Rész, Fejezet
1 1, 2 | Te meg a paphoz telepedj, Zsiga fiú. Az majd eltart téged
2 1, 2 | máskor Dõry Istvánt.~Bernáth Zsiga biztosítá, hogy örökre feledhetetlen
3 1, 2 | fiúk. Különösen Bernáth Zsiga, aki ebéd után még az úgynevezett
4 1, 3 | látni - nevetett Bernáth Zsiga -, aki tõlünk ellopna valamit.~-
5 1, 5 | uramfia kiugrik belõle a Zsiga meg a János. Jézus Mária,
6 1, 5 | amit õsszel abbanhagyott.~Zsiga kimegy az istállóba, megnézi
7 1, 6 | a diákok is, ti. Bernáth Zsiga és Buttler János, akik még
8 1, 6 | Futni akart, de nem bírt.~Zsiga legelõbb értette meg a helyzetet.~-
9 1, 6 | odapillantott. A Bernáth Zsiga kezében öt pirinyó tojás
10 1, 6 | szépség? - csintalankodott Zsiga.~- Én vagyok - felelte.~
11 1, 6 | kisasszony - szólt a kis Zsiga sértõdve -, sõt, igaz is,
12 1, 6 | házban lakunk. Én Bernáth Zsiga vagyok, szintaxista, a barátom
13 1, 9 | Ejnye, canis mater!~A Zsiga fiú azonban majd hanyatt
14 1, 9 | nevetett az öreg is, a fiatal Zsiga is, csak János gróf feszengett,
15 1, 10| felöltözni, mert már fognak. A Zsiga úrfi már fütyörész az ámbituson.~
16 1, 10| oszlatgatta útközben Bernáth Zsiga.~- Min búsulsz, kenyeres?
17 1, 10| vagy egyet tüsszentett Zsiga (ó, de prózai ez a Zsiga),
18 1, 10| Zsiga (ó, de prózai ez a Zsiga), vagy zökkent a szekér,
19 1, 10| No, üljön fel - invitálta Zsiga -, hazavisszük, és legalább
20 1, 10| az igaz lehet - hagyta rá Zsiga úr, sõt még az Istók kocsis
21 1, 10| szívsebet.~Szívbõl kacagott Zsiga diák.~- No, ez derék! Szerelmi
22 1, 11| is be van csukva.~Bernáth Zsiga jelentõségteljesen tekintett
23 1, 11| Feszülten figyelt Bernáth Zsiga, s hallotta, hogy az ajtó
24 1, 11| lépcsõkön. Kip-kop, kip-kop. Zsiga a Dõry vonásait fürkészte,
25 1, 11| széket tolt neki maga mellé.~Zsiga pedig újra fölkereste titkos
26 1, 11| éppenséggel nem törõdött a Zsiga gesztusaival.~- Jó, hogy
27 1, 11| valamit. Gyere csak, Janikám!~Zsiga nyugtalanul mozdult meg
28 1, 12| kiáltásra használta föl:~- Zsiga, Zsiga! Bernáth Zsiga, jöjj
29 1, 12| használta föl:~- Zsiga, Zsiga! Bernáth Zsiga, jöjj elõ!~
30 1, 12| Zsiga, Zsiga! Bernáth Zsiga, jöjj elõ!~A nyirkos folyosó
31 1, 12| hangokból, hogy Bernáth Zsiga marakodik künn a pandúrokkal,
32 1, 13| Bányácskára bírálat végett.~Zsiga úr goromba lett.~- No, az
33 1, 13| Quod erat demonstrandum.~Zsiga diák még csak nagyobb dühbe
34 1, 13| megindult az inas után.~Zsiga nagyot bámult utána. Már
35 1, 13| erre nem felelt Bernáth Zsiga, hanem rohant fel bokron,
36 1, 14| nevét hallaná kiáltani: Zsiga, Zsiga, gyere elõ! Szakasztott
37 1, 14| hallaná kiáltani: Zsiga, Zsiga, gyere elõ! Szakasztott
38 1, 14| kemény keze volt, érezte Zsiga, s nyomban taktikát változtatott:~-
39 1, 14| a dolog fundamentumának.~Zsiga benézett, és fogait csikorgatta
40 1, 14| még zavart csinálhatna.~A Zsiga füleit megütötte ez a mondás.
41 1, 14| filagória volt meg a kuglizó. Zsiga most idõt nyert, a veszedelem
42 2, 1 | éppen ki volt világítva. Zsiga bepillantott, s az egyik
43 2, 1 | ebadta, és beszéld el.~Zsiga leugrott a lóról, és benyitott
44 2, 1 | föntebb megírtam - csakhogy a Zsiga sokkal rosszabbul mondta
45 2, 2 | elõülésen, de befelé fordulva Zsiga gubbaszkodott, elbeszélve
46 2, 2 | én kocsimra, elférsz még Zsiga mellett, itt van a gyámatyád
47 2, 2 | csinos - felelte Bernáth Zsiga.~- No már kutya hideg vér
48 2, 3 | összes részleteket; amit Zsiga tudott, õ azzal külön járult
49 2, 5 | gyümöltsfák egy része elfagyott, a Zsiga fiunk hátaslova, a »Lepke«
50 2, 12| négyes fogat jött: Bernáth Zsiga ült az egyikben a hevesi
51 2, 14| akkor a halál.~- Hallod-e, Zsiga? Valaki érkezett. Kocsi
52 2, 14| világosságban legyen a szemük.~Zsiga nagyot ásított, és figyelni
53 2, 14| valami rokonféle - vélte Zsiga -, aki egyenesen ide száll.
54 2, 14| Fáyné.~- Úgy dobog a szívem, Zsiga, de úgy dobog… valami rossz
55 2, 14| Itt tenni kell. Te fiam, Zsiga, azonnal indulsz a vikáriushoz
56 2, 14| népek útközben. Érted-e, Zsiga?~- Értem, kedves bátyám.~-
57 2, 15| erõs ló volt fogva. Maga Zsiga úrfi fölfeküdt a szekér
58 2, 15| terhes, fekete fellegek. Zsiga úr néha-néha elszundikált,
59 2, 15| de semmit se vesz észre. Zsiga úr leugrik és megállítja
60 2, 15| álmodott kend - csillapítá Zsiga.~- Nem én, ifjú uram. Megesküszöm
61 2, 22| kérdezõsködött a Bernáth Zsiga úr felõl (az bizony most
|