Rész, Fejezet
1 1, 1 | Kossuth Lajoskának - felelte a kocsis.~- Ügyes fiú -
2 1, 1 | fel Dõry István.~- Hm - felelte az öregbíró és körülnézett,
3 1, 1 | haragszik-e meg.~- Nevetséges - felelte a kocsmáros -, a bárónál
4 1, 1 | kerekfejû.~- Dehogy jó - felelte a másik -, ha kisasszony
5 1, 1 | neked. Te értesz hozzá - felelte amaz bosszúsan. - De én
6 1, 2 | jövünk.~- Hát fusson ki - felelte Buttler János.~- Visszafelé
7 1, 3 | ezekkel az állatokkal, azt felelte: »Felségednek akartam megmutatni:
8 1, 3 | pirult el, elfogulatlanul felelte:~- Azt gondolom, hogy a
9 1, 3 | Babonaság, bolondság - felelte a doktor. - No, majd benézek
10 1, 3 | másvilág?~- Hát én hiszem - felelte Mariska, kitekintvén az
11 1, 3 | leszünk, hé?~- A miénkben - felelte nyugodtan a pap -, amelyet
12 1, 4 | szobában.~- Megadom magam - felelte elmélázva.~A baronesz odább
13 1, 6 | János elpirult fülig, és azt felelte zavartan:~- Ami engem illet,
14 1, 6 | csintalankodott Zsiga.~- Én vagyok - felelte.~Olyan ártatlan volt még,
15 1, 6 | Iszen nem vagyok vak - felelte a majszter flegmával.~-
16 1, 6 | el, pehelykém?« az vígan felelte:~- Akár az egész erdõt ki
17 1, 6 | nyulat meg egy cigányt - felelte az öreg mosolyogva.~- És
18 1, 6 | teheti, tekintetes uram - felelte babonás ámulattal -, valami
19 1, 8 | világot rombolt ön össze - felelte János gróf végtelen bánattal
20 1, 9 | Kertek alatt, apókám - felelte vissza, a gyerekek ismeretes
21 1, 9 | sem sokáig lesz leányom - felelte az öreg Horváth.~- Igaz,
22 1, 11| Én vagyok helyette - felelte tompa, síri hangon, mintha
23 1, 12| katona vagyok.~- Persze - felelte János -, miért ne tetszenék?~-
24 1, 12| jegyeztem el a napokban - felelte Buttler boldog arccal, gépiesen
25 1, 12| hát abból nem lesz semmi - felelte majdnem nyugodt hangon.~-
26 1, 12| Buttlerhez.~- Utálom! - felelte Buttler erõs, érces hangon.~
27 1, 12| hozzád venni?~- Soha! - felelte Buttler.~- Akarsz-e házastársul
28 1, 13| lenézõ véleménye, sértõdve felelte:~- No hát majd hallja róla.~-
29 1, 14| vagyok, vendég itt a háznál - felelte Bernáth.~- Menjen vissza
30 1, 14| hallottad, Kázsmári?~- Semmi - felelte Kázsmári -, nyilván egy
31 2, 1 | Hogy ez katonadolog - felelte -, és hogy már nem megyek
32 2, 2 | Non, domine vicecomes - felelte tompán -, nec corpus tetigi. (
33 2, 2 | palánta volt.~- Elég csinos - felelte Bernáth Zsiga.~- No már
34 2, 3 | Piroskánkat is.~Amire azt felelte Horváth hasonló udvariassággal:~-
35 2, 6 | hercegnõknél.~- Gondolom - felelte Fáy gépiesen.~- Nincs más
36 2, 7 | hallhatóan.~- De igen - felelte a csapos -, régen ösmerem,
37 2, 7 | rögtön, most.~- Tessék! - felelte a vendéglõs elfogulatlanul.~-
38 2, 8 | történjék velök?« »Bánom is én - felelte -, csapja el, vagy csináljon
39 2, 8 | elmondtam, amit tudtam - felelte az egyszerûen.~- De hol
40 2, 8 | Ami jó van, odaát elfogy - felelte Griby uram mogorván -, mert
41 2, 10| nem neje, édes Ferencem - felelte Fáy savanyú arccal.~- Hát
42 2, 12| alakban jelensz meg?« Mire azt felelte az ördög: »Mindig olyanban
43 2, 13| gróffal egyesített, azt felelte volna-e Buttler gróf az
44 2, 13| kérdésre, hogy szeret-e, azt felelte volna: »nem«?~- Nem tudom,
45 2, 13| emlékére, és reszketõ hangon felelte:~- Nem tudom.~Egész teste
46 2, 13| Nem vagyok én szomorú - felelte Zsuzsika.~- De szomorú vagy,
47 2, 13| édes szája, mint a tied - felelte Dõry -, se olyan mosolya.~
48 2, 17| van remény.~Piroska azt felelte: »Várok rá, amíg remény
49 2, 18| borravalókat fogadnak el - felelte szelíden. - Következésképp
50 2, 18| részvétele, mint a fönségedé - felelte Piroska.~- Igen helyesen
51 2, 19| Ha van, én megkeresem - felelte Buttler.~S azzal elkezdett
52 2, 20| hína…~- Azt nem teszi - felelte Fáy komolyan. - Te még mindig
53 2, 21| Sok gond ért engem - felelte Buttler szomorúan.~- Mondhatná,
54 2, 22| Mindenekelõtt ebédeljen meg - felelte Piroska nyugodtan -, aztán
55 2, 22| érdekel!~- Nem mondom meg - felelte sötéten.~- Miért? - tagolá
56 2, 22| csakhogy láthassam.~- Tudom - felelte Buttler.~- Aztán azt a parasztgúnyát
57 2, 22| fasorban a gyalogúton?~- Jó - felelte Piroska.~A hintók tehát
58 2, 24| ez?…~- Azt én tudom, mi - felelte az öregember -, csak tessék,
59 2, 24| Igen, a papok szerint - felelte Bernáth végtelen megvetéssel -,
60 2, 25| táblácska a báb mellén - felelte halkan Buday uram -, arra
|