Rész, Fejezet
1 1, 1 | hajdú is, a Szabó Gyuri. Azt ugyan mindig itt a kocsma tájékán
2 1, 2 | Még ma éjjel.~- No, abból ugyan semmi sem lesz. Hanem itt
3 1, 2 | carmagnole kellene, az ebugatta… Ugyan el tudná-e járni, madame? -
4 1, 3 | incifinci szúnyogocska. No ugyan hamar mászott be oda. De
5 1, 3 | mindenkivel disputált, veszekedett ugyan, de tele volt amellett kedéllyel,
6 1, 4 | és búcsúzni kezdett.~- Ej ugyan! Csak nem akarsz gyalog
7 1, 4 | a szemeikkel: no, minket ugyan megbecsül a Bónis Mihály
8 1, 5 | tudod, mit gondoltam?~- Ugyan mit, tekintetes asszonyom?~-
9 1, 5 | szalad a toronyba. A harangok ugyan elmentek ma Rómába, ahogy
10 1, 5 | a hercegnõ frájjai (no, ugyan ezek is hiába ették a kenyeret),
11 1, 5 | se találta ki.~Pedig hát ugyan egyszerû dolog volt alapjában.
12 1, 6 | helyet, ahol van. Az erdõ ugyan nem az övék, hanem iszen
13 1, 6 | kis pihenõt tartott, hogy ugyan fáj-e az annak; hát hogy
14 1, 6 | kezdtük? Ez egy kicsit sok. Ugyan, kisasszony - szólt haragosan
15 1, 6 | közül volt valamelyik. De ugyan melyik? Úgy dobogott a szíve,
16 1, 9 | mindig nem mutatkozott. Ugyan mit tud ott csinálni annyi
17 1, 9 | nagyasszony simogató kezét:~- Ugyan ne avatkozz! Mit tudod te
18 1, 9 | elkezdett a végén dühbe jönni: »Ugyan, hát ne vegye már el a menyasszonyomat
19 1, 10| anyósom meghalt azóta.~- Ugyan?~- Éppen húsvét napján.
20 1, 12| meg, hogy vatta lesz.~- Ugyan ne komédiázzék, bátya, tudom
21 1, 12| kiszámított ügyetlenségével.~- Ugyan, ugyan! Hogy gondolhatsz
22 1, 12| ügyetlenségével.~- Ugyan, ugyan! Hogy gondolhatsz olyat?
23 1, 12| rivallt: »Hát ilyen õ - ugyan vigyétek, kérlek, vissza.«~
24 1, 13| úr goromba lett.~- No, az ugyan nem teszi az ablaka mögé,
25 1, 14| Be akarok menni.~- Abból ugyan semmi sem lesz úrfi, ne
26 2, 1 | betegségérõl, inkább másüvé szállt. Ugyan, szép négy lova van, a kirielejszomát!~-
27 2, 1 | Meghiszem, Cserepes uram.~- Ugyan mekkora lehet?~- Van olyan,
28 2, 2 | siettemben a léket taplóval. Ugyan kerítsetek valahol egy kis
29 2, 2 | valóságosan meghatott, ha ugyan nem volt egész magaviselete
30 2, 3 | ember.~- Miért, carissime? Ugyan miért?~Mert tökéletesen
31 2, 4 | méltóságos gróf itt volt ugyan négy hét elõtt, vagy három
32 2, 5 | vármegyéhez?~- A vármegyéhez? Ugyan menjen vele, domine, a pokolba! -
33 2, 5 | Ami pedig a Krokot illeti, ugyan látott-e maga, domine, ürgét
34 2, 5 | ráncokban? Próbálta kiszedni.~- Ugyan apó, mondja meg nekem, mire
35 2, 6 | volna a képre.~- Egy képen ugyan van róla a medalionban,
36 2, 6 | agyvelõ helyett (no, az ugyan az eredetiben is kevés volt)
37 2, 7 | ijeszteni.~- Egy szót se többet. Ugyan vágassa le, kérem, tekintetes
38 2, 7 | Nekem, magamnak, nincsen ugyan semmit titkom, az utasoknak
39 2, 8 | Veres Miska név alatt.~- Ugyan, ugyan, Krok apó! Mi bújt
40 2, 8 | Miska név alatt.~- Ugyan, ugyan, Krok apó! Mi bújt volna
41 2, 9 | szállt meg a kísértés.~- Ugyan, ne beszélj! Hát mégis?~-
42 2, 9 | mindezt meghálálhassam.~- Ugyan eredj! Nem vagyok én pap -
43 2, 10| De ha mást szeret.~- Ugyan, eredj! Ez egy vargához
44 2, 12| Bizonyosan mondom neked. Én ugyan még nem láttam, de van egy
45 2, 13| Izé. Mármint a Piroska? Ugyan, hogy jutnak ilyenek az
46 2, 15| lépést mehettek, a négy ló ugyan bírta volna a trappot, de
47 2, 15| vén Bordás József. - Az ugyan ki nem nyújtja többé a lábát,
48 2, 15| lehetett. Az elõbbi huszár ugyan röstellte a dolgot, Istók
49 2, 16| mondjuk, ha valaki megteszi: ugyan hogy tud aludni tõle? De
50 2, 17| amikor õ született. No ez ugyan régen volt. Elõ is került
51 2, 19| méltóságosan, fönségesen, ugyanazon a helyen, ahol tavaly,
52 2, 20| baljóslatú hangon mondá:~- No, te ugyan jól ösmered, fráter. Hiszen
53 2, 21| amíg ő nem szól. Hát ő ugyan sohase szól többet. De miért
54 2, 21| mutatta, hogy valami utasé.~Ugyan él-e még a becsületes Tóth
55 2, 22| szótlanul, csöndesen.~- Ugyan, no - ellenkezett Piroska -,
56 2, 22| egy ezres bankót. (No, azt ugyan meg nem találja Tóth uram
57 2, 24| említett a személyzetnek:~- Ugyan, nézzék csak meg! Odabent
58 2, 24| nép miatt közönséges ember ugyan nem férhetett közel, hogy
59 2, 25| néha föl-fölemlegetik: »Ugyan él-e még a jó öreg Tóth,
|