Rész, Fejezet
1 1, 2 | városon. »Óhajtanám, ha ön intézkednék ez irányban.«
2 1, 2 | melankolikus lágyság ömlött el.~- Ön, ugye, babonás?~- Miért
3 1, 2 | azóta.~- Annál több ok, hogy ön nem lesz az.~János gróf
4 1, 2 | fecsegte a leány -, hogy az ön õse a bûneiért egy bizonyos
5 1, 2 | fölszabadul az átoktól.~- Ezt ön a tisztelendõ úrtól tanulta -
6 1, 2 | nevetett János gróf.~- Ön, úgy látszik, nem hisz a
7 1, 3 | baronesz derekáról.~- Mit akar ön? - riadt rá a diák szigorúan.~-
8 1, 3 | Medve vagyok.~- Úgy? Ha ön medve, akkor mért nem táncol
9 1, 3 | medve, akkor mért nem táncol ön inkább, mintsem hogy mást
10 1, 3 | logika van benne, akkor ön például okvetlenül a pokolba
11 1, 3 | szemeit a tányérjára.~- Ön hát. Mert önnek, mint papnak,
12 1, 3 | tudná, kiben volt, akkor az ön lelke is tudná, kedves õrnagyom,
13 1, 3 | Mihály is fölvette a szót.~- Ön tehát azt se hiszi, doktor,
14 1, 4 | fölállítani, de ki tudja, ha ön lett volna a helyében…~-
15 1, 4 | Hogyan? Médiumot mondott ön?~- Nos igen, a szellemeknek
16 1, 4 | szólt Dõry ridegen -, hogy ön egy hanyag, csúf teremtés,
17 1, 4 | uram, hisz ez lehetetlen. Ön tréfál talán? - dadogta.~
18 1, 5 | egyszeribe?~- Hogyan? Hát tudja ön, fiatalember, mi az a matschaker?
19 1, 5 | fiatalember, mi az a matschaker? Ön elpirul. Nem tudja. Sohase
20 1, 5 | voltam. Hanem talán hallotta ön is, hogy én bizonyos fokig
21 1, 5 | mennyi kocsival találkozik ön útközben, míg Pozsonyból
22 1, 5 | lesz jó vállalkozó, mert ön nem látja tisztán maga elõtt
23 1, 5 | szekér van. Ami pedig az ön mostani útját illeti, ne
24 1, 6 | erdõbe száz napon keresztül. Ön vesz neki egy kis fejszét,
25 1, 6 | legszebb rózsa.~- Mit mond ön? - hüledezett Horváth. -
26 1, 6 | napszámossal? Komolyan mondja ön azt? Nem, nem akarom õt
27 1, 6 | Medve vállat vont.~- Tegyen ön, ahogy akar. De azt még
28 1, 7 | Igenis, értem, igenis… Ön a leányom végett jött, igenis.~-
29 1, 7 | levelezésekrõl, igenis. Ha meg akar ön gyõzõdni, lépjen ide.~Fölvette
30 1, 8 | tompán, szinte hörögve. - Ön cudar játékot űzött velem
31 1, 8 | jupiteri nyugalommal. - Ön túlságosan heveskedik, igenis,
32 1, 8 | Buttler gróf gúnyosan. - Ön nemesember lett, nemesemberek
33 1, 8 | Egy egész világot rombolt ön össze - felelte János gróf
34 1, 12| egyáltalában nem értem önt, az ön tréfáját.~- Hogy eszerint
35 1, 12| hiszel a bátyádnak.~- Tudja-e ön, hogy ez erõszak?~- Persze,
36 1, 12| fiam.~- Hát azt tudja-e ön, hogy én már nagykorú vagyok,
37 1, 12| nagykorúsítva vagy.~- Hogy mer ön engem letartóztatni? Ön
38 1, 12| ön engem letartóztatni? Ön ezért keservesen lakol meg.~
39 1, 12| rivallt rá:~- Távozzék, ha ön az Isten szolgája, és nem
40 1, 13| komoly adatnak.~- Úrfi, úrfi, ön nagy ellensége a papoknak!~-
41 2, 1 | évig se, hm.~- Mit beszél ön? - kiáltott föl Bernáth,
42 2, 3 | vágott közbe Kövy. - Hisz ön eddig csak mendemondák után
43 2, 6 | furfangos Krokra. Hol vette ön, doktor, ezt a kabátot?~
44 2, 8 | kölyökbe? És honnan tudhatná ön azt?~Valóságos bámulattal
45 2, 14| kést letéve. - Hát mi az?~- Ön állítólag sértõ kifejezéseket
46 2, 18| Félek, Lõrinc atya, hogy ön túlbecsüli erõmet.~- Fenséged
47 2, 18| fõhercegasszony elmosolyodott.~- Ön ravasz ember, Lõrinc atya,
48 2, 18| mondá a nádorispán -, akit ön látni akart.~A nádorné abbahagyta
49 2, 18| valóban nagy részvétet érzek ön iránt. Ön árva leány?~-
50 2, 18| részvétet érzek ön iránt. Ön árva leány?~- Igen, fenség.
51 2, 18| szeretnék foganatosítani, ha ön engedni fog szavamnak.~-
52 2, 20| kedves grófom, hogy amit ön kíván, az merõ lehetetlenség.
53 2, 20| már többé nem pusztán az ön ügye. Ami az öné belõle,
54 2, 20| elsüllyesztettünk, rajta volt az ön búzája is, de el kellett
55 2, 20| Az én búzám tehát?~- Az ön búzája, uram, a tenger alatt
56 2, 20| ott is marad.~- De hiszen ön nekem mást ígért, érsek
57 2, 20| voltam kellõleg informálva az ön jelleme felõl.~
58 2, 22| kedvetlenül fordult hátra:~- Ön az, Bóth? Rendeljen ebédet
59 2, 22| minden izma panaszkodott.~- Ön tesz nekem szemrehányást?
60 2, 22| tesz nekem szemrehányást? Ön, aki megküldte Bécsben az
61 2, 22| hajót, hogy ne várjam többé? Ön szeret engem olyan nagyon,
62 2, 22| rázza a fejét, tudom, hogy ön ígéretet tett erre nézve.
63 2, 24| egyik ispánt hívatta,~- Ön rögtön befogat négy lovat -
64 2, 24| márványkockáira.~- Ne legyen ön kegyetlen - mondta a keserûségtõl
65 2, 24| kevélyen:~- Hogy merészkedik ön? Ki ön? - kiáltá élesen. -
66 2, 24| Hogy merészkedik ön? Ki ön? - kiáltá élesen. - Én a
67 2, 24| a koszorúra.~- Vigye el ön a koszorúját a papoknak.
68 2, 24| És mondja meg nekik, hogy ön ölte meg õt.~Még egy lesújtó
|