokok egyszerre felütötték a fejeiket erre
55 2, 14| komolyra igazítván képét, egyszerre kihörpinté édes pálinkáját,
56 2, 14| öntudat, aki úgyszólván egyszerre fölmarkolta, és kilökte
57 2, 14| intézkedett? - kérdezték egyszerre négyen is.~- Csak annyit
58 2, 15| burnótszelencék csodálatos módon egyszerre kerültek elõ a zsebekbõl.~-
59 2, 15| jó éjfélig, hanem akkor egyszerre rémülten ordít fel az egyik
60 2, 15| Vidonka.~Ah, a Vidonka! Egyszerre kiderült minden arc, és
61 2, 16| Ludovika császárnéé. Aztán egyszerre leért, és megállott a filigrán
62 2, 17| örökké sietnek.~Néhol aztán egyszerre ok nélkül megfordulnak,
63 2, 17| lett, olyan pajkos lett egyszerre, hogy beleült vacsora után
64 2, 18| Erzsébet öreg, ráncos arca egyszerre derültre igazodott össze,
65 2, 18| lépésnél félni lehetne, hogy egyszerre leesik a válláról, és legurul
66 2, 19| azelõtt. Húzódott, húzódott egyszerre Bécs fölött, Bozos fölött
67 2, 20| tudja, mire lesz jó, de egyszerre csak elhatározta, hogy nem
68 2, 20| belebõszülvén a Pyrker támogatásába, egyszerre mozgósította a többi vasládákat
69 2, 22| aki nevet feléje, aztán egyszerre földhöz vágja a kalapját
70 2, 23| tekintetes úr? - kérdék egyszerre a huszárok, halotti sápadtságát
71 2, 24| aztán betegszik meg.~Most egyszerre nagy nyüzsgés támadt, mindenki
|